Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-01 / 227. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 1. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Budapest sem képes határo­zottan kiállni a szlovákiai ma­gyarok mellett, holott a ma­gyar külügynek minden követ meg kell mozgatnia, hogy ne fokozódjon a feszültség - írta az erdélyi Krónika. A vezércikk szerzője úgy vélte: ha az Euró­pai Unió vezetői tisztelnék az EU papíron lefektetett alapér­tékeit, Brüsszelben a Pozsony ellen, az emberi és kisebbségi jogok súlyos megsértése miatt kirovandó szankciókról foly­nának tárgyalások. Balogh Le­vente szerint a szlovákiai tör- ténéseknyomán egyértelmű: a szlovák-magyar megbékélés­hez nem elég, ha politikusok és történészek próbálják elsi­mítani az ellentéteket. (mti) mm- Itt van az ősz, a természet ezer színben pompázik, a politika a vulgarizmus ezer módjában. (Peter Gossónyi karikatúrája) A történelmi fordulatok ellenére tartós és jellemző oroszellenesség nem alakult ki a grúz nép körében Az orosz-grúz viszony képtelenségei Az augusztus elején kirob­bant grúz-orosz fegyveres konfliktus harcias hango­kat csalt ki a két ország po­litikai vezetőiből, ám az egyszerű emberek megrö­könyödéssel reagáltak a számos halálos áldozatot követelő háború hírére. MT1-HÁTTÉR „Hogy mi a grúzokkal háború­zunk?Ezt egyszerúennemértikmeg az emberek. Számukra ez kép­telenség” - mondta egy Budapesten dolgozó orosz diplomata magánbe­szélgetésen. Grúz ismerősöm ezt ra­gozza a másik oldalról: hát mind a ketten megbolondultunk? Egymás­sal háborúzunk? Az értetlenség mindkét oldalon természetes. Történelmi okai, gyö­kerei vannak, hogy a két nép, az egyszerű emberek képtelenek ádáz ellenfélnek tekinteni egy­mást. Mi több: ha Grúzia fekvését, kultúráját, történelmi sorsát vizs­gáljuk, arra a következtetésre jut­hatunk, hogy aligha lehet jobb szövetségese Oroszországnak a Kaukázuson túl, mint ez az ország. Ugyanakkor ott vannak a tények, a fordulatok, amelyek a döntő pilla­natokban ezt megakadályozták. Ezeket számba véve bőven van mit felhánytorgatni mindkét oldalon. Grúzia az egyik legősibb keresz­tény ország a térségben; náluk ko­rábban csak az örmények tértek át a keresztény hitre. Oroszország is keresztény több mint ezer éve. A két egyház független egymástól, de mind a ketten a Krisztus-hit or­todox formáját követik. Történel­mi távlatokban az iszlámmal ke­rültek összeütközésbe, és kötöttek többször kényszerű, de mindkét felet kielégítő szövetséget. A törökökkel szemben védelmet keresve az országát 1783-ban orosz védelem alá helyező II. Erek- le király nem számít gyáva áruló­nak a grúz történelmi megítélés szerint. Olyan államférfiként tart­ják számon, aki felismerte a reális lehetőségeket, és ezek kényszeré­nek engedett. A védelem nem azonnal mentesítette Grúziát a tö­rök iga szenvedései alól. Oroszor­szágnak kezdetben még nem volt ereje ahhoz, hogy a kaukázusi ge­rinctől délre feltartóztassa a törö­köt. Nagy Katalin cámőnek azon­ban a hódító tervek mellé lehetsé­ges felvonulási területre és szövet­ségesre egyaránt szüksége volt a török elleni háborúban. A fő had­színtér nem itt volt, a kis létszámú orosz erők idővel távoztak, Erekle országa védtelen maradt, ezúttal a perzsa hódítással szemben. Véres események, Tbiliszi elfog­lalása, felgyújtása után az 1800-as évek elején Grúzia egyértelműen és kizárólag orosz befolyás alá ke­rült, az országot lényegében an- nektálta az északi nagy birodalom. Igaz, ehhez grúz belháború is kel­lett, meg az, hogy az egyik oldal kérje az oroszok támogatását. A Grúziát már magukénak valló oro­szok néhány évtized alatt minden egykori grúz földről kiűzték a tö­rököket és a perzsákat. A kezdeti és szórványos grúz ellenállást letör­ték, a