Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-13 / 9. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 13. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Ismeretien tények Mussoliniról Mussoliniról, illetve Olaszország II. világháború előtti történelméről talált eddig ismeretlen, megdöbbentő tényeket egy történész, aki Friedrich Werner von der Schulenburg báró archívumát tanulmányozta. Roberto Fes- torazzi újságíró-történész a Gente című hetilapban feltárja: Mussolini 1922. október 22-én éjjel - a fasiszta hatalomátvétel előtti napon - nem tartózkodott egy milánói színházban, mint ahogyan eddig a történészek hitték. Szerelme, Margherita Sarfatti Como közelében, a svájci határnál fekvő villájában húzta meg magát, és kész lett volna a határt azonnal áüépni, ha a másnapi események számára kedvezőtlenül érnek véget. A Hitler ellen elkövetett von Stauffenberg-féle merénylet után kivégzett von der Schulenburg és felesége jó viszonyt ápolt Sarfattival, aki a Musso- linivel 1913-tól 1930-ig tartó kapcsolata után nem beszélt erről az időszakról nyilvánosan. Azonban a házaspárnak küldött magánleveleiben többször ad hangot lelkifurdalásának, amiért a szerelmét mint jó diktátort” írta le a világ számára, sőt később bizonyos nyilatkozataiban az „új Nérónak” nevezte, (mti) Visszaszorult a szabadság A szabadság 2008-ban is visszaszorulóban voltavilágon - állapította meg idei jelentésében a Freedom House független amerikai intézet, amely szerint a demokrácia jelentősen gyengült Oroszországban. A demokrácia terjedését 1941 óta vüágszerte támogató nem kormányzati szervezet- amely három éve a globális szabadság, a demokrácia visszaszorulásáról ad hírt - kiemelte: tavaly különösen leépülőben volt a szabadság a szubszaha- raiAfrikában, aszoyjetutódál- lamokban, Dél-Ázsia viszont javulást mutatott. A Freedom House 193 ország helyzetét vizsgálta; 89 bizonyult szabadnak, a Föld lakosságának 46 százalékával. A szabad országok száma tavaly óta eggyel csökkent, Szenegál kiesett a csoportból. Több dél-ázsiai államban javult a helyzet, Pakisztán a nem szabad kategóriából a részben szabad államok közé került. Nem szabad minősítést kapott 42 ország, ezekben él a világ népességének 34 százaléka; Kínában fokozódott az elnyomás az olimpia előtt tett ígéretek ellenére. A volt Szovjetunió térsége az egyetlen, ahol az utóbbi évtizedben folyamatosan visszaszorult a szabadság és a demokrácia. Ennek legfőbb tényezője az úgynevezett „olaj-önkény- uralmi” rendszer, Oroszország, Kazahsztán és Azerbajdzsán, a Szovjetunió zsarnoki öröksége és Oroszország erős befolyása szomszédaira. A demokrácia mutatói jelentősen gyengültek Oroszországban és az USA által támogatott Grúziában, Örményországban, Azerbajdzsánban, Kirgizisztánban és Moldová- ban. A legérezhetőbb javulás Dél-Ázsiában történt. Közép- Kelet-Európában a demokrácia tavaly erős maradt. (mti)- Azt hiszem, az ország ilyen síkos útra lép, ha megnyitják az atomerőmüvet. (PeterGossányi rajza) Az amerikai védelmi minisztert intelligens, polgári személyek veszik körül Bush megy, Gates marad Január 20-án szokatlan „őrségváltás” lesz a Pentagon élén. Robert M. Gates megválik védelmi miniszteri bársonyszékétől, majd azonnal visszaül ugyanoda, ahonnan eddig irányította az Egyesült Államok hadügyeit. A védelmi miniszteri poszt hat évtizeddel ezelőtti amerikai bevezetése óta e tisztség egyetlen betöltőjét sem kérték fel arra, hogy az új elnök mellett maradjon a védelmi tárca élén. MTI-HÁTTÉR Az amerikai kormányzat polgári és katonai oldala közötti feszültség nem mai keletű. Gyökereivel a vietnami háborúig nyúlik vissza, amelyet polgári politikusok