Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-20 / 294. szám, szombat
f A PRESSZÓ 2008. december 20., szombat Estélyi ruha az ünnepekre Miben kápráztassuk el családunk férfitagjait? 28-29. oldal 28-29. oldal Milyen az idei divatos karácsonyfa? Lilába, aranyba, fehérbe, zöldbe borul a lakás Hogyan élik meg az ünnepeket a magyar sztárok? Aradszky, Bai Tamás, Bencze Ilona, Bodrogi Gyula, Cseh László, Gergely Róbert és Szandi 30-31. oldal (Vladimír Šimíček felvételei, képarchívum) Szeretnék máshol is dolgozni, mint Pozsonyban. Kassai Csongor a szeretet ünnepét Kiskövesden tölti édesanyjával és öccsével, évente egyszer van csak együtt a család „Ajándékot kapni jobban szeretek” Lassacskán ez lesz az év egyetlen ünnepe, amikor otthon tud lenni a szeretteivel - édesanyjával és az öccsével. Egész évben elfoglalt, haza, a keleti végekre, Kiskövesdre, máskor nem nagyon jut el. A színpad, a film egész évben lefoglalja. Kassai Csongorral beszélgettünk. URBÁN KLÁRA Vannak, akik nagyon váiják a karácsonyt, mások meg félnek tőle, rettegnek az azt megelőző rohanástól. Lehet, hogy ha népesebb lenne a család, akkor én is a plafonon járnék, de mivel nagyon szűk - csak édesanyámmal és az öcsémmel töltöm, az édesapám tavaly meghalt -, nem kell sokat törődnöm az ajándékokkal. Ilyen szűk családi körben nagyon meghitt lehet az ünnep. Meghittnek meghitt, bár az öcsém hamar el szokott menni vacsora után a barátaihoz, megvan a saját társasága. A fa díszítése kinek a tiszte? Anya süt-főz, mi ketten az öcsémmel öltöztetjük a fát, ez a mi dolgunk. A díszek cserélődnek az évek folyamán, néhányszor rá is dőlt valaldre a fa, sok csecsebecse össze is tört. Műfánk van, de nagyon szép. Amikor gyerekek voltunk, volt élő is, de az után rengeteg a takarítás. Megmaradt még ezen kívül valami a gyerekkorból? Nem emlékszem például olyanra, hogy gyertyát gyújtottunk volna valamikor is, ezt pár évvel ezelőtt vezettük be az öcsémmel. Pedig ott voltak a gyertyák dobozban, rászúrva egy csipeszre, de nem raktuk a fára, vagy ha föl is tettük, akkor sem gyújtottuk meg. Most viszont csomagbontaskor mindig van gyertyafény. És olyan ajándékra emlékszik, aminek nagyon örült? Egyre biztosan, egy kisvonatra. A gyerek sok kacatot kap, de ez megmaradt az emlékezetemben. Adni vagy kapni szeret jobban? Azt hiszem, kapni könnyebb, azon nem kell gondolkodni. Bár néha sikerül valami jót kitalálnom. Tavaly az édesanyámat leptük meg egy mosógéppel, mert a régi elromlott. Az öcsém autóval hazahozta és a garázsban elrejtette, s mialatt a vacsora készült, becsempésztük a fa mellé. Amikor édesanyám meglátta, majd elájult. Gondolom, az édesanyjának az a legnagyobb ajándék, ha a fia hazajön. Hát igen. A szülők legalább színpadon látták? Középiskolás koromban eljártak a bemutatókra, ez mindig egybe volt kötve a szülői értekezlettel, s természetesen a tháliás premiereken is ott voltak. Meg szokta mondani az édesanyja a véleményét az alakításáról? Nem. Amikor megnézte az Élet mindenáron c. filmet, félt, hogy elkapnak. Magába rántotta a történet, ami jó jel. Nemrégiben újra adták az egyik magyar csatornán a Tájkép c. több epizódból álló szlo- vák-cseh filmdrámát. Ez volt a második filmje, a Hrebejk rendezte Élet mindenáron-t, amit Oscar-díjra is javasoltak, még 1999-ben forgatta. Nem nézte meg csaknem tíz év után? Nem, de szeretem újranézni magam. Ha van rá lehetőség, akkor rögtön a rendezői monitoron. Számomra fontos ez, mert tudom, még jobban is csinálhatom. A színházi előadást is jó látni, mert amit én belülről érzek, nem biztos, hogy vizuálisan ugyanaz a hatása, a színpadon expresszívebben kell játszani, mint a kamera előtt. Visszatérve a David Wiener- hez, az Élet mindenáron zsidó fiújához: ezt úgy emlegetik, mint a legjobb szerepét. Azóta ilyen nagy szerepet filmNévjegykártya Kassai Csongor 1972-ben született Királyhelmecen, gyerekkorát Kiskövesden töltötte. Kassán járt elektrotechnikai szakközépiskolába, érettségi után három évadot a Thália Színházban töltött színészként. A pozsonyi Színművészeti Főiskola elvégzése után a Radosinai Naiv Színház tagja lett. Játszott a Szlovák Nemzeti Színházban (Szentiványéji álom, Bolha a fülbe stb), szerepelt több musicalben (Dávid király, Kabaré, Három testőr, Őrült nők ketrece, Producerek), filmben (Elet mindenáron, Tájkép, Kegyetlen örömök, Az ördög tudja, Napos ország, Végállomás). Tantónénik, kérem, ne Nem szeretnek olvasni a gyerekek, a számítógép előtt ülnének naphosszat - panaszkodik szülő, pedagógus, mindenki, akinek csöppnyi köze van a gyereknevelés című mesterséghez. Persze, ott vannak még a mobilok is, amelyek már nem az eredeti funkciójukat töltik be, tehát a kölyök nem telefonál szülejének, hogy lécei hozd be a tornafelszerelésemet, egyrészt, mert tornázni sem szeretnek, másrészt a telefonnal vagy fényképeznek, vagy videóznak, vagy játszanak. Nem is mobil, amelyikkel nem lehet fotózni, holott sok olyan fényképezőgép van, amellyel nem lehet telefonálni, sőt. Hogyan szoktassuk rá a tévén, számító- és egyéb gépeken növekedő ifjúságot az olvasásra? Az alapiskola felső tagozatán a kötelező olvasmány hallatán minimum savanyú képet vágnak a kiskamaszok, előszedik szüleik olvasónaplóját, átmásolják a szöveget, jó napot. A kicsiket azonban el lehet csábítani azzal, hogy ilyen csoda határidőnaplója senkinek sincs. Nemcsak az órarendet, a házi feladatot írhatod bele, meg azt, mikor, hánykor kell zeneórára, angolra, edzésre menned, hanem ebben szövegek is vannak, amelyeket elolvashatsz. Igaz, az agyondíszített, mondhatnám, csicsás, de azért kemény fedelű izé nehezebb, mint a tankönyv, de csak edződjön a gyerek, sportolni sem szokott, ezt is mondják, vagy amelyik igen, annak nem árt a többletsúly, mármint cipelésileg. Hogy a kivitel ronda, a tartalom nulla, arra senkinek se legyen gondja, ilyen üresjáratokkal lépten-nyo- mon találkozunk, nem szokatlan, nem gyerekidegen, ezzel tömi a fejét az összes gyerekadó összes gyerekműsora. Jön is a gyerek, hozza is a dolgot, neki tetszik, a tantónéni külön nekik hozta, mindenki vesz, no jó, majdnem mindenki, de ha majdnem mindenki, akkor ő miért nem, igazságtalanság, könnyes a szeme, de az én szívem egyre keményebb, minden csepp könny egy réteg kőfal, nincs is szívem, gonosz örega- nyó vagyok, most léptem ki a Jancsi és Juliskából. No jó, nézzük csak együtt. S mire végzünk, megérti, hogy egy üzlet része lenne, hogy úgyse cipelné, százhatvanért rendes könyvet is kaphat. Mert ő olvas. Grendel