kolonizáció befejeződött. Az orosz hatalom nem arról volt híres, hogy különösebben érzé­keny volna a helyi hagyományok, szokások, kultúra iránt. Mégis, az 1800-as évek közepén Mihail Vo- roncov kaukázusi kormányzó so­kat tett annak érdekében, hogy a grúz nemesség integrálódjon az orosz elitbe. A jobbágyfelszabadí­tást az 1860-as években nehezebb volt véghezvinni Grúziában, mint Oroszországban, és ez is feszültsé­get okozott. Ráadásul ebben az időben felerősödött a kulturális színezetű grúz nemzeti mozgalom és a hazafias öntudat, de ez csak a XX. század legelején érte el a csú­csát Ilia Csavcsavadze és Akaki Ce- reteli vezetésével. Ezen történelmi fordulatok el­lenére tartós és jellemző oroszel­lenesség nem alakult ki a grúz nép körében, orosz oldalról pedig egy­fajta rokonszenv vette körül a grú­zokat. Ami tény, Grúzia lélekszá­múban, nyelvében, kultúrájában megerősödve lépett be a szovjet korszakba. A Szovjetunió felbomlásakor lo­gikus lett volna valamilyen érdek- közösség kialakítása, de a jelcini Oroszország sem a társadalom működését, sem a gazdaságot te­kintve nem volt vonzó példa Tbili­szi számára. Igazi közeíkülföld-po- litikája sem volt, sok esetben csak a sérelmeit kezelte. A Zviad Gam- szahurdia vezette Grúzia politikája a sérelmekre helyezte a hangsúlyt, és nem nélkülözte a nacionalista, soviniszta elemeket, miközben nem volt hajlandó elfogadni a Füg­getlen Államok Közössége kereteit. Moszkva pedig csak visszavágni tudott a grúz tüskékért, integrálni nem tudta volt köztársaságát. Gamszahurdia tarthatatlan bel­politikája miatt Kitovani tábornok katonai erővel eltávolította az el­nököt a hatalomból, Gamszahurdia menekülni kényszerült, az ország irányítását az egykori pártvezető, majd szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze vette át. Ő sem az a politikus volt, akiről a jel­cini Moszkva álmodott, a két ország viszonyát a barátságtalan semle­gesség jellemezte. Ezen két ese­mény fordított, mindkettő a távo­lodás irányába. Gamszahurdia 1993. szeptemberi ellenpuccsa, amelyet Sevardnadze orosz és azeri segítséggel tudott csak leverni. A következmény: Grúzia belépett a FÁK-ba, és kénytelen volt beletö­rődni a FÁK égisze alatt odavezé­nyelt orosz békefenntartók jelenlé­tébe. Abházia és Dél-Oszétia felett Tbiliszi elvesztette a szuverenitá­sát. A Sevardnadzét felváltó Miheil Szaakasvüi leplezetlenül Nyugat­barát és oroszellenes külpolitikája volt a második fokozat. Az időközben megerősödött, határozottá vált putyini Oroszor­szágnak a Kaukázuson túl elég volt Örményország baráti szövetsé­gesként, a Kaszpi-tenger kőolaj- és földgázkincse meg a szállítási út­vonalak tekintetében is közvetle­nül érintett Azerbajdzsán pedig kezelendő problémaként. Moszk­va szemszögéből Grúzia jelentő­sen leértékelődött. Ford mondása szerint „a vevő olyan színű kocsit kap, amilyent csak akar, feltéve, hogy ez a szín a fekete" A kocsi, amely kerekekre ültette Amerikát MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Száz éve, 1908. október 1-jén kezdték árulni az Egyesült Államok­ban a Henry Ford által gyártott T- modellt 850 dollárért. A Bádog Bös- ke (Tin Lizzy) becenéven emlegetett kocsi volt az első, mindenki által el­érhető autó, amely „kerekekre ültet­te Amerikát” (avagy „a talpáról a ke­rekeire állította a világot”), alapjá­ban változtatva meg az emberek életmódját. Ford egy farmon született, de a gépek iránti érdeklődése gyárakba vitte dolgozni. Edison detroiti gyá­rában benzinmotort konstruált, majd saját műhelyt alapított. Elsőre megbukott (ebből lett a Cadillac gyár), de másodszorra sikerrel járt. Nevét a versenyautók és a nagy N- modell tették ismertté, de álma a tömegautó megteremtése volt. 1907 elején utasította mérnökét, a magyar