Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-01 / 227. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 1. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Budapest sem képes határozottan kiállni a szlovákiai magyarok mellett, holott a magyar külügynek minden követ meg kell mozgatnia, hogy ne fokozódjon a feszültség - írta az erdélyi Krónika. A vezércikk szerzője úgy vélte: ha az Európai Unió vezetői tisztelnék az EU papíron lefektetett alapértékeit, Brüsszelben a Pozsony ellen, az emberi és kisebbségi jogok súlyos megsértése miatt kirovandó szankciókról folynának tárgyalások. Balogh Levente szerint a szlovákiai tör- ténéseknyomán egyértelmű: a szlovák-magyar megbékéléshez nem elég, ha politikusok és történészek próbálják elsimítani az ellentéteket. (mti) mm- Itt van az ősz, a természet ezer színben pompázik, a politika a vulgarizmus ezer módjában. (Peter Gossónyi karikatúrája) A történelmi fordulatok ellenére tartós és jellemző oroszellenesség nem alakult ki a grúz nép körében Az orosz-grúz viszony képtelenségei Az augusztus elején kirobbant grúz-orosz fegyveres konfliktus harcias hangokat csalt ki a két ország politikai vezetőiből, ám az egyszerű emberek megrökönyödéssel reagáltak a számos halálos áldozatot követelő háború hírére. MT1-HÁTTÉR „Hogy mi a grúzokkal háborúzunk?Ezt egyszerúennemértikmeg az emberek. Számukra ez képtelenség” - mondta egy Budapesten dolgozó orosz diplomata magánbeszélgetésen. Grúz ismerősöm ezt ragozza a másik oldalról: hát mind a ketten megbolondultunk? Egymással háborúzunk? Az értetlenség mindkét oldalon természetes. Történelmi okai, gyökerei vannak, hogy a két nép, az egyszerű emberek képtelenek ádáz ellenfélnek tekinteni egymást. Mi több: ha Grúzia fekvését, kultúráját, történelmi sorsát vizsgáljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy aligha lehet jobb szövetségese Oroszországnak a Kaukázuson túl, mint ez az ország. Ugyanakkor ott vannak a tények, a fordulatok, amelyek a döntő pillanatokban ezt megakadályozták. Ezeket számba véve bőven van mit felhánytorgatni mindkét oldalon. Grúzia az egyik legősibb keresztény ország a térségben; náluk korábban csak az örmények tértek át a keresztény hitre. Oroszország is keresztény több mint ezer éve. A két egyház független egymástól, de mind a ketten a Krisztus-hit ortodox formáját követik. Történelmi távlatokban az iszlámmal kerültek összeütközésbe, és kötöttek többször kényszerű, de mindkét felet kielégítő szövetséget. A törökökkel szemben védelmet keresve az országát 1783-ban orosz védelem alá helyező II. Erek- le király nem számít gyáva árulónak a grúz történelmi megítélés szerint. Olyan államférfiként tartják számon, aki felismerte a reális lehetőségeket, és ezek kényszerének engedett. A védelem nem azonnal mentesítette Grúziát a török iga szenvedései alól. Oroszországnak kezdetben még nem volt ereje ahhoz, hogy a kaukázusi gerinctől délre feltartóztassa a törököt. Nagy Katalin cámőnek azonban a hódító tervek mellé lehetséges felvonulási területre és szövetségesre egyaránt szüksége volt a török elleni háborúban. A fő hadszíntér nem itt volt, a kis létszámú orosz erők idővel távoztak, Erekle országa védtelen maradt, ezúttal a perzsa hódítással szemben. Véres események, Tbiliszi elfoglalása, felgyújtása után az 1800-as évek elején Grúzia egyértelműen és kizárólag orosz befolyás alá került, az országot lényegében an- nektálta az északi nagy birodalom. Igaz, ehhez grúz belháború is kellett, meg az, hogy az egyik oldal kérje az oroszok támogatását. A Grúziát már magukénak valló oroszok néhány évtized alatt minden egykori grúz földről kiűzték a törököket és a perzsákat. A kezdeti és szórványos grúz