Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-21 / 269. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 21. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Nemzetközi műkincstolvajokat leplezett le a román rendőrség, a hálózat magyar és román tagjaitól 5 millió euró értékű műkincset foglaltak le - írta a Magyar Nemzet. Torna Rus, a romániai rendőr-főkapitányság parancsnoka brassói sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy több hetes megfigyelés után vettek őrizetbe egy román és két magyar állampolgárt. Őket azzal gyanúsítják, hogy európai múzeumokból és magángyűjteményekből ellopott műkinccsel kereskedtek. (mti) Szükségesnek tartjuk kialakítani a magyar-szlovák viszony rendszeres, elmélyült elemzésének lehetőségét Tr** •• r "t * ‘1 •• •• • •• // Kozos mult, közös jovo Budapesten rendezték a magyar és a szlovák társadalom- kutatókkonferenciáját. A résztvevők egy nyilatkozatot fogadtak el, melyben egyebekközta szlovák-magyar kapcsolatokrendezését, a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbségjogainak és szabad fejlő- désénekszavatolásáért emelnek szót. NYILATKOZAT Mi, a magyar és a szlovák társadalomkutatók találkozójának résztvevői már hosszabb ideje nyugtalanul figyeljük a szlovák-magyar viszony romlását. Ezt a helyzetet nem tartjuk méltónak két olyan szomszédos országhoz, mintMagyarországésSzlovákia. Bennünket a közös történelmi tapasztalatokból és a történelmi együttélésből eredő szerteágazó kapcsolatok, a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbség jogaiért és szabad fejlődéséért érzett közös felelősség, a közösen vallott demokratikus értékek, amelyek az együttes európai uniós és NATO-tagságból erednek, valamint a közös jövő köt össze. Ezért is figyeljük megdöbbenve, hogy a szélsőséges és a nacionalista erők egyre erőteljesebben befolyásolják a szlovák-magyar államközi kapcsolatokat. Határozottan nem óhajtjuk, hogy ezek beszivárogjanak az emberek közötti viszonyba is, a két nemzet képviselői közé. Készen állunk mindent megtenni e folyamat megállításáért. Csatlakozni kívánunk a többi, ilyen irányú kezdeményezéshez: a polgármesterekéhez, az egyházakéhoz, a történészek, művészek, külpolitikai szakértők felhívásaihoz, amelyekben a kölcsönös megértés mellett tették le a voksukat mind a jelenben, mind a közelmúltban. Tudatosítjuk, hogy a kapcsolatok romlása azért találhatott termékeny talajra, mert a nyilvánosságban mind a mai napig sztereotípiák, történelmi mítoszok élnek, és igen gyér a közös történelem ismerete. Ezt pedig elsősorban azok használják ki, akik az együttélés pozitív tapasztalatainak hangsúlyozása helyett a magyarokat és a szlovákokat egymástól elválasztó eseményekre helyezik a hangsúlyt. Ebben a bonyolult helyzetben szükségesnek tartjuk ldalakítani a magyar-szlovák viszony rendszeres és elmélyült elemzésének lehetőségét, valamint a felelős médiával való együttműködést mindkét országban. Egyúttal azzal a kéréssel fordulunk a két ország felelős politikai elitjéhez, hogy mielőbb alakítsa ki a tárgyilagos párbeszéd és a rendszeres kapcsolattartás feltételeit, amelyekre az esetleges konfliktusok megoldásában szükség van. A szlovák és a magyar polgári társadalom, a civil szféra és a tudományos élet képviselőihez, az értelmiséghez és a független sajtóhoz fordulunk: tevékenységükkel segítsék a két állam és a két nemzet párbeszédét, a többség és a kisebbség teljes értékű együttélését mind Magyarországon, mind Szlovákiában. Felhívjuk mindkét ország politikusait, hogy a nemzeti kisebbségek joggyakorlatában lelkiismeretesen tartsák be a meglévőjogi normákat. Tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely csökkentené a mai gyakorlatszintjét. A2008. november 17-i budapesti találkozón egy független szlovák-magyar polgári kezdeményezést