Galamb Józsefet, hogy ké­szítse el egy olcsó, megbízható, könnyen javítható és vezethető autó terveit. Galamb az amerikai Childe Harold Willis és a szintén magyar Farkas Jenő közreműködésével ál­modta meg az 540 kilogramm össz- tömegű, négyhengeres, majdnem háromliteres és húsz lóerős, vízhű­téses benzinmotorral hajtott autót. A hajtóműve bolygókerekes volt, fé­kezni a hátsó kereket, sebességet váltani pedig pedállal lehetett. A T- modell 70 kilométeres óránkénti se­bességre volt képes, száz kilométe­ren tíz litert fogyasztott. A kocsiban több volt a fém, mint a fa, mert gyor­sabban lehetett alakítani. Az első időbenmindenkocsi fekete volt, eza festék száradt a leggyorsabban, ez volt a legolcsóbb és a legtartósabb. Ford szerint „a vevő olyan színű ko­csit kap, amilyent csak akar, feltéve, hogy ez a szín a fekete”. Ä T-modell letarolta a piacot, hi­szen csak 850 dollár volt, a konku­rencia termékei 2000 dollárnál kez­dődtek. A hatalmas keresletet - hiá­ba gyártottak naponta 65 darabot- egyre nehezebben lehetett kielégí­teni. Fordnak ekkor támadt az ötle­te, hogy „ne a munkásnak kelljen odamennie, ahol a munka van, ha­nem a munkadarab menjen a munkáshoz”. Ennek lett eredménye a futószalagrendszer, s ezzel a költ­ségek csökkenése és a termelékeny­ségnövekedése: 1914-ben mármás- fél óra alatt elkészült egy kocsi. Ford öt év múlva azt is megen­gedhette magának, hogy a monoton munkát végző szakmunkások bérét a duplájára, napi öt dollárra emelje, és felhagyjon az intenzív reklám- kampánnyal. Amikor a tízmillio­modik T-modell elkészült, a vilá­gon tíz autóból kilenc Ford-emb- lémát viselt. A rendkívüli sikert az is magyarázta, hogy az egyszerű szerkezet miatt az autó alkatrésze­ihez könnyen hozzá lehetett férni, bárki meg tudta javítani, alkatré­szeit olcsóbb volt cserélni, mint ja­vítani. A T-modellt 1927-ig gyár­tották, igaz, ekkor már kiment a di­vatból: egy vicc szerint annyiban hasonlított a fürdőkádhoz, hogy egyikben sem szeretné az ember, hameglátnák.l9év alatt 15 millió darab készültbelőle, eztarekordot csak 45 év múlva tudták túlszár­nyalni. A T-modellt 1997-ben egy nemzetközi szakmai zsűri az Év­század Autójának választotta. KOMMENTÁR Fiatalt vagy függetlent? JARÁB1K BALÁZS Úgy tűnt, hogy a lendületét vesztett Barack Obamát lesöpri a republikánusok Sarah Palinnel felturbózott kampányművelete. Obama nem tudott idejében kilépni a Hillary ellen remekül be­vált imázsháborúból, és a profi kommunikátor John McCain és csapata egymás után szórta az adukat. Jött a vietnami fogság (ki a jobb főparancsnok), McCain függetlensége saját pártjától (ki tudja a változást végrehajtani) és Obama fiatalságának hangsúlyozása (kire bíznád az ország vezetését ebben az idő­ben). Az Obama-stáb tanácstalanságát mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy az alelnökjelölt-választás John Bidenre esett, akivel éppen Obama (külföldi) „tapasztalatlanságát” vélte el­lensúlyozni. Vagyis, kitartottak az imázsháború mellett, a re­publikánusok legnagyobb örömére. S ahogy a republikánusok bedobták Sarah Palint, az szó sze­rint elsötétítette Amerikát... Sarah jött, alaposan körülnézett, és villámgyorsan meghódította azt a republikánus bázist, amely eddig ugyancsak fanyalogva nézett saját (?) jelöltjére. Eltelt egy kis idő, míg a demokrata kampánystáb felocsúdott, addig viszont az ötgyermekes, jávorszarvasra vadászó volt szépségverseny-szereplő alaszkai kormányzónak sikerült összehordania tücsköt („látom Oroszországot a házamból”) és bogarat (ebben „John McCain teljesen téved”). Még a Sarah nevű ciklon sem tudta azonban semlegesíteni az évszázad tőzsdecsődjét. Bár Amerika és a világ szenved, semmi sem jöhetett volna jobban Obamának - a krach lehető­séget adott neki, hogy