kezdeményeztek: John Kennedy és Lyndon Johnson elnökök, Robert McNamara hadügyminiszter, Dean Rusk külügyminiszter, valamint alacsonyabb beosztású tisztségviselők. Az akkori amerikai katonai vezetés ímmel-ámmal döntött a szárazföldi erőknek a délkelet-ázsiai konfliktusba való bevonása mellett. Az akkor fiatal tiszt, Colin Powell visszaemlékezéseiben megírta: „Az amerikai katonai vezetők egyszerűen féltek maguknak megvallani, még inkább jelezni a polgári vezetésnek, hogy a háborúnak ez a módja nem vezet győzelemhez.” Később általános lett a felismerés, hogy a polgári hatóságoknak való feltétlen engedelmeskedés egyrészt a fegyveres erők tekintélyvesztését okozza, másrészt szabad kezet enged a hivatalos Washingtonnak a vietnamihoz hasonló további kétes vállalkozásokhoz. Mostanában publikált amerikai elemzések szerint Bili Clinton „emberiességi beavatkozásokat” magába foglaló külpolitikai irányvonala, amely korlátlan erőalkalmazást helyezett kilátásba, végeredményben a katonák nyílt ellenállásába ütközött. Powell tábornok a vezérkari főnökök bizottságának elnökeként a fegyveres erők „adagolt alkalmazása” mellett foglalt állást. Ez 1995 augusztusában módot adott arra, hogy a boszniai műveletek során csupán légicsapásokra kerüljön sor amerikai szárazföldi erők bevetése nélkül. Az említett bizottság 1999-es mérséklete tette lehetővé, hogy a Clinton elnök és külügyminisztere által kidolgozott terv, mely szerint Koszovóban légicsapásokat kell mérni a szer- bekre szárazföldi erők párhuzamos bevetésével, meghiúsult, és csak légierőt alkalmaztak. 2001. szeptember 9. után Donald Rumsfeld védelmi miniszter és közvetlen környezete ahhoz az állásponthoz tartotta magát, hogy éppen a Pentagon katonai vezetése a fő akadálya annak, hogy - kezdetben az afganisztáni és az iraki rendszerek leváltása céljából - katonai erőket terítsenek szét a „Nagy-Kö- zel-Kelet” térségében. George Bush elnök a Rumsfeld-csoport mellé állt, amikor a 2003. februári kongresszusi meghallgatáson éles vita robbant ki a védelmi minisztérium polgári vezetésének nagyra törő terveit támogató hadügyminiszter-helyettes és a vezérkari főnök között. Utóbbi arra figyelmeztette ellenfelét, hogy az iraki stabilizációs műveletek sikerességéhez tízszer akkora katonai erőre van szükség, mint amekkorát terveztek. Köztudott, hogy az amerikai védelmi miniszter - aki polgári személy - általában igen intelligens, ugyancsak polgári személyekkel véteti magát körül, akik irányítói tapasztalatokat szereztek az üzleti életben, és szoros kapcsolatokat ápolnak a törvényhozással. Ebben a környezetben szükségképpen ott vannak az „egyenruhások”, akiknek meghatározó befolyásuk van a katonák viszonylatában jelentős teljhatalommal rendelkező polgári személyekre. A miniszter tennivalója egyebek között meghallgatni a katonák tanácsait, bizalommal lenni e tanácsok iránt és elvégezni a döntéshez szükséges elemzéseket. Úgy tűnik, a védelmi miniszter apparátusában a kialakult hagyománynak megfelelően magas százalékban vannak „politikai aktivisták”, akik zömmel annak köszönhetik tisztségüket, hogy - erkölcsileg vagy anyagilag - aktívan támogatták az elnökjelölt-esélyest. Gyakorlattá vált, hogy a Pentagon magas rangú polgári tisztségviselői zömmel ezredesi rangú, olykor tábornoki szintű tanácsadókat foglalkoztatnak, akiket azonban • ugyanakkor „kémeknek”, „besúgóknak” is tartanak. Mindenesetre, a legfőbb testület, amellyel a hadügyi tárca tisztségviselőinek számolniuk kell, legyenek akár katonák, akár polgári személyek, az Egyesült Államok kongresszusa. Ez Bili Clinton elnöksége idején élte virágkorát, és vitathatatlanul a védelmi minisztérium fölött