Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-03 / 279. szám, szerda
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 3. www.ujszo.com (SITA/AP-felvétel) után? Mindenekelőtt arra, hogy ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, passzivitásba kényszeríteni. Ne feledjük, sok megoldandó feladat vár ránk. Hallgatással nem valósíthatjuk meg kisebbségi létszükségleteink kiteljesítésére irányuló elképzeléseinket, sőt közösségi létfeltételeink jelenlegi színvonalának megvédése is lehetetlenné válna az ellene irányuló folyamatos államhatalmi támadásokkal szemben. Nyilvánvaló, hogy nem néhány elszigetelt szélsőséges személy magyarellenes megnyilvánulásairól van szó, hanem a kormány magyarellenes politikájáról. Hiszen már szinte valamennyi csúcsszintű állami tisztségviselőnk tanújelét adta kisebbségünkkel szembeni kirekesztő nézeteinek. Mégis sok- kolóan hatott ránk a rendőrség túlzottan erőszakos, indokolatlan és nagy valószínűséggel csupán nemzetiségi alapon motivált fellépése a DAC-Slovan mérkőzésen. Túl kell tenni magunkat döbbe- netünkön, és nagyon határozottan kérjük számon az illetékesektől, mi indokolta a brutális rendőri beavatkozást. Nem hathat ránk bénítóan ez a mélységesen felháborító esemény, már csak azért sem, mert még mindig nem sikerült rendeznünk az iskoláink számára kiadott botrányos nyelvezetű új tankönyvek ügyét. Egységes és bátor kiállással eredményesek leszünk. Együd László Hivatalba lépése óta nyilvánvaló, hogy a Fico-kormányra nem éppen magyarbarát politizálás jellemző. Szinte napirenden tapasztaljuk magyarellenes megnyilvánulásait. Sajnálatos módon nemcsak az SNS vezető politikusainak minősíthetetlen hangneméről van szó, hanem kormányszinten is észlelhető a magyarellenes irányvonal. Legfőbb közjogi méltóságaink gyakorta nyilatkoznak a demokrácia alapelveivel, az EU értékrendjével ellentétes, intoleráns hangnemben a kisebbségünket érintő eseményekről. Valamennyi ellenünk irányuló eddigi intézkedésüket brutalitásában magasan felülmúlta a DAC-Slovan labdarúgó-mérkőzésen végrehajtott rendőrattak. A nyilvánosságra hozott videofelvételek és a nézők nyilatkozatai azt bizonyítják, hogy nem volt szükség rendőrségi beavatkozásra. Szembetűnő az illetékesek erőlködése és kapkodása, ahogy magyarázni igyekeznek a történteket. Hallva a naponként változó, légből kapott, gyerekes, mesterkélt érveket, úgy tűnik, igencsak nagy lehet a zavarodottság és tanácstalanság a rendőrség köreiben. Nem érdemes szót fecsérelni a valószínűtlen, életszerűtlen indokok felsorolására. Igazán nagy gond lehet ott a hitelességgel, ahol ilyen mértékű karhatalmi beavatkozásnak nincs mindnyájunk számára nyilvánvaló, szemmel látható oka. Erődemonstráció volt ez a javából. A szlovák rendőrség megmutatta, ki az úr a csárdában. Du- naszerdahely sem kivétel, ott sincs helye holmi magyarkodásnak. Az sem okoz gondot rendőrségünknek, ha a magyar szurkolók nem adnak okot megleckézte- tésre, majd provokálnak ők balhét. így eshetett meg, hogy a békésen szurkoló, nem randalírozó magyar szurkolóknak el kellett szenvedni egy brutális rendőrrohamot, melynek végrehajtói kí- méledenül agyba-főbe verték, rugdosták még a földön fekvő magateheteüen nézőket is. így legalább az eszükbe vésik az örökké renitenskedő, követelőző magyarok, hogy szlovákiai mérkőzéseken kizárólag szlovák nyelven szurkoljanak. Nagyon erős a gyanúm, hogy ez előre kiagyalt akció volt. Igyekszem elfogulatlan lenni a sajnálatos esemény megítélésével szemben. Tudom, hogy a hazai és a magyarországi DAC-szurkolók sem mindnyájan ma született bá- ránykák. Mindenesetre az ominózus mérkőzésen nem követtek el oly mértékű rendbontást, ami szükségessé tette a szlovák rendőrség ilyen kíméletlen beavatkozását. Persze, az sem bizalomébresztő gesztus, hogy a játékteret övező kerítésre kifüggesztik Nagy-Magyarország térképét. Szlovák szurkolóknak sem ajánlanám, hogy szlovákiai csapat magyarországi mérkőzésén kifüggesszék Nagy-Szlovákia térképét, már ha létezett volna ilyen államalakulat. Hergeli a szlovákokat a jelenkori realitásokat figyelmen kívül hagyó, már csak képzeletünkben létező kép felemlegetése, és nem szolgálja a két nép megbékélését. Nagy-Magyarország eszméje fölött eljárt az idő, megvalósítása abszolút irreális, nem oldhatja meg az elszakított országrészek magyarjainak gondjait. Természetesen Nagy-Magyarország térképe nem tartozik a tiltott önkényuralmi jelképek közé. Mégis azt javaslom, fölöslegesen ne provokáljunk. Olyan helyzetekben viszont, amikor jogos igényeink érdekében cselekednünk kell, ne tántorítson el ettől az sem, ha ezt a szlovák fél provokációnak tartja. Mindent egybevetve: a DAC- stadionban történtek a megfélemlítésünkre irányultak. Úgy tűnik, egy előre kitervelt forgatókönyv szerint. Elgondolkodtató, hogy a kapuk zárva voltak. A rendőrterror elől menekülők tehát nem juthattak ki a stadionból, így a csuklyás kommandósok még jobban kiélhették magyarellenes hajlamaikat. Leszögezhetjük, hogy a rendőri beavatkozás nem volt arányban a stadionbeli eseményekkel, és kérdéses, szükség volt-e közbelépésre. Mire kell leginkább ügyelnünk a Dunaszerdahelyen történtek SZEMPONT Megalázó védőoltás Egykori igazgatóm szokta volt mondogatni, ha a jövő zenéjével kapcsolatos fontolgatásokra került sor: „Majd meglátjuk, mennyi a mennyi.” Tőle lopom most ezt a klisét, a „mennyi a mennyi”-t konkrét vonatkoztatásban, mégpedig a jövő évi állami költségvetés egy fejezetének, az oktatásügyinek kurta fejtegetéséhez. A büdzsé 14 milliárd eurón felüli (425 milliárd korona) kiadási tételéből az oktatásügyi tárca kapja 2009-ben a legtöbbet: 2,17 müliárd eurót (65,4 milliárd korona). Szép összeg, vághatjuk rá. Csakhogy itt már előhúzható korábbi főnököm költői kérdése: tulajdonképpen mennyi is a mennyi. Az iskolaügyben ténykedők szerint a jövő évi mennyi - kevés! Természetesen mindig viszonyítani kell, így ebben az esetben is. Hogy mihez képest kevés az oktatásügyi tárcának kiszabott összeg? Először csak dióhéjban a válasz: a kormány korábbi nagy beharangozásaihoz, elképzeléseinek megvalósításához képest. Amelyek arról szóltak, hogy Szlovákiának nagy szüksége van az oktatás, a művelődés, a tudomány és a technika színvonalának emelésére, hatékony fellendítésére. Ehhez természetesen alaposan felkészült, a kor követelményeihez rugalmasan igazodó és alkalmazkodni hajlandó pedagógusokra, kutatókra és tudományos munkatársakra van szükség. Akiknek a magas szintű munkáját viszont a jelenleginél mindenképpen komolyabban kell honorálni. Nem influenza és sárgaság el-, leni védőoltással! Meg miniszteri ígérgetésekkel, hogy az éppen pályára lépő pedagógus majd hét év múlva juthat komolyabb havi bérhez, a Ján Mikolaj által elképzelt ranglétrán akkorra léphet valamelyest magasabbra. Talán. Nem tiszta és világos ugyanis a miniszter magyarázata, hiszen egyik érvelésében hét évet emleget, a továbbiban azt nyomatékosítja, hogy a tanítók nem érzik meg azonnal a bérnövekedést, mert az egész rendszer négy éven belül fut majd be. Akkor most 7 vagy 4? Mennyi is a mennyi?! Mert végképp nem mindegy. Szó, ami szó, a kezdő pedagógus számára a jelzett fel- emelkedéshez szükséges hét év akár katasztrofálisnak is mondható, elriasztónak mindenképpen. És azonnal felvetődik a kérdés: elkezdi így egyáltalán a pedagógus. A félreértés elkerülése végett: nem azt hirdetem, hogy a pályakezdő fiatal pedagógusok annyit kapjon, mint a kollégája, aki már 25-30 éve oktat. Igen, annak a munkáját emberségesebben értékeljék és jutalmazzák, aki már huzamosabb ideje áll a katedrán. Hogy ne siránkozzanak a pedagóguskollégák azért, mert 30 év gyakorlattal tiszta fizetésük havi átlagban csak 16 ezer korona (ami 531 eurónak megfelelő összeg). Szomorú és megbotránkoztató összeg. Az oktatásügyi tárca kimutatásai szerint a tanítói havi átlagkereset 21 000 korona (697 euró). Bruttó! Csakhogy akiket ez az átlagösszeg érint, határozottan vallják, hogy nincs ennyi. Még bruttóban sem. Ugye érthető, hogy dühösen legyintünk, amikor azzal szédítenek bennünket, hogy kapunk oltást influenza meg sárgaság ellen. Nyugodtan tegyék a kalapjuk mellé. Ugyanis az ilyen oltás nem megelőző, hanem megalázó. Nagyjából ennyi a mennyi! Susla Béla KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ _________________________ Kevés pénz a Vajdaságnak A Vajdasági Magyar Szövetség felháborítnak és elfogadhatatlannak tartja, hogy a 2009. évi köztársasági költségvetés tervezetében 50 milliárd helyett csupán 35 milliárd dinárt szán a Pénzügyminisztérium Vajdaság Autonóm Tartománynak. A minisztérium által kidolgozott költségvetés-tervezet pillanatnyilag a kormány bizottságai előtt szerepel, majd a kormány elé terjesztik elfogadásra. Bízuk abban, hogy a köztársasági kormányt alkotó pártok komolyan veszik a Vajdaságnak és a vajdaságiaknak tett választási ígéreteiket és ez a komolyság a tartománynak szánt keret növelésében nyü- vánul meg és eléri az alkotmány által szavatolt, a köztársasági költségvetésnek legalább 7%-át kitevő részét. Ellenkező esetben a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői a parlamenti procedúrában módosító indítványok útján kísérelnek meg érvényt szerezni a Vajdaság és vajdaságiak érdekeinek. A költségvetésben tervezett 35 milliárdos keretet egy újabb, a tartomány igényeit semmibe vevő, övön aluli ütésként és az alkotmányos garanciák sárba tiprásaként éljük meg. Ameny- nyiben a módosításra vonatkozó indítványaink nem.kerülnek elfogadásra, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői nem támogatják a 2009. évi köztársasági költségvetést. Pásztor István aVMSZ elnöke VajdaságMA (Reuters-felvétel SZEMSZÖG Megfélemlítésünk a cél A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
