Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-10 / 7. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 10. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ ÚJ MAGYARSZÓ A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (RMDSZ) több államtitkára a november 30-i parlamenti választást kö­vető kormányváltás után is folytathatja a munkát - más beosztásban - abban a minisz­tériumban, ahol eddig dolgo­zott - úja a bukaresti Új Ma­gyar Szó. A lap úgy tudja, De­meter András művelődési, Ni- culescu Tóni külügyi, Pásztor Gabriella oktatási, Markó Atti­la kisebbségügyi és Péter Zsu­zsa igazságügyi államtitkár marad meg a munkahelyén. Többségük csak a kinevezésé­re vár a minisztériumok új ve­zetőitől. PásztorGabriella vár­hatóan minisztériumi igaz­gatóként folytatja munkáját. Demeter Andrást Theodor Pa- leologu kulturális miniszter felkérte, maradjon személyes tanácsadója, (mti) Beléptünk 66,68-ba 2009 (euróra átszámítva 66,68) a választások éve lesz. Három (0,09) választás biz­tos, de öt (0,16) is lehet. Du- naszerdahely kap egyet (0,03) bonuszba. Lesz válasz­tás, ha lesz gáz. Gáz lesz, ha nem lesz gáz. Gáz van, mert nincs gáz. Evidens kérdés: va­ló-e orosz kezébe csap? MOLNÁR NORBERT Orosz ököl, vasököl, oda csap, ahova köll. Következő kérdés: va­ló-e ukrán kézbe csap? Ukrán kéz csapol. Orosz, ukrán papol, ez a mocskos tél meg semmire nincs tekintettel. Sem a nagy szláv lé­lekre, sem a jégcsappá változó Eu­rópára. Kezdődött minden a pa­radicsomban, folytatódott a pénz­ügyi válsággal, majd a gazdasági válsággal, most éppen a gázválság a trenÖi, a gázai válság már meg sem érint bennünket: 700 (euró­bán 23,23) ember élete meg egy apró humanitárius katasztrófa a katyusaerdőben esti mese har­madrangú amerikai harcolós-ha- lós filmképekkel. Pedig nem az. Putyin újévi üdvözlő távirata Szlovákiának: Gratulálunk az eu­ró bevezetéséhez STOP Gáz STOP Olaj STOP Egy lábon áll ez az ország, az is orosz. Az az orosz láb meg ukrán földön gázol át. Ha ugye valaki­nek korábban eszébe jutott volna, hogy két lábon állni könnyebb, ne adj isten egy harmadikat is besze­rezni, most nyugodtan az elbocsá­tásokkal, a gazdasági válsággal és a centekkel tömött zsebeinkkel foglalkozhatnánk. Meg a sok-sok választással, ahogy Paška házel­nök bejelenti a voksbulit, közben alaposan letolja az újságírókat - mert hát ő is a Smer tagja -, leta- hózza a kérdéseiket, de arra nem tud válaszolni, mikortól meddig regisztrálhatnak a jelöltek. De megígérte a törvényhozás elnöke, hogy megtanulja a törvényeket. Sose késő, a pénztárosok is most tanulnak számolni. (Azért arra kí­váncsi lennék, e szűk kis hazában mikor hívnak meg itteni magyar fellépőt egy hivatalos állami ün­nepségre. Az üdvözlégy euró gá­lára sem sikerült egyet sem. Leg­alább Barroso európai bizottsági elnöknek mutathattak volna egyet. Hátha jobban vette volna ki magát: eurofujara, eurocsárdás.) Vagy foglalkozhatnánk Čap- lovič többségügyi miniszterelnök­helyettes legújabb baromságával az alternatív oktatásról, amit volt szerencséje meglobogtatni, majd ünnepélyesen bejelenteni, hogy ennek a kormánynak marha jó a kisebbségpolitikája. Sőt, ez eddig a legjobb. Ha visszatekintünk a Fico-kormány két és fél évére, és számba vesszük a kisebbségi mi­niszterelnök-helyettes kijelenté­seit és tetteit, bizony egyetlen olyat sem találunk, amely kisebb­ségpárti lett volna. Čaplovičot nem lehet elosztani 30,126-al, mert nem jöhet ki nulla. A