Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-21 / 269. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 21. www.ujszo.com SZEMPONT Magyarellenesség csőre töltve? Az elmúlt hetek történéseit figyelve azon tűnődöm, kinek állhat érdekében az, ami körülöttünk történik? A terror egyre csak nő, miközben megfelelő állami intézkedésekkel nagyon könnyen kiiktatható lenne. De valamiért mégsem ez történik, és elsősorban azért nem, mert a politika nem akarja, hogy ez történjen. Ma már sajnos oda jutottunk, hogy a magyar politikusok csak sokunk unszolására veszik a fáradságot, hogy egy-egy ügy kapcsán lépéseket tegyenek érdekünkben - például, hogy találkozzanak a rendőrség illetékeseivel. A legutóbbi ilyen megbeszélés sem hozott azonban semmi újat, ami a magyarellenes atrocitások kérdését illeti, konkrét cselekvési program helyett ismét csak blab- lát kaptunk. (Nagyban megnehezíti az ügy képviseletét, hogy a legutóbbi időkig voltak olyan „stréber” politikusok - nem is csak szerb oldalon -, akik a konkrét intézkedések helyett az etnikai viszonyok javulásáról tettek bejelentést - volt rá példa, hogy heti rendszerességgel.) Milyen tárgyalási alappal ült le a magyar fél tárgyalni, ha még 1-2 héttel ezelőtt is az etnikai viszonyok javulásáról beszélt? (Egyébként sosem értettem, hogy lehet leülni szerbiai politikussal tárgyalni úgy, hogy mindenekelőtt ne a tarthatatlan közállapotok kerüljenek szóba?!) így a konkrétumok helyett ismét beérték üres ígéretekkel, ráadásul ezt a „nesze semmi, fogd meg jól” csomagot kínálják megnyugtatásunkra, miközben mi konkrét intézkedéseket vártunk. Csakhogy itt jön a bökkenő: a „magyarellenesség koreográfiájában” a délvidéki magyar politikusok is megtalálták a számításukat. A jelek bizony ezt mutatják. Hiszen megtanulhattuk, ha valami a politika érdekében áll, azt a politika a leghatározottabban kész képviselni (tagadhatatlanul, legnagyobb ilyen jellegű sürgölődés pozícióosztáskor tapasztalható). Meggyőződésem, ha a politika úgy mérné fel a helyzetét, hogy a határozott fellépés előnyére válna, biztos vagyok benne, hogy lenne határozott fellépés, nem lenne handabanda. De nincs, mert a politikacsinálók úgy spekulálnak, hogy nekik ez az állapot felel meg leginkább - kinek ezért, kinek azért. így marad továbbra is a maszatolás, a teszetoszaság. Nem kétséges, aki az elcsattant pofont tartja legnagyobb problémának, az nem ismeri, illetve nem akarja ismerni a probléma lényegét. (A magyarellenes atrocitásokról - magánemberként - mindenki azt gondol, amit akar, de a közélet szintjén nem képviselhető ez a hozzáállás.) Ne a fiatalokat biztassuk pofozkodásra! A megelőlegezett bizalom igenis feljogosít bennünket arra, hogy sokkal határozottabb fellépést várjunk el a magyar politikusoktól: pofozkodjanak ők, ha már hagyták, hogy eldurvuljon a helyzet! A magyar fiatalok képesek megvédeni magukat, ha látják, hogy van határozott érdekképviselet, illetve szakszerűen eljáró rendőrség és a törvényeket tiszteletben tartó igazságszolgáltatás. Andróczky Csaba Emberi Jogi Központ Szenttamás A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (AP-felvétel) SZEMSZÖG A lépegető tigris Szlovákiában is vége a szép (gazdasági) napoknak. Igaz ugyan, hogy nem oly hirtelen és nem olyan intenzitással érkezett az elsöprő hullám, mint a környező országokba, de jelen van. Teljes egészében. Már több cég is a leépítésekhez, az elbocsátásokhoz folyamodott az elmúlt napokban. De még mindig büszkélkedhet a gazdasági növekedés mutatójával nemzetiszocialista kormányunk. Bár tény és való, hogy az idei esztendő harmadik negyedévére vonatkozik a mintegy 7 százalékos növekedés. Csakhogy Robert Fico azonnal mutogat a szomszédokra - közeliekre és távolabbiakra egyaránt. Hogy lám, ők bizony alaposat zuhantak az előző év azonos időszakához viszonyítva. Mert rögvest itt a nyugati határon túl Csehország csak 4,7 százalékos emelkedést könyvelhetett el, Magyarország a 2007-es esztendő harmadik negyedéhez képest mindössze egyszázalékos pluszban van, Ausztria másfél százalékkal volt képes növelni gazdasági mutatóit. S az igazi nagyok közül többen is „szégyenkezhetnek”. Lássuk csak! Németországban nem egészen egy százalék (pontosabban: 0,8) lett a növekedési arány, Franciaországban pedig csak 0,6 százalék. Spanyolország mutatója plusz 0,9 százalék, az olaszoké ugyanennyi, csakhogy - mínuszban! Vagyis semmiféle növekedés, hanem egyenest visszaesés, mondhatni, kegyetlen zuhanás az előző évi háromnegyedhez képest. Nem is beszélve mondjuk Észtországról, ahol a gazdasági zuhanás 3,3 százalékos mínuszba került, Lettországban pedig meghaladta a mínusz 4 százalékot! Naiv az, aki kimondottan örül a honi 7,1 százaléknak. Mert nem tudatosítja kellőképpen, hogy a jelzett mutató retroaktív jellegű, tehát nem a jelen - a válságkibontakozó - időszak arányszáma. Természetesen