áll. Ez arra kötelezi a Pentagon tisztségviselőit, hogy nem egyszerűen szoros, hanem valóságos baráti kapcsolatban álljanak a Kongresszus felduzzasztott apparátusával. Az a tapasztalat, hogy a kongresszusi apparátusnak könnyebb együttműködni a Pentagon polgári tisztségviselőivel, különösen, ha azoknak számottevő üzleti tapasztalatai vannak. A Pentagon-kongresszus relációban kitüntetett jelentőségű, ha előbbiek magas rangú tisztségviselői korábban a fő törvényhozó testületben munkálkodtak. Illusztrációként szolgálhatnak a II. világháború utáni legsikeresebb hadügyminiszterek, például Colin Powell. Nem ritka az sem, hogy a Pentagon tisztségviselői az elnöki apparátus támogatásával megalapozott bírálatnak vetik alá a törvényhozókat. Persze a döntő tényező a fegyverzet- és a hadi- technikai beszerzések ügye. A múlté az az időszak, amikor a hadiipari termelés zöme állami üzemekben folyt, ami megkönnyítette a rendelési folyamatot, de nemigen szolgálta a minőségi követelményeket. Évente több százezer üzleti szerződés születik milliárdos nagyságrendben. A hadseregtől megváló tisztek jelentős hányada tanácsadó, üzletkötő lesz zömmel hadiipari cégeknél. A Pentagonban töltött évek során gazdag tapasztalatokat szereztek az üzletkötéseknél. Minthogy a megrendelések jóváhagyása a Kongresszus illetékességébe tartozik, kialakul a Pentagon-hadiipari üzemek-kong- resszus háromszög, ami titkolt tapasztalat szerint melegágya lehet a korrupciónak. KOMMENTÁR Meddig ég a lámpa? GÁLZSOLT Kétévi kényszerszünet után az egyik kereskedelmi csatornán (JOJ Plus) újraindult Štefan Hríb vitaműsora Lámpa címmel. Kérdés, hogy képletesen szólva meddig fog világítani, mivel egyre többjei utal arra, hogy a közszolgálati tévé „kitakarítása” után a kormány a magántulajdonban lévő médiában sem tűri meg a kritikát. Emlékezetes, hogy Hríb két évvel ezelőtt maga szüntette be az állami STV 2-n Lámpa alatt című műsorát, szolidaritást vállalva a vezetés által menesztett Eugen Kordával, aki komoly szálka volt az új kormány szemében Riporterek című tényfeltáró műsora miatt. Xkkor még sokan morfondíroztak azon, nem volt-e elhamarkodott a lépés, és megfelelő módot választott-e Hríb. Mára bebizonyosodott, neki volt igaza, már tudjuk, hogy nemcsak Hríb és Korda távozott vagy lett eltávolítva, hanem a hírszerkesztőségben és a belpolitikai műsorokban dolgozók tekintélyes része is, és velük együtt ment ki az ajtón a függetlenség és az objektív tájékoztatás is. A pártatlan informálás és a kritikus nézetek ütköztetésének hiányát semmi sem jelképezi jobban, mint a Lámpa alatt örökösének szánt, de annak eltorzult paródiájává silányult csütörtök esti vitaműsor. Ebben december negyedikén a „merre tartasz szlovák újságírás” témának szentelt adásban egy rakat kommunista múmia és mečiarista talpnyaló tartott bemutatót a képmutatás és a félretájékoztatás mesterségéből. Szülte kivétel nélkül nagy egyetértésben elemezték, hová züllött a szlovák újságírás, és természetesen ezért főleg a tulajdonosi érdekek csapdájában vergődő magánkézben lévő médiák felelősek, az STV-ben lévő áldadan állapotokról (politikai befolyásolás, tisztogatások, csődközeli pénzügyi helyzet) egy szó sem esett. A résztvevők a következők voltak: Drahoslav Machala az egykori mečiarista Slovenská republika újságírója, jelenleg Fico tanácsadója, Dušan Kemý, a Mečiar-kor- mány idején az állami TASR hírügynökség, illetve az STV hírszerkesztőségének vezetője, majd a főmufti pártlapjának számító Nový deň főszerkesztője, Pavol Dinka a 3. Mečiar-kormány idején kulturális államtitkár, Eva Jaššová pszichológus, aki korábban az SNS pártlistáján volt jelölt, nekik asszisztált