Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-09 / 6. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 9. Vélemény És háttér 7- Doktor úr, itt a következő beteg, akinek a fejére dobtak egy karácsonyfát! (Peter Gossányi rajza) Brüsszel szempontjából a horvát-szlovén vita rendezése a legsürgősebb Balkáni függőjátszmák TALLÓZÓ DIE WELT Az amerikai elnökválasztást fölényesen megnyerő Barack Obamától akar győzni tanulni a Német Szociáldemokrata Párt (SPD). Az internet használatát kívánja kampányának középpontjába helyezni az őszi parlamenti választások előtt. Kajo Wasser- hövel, a konzervatívokkal nagykoalícióban kormányzó párt ügyvezetője a Die Welt- nek kifejtette: az SPD Obama példáját akarja követni, különös tekintettel arra, hogy sikeres kampányában az internet óriási szerepet játszott. A német szociáldemokraták úgy vélik, az internet a politikai kommunikáció vezető médiuma lett - tette hozzá. Az SPD ennek keretében mutatta be megújított honlapját, amelyen a párt bemutatja kancellárjelöltjét, Frank-Walter Ste- inmeier külügyminisztert, és ismerteti választási célkitűzéseit. Az online-kampány a párt parlamenti választási hadjáratának motoija lesz - fogalmazott a szociáldemokrata politikus. Wasserhövel beszámolt arról, hogy az SPD néhány kampányszakértője a „helyszínen”, azaz az USA- ban tanulmányozta Obama választási stratégiáját és olyan internetes hálózatok alkalmazásának jelentőségét, mint a Facebook, a MySpace, a Flickr vagy a Twitter. Ezeken keresztül Obama naponta újabb támogatókat - és jelentős adományokat - gyűjtött. A szociáldemokrata ügyvezető ezzel kapcsolatban utalt azokra az amerikai felmérésekre, amelyek szerint az USA-ban a 18 és 29 év közötti fiatalok csaknem 50 százaléka szinte kizárólag az interneten tájékozódik. Az SPD-nek is ebből kell kiindulnia - jelentette ki Wasserhövel, hozzátéve, hogy a Facebook, a Flickr és a YouTube hálózatokat a német szociáldemokraták is használják. (mti) NÉPSZABADSÁG A magyarok összességében elégedettek az egészségügyi intézmények szolgáltatásaival, de kritizálták a hosszú várakozást, az orvossal való személyes találkozók, vizitek rövidségét - írja a Népszabadság egy felmérésre hivatkozva. A lakosság csaknem fele hajlandó lenne akár fizetni is azért, hogy gyorsabban kapja meg az ellátást. Sőt, harmaduk azért választja az orvos magán- rendelését, mert ott a megbeszélt időben kerül sorra. Azt, hogy a betegsorolással nincs minden rendben, az Egészségbiztosítási Felügyelet tapasztalatai is megerősítik. Az egészségügyi intézményekben átlagosan másfél órát kell várni a betegszállításra, sőt a kórházak negyedénél nem ritka, hogy három órát is a folyosón kell ülnie a páciensnek, mire érte jönnek. Tavaly a felügyelethez érkező kórházi panaszok ötödé arról szólt, hogy a megbeszélt időben nem volt ott az orvos, az időpontra berendelt beteget pedig haza- küldték. Az elemzők szerint mindezt az magyarázza, hogy az orvosok és egyéb szakemberek hiányát már a betegek is érzékelik - jegyzi meg cikkében a Népszabadság. (mti) Tizennyolc évvel a délszláv népek közös államának, Jugoszláviának a felbomlása után a Nyugat-Balkán még mindig problematikus régiónak - ha nem is „lő- poros hordónak” - számít Európában. Megoldatlan nemzetiségi konfliktusok és megtorlatlan háborús bűntettek mellett határviták is mérgezik a térség politikai légkörét. MT1-ELEMZÉS Az Európai Unió 2003-ban csatlakozási garanciát adott a Nyugat- Balkánnak (azaz a Szlovénia nélküli ex-Jugoszláviának, plusz Albániának) . Hat évvel később a térség mérlege azon az úton, amely az európai integráció és a politikai stabilitás felé vezet, meglehetősen kijózanító. Az euro-atlanti struktúrák (EU, NATO) kapui eddig egyedül Szlovénia előtt nyíltak meg. A Habsburg-birodalom egykori tartománya azonban - gazdasági éltanuló státusa ellenére, amelyről az euró 2007-es bevezetése tanúskodik - fejfájásra is ad okot Brüsszelben. Erről persze az unió felelősei is tehetnek. Annak idején súlyos mulasztást követtek el: nem kötelezték Ljubljanát sem arra, hogy még a csatlakozás előtt oldja meg Zágrábbal fennálló kétoldalú gondjait, sem arra, hogy vállaljon garanciát: nem gördít akadályokat Horvátország EU-felvétele elé. Ma pedig pontosan ez történik. Szlovénia december közepén bejelentette: vétót emel a horvát csatlakozási tárgyalások folytatása ellen. A viszály almáját a Pirani-öböl- ben húzódó tengeri, valamint a Zumberak-hegységen át vezető szárazföldi határ képezi. Utóbbi vita egy 1181 méteres csúcsra korlátozódik, amely egy katonai objektumnak ad otthont. Az egykor Szent Gertrúd nevét viselő magaslatot 1923-ban keresztelték át Tr- dinov vrhre, egy szlovén geográfusnak állítva emléket. A „keresztelést” szlovén lány végezte, míg az aktust kísérő egyházi szertartást horvát pap celebrálta. Jugoszlávia felbomlása óta Ljubljana és Zágráb is magának követeli a csúcsot - a horvátok ennek jegyében „visszakeresztelték” egykori nevére: az ő térképeiken Sveta Gera néven szerepel. A felek makacsul ragaszkodnak álláspontjukhoz, miáltal gyakorlatilag nincs esély arra, hogy Zágráb még idén sikeresen lezárja a csatlakozási tárgyalásokat. Utóbbi csak abban az esetben válna lehetségessé, ha Brüsszel váradanul „diszkont árat” kínálna néhány tárgyalási fejezet lezárásáért. Ám ez is csak akkor jöhetne számításba, ha előzőleg Ljubljana és Zágráb pontot tenne a területi vita végére. Ennek viszont - a két ország politikusai közötti verbális háború elharapózása láttán - egyre kisebb az esélye. A szlovén áruk bojkottját szorgalmazó horvátországi internetes mozgalomhoz időközben több mint 40 ezren csadakoztak. A horvát-szerb határviszályban a felek 145 kilométer hosszú vonalon vitáznak a Duna mentén, amely egykor a két ország közötti természetes határt alkotta. Amíg Jugoszlávia fennállt, ennek a belső határnak nem volt jelentősége. A közös délszláv állam felbomlása (1991) után az EK által felkért Badinter-bizott- ság rögzítette Horvátország és Szerbia határát, tekintetbe véve az Osztrák-Magyar Monarchia idején megszabott s a Duna folyását követő határvonalat. Csakhogy 100 év múltán a Duna máshol folyik, mint a XX. század elején. Emiatt ma a Horvátország által igényelt földek egy része szerb területen, a Duna keled partján fekszik. Zágráb hivatalos térképein a határ szerb falvakon és szántóföldeken át húzódik. Ez már önmagában is bosszantja Belgrádot, ahol attól tartanak, hogy a horvát fél a majdani EU-tagságát fel akarja használni a vitás kérdés rendezésére. Ivó Sanader horvát kormányfő fogadkozásának, mely szerint országa nem fogja akadályozni Szerbia későbbi csatíakozási tárgyalásait az EU-val, Belgrádban fikarcnyi hitelt sem adnak. Brüsszel szempontjából egyelőre a horvát-szlovén vita rendezése tűnik a legsürgősebbnek. Várható, hogy idén fokozódni fog az EU felől Ljubljanára nehezedő nyomás - hogy milyen eredménnyel, az megjósolhatadan. Egy azonban bizonyos: az unió és tagállamai túl hosszú időn át tekintették bilaterális kérdésnek (és hagyták elmérgesedni) a horvát-szlovén vitát, akárcsak Athén és Szkopje vitáját Macedónia hivatalos nevéről. Az évek óta tartó civakodás „eredményeként” Görögország tavaly áprilisban megvétózta szomszédja felvételét a NATO-ba. Athén arra hivatkozik, hogy a Macedónia név azonos egy görög tartomány nevével, vagyis e névválasztás mögött burkolt területi követelés húzódik meg - amit Szkopjéban persze cáfolnak. Az áprilisi kudarc elemzők szerint csapást mért Macedónia belső stabilitására: a szláv (macedón) többség és a 30 százalék körüli albán kisebbség között ugyanis éppen az euro-atlanti integráció képezi a legfőbb kohéziós erőt. A két népcsoport éleződő konfliktusa 2001 tavaszán már a polgárháború szélére sodorta a 2 milliós balkáni országot. A véres harcok elmérgesedésének csak amerikai közvetítéssel és az ennek nyomán tető alá hozott ohri- di megállapodással sikerül elejét venni. A nyugat-balkáni államok európai integrációját azonban nem csak Szlovénia és Görögország fékezi. Hollandia hónapok óta akadályozza a Szerbiával kötött társulási egyezmény életbe lépését, arra hivatkozva, hogy Belgrad nem kerítette kézre Ratko Mladics körözött háborús bűnöst. A holland kormány ezzel a magatartásával figyelmen kívül hagyja Szerbia új vezetésének általános együttműködését a hágai Nemzetközi Törvényszékkel, valamint Radovan Karadzsics háborús bűnös tavaly júliusi elfogását és kiadását Hágának. A vontatott közeledésben azonban Belgrád is ludas. A többpárti koalíció megosztott társaságra emlékeztet, amely számos törvény megalkotásával adós. Ráadásul a kormányoldal nem képes megfékezni a nacionalista ellenzék obstrukcióját; ez utóbbi rendre ügyrendi trükkökkel bénítja meg a parlament munkáját. Mintegy 50 kulcsfontosságú törvény közül szeptember óta csupán tízet hagytak jóvá. Emiatt az EU-ra érvényes vízummentesség és az uniós tagje- lölti státus aligha válik valóra 2009-ben. KOMMENTÁR Csőkígyók halálos ölelése S1DÓ H. ZOLTÁN Lázas tárgyalások folytak és folynak Moszkvában, Pozsonyban, Prágában és Brüsszelben. A tanácskozásdömping nem véletlen, hiszen a helyzet példádan: szerda óta az Oroszországból induló gázvezetékek többsége üresen kong. A történet annyira bonyolult, hogy képtelenség minden egyes szálát kibogozni, arról nem is szólva, hogy számos történését balladai homály fedi. A Kelet- és Közép-Európát lassan didergésre kényszerítő orosz-ukrán gázvita első olvasatban az árról szól. Az ukránok nem világpiaci árat fizetnek az energiahordozóért, már ha van ilyen, mivel az oroszok szimpátia alapján állapítják meg a fizetendő összeget. Moszkva viszont felfelé srófolja az összeget, amire Kijev úgy reagált, hogy jól bespájzolt földgázból, és bemondta az unalmast. A területén keresztül húzódó stratégiai vezetéket elzárták, ami ugyan Nyugat-Európát kevésbé érinti, ám térségünket, egészen Szlovéniáig nagyon is. Természetesen ilyen komolyjátszmá- ban a politika sem hiányozhat; Moszkva a narancsos forradalom óta rendre megleckézteti keleti szomszédunkat. Ne feledjük, Vlagyimir Putyin színre lépése óta egyre erősödik a Gazprom- doktrína, amelyik három pillérre épül: a földgáz exportára a politikai büntetés és jutalmazás eszközévé vált, a gigászivá duzzadt Gazprom az orosz hatalomkoncentráció és a birodalom újraszervezésének eszköze, végül a gázipari óriás a nemzetközi nyomás hatásos fegyvere. Az Európai Unió január első napjaiban a csehek kedélyességét átvéve azt szajkózta: ugyan, ez a két fél üzleti vitája, mi nem avatkozunk bele. Máé eszméltek, kiürültek a csőkígyók. Most Csehország az Európai Unió soros és újonc elnöke, és MirekTopolánek kormányfő hirtelenjében azt sem tudja, hol oltsa a tüzet. Egyszerre kell foglalkoznia Gázával, a gázellátással, kormánya bomlásával, a magánéleti problémái már szinte szót sem érdemelnek. Neki most kell szembesülnie azzal, hogy Moszkva az oszd meg és uralkodj elvet követve energiaügyben szétzilálja az unió amúgy sem tömör sorait. Kedvezményes energiaügyieteket kínál fel Németországnak (a Nord Stream vezeték építése Viborg és Greifswald között, elkerülve még Lengyelországot is), Olaszországnak (a Déli Áramlat megépítése), ezért Brüsszel határozott fellépése törést szenved. A didergő dalmátok, a vacogó macedónok vagy éppen a szükséghelyzetet hirdető szlovákok miatt meg nem fognak az asztalra csapni. Persze, ilyenkor mindenkinek az eszébe jut, hogy olyan gázvezetéket kell lefektetni, amelyik vagy elkerüli Ukrajnát, vagy pedig olyat, amibe nem orosz gázt táplálnak - a legjobb volna egyszerre mindkét feltételt teljesíteni. Szép gondolat, csak éppen a már említett gázvezetékprojektek is orosz energiahordozón alapulnak, vagy pedig kiderül, olyan, még kevésbé kiszámítható országokból kellene szállítani, mint Irán vagy Türkmenisztán. RáadásulEuró- pa egyre jobban függ az orosz gázszállítmányoktól, ami már csak azért is érdekes, mert lassan Moszkva is híján lesz ennek az energiaféleségnek. A hálózatán keresztül már most nemegyszer türk- mén, üzbég vagy kazah gáz áramlik Európába, ha pedig az uniós államok valamelyik észak-afrikai, netán közép-keleti országba indulnak „gázportyára”, akkor meglepődnek, mert a tárgyalófél asztalán már ott találják a Gazprom névjegykártyáját. A végsőkig persze nem lehet elzárni a csapokat. A földből szüntelenül feltörő gázzal az oroszok most a tárolóikat töltik fel, ám legfeljebb 5-6 nap múltán az ő helyzetük is lehetedenné válik. Az eldurvuló vitát várhatóan a jövő hét folyamán - átmenetileg - megoldják, és újra természetesnek vesszük a gázrózsa kis kék lángjainak táncát. A már nemzetgazdasági károkat is okozó probléma arra világít rá, tovább tart Szlovákia egyoldalú függősége az orosz energiahordozótól. Máig nem kapcsolódtunk rá a nyugati gerincvezetékekre, mint például Csehország vagy Magyarország, ráadásul kiderült, alig tudjuk a kizárólag a nyugati országrészben található tartalékokból a keleti végekbe pumpálni a földgázt. Persze, említhetnénk az alternatív energiaforrások kiaknázását, a több lábon állást, de ebbőljó ideig alig valósul meg valami. Emlékezzünk csak: az év eleji gáz- vagy olajmizéria 2006 óta rendszeressé vált. Szilveszterkor lassan már nem azt fogjuk mondani, hogy B. Ú. É. K., hanem azt, biztos gázellátást kívánok! FIGYELŐ Bushék már csomagolnak George Bush amerikai elnök és felesége, Laura megkezdte a csomagolástaFehér Házból való távozás előtt; az új elnök, Barack Obama január 20-án költözik be a washingtoni elnöki rezidenciára. Dana Perino elnöki szóvivő tájékoztatása szerint Bush - akiről közismert, hogy soha nem késik el semmilyen eseményről, és nem hagyja az utolsó pillanatra a dolgok elintézését - hozzáfogott személyes dolgaik össze- pakolásához. Az elnöknek és a first ladynek nincs sok tárgya, amelyet új dallasi házukba kell szállítani, „ne várják, hogy egy nagy Ryder teherautó álljon be a Fehér Ház udvarába” - viccelődött újságírókkal a szóvivő. A nyolcadik éve Washingtonban lakó elnöki párnak pontosan két hete maradt a Pennsylvania sugárút 1600 címen levő Fehér Házban. Az elnöki hatalomátadás legapróbb részletekig megtervezett forgatókönyve szerint a rezidencia január 20-án, Barack Obama beiktatásának napján mindössze 5 órára marad gazdátian: ennyi idő telik el Bushék kiköltözése és Obamáék beköltözése között. „Az elnök mindig szeretett korán felkészülni a dolgokra, már megkezdte a dobozolást” - mondta el Dana Perino szóvivő. Hozzátette, hogy a Bush-házaspámak nem sok saját bútora van a Fehér Házban, lényegében ruháikat, könyveiket és személyes tárgyaikat kell elszállítani, (mti)