ellenállást letörték, a kolonizáció befejeződött. Az orosz hatalom nem arról volt híres, hogy különösebben érzékeny volna a helyi hagyományok, szokások, kultúra iránt. Mégis, az 1800-as évek közepén Mihail Vo- roncov kaukázusi kormányzó sokat tett annak érdekében, hogy a grúz nemesség integrálódjon az orosz elitbe. A jobbágyfelszabadítást az 1860-as években nehezebb volt véghezvinni Grúziában, mint Oroszországban, és ez is feszültséget okozott. Ráadásul ebben az időben felerősödött a kulturális színezetű grúz nemzeti mozgalom és a hazafias öntudat, de ez csak a XX. század legelején érte el a csúcsát Ilia Csavcsavadze és Akaki Ce- reteli vezetésével. Ezen történelmi fordulatok ellenére tartós és jellemző oroszellenesség nem alakult ki a grúz nép körében, orosz oldalról pedig egyfajta rokonszenv vette körül a grúzokat. Ami tény, Grúzia lélekszámúban, nyelvében, kultúrájában megerősödve lépett be a szovjet korszakba. A Szovjetunió felbomlásakor logikus lett volna valamilyen érdek- közösség kialakítása, de a jelcini Oroszország sem a társadalom működését, sem a gazdaságot tekintve nem volt vonzó példa Tbiliszi számára. Igazi közeíkülföld-po- litikája sem volt, sok esetben csak a sérelmeit kezelte. A Zviad Gam- szahurdia vezette Grúzia politikája a sérelmekre helyezte a hangsúlyt, és nem nélkülözte a nacionalista, soviniszta elemeket, miközben nem volt hajlandó elfogadni a Független Államok Közössége kereteit. Moszkva pedig csak visszavágni tudott a grúz tüskékért, integrálni nem tudta volt köztársaságát. Gamszahurdia tarthatatlan belpolitikája miatt Kitovani tábornok katonai erővel eltávolította az elnököt a hatalomból, Gamszahurdia menekülni kényszerült, az ország irányítását az egykori pártvezető, majd szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze vette át. Ő sem az a politikus volt, akiről a jelcini Moszkva álmodott, a két ország viszonyát a barátságtalan semlegesség jellemezte. Ezen két esemény fordított, mindkettő a távolodás irányába. Gamszahurdia 1993. szeptemberi ellenpuccsa, amelyet Sevardnadze orosz és azeri segítséggel tudott csak leverni. A következmény: Grúzia belépett a FÁK-ba, és kénytelen volt beletörődni a FÁK égisze alatt odavezényelt orosz békefenntartók jelenlétébe. Abházia és Dél-Oszétia felett Tbiliszi elvesztette a szuverenitását. A Sevardnadzét felváltó Miheil Szaakasvüi leplezetlenül Nyugatbarát és oroszellenes külpolitikája volt a második fokozat. Az időközben megerősödött, határozottá vált putyini Oroszországnak a Kaukázuson túl elég volt Örményország baráti szövetségesként, a Kaszpi-tenger kőolaj- és földgázkincse meg a szállítási útvonalak tekintetében is közvetlenül érintett Azerbajdzsán pedig kezelendő problémaként. Moszkva szemszögéből Grúzia jelentősen leértékelődött. Ford mondása szerint „a vevő olyan színű kocsit kap, amilyent csak akar, feltéve, hogy ez a szín a fekete" A kocsi, amely kerekekre ültette Amerikát MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Száz éve, 1908. október 1-jén kezdték árulni az Egyesült Államokban a Henry Ford által gyártott T- modellt 850 dollárért. A Bádog Bös- ke (Tin Lizzy) becenéven emlegetett kocsi volt az első, mindenki által elérhető autó, amely „kerekekre ültette Amerikát” (avagy „a talpáról a kerekeire állította a világot”), alapjában változtatva meg az emberek életmódját. Ford egy farmon született, de a gépek iránti érdeklődése gyárakba vitte dolgozni. Edison detroiti gyárában benzinmotort konstruált, majd saját műhelyt alapított. Elsőre megbukott (ebből lett a Cadillac gyár), de másodszorra sikerrel járt. Nevét a versenyautók és a nagy N- modell tették ismertté, de álma a tömegautó megteremtése volt. 1907 elején