az sem gondolkodik reálisan, aki a gazdasági válság gyors ütemű hazai leküzdésében bízik. Mert ha az nem sikerült az utóbbi két negyedévben például Németországnak (mely egyébiránt Szlovákia legjelentősebb gazdasági partnere, s ez természetszerűleg mindenképpen negatív hatással lesz a mi gazdaságunkra is), vagy Olaszországnak, akkor kicsi a szlovák siker valószínűsége. Erre egyértelmű figyelmeztetés a gazdasági szakértők azon előrejelzése, amely szerint az idei év utolsó negyedében már csak mintegy 5 százalékos gazdasági emelkedés várható Szlovákiában. Mert ebben a szakaszban már reális vetületbe kerül a gazdasági teljesítmény a krízis napjaiban. Amikor kényszerpihenőn vannak az autógyárak (vagy legalábbis egyes részlegeik) itthon és külhonban egyaránt, mondjuk a német partnernél. Vagy amikor a korábbihoz képest jóval kevesebbet termel az acélipar és a vegyipar... S ekkor torpan(t) meg „Közép-Európa gazdasági tigrise” (hogy a szlovákiai politikai élvonal néhány klasszikusát idézzem)... A tavalyi év három utolsó hónapjában még 14,3 százalékos volt az ugrása. Az utóbbi három hónapban - értsd: még válsághelyzeten kívül - már csak a felére volt képes. Az elkövetkező jó két hónapban, 2008 végéig az előrejelzések alapján még ennél is lanyhább lesz a tigris, s korábbi büszke ugrásait fokozatosan óvatos lépegetésekre váltja... Susla Béla KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ transindex Ajéghegy csúcsa Hétfőn lejárt az a határidő, amelyet a Krónika Kiadó Rt. vezetőségének adott korábbi döntéseik felülvizsgálatára az országos napilap szerkesztősége egy, a kiadónak címzett levélben. Deák Attila vezérigazgató megkeresésünkre, hogy történt- e valamiféle fejlemény, nem nyilatkozott. Múlt kedden, november 11-én két szerkesztőt a felelős szerkesztő megkerülésével elbocsátottak, ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban: Fali Sándor felelős szerkesztő lemondott, Bakk Miklós főmunkatárs pedig kihúzatta nevét az impresszumból. Ám Papp Attila Zsolt és Butus János Botond elbocsátása - amelyet hivatalosan költségtakarékossággal, illetve a kultúra rovat átpozicionálásával indokoltak - a szerkesztőség szerint csupán „a jéghegy csúcsa”. A kiadóhoz intézett levelükben, amelyet a munkaközösség 27 tagja írt alá, kifejtik: a szerkesztőség működését már eddig is jelentős mértékben akadályozta, hogy a kiadó nem biztosította a megfelelő munkakörülményeket, illetve, hogy a korábban távozó kollégák helyébe nem vettek fel új, szakképzett munkatársakat. „Egyszemélyes rovatok” működnek, sőt - mint ahogy ez az impresszumból is kiderül - a külföld-belföldnek egyetlen munkatársa sincs, más kollégák látják el ennek szerkesztési feladatait. Ez a helyzet csak súlyosbodott a szakmai érvekkel alá nem támasztott, mondvacsinált vagy a Krónikát nem érintő indokok miatti elbocsátásokat követően a szerkesztőség többségének álláspontja szerint. Állításuk szerint az is ellehetetleníti a munkát, hogy a vezetőség minden szakmaiságot nélkülöző módon, előzetesen megalapozott koncepció nélkül, alapjaiban akarja átalakítani a lapot. Olyan döntés is született, amelyet utólag maga a magyar- országi javaslattevő vont vissza: az Eklézsia rovat megszüntetéséről, majd újra elindításáról van szó. Kérték a kiadót, vizsgálják fölül azokat a szerkezeti, koncepcionális és személyzeti átalakításokkal járó döntéseket, amelyeket a szerkesztőség vezetése megkerülésével hoztak, ellenkező esetben a további együttműködést nem látják lehetségesnek. Az átalakításokat abban az esetben hajtják végre, ha egy reprezentatív mintán végzett felmérés tanúsítja az olvasók ilyen irányú igényeit. Jelenleg a lapigazgatóvá kinevezett Marton-Bardocz Sándor (volt technikai igazgató, azelőtt rendszergazda) és Deák Attila vezérigazgató tartalmi kérdésekben is döntéshozói helyzetben van a Krónikánál. A magyar közösség szerepe Szabadkán a Helsinki Emberi Jogi Bizottság szervezésében tanácskozást tartottak A szerbiai magyar közösség szerepe Szerbiában címmel. A rendezvényt Szasa Vucsinics polgár- mester nyitotta meg. Siflis Zoltán, a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa egyebek között a vajdasági magyar kultúrpolitikáról beszélt. Mint mondta, elsődleges cél, hogy az itteni magyarságnak legyenek színvonalas művelődési intézményei és létezzen egy befogadó réteg. Losoncz Alpár egyetemi tanár a vajdasági magyar kultúra történelmi fejlődésére helyezte a hangsúlyt. Szavai szerint az itteni magyarság az összes művészeti ágazat közül elsősorban az irodalom terén alkotott maradandót. Bányai János egyetemi tanár a magyar és a szerb kultúra kölcsönhatásával foglalkozott. Mint mondta, szembeötlő, hogy a magyar és a szerb köztudatból egyaránt sajnos hiányzik a tény, hogy a múltban mennyire- szorosak voltak a két nép kulturális kapcsolatai. VajdaságMA (Reuters-felvétel)