hozunk létre, amely nyitott mindenki számára, akinek fontos a két ország együttműködése és párbeszéde. Folytatni fogjuk a feszültség csökkentésére, a bizalmatlanság és az ellenségeskedés elhárítására irányuló tevékenységünket. Egyúttal mindenkiben erősíteni akarjuk a modem Európához való tartozásunk közös tudatát. Ahhoz az Európához, amely a szabadság és a demokrácia egyetemes elveire épül, etnikai és kulturális sokszínűsége révén gazdag egységet alkot. Szlovákia és Magyarország közös európai jövőjét közelebb akarjuk hozni és közelebb is hozzuk, hogy ezáltal is javítsuk együttélésünk és együttműködésünk minőségét. Budapest, 2008. november 17. A magyar-szlovák társadalomkutató értekezlet résztvevői: Martin Bútora, Bárdi Nándor, Rudolf Chmel, Gombár Csaba, Halász Iván, Hamberger Judit, Hunčik Péter, Kántor Zoltán, Kollai István, Miroslav Kusý, Lengyel László, Grigorij Mesežnikov, Ondrejcsák Róbert, Öllös László, Alžbeta Račková, Štefan Šutaj, Szarka László, Szigeti László, Tamás Pál, Terényi János, Tóth Norbert, Tölgyesi Péter, Valid László, Müan Zemko. Ukrajnában olyan politikai rendszer jött létre, amely a pluralitás és a korai demokrácia jegyeit viseli magán Az ukrán „narancsos rendszer” bája MT1-ELEMZÉS A kijevi parlament blokádja, a szavazógépek megrongálása, a szónoki emelvény önkényes „megszállása” azoknak a jelenségeknek a sorába illeszkedik, amelyeket az ukrajnai narancsos demokrácia vadvirágainak nevezett elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Hogy eme vadhajtások - bár haj- meresztőek - mennyire sikeresek, azt a Julia Timosenko Tömb (BJuT) október végi akciója jelezte: a kormányfő pártjának frakciója sikerrel akadályozta meg, hogy a Ház megszavazza az államfő által szorgalmazott rendkívüli választások lebo- nyolításáhozszükséges összeget. A törvényhozás munkájának megbénítása csupán egy a nyugati megfigyelőket elképesztő húzások közül. Viktor Juscsenko elnök például habozás nélkül feloszlatta (és újakkal váltotta fel) azokat a bíróságokat, amelyek bírálni merték rendeletét a választások előrehozásáról. Aki pedig sem a parlamentben, sem a bíróság előtt nem tudta elérni célját, az blokád alá vehetett különböző hivatalokat, vagy pedig - élve képviselői mentelmi jogával - megrohamozhatta a főügyészség székházát. A belügyminiszter azt is megtehette, hogy a kijevi polgármestert a nyilvánosság előtt farba rúgja. De hiba volna a fenti kirívó jelenségeket az anarchia jeleként elkönyvelni. A narancsos forradalom óta az ukrán politikai osztály tekintettel volt néhány informális szabályra, amelyről a térség többi országa ma még csak álmodhat. Juscsenko hivatalba lépése óta háromszor voltak szabad választások, melyek igazi hatalomváltáshoz vezettek. Az ukrán sajtót átszövik ugyan az oligarchikus érdekek, de sokszínű és sokhangú. A gyilkosságok abbamaradtak, a politikai erőszak pedig az utóbbi években nem haladja meg a miniszterek közötti időnként kitörő verekedések szintjét. A narancsos forradalom óta egyszer sem kísértekpolitikai konfliktusokat az államhatalom túlkapásai. Leonyid Kucsma elnök pereputtyának bukása óta Ukrajnában olyan politikai rendszer jött létre, amely nem demokratikus jogállam ugyan, de a pluralitás és a korai demokrácia jegyeitviseli magán. A törvények, az ügyrend vagy az alkotmány ugyan ma sem számít sokat itt, ahol a cégbíróság alkalmazottjától az államügyészig minden jogász elsősorban saját politikai pat- rónusának a szolgálója, és csak azután a „törvény szolgája”. Mégis: a Kucsma-korszak tekintélyuralma után kezdetleges sokszínűség jött létre, holmi kaotikus protodemok- rácia, amely talán azokhoz a kerékasztalokhoz hasonlítható, amelyek Közép-Európa keleti részén a rendszerváltás hónapjaiban hidalták át a felbomlás és az újrakezdés közötti anarchikus időszakot. A