maga nemében egy csoda ez az ember. A rideg szlovák valóság maga. Fűtetlenül, oszthatatlanul. Ha a Hrbatý Domino, akkor Ci- bulková Domina? De nem, ezzel sem foglalko­zunk. Ez egy gázálom. ____________________________________________________GLOISZA _______________________________________ _____ A kisebbség ereje ĽUBA LESNÁ Nemrég egy svájci hölggyel ta­lálkoztam Pozsonyban. Törté­nelmet tanít Bemben. A szlová­kiai magyarok iránt érdeklődött. Komáromban járt már, érdekel­te, milyen nyelv a magyar, Ko­máromban miért vannak szlo­vák és magyar feliratok, és miért nincsenek Pozsonyban. „A lakosság hány százaléka magyar?” - kérdezte. - „Körül­belül tíz” - válaszoltam. - „Te­hát a szlovák tanítási nyelvű is­kolákban magyart is oktatnak?” -kérdezte. Magyart? Meglepődtem. „Nem” - feleltem. - „Még választható tárgyként sem?” „Nem. Miért?” „Hogy jobban megértsétek egymást” - mondta. Rájöttem, hogy végképp nem ér­tené azt a legújabb vitát, amely a magyar alapiskolások tanköny­veiben használatos földrajzi ne­vek körül alakult ki. Meg sem tudnám magyarázni neki, hogy valakinek az jutott eszébe, a magyar szövegbe szlovák nyelvű földrajzi megnevezése­ket gyömöszöl. Tekintet nélkül arra, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek fölfog­ják-e, miről van szó, vagy sem. Múlt ahogy arról is inkább hall­gattam, hogy Szlovákia ratifikál­ta a Kisebbségi és Regionális Nyelvi Chartát és az Európa Ta­nács Kisebbségi Keretegyezmé­nyét. Bár nálunk érvényes az elv, mely szerint a nemzetközi jogi normák fontosabbak, mint a szlovák törvények, ebben az esetben a kormánykoalíció tag­jai kivételt tesznek. Végképp nem veszik figyelembe, hogy ezek a dokumentumok világo­san kimondják, a földrajzi neve­ket lehet a kisebbségek nyelvén használni. Végső soron a Kisebb­ségi Nyelvek Chartájának ratifi­kálásakor a Szlovák Nemzeti Párt azt hangoztatta, hogy ez szörnyű dokumentum, ezt aztán nem, Szlovákiában szlovákul. Sőt az elfogadása után kijelen­tette, azon fog igyekezni, hogy Szlovákiában érvénytelenítsék a dokumentumot. Ezt nem sikerült elérnie, bár már három éve a kormánykoalíció tagja, de képviselői minden adandó alkalommal - hol siker­rel, hol kevésbé hatékonyan - megpróbálják megvalósítani a Szlovákiában szlovákul elvet. Ha máshol nem, legalább a ma­gyarul írt, magyar iskoláknak szánt tankönyvekben. Most azon munkálkodnak, hogy a földrajzi nevek legyenek szlovákul. Ha ez sikerül, a következő lépés az lesz, hogy az igéket is szlovákul kell írni. Aztán a főneveket. A kötőszavakat. Addig-addig, amíg a magyar tanítási nyelvű iskolák magyar tankönyveit nem fordítják le szlovákra. Mert Szlovákiában szlovákul. Ezért a svájci hölgynek egészen másról kezdtem beszélni. Sze­mélyes dolgokról. A családom történetéről, amely annyira ha­sonlít a közép-európai családok történetéhez. Elmondtam neki, hogy anyám anyanyelve a ma­gyar volt. Nagyanyám Sárospa­takról származott, kizárólag nagyapám kedvéért költözött Magyarországról Szlovákiába - ő egyébként kálvinista pap volt. A háború után Dunaradványon volt pap. Gyerekkoromban min­den nyarat ott töltöttem. Körülöttem mindenütt zengett a magyar nyelv. Mély, mint a Du­na Radványnál. Számomra a mai napig ez a világ legszebb nyelve. Mert ezen a nyelven be­szélt a nagyanyám. Mert ezen a nyelven prédikált a nagyapám. És az apám, aki csak annyit tu­dott magyarul, hogy „igen”, ba­rátságosan mosolygott a radvá- nyiakra, és bólogatott: „Igen”. Ha kettesben maradtak, egyetér­tett ő a sekrestyéssel is, aki a vál­tozatosság kedvéért egy szót sem tudott szlovákul. A sekres­tyés magyarul mesélt neki vala­mit, ő meg csak ismételgette: „igen”. Másnap azt mondta nagyapámnak: „Régen nem be­szélgettem már ilyen jót senki­vel, tiszteletes úr, mint a maga vejével.” Igen, úgy nőttem föl, mint sok más gyerek Szlovákiában. Kétnyelvűén. Csak miután ezt elmondtam, lát­tam, hogy a svájci hölgy kezd megérteni. így kell lennie, mondta. Az erő a kölcsönös tole­ranciában rejlik. Egyetértettem. A többség ereje nem a támadás­ban van, hanem a kisebbség vé­delmében. A többségi nemzet nem lesz erősebb, ha alkalmaz­kodásra kényszeríti a kisebbsé­get. Akkor lesz erős és tekinté­lyes, ha tiszteli és védi annak kultúráját, történelmét és nyel­vét. És ha megpróbálja megérte­ni történelmüket vagy kultúrá­jukat. És nyelvüket. A szerző a Comenius Egyetem Bölcsészkarán diplomázott. A bársonyos forradalom után lett újságíró, egyebek közt a Szabad Európa politikai kom­mentátora volt. 1998-ban je­lent meg Az elnök fiának elrab­lása, avagy A titkosszolgálat rövid története című könyve, melyért Egon Erwin Kisch-dí- jat kapott, 2007-ben A medi­kus lány eset című könyve. Jelenleg a Slovak Spectator munkatársa. _________ KOMMENTÁR A „gáz van” halála SERES LÁSZLÓ Én alapvetően intoleráns, de azon belül türelmes ember vagyok, így aztán hosszú napok orosz-ukrán gázválsága kellett ahhoz, hogy a médiát figyelve eljussak magamban a halálbüntetés visszaállításáig. Amitviszonylagszelektíven alkalmaznék: kizárólag azokat sújtaná, akika „gáz van”, „nagyon gáz” kifejezéseket nagyon eredeti und vic­ces módon „gáz van: nincs gáz” és hasonló módokon abuzálják, és nem veszik észre, hogy ez az eredeti humor csak aznap 897-szerjött le a médiában. Más, úgy látszik, nemigen jutott a szerkesztők eszébe. A krízis pedig nem másra világított rá, mint arra a banalitásra, hogy le kell végre szakadnunk az oroszokról, el kell tőlük kedvesen köszön­nünk, ennyi volt, csááááó, kapcsolataink egyetlen cölöpé a jövőben a turizmus mega vodkaimport, másra ne számítsanak, mert másra nem számíthatunk. Mert az ugye csak valami félresikerült ká-euró- pai globalizáció lehet, hogy az oroszok nem szállítanak, az ukránok nem fizetnek, mi meg fázunk. Válság idején ugye nincs sokmegtaka- rítás, hát mér' pont gázból raktároznánk olyan nagyon sokat; jó, mi meg a románok még valahogy igen, de a szerbek nem, a bolgár isko- lásokisdideregnek.azeurópaimegfigyelőkpedigjönnekmegfi- gyelni. Az oroszok azt mondják, hajön az EU, ók szállítanak, ami azért formállogikailag nézvést is minimum kétségesnek tűnik, miért pont ez kell? Egy ekkora hatalomnak? Nem ún. üzleti felekről van szó, hogy tehát le kellene ülniük az ukránokkal és dűlőre kell jutniuk, mégpedigASAP? De. Tegye fel a kezét az, aki emlékszik arra, mikor volt az EU utoljára ha­tékonyvalamiben. Bosnyákok és koszovói albánok megvédése a nép­irtástól? Nem. Közel-keletihelyzetmegoldásaúgy, hogy állandóan mérlegelünk, miközben hízelgő viszonyt ápolunk a palesztin terro­ristákkal? Nem. Iráni nukleáris fegyverkezés megállítása békés tár­gyalások útján? Nem. Önálló kül- és energiapolitika, ezen belül az oroszokkal való, khm, drasztikus beszédmód lassú bevezetése? Nem. Vagylehet, mondja abennem bujkáló Václav Klaus, hogynem is annyira az oroszokról, mint az EU-ról kéne lassan leszakadni? Na azt azért nem. De aki nem akar politikai vagy Gazprom-függőségbe kerülni