Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-27 / 274. szám, csütörtök

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 27. www.ujszo.com SZEMSZÖG VISSZHANG Várdombi idill Úgy tűnik, Szlovákia, leg­alábbis a vezetése, tehát kor­mány és parlamentje örökké fi­atal marad. Mindig van ugyanis terveznivalója. Legújabban in­gatlanban gondolkodik. Ez most azt jelenti, hogy a szlovák törvényhozó testület majdani képviselőinek új lakásokat ter­veznek felépíteni. Hogy ne csel­lengjenek a „hontalan” hon­atyák a fővárosban, ne kelljen órákig autózniuk legyenek kö­zel a munkahelyükhöz (vagy legalábbis az egyikhez), lakja­nak a parlament tőszomszédsá­gában. A Várdombon. Ponto­sabban, a történelmi hely, a ne­vezetesség, a pozsonyi vár ud­varának észald csücskében. A tervezett lakások az előzetes becslések alapján mintegy 11,5 millió euróba kerülnek. Vagy ha úgy tetszik, és még mindig a koronához ragaszkodunk: az adófizető polgárok csaknem 350 milliót raknak össze a szó­ban forgó célra. Persze, a mai árak mellett. Hogy addigra mi mennyit változik, senki sem tudja. Ki hiszi el, hogy miután áttérünk az euróra, mindennek az árát befagyasztják!? Nem kis összeg, az biztos! Még akkor is elgondolkodtató, ha azonnal sorakoztatjuk azt a tényt is, hogy 58 lakásegységről van szó a majdani honatyák ré­szére. Az elképzelések úgy fes­tenek, hogy öt év múlva lesznek lakhatók a most még csak ter­vezgetett épületek. Azaz, nem is annyira tervezgetettek, ha­nem a már alaposan megfontolt befektetési számításokon estek át. Akkor, amikor a kormány­nak - természetesen még min­dig a jelenleginek, mert ez han­goztatta nem is oly régen (mi­vel közben mintha elült, csilla­podott volna a korábbi bazi nagy figyelmeztetgetési-megta- karítási hullám!) úton-útfélen, hogy szükség van mindennemű megszorító intézkedésre, az ál­lami vagyont nem szabad ész nélkül elherdálni, felélni a jövő tartalékait - továbbra is állnia kellene a szavát, ügyelve az el­következő évek anyagi fedeze­tére és eszközeire. Mert tény és való, hogy a je­lenlegi parlamenti képviselők közül talán kevesen élvezik az öt-hat év múlva szolgáltatott további várdombi idillt, a szer­ződéseket, a befektetéseket még a Fico-kábinet égisze alatt rendezik el. Ez pedig nem elha­nyagolandó mozzanata a po­zsonyi vár közelében megvaló­suló építkezésnek. Egyrészt itt vannak az adófizetők, akik a már fent jelzett összeget a po­zsonyi szempontból hajléktalan honatyák lakásának megépíté­sébe „fektetik”. Tehát a ré­szünkről, mindannyiunk részé­ről kidobott óriási összeg. Te­gyük hozzá rögvest: feleslege­sen elherdált pénzekről van szó. A jelenlegi kormánnyal kap­csolatosan azonban főképpen az építkezési vállalkozás továb­bi mozzanata a figyelemfelkel­tő! Az építkezést vállaló cég ugyanis nem más, mint a Vá- hostav - SK, amelyben ott sze­repel Juraj Široký vállalkozó neve is. Ami végül is nem lenne akkora galiba, ha... Igen, ha mondjuk Široký nem állna szo­ros kapcsolatban a Smerrel. No, itt kapcsolódik a kabinet a megépítendő képviselői laká­sokhoz. Lehet az véletlen, hogy ép­pen a szóban forgó vállalat jut - újabb - óriási beruházási lehe­tőséghez?. Hogy éppen a Široký nevével fémjelzett cég kapha­tott következő nagy esélyt? Nem beszélve arról, hogy a-mil- liós tételek már eddig sem ke­rülték el a jelzett céget, hiszen a pozsonyi vár felújítását - amelynek csak egy töredéke a képviselői lakások megépítése - is a Váhostav - SK végzi, s amelybe az állam idén mintegy 300 millió koronát fektet be. Nem, egyáltalán nem az a gondom, hogy a történelmi ne­vezetességet, a kulturális érté­ket tatarozzák. Nagyon is ráfér! A kiválasztottak nyomják az epémet. Meg a felesleges pénz­szórások. Az egész várrekonst­rukció állítólag vagy 3,8 milli­árd koronát emészt fel, ami 126 millió eurónak megfelelő összeg. Ebben az összegben benne foglaltatik a képviselői lakásokra szánt tétel is... Meg ki tudja, még milyen kiváltsá­gok, szolgáltatások. A közös kasszából, mind­annyiunk bukszájából... Susla Béla Kinek járna a serleg? Alapos a gyanú, hogy tévedés alapján ítéltetett oda Čaplovič mi­niszterelnök-helyettes úr posztu­musz díja a Szép Szlovenszkó az én hazám versért, amelyről valakik tudni vélik, hogy a szerzője ismeret­len. Nem az. Ugyanis egy néhai ér­sekújvári tanító, Nagyfalusi Antal nyomtattatta ki „1926. október havában” egy általa írt kötetben, amelynek címlapján az áll, hogy „Minden jog fenntartva”. Én is csak unokája beleegyezésével bátorko­dom nemcsak a címlapot, hanem a könyvecske 44. oldalán található ominózus verset is e lapban megje­lentetni. Szövege némileg eltér a már közreadottétól. így szól: „Szép Szlovenszkó az én szeretett ha­zám,/Itten nevelt az én drága jó anyám./Ide vágyik bárhonnan is a lelkem,/Mert szívemben él igaz honszerelem!//Beutaztam sok ide­gen országot,/De a lelkem mindig csak haza vágyott,/Messze jártam, máshol is volt jó dolgom,/De a szí­vem csak azt mondja: jobb otthon!//Tengeren túl Amerika csalogat,/ígéri, hogy aranyhegyet s kincset ad./Ott is voltam, ottan is volt jó dolgom,/De a szívem csak azt mondja: jobb otthon.//Nagy a világ, kicsiny benne a hazám,/Szép Szlo- venszkót szeretem én igazán./Itt születtem, s itt akarok küzde­ni,/Holtom után e szent földben pihenni.” A tanító úr azt is alája írta, hogy a „Mi piroslik ott a síkon távolban?” dallamára énekelhető, ami sajnos, szintén helyreigazításra szorul, mert az eredetiben a piroslik helyett füstölög áll. Horváth Géza pedagó­gus kollégám jóvoltából tudom, hogy ezt pedig Gaál József írta a 19. század közepe táján, és a Szózat megzenésítője, Egressy Béni kom­ponált hozzá dallamot. Tehát nem népdal, hanem mulató-, ha úgy tet­szik, magyar nóta volt, amit szélté- ben-hosszában énekeltek a Kárpát­medencében, valószínűleg nem csakamagyarok. Hogy Nagyfalusi úr valóban maga írta-e a könyvecskéjében szereplő 66, versre emlékeztető szöveget vagy csak összegyűjtötte őket, ma már nehéz lenne Idderíteni, persze, nem lehetetlen. Mentségére szolgál­jon, hogy az irodalom elleni merény­letét kényszerhelyzetben követte el. Ugyanis a trianoni határok megvo­nása után az új államhatalmat nem­zetközi szerződésekköteleztékarra, hogy Dél-Szlovákiában magyar is­Szép Szlovenszkó az én szeretett hazám Szép Szlovenszkó az én szeretett hazám, Itten nevelt az én drága jó anyám. Ide vágyik bárhonnan is a lelkem, Mert szivemben él igaz honszerelem! Beutaztam sok idegen országot, De a lelkem mindig csak haza vágyott, Messze jártam, máshol is volt jó dolgom, De a szivem csak azt mondja: jobb otthon! Tengerentúl Amerika csalogat, Ígéri, hogy aranyhegyet s kincset ad. Ott is voltam, ottan is volt jó dolgom, De a szivem csak azt mondja: jobb otthon. Nagy a világ, kicsiny benne a hazám, Szép Szlovenszkót szeretem én igazán. Itt születtem s itt akarok küzdeni, Holtom után e szent földben pihenni. (Dallama: „Mi piroslik ott a sikon távolban ?“) GYERMEKDALOK ÉS ISKOLAI SZAVALATOK IRTA: HHGYFHLUS1 HHTHL érsek wv Am' tanító. A tiszta jövedelem Fele a „Szlevenszkói Magyar Tanítók Házit“ Illeti. 119 I ■ Jog feiMtsrtvi. .4 1B 111 Ili IB Éra: 10 KE. vm . Ilyenek vagyunk - milyenek vagyunk? Válaszoljon kérdéseinkre! Gyűjtse a szelvényeket! Főnyeremény: 1 x 60 000 Sk (1991,64 €) eves az További nyeremények: 6 x 5000 Sk <165,97 0 60 x értékes ajándék kólák működését tegye lehetővé, de azt már megtilthatta, hogy bennük magyarországi tankönyveket hasz­náljanak. (Mint ma.) A tanítóknak maguknak kellett összehozniuk a tananyagot, megírniuk a tanköny­veket és a segédkönyveket, szigorú­an (cseh-) szlovák hazafias szellem­ben. Nem voltak ők se írók, se költők, csak végezték a dolgukat. Nem te­hettek róla, hogy ilyen gyarló tákol­mányok is kikerültek a tollúkból, mint az, amelyik fölöttébb elbűvölte a miniszterelnök-helyettes urat, annyira, hogy kései közrebocsátója fiát díjjal jutalmazza. A kitüntetett­nek nyilván esze ágába sem jutott, hogy mások „érdemeiért” akkora megtiszteltetésben részesül, ám a kormány második emberének aján­dékát visszautasítani mégsem illik. Nem tudni, hogy Nagyfalusi Antal unokája, Tibor mit tett volna, ha őt éri el a kristály váza, az biztos, hogy a dolgokat azon melegében helyükre rakja, mert ő egy jónevű irodalmár Esztergomban. Édesapját is Antal­nak hívták, aki kitűnő építész volt - ameddig lehetett -, Érsekújvárban. Tervei alapján épült fel egyebek kö­zött két, ma is álló és működő (szlo­vák) iskola szülővárosában és egy templom Surányban. Mégsem ada­tott meg neki a vers utolsó sorában rögzített óhaj, mert holta után teste nem szülőhazájának „szent föld­jében” pihen, hanem Szegedében. Mert voltak itt, jogfosztottság évei”, amikor ő is családostul, nem csupán a megélhetés miatt, kénytelen volt „kivándorolni”. De ez egy másik, má­ig le nem zárt téma. Ami „füstölgésre” adhatna okot, az a miniszterelnök-helyettes úr szándéka, hogy a szóban forgó rit- musos és rímes, mondhatnánk, ré­mes iromány odakerüljön a magyar és a szlovák tankönyvek első lapjára. Biztosan nem lesz belőle semmi, mert szerencsére vannak Szlováki­ában jó ízlésű tankönyvszerzők és kiadók, akik/amelyek ilyen magas szintről jövő elvárásoknak sem lesz- nekhajlandókelegettenni. Hapedig „irodalmi szakértőkre” lenne szüksége a miniszterelnök-helyet­tes úrnak, nem éppen szerencsés, Játékszelvény csak a december 1-jei számunkban. Játszani viszont több szelvénnyel is lehet. Vásárolja meg az Új Szót! Több játékszelvény, nagyobb esély i ha a mezőgazdászokközött keresi, mivel e témában tőlükjártasabbak is akadnak szépszámmal mind a szlovákok, mind az itteni magya­rok között, akik első hallásra felis­merik, mi a valódi érték és mi a hordalékaz irodalomban. Csicsay Alajos « «

Next

/
Oldalképek
Tartalom