Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-27 / 274. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 27. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ ľTWiTľiiWiTOWWrT' T'lflfflMMMfflWiT11'7 Ti^i^T Erőszak áldozatai Az ENSZ emberi jogi főbiz­tosa szerint járványként terjed a nők elleni erőszak a fegyveres konfliktusok övezetében, s az államok tétlenül szemlélik. Navi Pillay dél-afrikai ügyvéd­nő abból az alkalomból adott ki közleményt, hogy november 25. a nők elleni erőszak fel­számolásának nemzetközi napja. „A nők elleni erőszak sú­lyos gond világszerte. Sok vál­sághelyzetben ragályként ter­jed, és még mindig lebecsüli minden szereplő” - mutatott rá. Szerinte a Kongói Demok­ratikus Köztársaság keleti ré­szén a legriasztóbb a helyzet. Nők százezreit erőszakolták meg, bántalmazták, süllyesz- tettékrabszolgasorsba. (mti) Tamogami díjnyertes írásában azt állította: a kelet-ázsiai ország nem volt agresszor a 11. világháborúban Japánban kísért a háborús múlt Nagy megdöbbenést kel­tett Japánban a légierő ve­zetője azzal, hogy győztes­ként került ki abból a pá­lyázatból, amelyre Japán II. világháborús agresszor múltját tagadó esszékkel lehetett jelentkezni. MTl-ELEMZÉS Tamogami Tosio díjnyertes írá­sában azt állította: a kelet-ázsiai or­szág nem volt agresszor a II. világ­háborúban, sőt az USA rángatta bele Tokiót a konfliktusba. A légierő - már menesztett-vezetője azt fejte­gette, hogy Japán önvédelemből harcolt all. világháborúban, és a jog szerint őt megillető területeket, a Mandzsúriában létrehozott Man- dzsukuót és Koreát védte a kommu­nistákkal szemben. Tamogami sze­rint a Pearl Harbor elleni támadásba az amerikaiak ugratták bele Tokiót, a japán megszállás jó szándékú volt, és az volt a célja, hogy felszabadítsa Ázsiát a nyugati imperializmus igája alól. Tamogami azzal zárta esszéjét, hogy az az ország, amely megtagad­ja múltját, bukásra van ítélve - írta a The Economist című hetilap. Aszó Taro, a szeptember végén hivatalba lépett új japán miniszter­elnök azonnal cselekedett: néhány órával az ominózus írás közzététele után, október 31-én Tamogami tá­bornokot elbocsátották hivatalából. A védelmi miniszter, igyekezve le­csillapítani a XX. századi japán ka­tonai agressziót elszenvedő Kína és Dél-Korea felháborodását, hangsú­lyozta, hogy a légierő menesztett vezetőjének nézetei nem azonosak a japánkormányálláspontjával. A pályázatot egy szálloda- és in­gatlanfejlesztési lánc szponzorálta, melynek vezetője, MotojaTosio erő­teljes revizionista nézeteiről ismert. A pályázat nyertese közeli kapcso­latban állt a szponzorcég vezetőjé­vel, sőt, a 230 pályázóból 78 a japán légierő tisztje volt; többségük közeli kapcsolatban állt a fődíjat elnyert tábornokkal. Valamennyire érthető, hogy né­hány hivatásos katonát bosszant Ja­pánban az amerikai vezénylettel lét­rehozott pacifista alkotmány - írta a brit hírmagazin. - Ám az már külö­nös, hogy több évtizeddel a háború vége után ilyen sok katonatiszt je­lentkezzen egy revizionista hang­vételű pályázati felhívásra. Ez emlé­keztet a 30-as évek radikális hangu­latú japán tiszti kaszinóira, ame­lyekből elindulva a tisztikar végül megkaparintotta a kormányaidat Tokióban. Atöbbimártörténelem. A miniszterelnöknek bőven van magyarázkodnivalója, a japán el­lenzék pedig bizonyára igyekszik a lehető legnagyobb felhajtást csapni az ügy körül: a Japán Demokrata Párt máris Tamogami parlamenti kihallgatását követeli, s akár Aszó kormányfő nézeteit is elkezdheti fe­szegetni. A szeptember végén hiva­talba lépett japán kormány - mint számos elődje - mentegetőző állás­pontot képvisel Japán világháborús szerepével kapcsolatban, hivatalo­san a szigetország vétkességét és a háború során okozott szenvedések