narancsos forradalom fenti rendszere az alapvető konszenzus néhány nem hivatalos tételére támaszkodik, sezek2004óta kiálltáka próbát. Ezek közé tartozik, hogy e Kelet és Nyugat, orosz és ukrán hagyományok, demokratikus és tekintélyelvű gondolkodás között őrlődő országban egyetlen párt sem élezte odáig a konfliktusokat, hogy az erőszak és a vérontás megkérdőjelezte volna a független Ukrajna létezését. Azt a keleti (Moszkva-barát) oligarchák sem akarják, hogy az ország felbomoljon, és ismét Oroszország karjába hulljon, amelynek birodalmához 350 éven át tartozott. Még a donyecki acélbárók is inkább a saját pecsenyéjüket sütögetik, mint a Kremlét. Mivel azonban Ukrajna két nagy térsége, az „európai” nyugat és az „orosz” kelet túl idegen egymásnak, semhogy engedjék magukat a másik által leszavazni, a protode- mokratikus rendszerben soha nem jutottak érvényre olyan döntési mechanizmusok, amelyek következménye egyértelmű győzelem vagy vereség lenne. Ide tartoznak a bírósági ítéletek éppúgy, mint a parlament többségi szavazással hozott döntései. Ami a bíróságokat illeti, többször is megesett, hogy bírói tanácsokat döntő fontosságú szituációban feloszlattak, vagy tagjaik kollektiven betegállományba vonultak, megbénítva a döntést. A parlamenti kisebbség pártjai viszont újra meg újra szervezett blokáddal hiúsították meg az őket fenyegető vereséget. A „narancsos rendszeri’ csörömpölő pluralizmusa a konszenzussal hozott döntések kényszerével a demokrácia bizonyos korai formáira hasonlít, amelyek időnként Nyugaton is megjelentek. A közép-európai rendszer- váltás kerekasztal-fórumai, amelyek a régi szabályok leértékelődését konfliktusokkal meg a konszenzus kényszerével elegyítették, hasonló minta alapján működtek. Nemzetközi síkon, az EU- ban vagy a NATO-ban, ahol a kisebbségben maradók nem hagyják leszavazni magukat, ma is fennáll a közmegegyezés elve. Igaz, ez esetenként - például Irak kérdésében - újra meg újra bénultságot eredményezett. GLOSSZA Balfékek a csőd szélén MOLNÁR IVÁN Csődközeiben levő bankok tucatjai, a nyugdíjpénztárak aggódó ügyfelei, az autógyárak által elbocsátott alkalmazottak tízezrei - az Egyesült Államokban kirobbant, és mára világméretűvé duzzadt gazdasági válságnak főként vesztesei vannak. Egyre többen teszik fel a kérdést, milyen mértékben felelősek mindezért a nemzeti kormányok. Többségük teljes mértékben a pénzpiacra hárítja a felelősséget, a háttérben segítséget ígérve a bajbajutott ágazatoknak. Ugyanakkor ha lenne olyan lista, amely a gazdasági válság kezelésének a legeredettibb módját vizsgálná, ezt minden bizonnyal Szlovákia és Magyarország vezetné. Mára mindkét országot az 1989 előtti időket visszasíró, az előző rendszer állampártjából verbuválódott karrierpolitikusok vezetik, akik bravúrosan kombinálják a szociális populizmust a nemzeti érzésekkel. A különbség csupán az, hogy míg Magyarországon a Gyurcsány Ferenc vezette szocialistáknak az elmúlt pár évben már sikerült a legmélyebb válságba juttatniuk a gazdaságot, Robert Fi- cónak, az előző kormány reformjai miatt, ez sokkal nehezebben megy. Gyurcsány már korábban elismerte, hogy„elkúrták”. Fico ennél büszkébb, a napokban azonban ő is kénytelen volt beismerni, hogy míg a jövő évre szóló állami költségvetés 6,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolt, valójában legfeljebb 4,6 százalékkal bővülhet a gazdaságunk. Mindez jelentős bevételkiesést okozhat az állami költségvetésben. A szlovák kormányfő azonban jövőre is szeretné folytatni pénzszóró szociális programjait, amelyek miatt a 2009-re tervezett, a bruttó hazai termékhez viszonyított 1,7 százalékos államháztartási hiány jelentős mértékben nőhet. Fico populista politikája miatt olyan időszakban adósodunk el, amikor minden felelős kormánynak az eladósodás csökkentését kellene szem előtt tartania. Lassan, de biztosan így ugyanabba a gödörbe vezeti Szlovákiát, mint amibe Magyarországot a Gyurcsány vezette MSZP már sikeresen belerugdalta. Múlt szombati találkozójukon Gyurcsány és Fico is a lehető leghatározottabb, a nemzetükért foggal-körömmel harcoló politikusok látszatát próbálták kelteni, hosszabb távra témát adva a szlovák és a magyar sajtónak. A baloldali pártok elhibázott gazdaságpolitikája helyett így ma a fő téma - Fico és Gyurcsány legnagyobb örömére - a mindkét országban lefestett helységnévtáblák, a két ország nacionalista politikusainak a hőzöngései, a megvert focidrukkerek, az elégetett zászlók... A két politikus között mégis van némi különbség. Míg Gyurcsány korábban magasról tett a határon túli magyarokra, és csak a válság kirobbanása után lett meggyőződéses nemzetvédő, Fico baloldali politikáját kezdettől fogva átszőtte a legdurvább nacionalizmus. Ráadásul míg Magyarország olyan mély gazdasági válságban van, hogy ezt Gyurcsány már a hamis nemzetvédő politikájával sem képes elkendőzni, Szlovákiában Fico még éveken át fertőzheti a közéletet a nemzeti szocialista hőzöngésével. fIGYELŐ Három új kitüntetett Átadták az Amerikai Magyar Alapítvány (AHF) idei George Washington-díjait szerda este New Yorkban; Szabó István Oscar-díjas filmrendező, Richard C. Holbrooke volt amerikai ENSZ-nagykövet, a daytoni egyezmény kidolgozója és Bodák László cégvezető mérnök kapta meg az elismerést. A legrangosabb emigráns szervezetek közé tartozó, 1955-ben alapított AHF elismerésével minden évben azokat a sikeres amerikai magyarokat és a magyarság érdekében tevékenykedő amerikai személyeket jutalmazzák, akik a magyar névnek és kultúrának elismerést szereztek. Az AHF kiemelte, hogy Szabó István nemzetközileg elismert rendező, számos elismerés birtokosa, megkapta az Os- car-díjat és a Brit Filmakadémia díját, elnyerte Berlinben az Ezüst Medvét, a zsűri jutalmazta Cannes-ban és a Locarnói Fümfesztiválon is. Szabó István arról beszélt, hogy ő egy olyan nemzedékhez tartozik, amelynek az életében jöttek-mentek a rezsimek. Aki a 30-as években született, annak az életében hétszer volt hatalomváltás - mondta. „Én egy olyan nemzedékhez tartozom, amelyet arra tanítottak, hogy mindig feltegye a kérdést, kik adják a díjakat — mondta, és megjegyezte - mi rengeteg kompromisszumot kötöttünk, de megpróbáltunk élni, és másokat is élni hagyni”. Richard C. Holbrooke egykori amerikai ENSZ-nagykövet volt a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni békeegyezmény fő kidolgozója; később Bili Clinton elnök boszniai és koszovói kü- lönmegbízottja, 1993-94-ben németországi nagykövet volt. Holbrooke-nak szoros magyar kötődése van: felesége Kati Marton magyar származású amerikai újságírónő, esküvőjük Budapesten volt. Holbrooke elmondta: számára Magyarország nemcsak azért fontos, mert magánéletében kiemelt a jelentősége - minden évben ellátogatnak Magyarországra -, hanem mert diplomáciai munkájában, európai ügyekért felelős államtitkárként sokat foglalkozott az országgal. „Büszke vagyok arra, hogy részem volt Magyarország NATO-csatlakozá- sában” - mondta. Arról is beszélt: biztos benne, hogy Magyarország is ki fog lábalni a súlyos gazdasági krízisből. Bodák László 1985 óta vezeti a New York-i László Bodak Engineer, PC vállalatot. Korábban kommunikációs rendszermérnök volt a Grumman Aerospace cégnél, ő irányította az Apollo űrhajó holdraszálló egysége, a holdkomp kommunikációs hálózata, később a haditengerészet F14-es vadászgépeinél a hang- és adattovábbítási rendszerek fejlesztését. A díszvacsorán részt vett Somogyi Ferenc washingtoni nagykövet és Polgár Viktor New York-i főkonzul is. (mti) (Peter Gossányi rajza)- Fz biztosan egy azok közül, akik az euróra való áttérést áremelésre használták.
