Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-10 / 7. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 10. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ ÚJ MAGYARSZÓ A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több államtitkára a november 30-i parlamenti választást követő kormányváltás után is folytathatja a munkát - más beosztásban - abban a minisztériumban, ahol eddig dolgozott - úja a bukaresti Új Magyar Szó. A lap úgy tudja, Demeter András művelődési, Ni- culescu Tóni külügyi, Pásztor Gabriella oktatási, Markó Attila kisebbségügyi és Péter Zsuzsa igazságügyi államtitkár marad meg a munkahelyén. Többségük csak a kinevezésére vár a minisztériumok új vezetőitől. PásztorGabriella várhatóan minisztériumi igazgatóként folytatja munkáját. Demeter Andrást Theodor Pa- leologu kulturális miniszter felkérte, maradjon személyes tanácsadója, (mti) Beléptünk 66,68-ba 2009 (euróra átszámítva 66,68) a választások éve lesz. Három (0,09) választás biztos, de öt (0,16) is lehet. Du- naszerdahely kap egyet (0,03) bonuszba. Lesz választás, ha lesz gáz. Gáz lesz, ha nem lesz gáz. Gáz van, mert nincs gáz. Evidens kérdés: való-e orosz kezébe csap? MOLNÁR NORBERT Orosz ököl, vasököl, oda csap, ahova köll. Következő kérdés: való-e ukrán kézbe csap? Ukrán kéz csapol. Orosz, ukrán papol, ez a mocskos tél meg semmire nincs tekintettel. Sem a nagy szláv lélekre, sem a jégcsappá változó Európára. Kezdődött minden a paradicsomban, folytatódott a pénzügyi válsággal, majd a gazdasági válsággal, most éppen a gázválság a trenÖi, a gázai válság már meg sem érint bennünket: 700 (euróbán 23,23) ember élete meg egy apró humanitárius katasztrófa a katyusaerdőben esti mese harmadrangú amerikai harcolós-ha- lós filmképekkel. Pedig nem az. Putyin újévi üdvözlő távirata Szlovákiának: Gratulálunk az euró bevezetéséhez STOP Gáz STOP Olaj STOP Egy lábon áll ez az ország, az is orosz. Az az orosz láb meg ukrán földön gázol át. Ha ugye valakinek korábban eszébe jutott volna, hogy két lábon állni könnyebb, ne adj isten egy harmadikat is beszerezni, most nyugodtan az elbocsátásokkal, a gazdasági válsággal és a centekkel tömött zsebeinkkel foglalkozhatnánk. Meg a sok-sok választással, ahogy Paška házelnök bejelenti a voksbulit, közben alaposan letolja az újságírókat - mert hát ő is a Smer tagja -, leta- hózza a kérdéseiket, de arra nem tud válaszolni, mikortól meddig regisztrálhatnak a jelöltek. De megígérte a törvényhozás elnöke, hogy megtanulja a törvényeket. Sose késő, a pénztárosok is most tanulnak számolni. (Azért arra kíváncsi lennék, e szűk kis hazában mikor hívnak meg itteni magyar fellépőt egy hivatalos állami ünnepségre. Az üdvözlégy euró gálára sem sikerült egyet sem. Legalább Barroso európai bizottsági elnöknek mutathattak volna egyet. Hátha jobban vette volna ki magát: eurofujara, eurocsárdás.) Vagy foglalkozhatnánk Čap- lovič többségügyi miniszterelnökhelyettes legújabb baromságával az alternatív oktatásról, amit volt szerencséje meglobogtatni, majd ünnepélyesen bejelenteni, hogy ennek a kormánynak marha jó a kisebbségpolitikája. Sőt, ez eddig a legjobb. Ha visszatekintünk a Fico-kormány két és fél évére, és számba vesszük a kisebbségi miniszterelnök-helyettes kijelentéseit és tetteit, bizony egyetlen olyat sem találunk, amely kisebbségpárti lett volna. Čaplovičot nem lehet elosztani 30,126-al, mert nem jöhet ki nulla. A maga nemében