miatti bűntudatát hangsúlyozza. Aszó miniszterelnökként, ahogy külügyminiszterként is tartózko­dott attól, hogy ellátogasson a Ja- szukuni szentélybe, amely nemcsak japán háborús halottaknak, hanem háborús bűnösökként halálra ítélt japán vezetőknekis emléket állít. A Tamogami-botrány azonban nehéz helyzetbe hozta a kormány­főt, akinek úgy kell megnyugtatnia a felhördült szomszédokat, Kínát és Dél-Koreát, hogy közben ne idege- nítse el magától saját hazai konzer­vatív bázisát. A szókimondó stílusá­ról ismert Aszó Tarónak ugyanis vol­tak olyan megnyilatkozásai is, ame­lyek nem teljesen idegenek Tamo­gami szélsőséges nézeteitől. A kor­mányfő egyszer elismeréssel szólt Korea 1910 és 1945 közötti japán megszállásáról, bár a családja éppen egy koreai rabszolgákat alkalmazó bányavállalattal alapozta meg a va­gyonát a II. világháború alatt. Gya­nút kelthet az is, hogy a kormányfő a Tamogami elbocsátása utáni napon egy olyan könyvet vett, amely a pá­lyázatnyertes tábornok revizionista nézeteihez hasonló eszméket taglal. A japán közvélemény felzúdulása a Tamogami-ügyben jól mutatja, milyen sok támadásnak vannak ki­téve a japán történelemhamisítók - mutatott rá Jeffrey Kingston, a tokiói Temple University történé­sze. A Jaszukuni szentély hírhedt múzeumában is visszafogottabbak lettek a tárlatok, amelyek a japán militarizmust éltették, és tagadták a japán háborús bűnöket. A leg­feltűnőbb az 1937 decemberében történt, több tíz-, egyesek szerint több százezer halálos áldozatot követelő nankingi mészárlás taga­dása volt. A múzeum elismeri, hogy a gyilkosságok megtörtén­tek, de azt állítja, az áldozatok civi­leknek álcázott ellenséges katonák voltak. A történész szerint ez a gond a történelemtagadó fantasz­tákkal: ha hajlandóak is mérsékel­ni nyüvánosan hirdetett álláspont­jukat, érvelésükben mindig fel­bukkan egy „de”. KÉZ, IRAT Szitokszitu MIKLÓSI PÉTER Maga az alapszituáció pofon egyszerű. Nincs még kereken egy soványka hete sem, hogy Fico mi- niszterelnöka magosságos Kor­mányhivatal médiatermébe rend­kívülisajtótájékoztatóra trombi­tál tatott, amelyen a média képvi­selői ugyan egyetlenegy kérdést sem tehettek fel, ő ellenben hülye hiénáknakmondva legorombítot- ta az újságírókat... De annaksincs mégegy kerekhónapja,hogy ugyanazonterembenugyanősi- mán leidiótázta és félkegyelmű firkászoknaktituláltaasajtó kép­viselőit; egy nappalkésőbbpediga parlamentben-sajátpártjaképvi- selőinek alákérdezéseire vála­szolva- a zsurnalisztákat ekképp jellemezte:,JLzellenzékisjellem- telen újságírónak vérben forog a szeme.haezta kormányt látja! ” Köszönöm, köszönjük, miniszter­elnökúr! És a (s)ajtószabadságje­gyébenengedtessékmeg a riposzt. A napokban ugyanis egy régi, 1997-esújságcikkbenapennsyl- vániai egyetem egyikfelmérésé- nekösszegzésekerültakezembe.E kutatás tárgya a washingtoni Kongresszusban előforduló obsz- cén és vulgárisszavak gyakorisága volt. Elárulhatom: az amerikaiakis káromkodnak, mint a kocsisok. 1985-től 1997-igazottanikong- resmanek355-ször említették a poklot, 344-szeraz ostobát, 100-szor az átkozottat. De elhang- zottaszarházi (8), asegg (33), ari- banc (5), a pojáca (2), acsürhe (23), az idióta (30) satöbbi... Első blikkre akáraztis mondhatnám: Robert Ficónak, legorombítás dol­gában, van még mit behoznia mind szókészlet, mind szitokfrekvencia dolgában. Abökkenópusztánaz, hogy a szóban forgó egyetemkuta- tói nemcsak a Kongresszus örökbecsű tagjainakszóhasznála- tát strigulázták, hanem a címzet­teket is kipécézték, amiből viszont kiderült, hogy e káromlásoka drogkereskedőknek, a zászlóége­tőknek, az utcalányoknakés azok futtatóinak, a halálraítélteknek, a rablóknak, a pomóteijesztőknek, aszkinhedeknek... meg akommu- nistáknakszóltak-újságírókat