az imázsháborúból a gazdaságra terel­je a szót. Márpedig McCain bevalottan gyenge gazdasági me­nedzser és a Bush-kormányzat felelősségét nem lehet elvitatni a válság keletkezésében. A heti előrejelzések szerint Obama, aki eddig lemaradóban volt, máris 6-8 százalékponttal vezet. Obama a választók szerint az első vitát is megnyerte, pedig olyan halovány volt, hogy az Obama-stáb a belső hírek szerint nem győzte a hideg verítéket törölgetni. Korai lenne azonban temetni McCaint. Ne feledjük, hogy az amerikai elnököt nem a szavazatok összessége, hanem az elektorok száma adja, így kulcskérdés lesz a független (swing) államokban - Ohió, Pennsylvania, Michigan, Min­nesota és Florida - folyó kampány. Ráadásul a válság kapcsán azonnal kialakuló dühöt lassan a félelem váltja fel: az átlag amerikai aggódni fog a háza, a megtakarított pénze, a nyugdíjbiztosítása miatt. Szorongva gondol majd arra, hogy egy fiatal, fekete (sic!) demokratára vagy egy magabiztos és meglehetősen független repulikánus- ra bízza-e sorsát... JEGYZET Kezünkben a túlélés PÉTERFl SZONYA Alig akad ember, aki közvetle­nül vagy közvetve - családj án, barátain, ismerősein keresztül­ne találkozott volna a mellrák­kal. Sajnos, az előrejelzések sem derűsek: minden tizedik nőnek szembesülnie kell a kór­ral. Noha korszerű diagnoszti­kával a mellrák korai stádiumá­ban kiszűrhető, vannak fajták, melyek különösen agresszívek. Az összes mellrák egy negyede úgynevezett HER2 pozitív. (A HER2 a sejtek növekedéséért, osztódásáért és regenerálódá­sáért felelős gén.) Ha a vizsgálat kimutatja a génjelenlétét, a szakorvosnak fel kell készülnie arra, hogy a daganat gyorsan terjed, áttétek képződnek, s emiatt a beteg életkilátásai is rosszabbak lesznek. Szerencsére, ma már létezik gyógymód, amelyjavítja a HER2 mellrákban szenvedők kilátásait. A legújabb eredmé­nyek szerint a célzott biológiai terápia, a HER2 receptor elle­nes antitest, és a kemoterápia együttes alkalmazása a mellműtét előtt, illetve után, a tanulmányba bevont betegek több mint a felénél kiirtotta a daganatot, valamint a kemote­rápia és a trastuzumab ható­anyagú monoklonális ellen­anyag együttes alkalmazása esetén a betegek felénél nem­csak a mellből, hanem a nyi­rokmirigyekből is eltűnt a da­ganat. A baj csupán az, hogy vannak orvosok, akik a beteg kezelésénél mellőzik a legkorszerűbb gyógymódokat - mondta a rákot legyőző négy­gyermekes családanya. ,,A legkisebb gyermekem két­éves volt, amikor közölték ve­lem a diagnózist. Kétségbe es­tem ugyan, de tudtam, nem adhatom fel a harcot. A baráta­imtól tudtam meg, hogy a fej­lett országokban áttörést oko­zott a trastuzumab hatóanyagú szer alkalmazása. Szlovákiában ugyan akkor még nem szerepelt a törzskönyvezett gyógyszerek listáján, ám meggyőztem az onkológusomat, lépjen kapcso­latba a gyógyszergyártó társa­sággal és tegyenek kivételt. Nem volt egyszerű, de sikerült: egy éven át kaptam tőlük a gyógyszert, ők állták a kezelés költségeit. Meggyőződésem, az életemet nemcsak az új gyógy­módnak, hanem a makacssá­gomnak is köszönhetem. Ezért úgy érzem, kötelességem közre adni saját tapasztalataimat, tá­jékoztatni sortársaimat, hogy tudatosítsák: joguk van a korszerű gyógymódra. A HERklub polgári társulás létre­hozásával ösztönözni kívánjuk az érintetteket abban, legyen merszük aktívan bekapcsolódni a betegség legyőzésébe. Minél több ismeretet szereznek a da­ganatos betegségről, annál eredményesebb lehet a gyógyí­tása. Nem szabad hagyni, hogy egyes kisebb kórházakban az onkológusok tájékozatlansága, illetve pénzhiány miatt a speci­fikus mellrákban szenvedő ne jusson megfelelő ellátáshoz. A gyógyulás, a túlélés, az élhető élet esélye a kezünkben van.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom