Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-03 / 279. szám, szerda

I

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 3.

Vélemény és háttér 7

FIGYELŐ ^_

Egy szerződés utóélete

A NATO kész tárgyalni Szerbiával a koszovói háborút lezáró kumanovói szerződés felülvizsgálatáról - erősítette meg Zdravko Ponosz szerb vezérkari főnök. Az altábornagy elmondta, hogy a NATO jelezte: kész szakértői tárgyalásokat folytatni a témában. Azt követően került erre sor, hogy Zdravko Ponosz Brüsszelben John Craddock tábornoknak, a NATO európai erői főparancsnokának, Nápolyban a NATO Déli Regionális Parancsnokságát vezető Mark Fitzgerald ellentengernagynak is kifejtette, hogy kilenc évvel a koszovói háború befejeződése után nincs értelme a szerződésnek. Nincs szükség arra, hogy bármilyen ütközőzóna legyen a NATO-erők és a NATO békepartnerségi programjában részt vevő Szerbia hadserege között. Az 1999. júniusi megállapodás kitiltotta Koszovó területéről a szerb katonákat és rendőröket, továbbá előírta, hogy a koszovói határtól 25 kilométer szélességben az akkor még jugoszláv, ma már szerb légierő csak a NATO engedélyével használhatja a légteret, s az ugyancsak a határtól számított 5 kilométeres zónába is csupán engedéllyel léphetnek be a (jugoszláv) szerb katonák. Egy hét végi interjújában Borisz Tadics szerb államfőszerint is elérkezett az ideje a kumanovói szerződés felülvizsgálatának. (mti)

Öröm is és üröm is

„Amit úgy harangoztak be, hogy a nők éve lesz, nem az volt” - foglalta össze csalódottan az amerikai választások tanulságát egy haladó amerikai női szervezet vezetője. Stacy Manson, a WomenCount igazgatója szerint „nem kérdés, hogy a kampány során mind a média, mind a pártvezetők, mind a szavazók jókora elfogultsággal viseltettek” a nőkkel szemben. Bár a szenátusba és a képviselőházba több nő jutott be, Amerika még mindig csak a 83. helyen áll a nők által betöltött hivatalok alapján felállított világrangsorban. A száztagú szenátusban 17, a 435 tagú képviselőházban 74 nő foglal helyet. Hillary Clinton külügyminiszteri megbízatása korábbi demokrata riválisa, az elnökválasztásból győztesen kikerült Barack Obama kormányában a nők politikában elfoglalt helye szempontjából az év megkoronázása éppúgy, mint a buzgó támogatóit ért csalódásként: lettaNew York-i szenátor volt first lady- ből elnök? Nem. Lett alelnök? Az sem. Biztos, hogy bejut az Obama-kabinetbe? Igen. Elegendő ez? Talán - így az elemzés. „Ez remek Hillarynek, fellélegezhetünk, hogy magas tisztségbe került” - érvelt Carol Jenkins, a New York-i Nők Médiaközpontjának elnöke. Clinton asszonynak bizonyára sikerül békét teremtenie a Közel-Keleten-vélekedett. Em- ■ lékeztetett, hogy a külügyminiszteri tárca Madeleine Albright és Condoleezza Rice után bejáratott poszt a női po- litikusokszámára, holott„egy ideális világban pénzügyminiszterként kellene látnunk a nőket”, (mti)- Tudatosítanod kellene végre, hogy a karácsonyi vásárban a zsebtolvajok veszélyesebbek, mint a csőd a Wall Streeten. (Peter Gossányi rajza)

A gazdag népeknek részt kellene vállalniuk a menekültek ellátásából

Elhúzódó

menekültválságok

A menekültek mai zaklatott világunk jelképei. Az újabb és újabb konfliktu,- sok kitörésekor a világsajtót elárasztják a képek a menekülő embertömegekről, akiknek semmijük nincs, csak a rajtuk levő ruha, és néhány személyes holmi, amit magukkal tudnak vinni.

ANTONIO GUTERRES

Nem mindegyikük éli túl a menekülést, a szerencsés túlélők sorsa pedig később attól függ: befogad- ják-e őket a szomszédos országok, és a humanitárius szervezetek tud- nak-e ott élelmet, szállást, alapvető ellátást nyújtani nekik.

De mi történik, amikor véget ér a menekültek exodusa, az újságírók összecsomagolnak, a világ figyelmét pedig már a következő konfliktus köti le? Az esetek többségében a menekülteket hátrahagyják, arra kárhoztatva őket, hogy életük legértékesebb éveit hevenyészett táborokban, lepusztult telepeken töltsék, számos veszély és alapvető emberi jogaik súlyos korlátozása közepette.

Az elhúzódó menekültválságok száma óriásira növekedett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) legfrissebb statisztikái szerint hatmillió ember él menekültként öt évnél régebben (nem számítva a több mint négymillió palesztin menekültet, akikről nem az UNHCR gondoskodik). A világban több mint harminc régóta tartó menekültválság van, többségük olyan afrikai és ázsiai országokban, amelyeknek a saját állampolgáraikról való gondoskodás is problémát jelent.

A legtöbb ilyen menekültet szinte csapdába ejtik a táborok, ahonnan nincs esélyük kikerülni. Haza nem mehetnek, mert országuk - például Afganisztán, Irak, Mian- mar, Szomália vagy Szudán-hábo- rúban áll, vagy súlyos emberi jogsértések jellemzik. A menekültek közül csak elenyészően kevésnek adatik meg a lehetőség, hogy továbbtelepüljön Ausztráliába, Kanadába vagy az Egyesült Államokba, vagy más fejlett országba, amely befogad továbbtelepített menekülteket. A helyzetet súlyosbítja, hogy a menedéket nyújtó szomszédos országok gyakran nem teszik lehetővé, hogy a menekültek ott beilleszkedjenek vagy állam- polgárságot szerezzenek.

A menekültek így hosszú éveken át rendkívül nehéz körülmények között élnek. Előfordul, hogy nem mozoghatnak szabadon, nem művelhetnek földet, vagy nem vállalhatnak munkát. Az idő múlásával a nemzetközi közösség érdeklődése is lanyhul, megcsappannak a segélyek, és így előbb csak stagnál, majd később folyamatosan romlik a menekülteknek biztosított oktatás vagy egészségügyi ellátás színvonala.

Mindeközben a menekültek túlzsúfolt telepeken élnek, ahol nincs pénzkereseti lehetőségük, vagy módjuk arra, hogy idejüket hasznosan töltsék el. Emiatt a régóta menekülttáborban élő közösségeket számos társadalmi probléma sújtja, felüti fejét közöttük a prostitúció és az erőszak. így aztán nem meglepő, hogy a korlátozások ellenére sok menekült megpróbál a táborokból a városba költözni, vagy továbbutazni egy másik országba, akár azon az áron is, hogy közben embercsempészek vagy emberke- reskedók hálójába kerülnek.

A menekült gyermekek számára mindez óriási szenvedést jelent. A világ menekültjei között egyre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik a menekülttáborok mesterséges világában születtek és nevelkedtek, akiknek a szülei soha nem dolgozhattak, és a családjuk sorsa mindig a nemzetközi segélyszervezetektől kapott csekély élelmiszeradagokon múlott. Ha pedig a saját országukban egyszer újra béke lesz, ezek a fiatalok egy olyan „hazába” fognak visszatérni, amelyet soha nem is láttak, sőt, amelynek a nyelvét esetleg nem is beszélik.

Személyes meggyőződésem, hogy óriási pazarlás hagyni, hogy ennek a rengeteg embernek a tehetsége, képességei veszendőbe menjenek a menekültként töltött évek alatt, és rendkívül fontos lenne megoldást találni erre a helyzetre.

Mindenek előtt össze kell fognunk, hogy megfékezzük a fegyveres konfliktusokat és jogsértéseket, amelyek miatt az emberek menekülésre kényszerülnek világszerte. E tekintetben az ENSZ-nek különösen fontos szerep jut, ami a békeközvetítést, békefenntartást, vagy a háborús bűnösök megbüntetését illeti.

Másodszor, noha a világgazdasági válság miatt megcsappantak a pénzügyi források, minden erőnkkel arra kell törekedni, hogy javítsuk a régóta menekültként élők életkörülményeit, éljenek bár táborokban, városban, vagy vidéki településeken. Különösen fontos, hogy a menekültek dolgozhassanak és tanulhassanak, hiszen ezáltal aktívan hozzá tudnak járulni sorsuk rendezéséhez, bárhol is éljenek a világban.

Végezetül, noha az elhúzódó menekültválságoknak nyilvánvalóan nem az a megoldása, ha az összes menekültet áttelepítjük a világ fejlettebb térségeibe, a gazdag népeknek mindenképpen részt kellene vállalniuk a menekültek ellátásából. Ennek a módja az lenne, ha fölajánlanák a nagyszámú menekültet ellátó országoknak, hogy az ott élő menekülteknek legalább egy kis részét áttelepítik, legfőképpen azokat, akiknek a biztonsága és ellátása a leginkábbveszélybenforog.

A menekültekhelyzetének javítása az egész nemzetközi közösség közös felelőssége, amelyet csak széles körű együttműködéssel lehet megoldani. Közben pedig arról is gondoskodni kell, hogy a menekülteknek juttatott segélyek a helyi lakosság számára is megfogható javulást hozzanak.

Fontos, hogy a nemzetközi közösség támogatást nyújtson azoknak az országoknak, amelyek hajlandóak állampolgárságot és letelepedési lehetőséget adni a menekülteknek. Mindemellett pedig elő kell segítenünk a menekültek önkéntes hazatelepülését és otthoni visszailleszkedését, hiszen ez a béke hosszú távú megőrzését is elősegítheti.

António Guterres az ENSZ menekültügyi főbiztosa, egykori portugál miniszterelnök.

KOMMENTÁR

Kompromisszum

CZAJL1K KATALIN

Ha sikernek könyveljük el a tankönyvügyben várható döntést, azaz, hogy maradnak a magyar nyelvű helységnevek, megfeledkezünk a dolog lényegéről: arról, hogy a legnagyobb gond az, hogy ez a téma egyáltalán politikai kérdéssé válhatott.

A hónapok óta tartó helységnév-használati ügyhöz ez idő alatt szinte minden politikus hozzászólt, mintha csak olyan témáról volna szó, mint mondjuk a választási rendszer módosítása. A diskurzus során a legképtelenebb ötletek is elhangzottak. Például az, amely a „Bratislava-Pozsonyból Košice- Kassára utazunk” típusú gyöngyszemekkel írta volna tele az iskolai könyveket. A történet lényegét jól illusztrálja, hogy ez a nyelvújító bravúr éppen a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes agyából pattant ki, aki ezt ráadásul a magyarok felé tett gesztusként próbálta eladni kétnyelvűség címszó alatt, akkor ugyanis az volt az aktuális szakminisztériumi álláspont, hogy a helységnevek csak szlovákul szerepelhetnek a könyvekben.

A diskurzus során - értelemszerűen - az MKP volt az egyik leggyakoribb hozzászóló. Ezzel azonban csak legitimizálta a kérdés politikai ügyként való kezelését.

Márpedig az iskolai tankönyvek tartalma nem lehet politikai ügy. Nem a politikai pártok kompetenciájába tartozik ugyanis annak az eldöntése, hogy mi a megfelelő tananyag negyedikesek, hatodikosok vagy kilencedikesek számára. Nem á parlamentben szokás eldönteni, hogy a törteket ötödikben vagy már harmadikban kezdjék-e tanítani. így egy esetleges kompromisszum sem az iskolások és az oktatás érdekeit veszi alapul, hanem a politikai pártokét. Még abban a ritka esetben is gond ez, ha a kettő véletlenül egybeesik. Azon kívül, hogy a tankönyv-ügyben elfogadott alku olyan kérdésben köttetett, ahol a politikának semmi keresnivalója, elkendőzi a kisebbségi (és többségi) oktatás még nagyobb problémáját - azt, hogy az alapkoncepció az államalkotó nemzet kiváltságos pozícióján alapszik, s nem törekszik a multikulturalitás és a sokszínűség elfogadtatására.

Azzal, hogy az államhatalom egyre mélyebbre hatol a civil élet szféráiba, a totális állam koncepciójához közelít, amely az élet minden területét szabályozni akarja, mégpedig a saját érdekei alapján. Ez pedig messziről sem ldsebbségi probléma, hanem a teljes demokratikus társadalomé.

FIGYELŐ

patkivonás ellenkezett volna elveivel. Megjegyezte, erről különösen nehéz döntést hozott, hiszen sokan tanácsolták, hogy el kell hagyni Irakot. Bush az interjúban arról is beszélt, hogy elnökségének utolsó hónapjaiban bátor döntéseket kellett hoznia a pénzügyi válság leküzdésére. Kifejtette, hogy nem a szövetségi beavatkozás nagy összege zavarta, hanem az, ha semmit sem tett volna. Szerinte a tétlenség súlyos összeomláshoz vezetett volna, a 30-as évekbeli nagy depressziónál is nehezebb helyzet állt volna elő. „Emelt fővel távozom az elnöki hivatalból” - mondta George Bush. (mti)

Talán 25 milliárd a kórházaknak

A Népszava kormány közeli forrásból úgy tudja: 15 milliárd forintnál biztosan több jut a kórházaknak. Ám az is biztos, hogy az Egészségügyi Alap megtakarítása nem éri el a kórházvezetők által korábban remélt 50 milliárd forintot - írta a lap tegnapi számában. Az OEP-nél is mindössze 18-25 milliárdos pluszt prognosztizálnak. Honlapjukon az olvasható: októberben 50 milliárd plusszal zárt a kassza, csakhogy év végéig több mint 25 milliárdos kiadás várható - áll a Népszavában. A lap úgy tudja, még a héten kiderülhet, hogy mennyi jut ténylegesen a kórházaknak. Értesüléseik szerint az egészségügyi tárcánál már készül az elszámolás, így a kormány már a héten dönthet arról, hogy mennyit fizet ki az E-Alap megtakarításából. (mti)

Emelt fővel távozik

George Bush nyolcéves elnökségére visszatekintve leginkább azt bánja, hogy téves hírszerzési értesüléseket kapott Irak állítólagos tömeg- pusztító fegyvereiről - a hivatalából január 20-án távozó amerikai elnök az ABC televíziónak adott, hétfőn sugárzott interjúban beszélt erről. „Egész elnökségem kapcsán leginkább az Irakkal kapcsolatos hírszerzési tévedést sajnálom” - fogalmazott Bush, aki nem utolsósorban az iraki háború miatt az egyik legnépszerűtlenebb elnökként hagyja el a Fehér Házat. Hozzátette: sokan kockára tették tekintélyüket, amikor közölték, hogy Szaddám Husszeint a tömegpusztító fegyverek miatt el kell távolítani. A 2003 márciusában indított invázió óta több mint 4200 amerikai katona vesztette életét az iraki harcokban. Bush arról is beszélt, hogy amikor átvette az elnökséget, egy háborúra volt a legkevésbé felkészülve. „Azt hiszem, nem voltam felkészülve egy háborúra. Szóval, nem kampányol- tam azzal, hogy szavazzanak rám, mert képes leszek egy támadást kezelni (...) nem számítottam háborúra” - mondta. Annak megválaszolása elől viszont kitért, hogy akkor is elindította volna-e a háborút, ha olyan információkat kap a felderítéstől, hogy Bagdad nem rejteget tömeg- pusztító fegyvereket. „Ez érdekes kérdés. Ez egy új helyzet, nem tudom megítélni” - mondta. Ugyanakkor leszögezte, hogy az idő előtti csa-