nememlítalista. Őszintén szólva, nem vagyokká- romkodáspárti, ámhaaszlovák kormányhivatal vagy a parlament szentségelnikezdene a kommu­nistákra, hajlandó volnéknéhány cifrabeszólássalbesegíteni. Per­sze, az ilyen csodaahoni politika felsőbb köreiben amúgy se történik meg-elvégrekiésmiértgorombí- tanále önmagát? És különben is, itt vannak azújságírók! Megamagya­rok, a nagytőke, az ellenzék, a nyugdíjpénztárak, akadhátle- barmolási célpont csőstül. Nos, én viszont idefirkantoma va­lót: aszlovákminiszterelnökazért száll rá és tartja immáron menetrendszerűenközellenség- nek a sajtót, mert ideges a pénzügyi és gazdasági válság miatt. Ideges, mert tudja,hogy ezekakomolyba- jok Szlovákiát sem kerülhetik el, azoklecsapódásáértpedigalakos­ság akormánytfogjahibáztatni, és nemazújságírókat. Aminiszterel- nöknervózus, mert azt is tudja, hogy a kormánya nincs felkészülve akrízisre, homoklábakon áll a már euróbán számolandó költségve­tés, ahiány nagyobb, agazdasági fejlődés kisebblesz, aminekegyet- len ellenszere az adóemelés, vagy a szociáliskiadásokcsökkentése. Egy olyan időszakban, amikoror- szág-világ aztlesi, hogy szorult helyzetben miniszterelnökként mit lép a krízisévek gondjainak minimalizálására, ő csupaideg, ingerült, tanácstalan. Ésszeren- cséden. Amiatt, hogy ki és hol, mit ír róla. Hiénaként s lehülyézve, vissza- kézből az ördöghárfájaként csak annyit mondhatok: a kormányfői tanácstalanságnak nem ellenszere a felfuvalkodottság, az ignorancia, aszégyentelenség, apökhendiség. Ép elméjű firkászként viszont úgy látom, hogy olyan ez az egész, mint a kabaré: a miniszterelnöknek nincs humorérzéke, de azértjókat lehet nevetni rajta! KOMMENTÁR Félkarú óriás MAL1NÁK ISTVÁN Érdekes módon épp Amerikában nem volt nagy visszhangja a múlt hét végi NIC-jelentésnek, pedig ott óriási publicitást kap minden, ami bármilyen módon összefüggésbe hozható Barack Obamával. A Nemzeti Hírszerzési Tanács rövidítése a NIC, ez a hírszerzési ügynökségek valamiféle csúcsszervezete, amely négyévente, a megválasztott elnök számára készít közép- és hosszú távú előre­jelzéseket a világ várható fejlődési trendjeiről. A mostam azt vetíti előre, hogy 2025-ig csökken az USA vezető világpolitikai szerepe, bár még mindig erős nagyhatalom marad, és sokkal veszélyeseb­bek lesznek a nemzetközi viszonyok. Az elemzést kétféleképpen lehet kezelni. Vehetjük puszta jóslatnak, amely majd húsz évre szól, és nem veheti figyelembe a váradan eseményeket. A 2000-es jelentést hiteltelenné tették a 2001. szeptember 11-i merényletek, amelyek megváltoztatták az egész világpolitikát. Még a 2004-es is - amikor Busht újraválasztották - Amerika töretlen hatalmát vetí­tette előre. A most ismertetett elemzés pedig még nem tartalmaz­za a jelenlegi pénzügyi válság és gazdasági recesszió várható hatá­sait. A több száz szakértő kikérdezése alapján készült jelentésre viszont úgy is tekinthetünk - ezért nem kell sutba dobni -, mint jó taná­csokra arra vonatkozóan, hogy jelenlegi ismereteink szerint mire kell az elkövetkező években figyelni, mit érdemes elkerülni. Szá­munkra különösen érdekes lehet, amit az EU-ról jósolnak az ame­rikai titkosszolgálatok. Az unió félkarú óriás marad: gazdasági ha­talmát nem fogja tudni politikai síkon érvényesíteni, diplomáciai vagy katonai befolyásra váltani. És a másik: valamely kelet-euró­pai országban a szervezett bűnözés veszi át a politikai hatalmat is. Szinte mérget vehetünk rá, a még mindig virágzó, nagyon gyakran állami szintű korrupció miatt az unió szinte minden keleti tagor­szágában rögtön hazagondoltak az olvasók. (Ilyen okok miatt Bulgáriától épp tegnap több százmillió eurót vett el az EB.) Még néhány fontos kitétel, amelyek figyelembe vétele nélkül az unióban sem lehet még