Moszkvától, az lassan felpörgethetné a Nabuccót vagy vala­melyik áramlatról elnevezettprojektet,építsünkvezetéket, százat, ezeret! Csak ne függj ünk már megint egy olyan civilizációtól, amely télvíz idején kész lefagyasztani a fél kontinenst, csak azért, hogy megmutassa, mékkora nagyfiú. ANabucco és hasonló projektekpersze, make no mistake, Irántjelen- ti.VagyalegendásanstabilTürkmenisztánt.Azegyikterrorísta,a másik diktatúra. És, mi a hallatlanul sok többi opciónk? Oroszország, azt pedig látjuk, milyen. Nagyon gáz (tudom, tudom). A szerző a Hírszerző főmunkatársa JEGYZET Avatar ante portás TALLÓSl BÉLA Igazábólcsakúgymegmorog- tam. Magamnak befelé. Belső monológgal tisztáztam, ésnyug- tattammélyenbelültipródó énem, hogy így vanrendjén, uni­ós állampolgárkéntszórakoztató fő műsoridőbeneztkapomszil- veszterestéjénamagyar királyi képernyőről. Dalversenyt: nem­zetközidalokat magyar előadók tolmácsolásában. Mérhetetlenül örülök minden dalversenynek. Aligvárom, hogy aképemyőn megjelenjenekkedvenc magyar és nemzetközi énekeseim, és énekeljenek, ne gyereket szülje­nek, szerelmi csatákatvíyjanak, műtóasztalonébredezzenek, vagypartikonvegyenekrészt. Anemzetközidalokversenyében szívesen visszatérek (tornero) egy kis nosztalgikus körre ahhoz, hogy com e possibilie restare sen- zate...larosaeormaiseccata... sei la vita mia amore... Örülök én aTomerónak, hogyne örülnék! A hetvenes évek végén csakúgy dobáltukaz eszpresszózenegé­pébe az aprót, hogy felzengjen a Tornero. Imádtam, imádom a mai napig, de ízlésekben és pofo­nokban nekem az jön be inkább, ha magyar énekes nem aTome- róval, hanem-mondjuk- azzal búcsúztatja az óévet, hogy: múl­nak a gyermekévek nincs vissza­út, új meséknemvámakreánk... Nekeminkábbezt énekelje az énekes, hamármagyar, mert olasz vagy angol sztártól ezt úgy­sem fogom hallani. Mondtam mindezt magamban szilveszter estéjén, s keserű száj­ízzel szürcsöltem abehűtött édes pezsgőt. Idővelmegis feledkez­tem a T omeróról és angolszász társairól, de a minap visszatért (e tomata) a szilveszteresti filing, amikor arról olvastam (magya­rul!), hogy mit kínál az álomgyár, s mit zúdít ránk Hollywood a 2009-es esztendőben! „Június­ban bedübörög a negyedik ki- borgmozi, aTerminator: Salva­tion. Andy Vájná egykori fran- chise-a a T ransformers robotjai­val száll szembe. Ugyanis a másik robotos blockbuster is folytató­dik. (...) EgyújabbStarTrek-film is várható. Aprodukció érdekes­sége, hogy az eredeti tévéfilmso­rozatot veszi alapul, és Kirkkapi- tány, valamit az Enterprise le- génységénekkorai kalandjaihoz vezet vissza. (...) Idén láthatjuk ismét Farkast, azX-Men szuper­hősét a The W olfman című, neki kreált akciófilmben, és Sherlock Holmes, a detektívikon is vissza­tér. Karácsonykor aztán a Halá­los iramban eredeti sztárlistája is visszaköszön egy újabb Fast and Furious száguldásban, a rajzfilm- és mókusimádókpedig az Alvin és a mókusok újabb kalandj ának örvendhetnek.” Ám a csúcs majd évzárásra érke- zikmeg az Avatarral. Prognoszti­kus vizsgálatok szerint ezt a pro­dukciót, azújabb Avatartvárjuka legnagyobb érdeklődéssel. Elképzelem a Tüskevár rema- ke-jét. Matula bácsi a fájbemet- jét hegyezi, Csikasz kutya a Lu- nát ugatja a rancson. Én meg mobilintemetes notebookom memóriájában lapozgatva pró­bálom fordítani a felújított ma­gyar film szövegét. (Peter Gossányi rajza)- Jenő, miért hajtasz teljes gázzal, amikor elzárták a vezetéket?

Next

/
Oldalképek
Tartalom