egy csoda ez az ember. A rideg szlovák valóság maga. Fűtetlenül, oszthatatlanul. Ha a Hrbatý Domino, akkor Ci- bulková Domina? De nem, ezzel sem foglalkozunk. Ez egy gázálom. ____________________________________________________GLOISZA _______________________________________ _____ A kisebbség ereje ĽUBA LESNÁ Nemrég egy svájci hölggyel találkoztam Pozsonyban. Történelmet tanít Bemben. A szlovákiai magyarok iránt érdeklődött. Komáromban járt már, érdekelte, milyen nyelv a magyar, Komáromban miért vannak szlovák és magyar feliratok, és miért nincsenek Pozsonyban. „A lakosság hány százaléka magyar?” - kérdezte. - „Körülbelül tíz” - válaszoltam. - „Tehát a szlovák tanítási nyelvű iskolákban magyart is oktatnak?” -kérdezte. Magyart? Meglepődtem. „Nem” - feleltem. - „Még választható tárgyként sem?” „Nem. Miért?” „Hogy jobban megértsétek egymást” - mondta. Rájöttem, hogy végképp nem értené azt a legújabb vitát, amely a magyar alapiskolások tankönyveiben használatos földrajzi nevek körül alakult ki. Meg sem tudnám magyarázni neki, hogy valakinek az jutott eszébe, a magyar szövegbe szlovák nyelvű földrajzi megnevezéseket gyömöszöl. Tekintet nélkül arra, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek fölfogják-e, miről van szó, vagy sem. Múlt ahogy arról is inkább hallgattam, hogy Szlovákia ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvi Chartát és az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményét. Bár nálunk érvényes az elv, mely szerint a nemzetközi jogi normák fontosabbak, mint a szlovák törvények, ebben az esetben a kormánykoalíció tagjai kivételt tesznek. Végképp nem veszik figyelembe, hogy ezek a dokumentumok világosan kimondják, a földrajzi neveket lehet a kisebbségek nyelvén használni. Végső soron a Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásakor a Szlovák Nemzeti Párt azt hangoztatta, hogy ez szörnyű dokumentum, ezt aztán nem, Szlovákiában szlovákul. Sőt az elfogadása után kijelentette, azon fog igyekezni, hogy Szlovákiában érvénytelenítsék a dokumentumot. Ezt nem sikerült elérnie, bár már három éve a kormánykoalíció tagja, de képviselői minden adandó alkalommal - hol sikerrel, hol kevésbé hatékonyan - megpróbálják megvalósítani a Szlovákiában szlovákul elvet. Ha máshol nem, legalább a magyarul írt, magyar iskoláknak szánt tankönyvekben. Most azon munkálkodnak, hogy a földrajzi nevek legyenek szlovákul. Ha ez sikerül, a következő lépés az lesz, hogy az igéket is szlovákul kell írni. Aztán a főneveket. A kötőszavakat. Addig-addig, amíg a magyar tanítási nyelvű iskolák magyar tankönyveit nem fordítják le szlovákra. Mert Szlovákiában szlovákul. Ezért a svájci hölgynek egészen másról kezdtem beszélni. Személyes dolgokról. A családom történetéről, amely annyira hasonlít a közép-európai családok történetéhez. Elmondtam neki, hogy anyám anyanyelve a magyar volt. Nagyanyám Sárospatakról származott, kizárólag nagyapám kedvéért költözött Magyarországról Szlovákiába - ő egyébként kálvinista pap volt. A háború után Dunaradványon volt pap. Gyerekkoromban minden nyarat ott töltöttem. Körülöttem mindenütt zengett a magyar nyelv. Mély, mint a Duna Radványnál. Számomra a mai napig ez a világ legszebb nyelve. Mert ezen a nyelven beszélt a nagyanyám. Mert ezen a nyelven prédikált a nagyapám. És az apám, aki csak annyit tudott magyarul, hogy „igen”, barátságosan mosolygott a radvá- nyiakra, és bólogatott: „Igen”. Ha kettesben maradtak, egyetértett ő a sekrestyéssel is, aki a változatosság kedvéért egy szót sem tudott szlovákul. A sekrestyés magyarul mesélt neki valamit, ő meg csak ismételgette: „igen”. Másnap azt mondta nagyapámnak: „Régen nem beszélgettem már ilyen jót senkivel, tiszteletes úr, mint a maga vejével.” Igen, úgy nőttem föl, mint sok más gyerek Szlovákiában. Kétnyelvűén. Csak miután ezt elmondtam, láttam, hogy a svájci hölgy kezd megérteni. így kell lennie, mondta. Az erő a kölcsönös toleranciában rejlik. Egyetértettem. A többség ereje nem a támadásban van, hanem a kisebbség védelmében. A többségi nemzet nem lesz erősebb, ha alkalmazkodásra kényszeríti a kisebbséget. Akkor lesz erős és tekintélyes, ha tiszteli és védi annak kultúráját, történelmét és nyelvét. És ha megpróbálja megérteni történelmüket vagy kultúrájukat. És nyelvüket. A szerző a Comenius Egyetem Bölcsészkarán diplomázott. A bársonyos forradalom után lett újságíró, egyebek közt a Szabad Európa politikai kommentátora volt. 1998-ban jelent meg Az elnök fiának elrablása, avagy A titkosszolgálat rövid története című könyve, melyért Egon Erwin Kisch-dí- jat kapott, 2007-ben A medikus lány eset című könyve. Jelenleg a Slovak Spectator munkatársa. _________ KOMMENTÁR A „gáz van” halála SERES LÁSZLÓ Én alapvetően intoleráns, de azon belül türelmes ember vagyok, így aztán hosszú napok orosz-ukrán gázválsága kellett ahhoz, hogy a médiát figyelve eljussak magamban a halálbüntetés visszaállításáig. Amitviszonylagszelektíven alkalmaznék: kizárólag azokat sújtaná, akika „gáz van”, „nagyon gáz” kifejezéseket nagyon eredeti und vicces módon „gáz van: nincs gáz” és hasonló módokon abuzálják, és nem veszik észre, hogy ez az eredeti humor csak aznap 897-szerjött le a médiában. Más, úgy látszik, nemigen jutott a szerkesztők eszébe. A krízis pedig nem másra világított rá, mint arra a banalitásra, hogy le kell végre szakadnunk az oroszokról, el kell tőlük kedvesen köszönnünk, ennyi volt, csááááó, kapcsolataink egyetlen cölöpé a jövőben a turizmus mega vodkaimport, másra ne számítsanak, mert másra nem számíthatunk. Mert az ugye csak valami félresikerült ká-euró- pai globalizáció lehet, hogy az oroszok nem szállítanak, az ukránok nem fizetnek, mi meg fázunk. Válság idején ugye nincs sokmegtaka- rítás, hát mér' pont gázból raktároznánk olyan nagyon sokat; jó, mi meg a románok még valahogy igen, de a szerbek nem, a bolgár isko- lásokisdideregnek.azeurópaimegfigyelőkpedigjönnekmegfi- gyelni. Az oroszok azt mondják, hajön az EU, ók szállítanak, ami azért formállogikailag nézvést is minimum kétségesnek tűnik, miért pont ez kell? Egy ekkora hatalomnak? Nem ún. üzleti felekről van szó, hogy tehát le kellene ülniük az ukránokkal és dűlőre kell jutniuk, mégpedigASAP? De. Tegye fel a kezét az, aki emlékszik arra, mikor volt az EU utoljára hatékonyvalamiben. Bosnyákok és koszovói albánok megvédése a népirtástól? Nem. Közel-keletihelyzetmegoldásaúgy, hogy állandóan mérlegelünk, miközben hízelgő viszonyt ápolunk a palesztin terroristákkal? Nem. Iráni nukleáris fegyverkezés megállítása békés tárgyalások útján? Nem. Önálló kül- és energiapolitika, ezen belül az oroszokkal való, khm, drasztikus beszédmód lassú bevezetése? Nem. Vagylehet, mondja abennem bujkáló Václav Klaus, hogynem is annyira az oroszokról, mint az EU-ról kéne lassan leszakadni? Na azt azért nem. De aki nem akar politikai vagy Gazprom-függőségbe kerülni Moszkvától, az lassan felpörgethetné a Nabuccót vagy valamelyik áramlatról elnevezettprojektet,építsünkvezetéket, százat, ezeret! Csak ne függj ünk már megint egy olyan civilizációtól, amely télvíz idején kész lefagyasztani a fél kontinenst, csak azért, hogy megmutassa, mékkora nagyfiú. ANabucco és hasonló projektekpersze, make no mistake, Irántjelen- ti.VagyalegendásanstabilTürkmenisztánt.Azegyikterrorísta,a másik diktatúra. És, mi a hallatlanul sok többi opciónk? Oroszország, azt pedig látjuk, milyen. Nagyon gáz (tudom, tudom). A szerző a Hírszerző főmunkatársa JEGYZET Avatar ante portás TALLÓSl BÉLA Igazábólcsakúgymegmorog- tam. Magamnak befelé. Belső monológgal tisztáztam, ésnyug- tattammélyenbelültipródó énem, hogy így vanrendjén, uniós állampolgárkéntszórakoztató fő műsoridőbeneztkapomszil- veszterestéjénamagyar királyi képernyőről. Dalversenyt: nemzetközidalokat magyar előadók tolmácsolásában. Mérhetetlenül örülök minden dalversenynek. Aligvárom, hogy aképemyőn megjelenjenekkedvenc magyar és nemzetközi énekeseim, és énekeljenek, ne gyereket szüljenek, szerelmi csatákatvíyjanak, műtóasztalonébredezzenek, vagypartikonvegyenekrészt. Anemzetközidalokversenyében szívesen visszatérek (tornero) egy kis nosztalgikus körre ahhoz, hogy com e possibilie restare sen- zate...larosaeormaiseccata... sei la vita mia amore... Örülök én aTomerónak, hogyne örülnék! A hetvenes évek végén csakúgy dobáltukaz eszpresszózenegépébe az aprót, hogy felzengjen a Tornero. Imádtam, imádom a mai napig, de ízlésekben és pofonokban nekem az jön be inkább, ha magyar énekes nem aTome- róval, hanem-mondjuk- azzal búcsúztatja az óévet, hogy: múlnak a gyermekévek nincs visszaút, új meséknemvámakreánk... Nekeminkábbezt énekelje az énekes, hamármagyar, mert olasz vagy angol sztártól ezt úgysem fogom hallani. Mondtam mindezt magamban szilveszter estéjén, s keserű szájízzel szürcsöltem abehűtött édes pezsgőt. Idővelmegis feledkeztem a T omeróról és angolszász társairól, de a minap visszatért (e tomata) a szilveszteresti filing, amikor arról olvastam (magyarul!), hogy mit kínál az álomgyár, s mit zúdít ránk Hollywood a 2009-es esztendőben! „Júniusban bedübörög a negyedik ki- borgmozi, aTerminator: Salvation. Andy Vájná egykori fran- chise-a a T ransformers robotjaival száll szembe. Ugyanis a másik robotos blockbuster is folytatódik. (...) EgyújabbStarTrek-film is várható. Aprodukció érdekessége, hogy az eredeti tévéfilmsorozatot veszi alapul, és Kirkkapi- tány, valamit az Enterprise le- génységénekkorai kalandjaihoz vezet vissza. (...) Idén láthatjuk ismét Farkast, azX-Men szuperhősét a The W olfman című, neki kreált akciófilmben, és Sherlock Holmes, a detektívikon is visszatér. Karácsonykor aztán a Halálos iramban eredeti sztárlistája is visszaköszön egy újabb Fast and Furious száguldásban, a rajzfilm- és mókusimádókpedig az Alvin és a mókusok újabb kalandj ának örvendhetnek.” Ám a csúcs majd évzárásra érke- zikmeg az Avatarral. Prognosztikus vizsgálatok szerint ezt a produkciót, azújabb Avatartvárjuka legnagyobb érdeklődéssel. Elképzelem a Tüskevár rema- ke-jét. Matula bácsi a fájbemet- jét hegyezi, Csikasz kutya a Lu- nát ugatja a rancson. Én meg mobilintemetes notebookom memóriájában lapozgatva próbálom fordítani a felújított magyar film szövegét. (Peter Gossányi rajza)- Jenő, miért hajtasz teljes gázzal, amikor elzárták a vezetéket?