Eduard Chmelár, Zuzana Krútka (az újságíró-szövetség elnöke) és Ján Budaj ex-képvi- selő, akik szégyenszemre nem keltek a sokat szidott magánmédiákban dolgozó újságírók védelmére. Ez utóbbiakat persze elfelejtették meghívni, nehogy szót emelhessenek maguk mellett. Hogy teljes legyen a kiegyensúlyozottság, a műsort Milan Bleha (szintén a Slovenská republika egyik volt munkatársa) vezette. A résztvevők önmagáért beszélő összetétele állatorvosi lóként mutatja a torzszülött műsor és az egész köztévé állapotát. Egyáltalán nem biztos, hogy Hríb régi-új műsora objektív lesz, annak idején sok támadás érte a jobboldali részlehajlása miatt, de el kell ismerni, mindig kínosan ügyelt arra, hogy az eltérő nézeteket képviselő (baloldali gondolkodású) értelmiségieket, szakértőket is meghívja az adásba. A hallgattassák meg a másik fél elvének érvényesítése azért is jó hír, mert az egyre inkább elbulvárosodó kereskedelmi televíziózásban kapott helyet. Ez azonban nagy veszélyforrás is. A Fico-kabinet egyre kevésbé tűri a kritikát, még akkor is, ha viszonylag kis példányszámú (Sme napilap) vagy nézettségű (TA3 hírtévé) médiumból jön, amit a hívei aligha néznek vagy olvasnak. Egyébként miért reagálna heti rendszerességgel hisztérikusan, kígyót-békát kiabálva az újságírókra. Mivel a köztelevízióban a reklámok fokozatos megszüntetését tervezik, a Markíza és a Joj a fő esélyes a hirdetési piac megkaparintására. Lehet, hogy cserébe a kormány az ellene irányuló kritika visszafogását kéri, s az is lehet, hogy a nagyobb bevétel érdekében a tévék bele is mennek. Feltűnő, ahogy a Markíza elbánt a viszonylag népszerű, a politikusokat gyakran kifigurázó Heti hetes című adással, amelyet először megkurtítva nézhetetlen késő esti időpontra tett, majd az alacsony nézettségre hivatkozva megszüntetett. Hríb számára nyilvánvaló, hogy a Joj tulajdonosa a kormánnyal gyümölcsöző együttműködést folytató J8cT pénzügyi befektetési társaság. Hogy nem akármilyen fából faragták a Lámpa műsorvezetőjét, azt jól mutatja, hogy a második adást a pénzügyi társaságokról szóló vitának kívánja szentelni, ahol az érintettek aligha kerülik el a kemény kritikát. Remélem ezért a tulajdonosok nem kapcsolják le a Lámpát, mert akkor a szlovák televíziózásra újra a manipuláció, az egyoldalúság és a bulvárosodás teljes sötétsége borul. TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES A vezető amerikai liberális napilap, a The New York Times a pénzügyi nehézségek miatt már címoldalán is megjelentet színes, képes hirdetéseket. Az újság bevételei a 30-as évekbeli nagy depresszió óta a legnagyobb ütemben zuhannak. Ä lap arra kényszerül, hogy nagy reklámfelületeket kínáljon első oldalán is. A harmadik legnagyobb, 1 milliós példányszámú újság első oldalán már hirdetett a CBS televízió, az Armani és a Bowler divatház. A reklámok a címlap alsó felén jelennek meg, fent továbbra is hírek és cikkbevezetők olvashatók. AThe NewYorkTimes korábban is teret adott szöveges hirdetéseknek az első oldalon, de legfeljebb 2-3 sorosnak. Néhány éve színes, nagy felületű, képes rek- lámokjelentek meg a lapban, és a tendencia a címoldalt is elérte. A „tradicionalisták” szerint ez megengedhetetlen kereskedelmi behatolás a médium legfontosabb hírterébe. Alap nem tehet mást; a médiacsoport bevételei novemberben 13,9%-kal csökkentek, a reklámbevételek 21,2%-kal estek vissza. AThe NewYorkTimes az utóbbi két évben drámai lépéseket tett a bevételek növelésére és a költségek csökkentésére: elbocsátások voltak, csökkentették a lap méretét, kiadványokat adtak el, számoltak fel, emelték az előfizetési díjakat, de a lapok anyagi helyzete romlik, (mti)