utasította mérnökét, a magyar Galamb Józsefet, hogy készítse el egy olcsó, megbízható, könnyen javítható és vezethető autó terveit. Galamb az amerikai Childe Harold Willis és a szintén magyar Farkas Jenő közreműködésével álmodta meg az 540 kilogramm össz- tömegű, négyhengeres, majdnem háromliteres és húsz lóerős, vízhűtéses benzinmotorral hajtott autót. A hajtóműve bolygókerekes volt, fékezni a hátsó kereket, sebességet váltani pedig pedállal lehetett. A T- modell 70 kilométeres óránkénti sebességre volt képes, száz kilométeren tíz litert fogyasztott. A kocsiban több volt a fém, mint a fa, mert gyorsabban lehetett alakítani. Az első időbenmindenkocsi fekete volt, eza festék száradt a leggyorsabban, ez volt a legolcsóbb és a legtartósabb. Ford szerint „a vevő olyan színű kocsit kap, amilyent csak akar, feltéve, hogy ez a szín a fekete”. Ä T-modell letarolta a piacot, hiszen csak 850 dollár volt, a konkurencia termékei 2000 dollárnál kezdődtek. A hatalmas keresletet - hiába gyártottak naponta 65 darabot- egyre nehezebben lehetett kielégíteni. Fordnak ekkor támadt az ötlete, hogy „ne a munkásnak kelljen odamennie, ahol a munka van, hanem a munkadarab menjen a munkáshoz”. Ennek lett eredménye a futószalagrendszer, s ezzel a költségek csökkenése és a termelékenységnövekedése: 1914-ben mármás- fél óra alatt elkészült egy kocsi. Ford öt év múlva azt is megengedhette magának, hogy a monoton munkát végző szakmunkások bérét a duplájára, napi öt dollárra emelje, és felhagyjon az intenzív reklám- kampánnyal. Amikor a tízmilliomodik T-modell elkészült, a világon tíz autóból kilenc Ford-emb- lémát viselt. A rendkívüli sikert az is magyarázta, hogy az egyszerű szerkezet miatt az autó alkatrészeihez könnyen hozzá lehetett férni, bárki meg tudta javítani, alkatrészeit olcsóbb volt cserélni, mint javítani. A T-modellt 1927-ig gyártották, igaz, ekkor már kiment a divatból: egy vicc szerint annyiban hasonlított a fürdőkádhoz, hogy egyikben sem szeretné az ember, hameglátnák.l9év alatt 15 millió darab készültbelőle, eztarekordot csak 45 év múlva tudták túlszárnyalni. A T-modellt 1997-ben egy nemzetközi szakmai zsűri az Évszázad Autójának választotta. KOMMENTÁR Fiatalt vagy függetlent? JARÁB1K BALÁZS Úgy tűnt, hogy a lendületét vesztett Barack Obamát lesöpri a republikánusok Sarah Palinnel felturbózott kampányművelete. Obama nem tudott idejében kilépni a Hillary ellen remekül bevált imázsháborúból, és a profi kommunikátor John McCain és csapata egymás után szórta az adukat. Jött a vietnami fogság (ki a jobb főparancsnok), McCain függetlensége saját pártjától (ki tudja a változást végrehajtani) és Obama fiatalságának hangsúlyozása (kire bíznád az ország vezetését ebben az időben). Az Obama-stáb tanácstalanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az alelnökjelölt-választás John Bidenre esett, akivel éppen Obama (külföldi) „tapasztalatlanságát” vélte ellensúlyozni. Vagyis, kitartottak az imázsháború mellett, a republikánusok legnagyobb örömére. S ahogy a republikánusok bedobták Sarah Palint, az szó szerint elsötétítette Amerikát... Sarah jött, alaposan körülnézett, és villámgyorsan meghódította azt a republikánus bázist, amely eddig ugyancsak fanyalogva nézett saját (?) jelöltjére. Eltelt egy kis idő, míg a demokrata kampánystáb felocsúdott, addig viszont az ötgyermekes, jávorszarvasra vadászó volt szépségverseny-szereplő alaszkai kormányzónak sikerült összehordania tücsköt („látom Oroszországot a házamból”) és bogarat (ebben „John McCain teljesen téved”). Még a Sarah nevű ciklon sem tudta azonban semlegesíteni az évszázad tőzsdecsődjét. Bár Amerika és a világ szenved, semmi sem jöhetett volna jobban Obamának - a krach lehetőséget adott neki, hogy az imázsháborúból a gazdaságra terelje a szót. Márpedig McCain bevalottan gyenge gazdasági menedzser és a Bush-kormányzat felelősségét nem lehet elvitatni a válság keletkezésében. A heti előrejelzések szerint Obama, aki eddig lemaradóban volt, máris 6-8 százalékponttal vezet. Obama a választók szerint az első vitát is megnyerte, pedig olyan halovány volt, hogy az Obama-stáb a belső hírek szerint nem győzte a hideg verítéket törölgetni. Korai lenne azonban temetni McCaint. Ne feledjük, hogy az amerikai elnököt nem a szavazatok összessége, hanem az elektorok száma adja, így kulcskérdés lesz a független (swing) államokban - Ohió, Pennsylvania, Michigan, Minnesota és Florida - folyó kampány. Ráadásul a válság kapcsán azonnal kialakuló dühöt lassan a félelem váltja fel: az átlag amerikai aggódni fog a háza, a megtakarított pénze, a nyugdíjbiztosítása miatt. Szorongva gondol majd arra, hogy egy fiatal, fekete (sic!) demokratára vagy egy magabiztos és meglehetősen független repulikánus- ra bízza-e sorsát... JEGYZET Kezünkben a túlélés PÉTERFl SZONYA Alig akad ember, aki közvetlenül vagy közvetve - családj án, barátain, ismerősein keresztülne találkozott volna a mellrákkal. Sajnos, az előrejelzések sem derűsek: minden tizedik nőnek szembesülnie kell a kórral. Noha korszerű diagnosztikával a mellrák korai stádiumában kiszűrhető, vannak fajták, melyek különösen agresszívek. Az összes mellrák egy negyede úgynevezett HER2 pozitív. (A HER2 a sejtek növekedéséért, osztódásáért és regenerálódásáért felelős gén.) Ha a vizsgálat kimutatja a génjelenlétét, a szakorvosnak fel kell készülnie arra, hogy a daganat gyorsan terjed, áttétek képződnek, s emiatt a beteg életkilátásai is rosszabbak lesznek. Szerencsére, ma már létezik gyógymód, amelyjavítja a HER2 mellrákban szenvedők kilátásait. A legújabb eredmények szerint a célzott biológiai terápia, a HER2 receptor ellenes antitest, és a kemoterápia együttes alkalmazása a mellműtét előtt, illetve után, a tanulmányba bevont betegek több mint a felénél kiirtotta a daganatot, valamint a kemoterápia és a trastuzumab hatóanyagú monoklonális ellenanyag együttes alkalmazása esetén a betegek felénél nemcsak a mellből, hanem a nyirokmirigyekből is eltűnt a daganat. A baj csupán az, hogy vannak orvosok, akik a beteg kezelésénél mellőzik a legkorszerűbb gyógymódokat - mondta a rákot legyőző négygyermekes családanya. ,,A legkisebb gyermekem kétéves volt, amikor közölték velem a diagnózist. Kétségbe estem ugyan, de tudtam, nem adhatom fel a harcot. A barátaimtól tudtam meg, hogy a fejlett országokban áttörést okozott a trastuzumab hatóanyagú szer alkalmazása. Szlovákiában ugyan akkor még nem szerepelt a törzskönyvezett gyógyszerek listáján, ám meggyőztem az onkológusomat, lépjen kapcsolatba a gyógyszergyártó társasággal és tegyenek kivételt. Nem volt egyszerű, de sikerült: egy éven át kaptam tőlük a gyógyszert, ők állták a kezelés költségeit. Meggyőződésem, az életemet nemcsak az új gyógymódnak, hanem a makacsságomnak is köszönhetem. Ezért úgy érzem, kötelességem közre adni saját tapasztalataimat, tájékoztatni sortársaimat, hogy tudatosítsák: joguk van a korszerű gyógymódra. A HERklub polgári társulás létrehozásával ösztönözni kívánjuk az érintetteket abban, legyen merszük aktívan bekapcsolódni a betegség legyőzésébe. Minél több ismeretet szereznek a daganatos betegségről, annál eredményesebb lehet a gyógyítása. Nem szabad hagyni, hogy egyes kisebb kórházakban az onkológusok tájékozatlansága, illetve pénzhiány miatt a specifikus mellrákban szenvedő ne jusson megfelelő ellátáshoz. A gyógyulás, a túlélés, az élhető élet esélye a kezünkben van.”