középtávon sem tervezni. Amerika befo­lyásának csökkenésével, Kína, India, Brazília, Oroszország erősö­désével a vüág sokpólusúvá válik, amely sokkal veszélyesebb az egy- vagy kétpólusúnál. A természeti erőforrások csökkenése újabb konfliktusokat robbanthat ki. Nyolcmilliárdan leszünk a földön, kevés lesz a víz és az élelem. Az elsősorban Amerikát ostorozó elemzésnek főleg Európát kell elszomorítania. Mert az USA képes az egységes fellépésre a veszé­lyekkel szemben, Európa nem. Ami például most Csehországban zajlik a Lisszaboni Szerződés kapcsán, annak intő jelnek kellene lennie. És ez nem a szerződés melletti védőbeszéd, mert egyálta­lán nem biztos, hogy ettől a szerződéstől lesz Európa egységesebb. Hiszen az európai nagyhatalmak már most is úgy kényszerítik akaratukat a kisebbekre, az új tagokra, ahogy nekik tetszik, s ez a mezőgazdasági politikától kezdve a foglalkoztatáson és a klíma­védelmen át nagyon sok terülten kiütközik. Ez táplálja Klaus elnök vagy az írek euroszkepticizmusát, ezért jogos a félelem, hogy a Lisszaboni Szerződés hosszú időre az alárendeltséget emelné uni­ós törvénnyé. Persze, sok minden közrejátszik ebben, még azt is meg lehet érteni, hogy a nagyok valamiképpen meg akarják előzni az elhibázott, elhamarkodott bővítéspolitika következményeit. Az ebben rejlő ellentmondást az unió még sokáig nem fogja tudni fel­oldani, és ebben rejlik a gyengesége is. TALLÓZÓ-x ''1% f m r HM »' »• HW ‘ -- ■»,’. %r, -­KRÓNIKA A Matica slovenská volt elnö­kének, Josef Kozáček egykori kanonoknak kívánnak szobrot állítani a nagyváradi római kato­likus püspöki palota kertjében a romániai szlovákok - áll a Kró­nika erdélyi napilap honlapján. A romániai szlovákok így akar­nak emléket állítani Kozáček- nek, akinek a Kanonok soron felavatott emléktábláját isme­retlen tettesek áprilisban eltün­tették. A szlovák kormány anya­gilag is támogatta az ötletet, így a szobor elkészült és hétfőn a bukaresti szlovák nagykövet je­lenlétében átadták a nagyváradi önkormányzatnak. Az eseményt az Erdélyi Magyar Ifjak tiltakozó megmozdulása előzte meg: a szervezet néhány tagja „Slota bűnöző” és „Kérjenek bocsána­tot a Beneš-dekŕétumokért” fel­iratú transzparensekkel tiltako­zott a szoborállítás ellen. Adrian Miroslav Merka, a Romániai Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetségének elnöke, a szlovák kisebbség parlamenti képviselő­je közölte, hogy a szükséges en­gedélyeket beszerezték, és Tempfli József római katolikus megyéspüspök is beleegyezett abba, hogy a püspöki palota kertjében állítsák fel a szobrot. Fodor József püspöki helynök a Krónika kérdésére elmondta: nincs miért tiltakozniuk, Kozá­ček nagyváradi kanonokként szolgált - sírhelye is a székes- egyházban van. „A Matica slo­venská név sok emberben éb­reszthet ellenszenvet, de Kozá­ček idejében a szervezet nem volt olyan magyarellenes, mint ma. Nagyváradon mintegy 10-15 szlovák nemzetiségű ka­nonok szolgált, és bármelyikük­nek állíthattak volna szobrot” - mondta a vikárius. Hozzátette, Kozáček kanonokként sokat tett a szegényekért. A Matica slo- venskát 1863-ban alapították a magyarországi szlovákság kul­turális életének megszervezése, fejlesztése céljával, de a magyar kormány 1875-ben államelle­nesnek minősítve betiltotta, ja­vait elkobozta. Kozáček ekkor volt a szervezet vezetője. A kommunizmus idején ismét be­tiltott Matica slovenská a rend­szerváltás után újjáalakult, a po­zsonyi kormány jelentős össze­gekkel támogatja. Romániában 18 ezer szlovák él, ebből mintegy tízezren Bihar megyében. A püs­pöki palota kertjében három szobor áll: kettő a városalapító Szent László királyt, egy Szanisz- ló Ferenc volt nagyváradi püs­pököt ábrázolja. (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom