Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-22 / 219. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 22. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Kritizálják Rice-t Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter példátlanul élesen bírálta Oroszországot, amikor azzal vádolta, hogy politikájában, s különösen augusztusi grúziai fellépésében paranoid agresszív indíttatás érhető tetten - írta szombaton a Kommerszant című orosz üzleti lap. A cikk részletesen ismertette Rice csütörtökön elhangzott beszédét, amelyben az amerikai külügyminiszter egyebek között azt állította, hogy a kaukázusi konfliktust nem Tbiliszi provokálta ki, hanem Moszkva, „amely már régen ürügyet keresett arra, hogy hosszabb előkészítés után behatoljon a szomszédos ország területére”. Vaszilij Li- hacsov, a parlamenti felsőház külügyi bizottságának helyettes vezetője a lapnak kijelentette: Moszkvának nem szabad kemény retorikára ragadtatnia magát, válaszként a Rice-beszédre, amely azt jelzi, hogy Washington nem képes felülemelkedni a külpolitikáját átható oroszgyűlölet filozófiáján. A lap emlékeztetett arra is, hogy pénteken a moszkvai külügyminisztérium a beszéd kapcsán a tények „durva elferdítésével” vádolta meg az amerikai vezetést. (mti) Oda a lopakodó stratégia Condoleezza Rice nem tudja lenyelni Miheil Szaa- kasvili grúz elnök, az Egyesült Államok védencének bukását. Szaakasvili veszélybe sodorta a NATO „lopakodó stratégiáját”, azt, hogy lassanként minél közelebb kerüljön Oroszország határaihoz, ezért „nem takarékoskodott a kemény szavakkal, illetve az Oroszország címére intézett sértésekkel” - írta a Komszo- molszkaja Pravda. A lap szintén példátlanul keménynek minősítette Rice kijelentéseit, s úgy vélte: e mögött az áll, hogy a távozó amerikai kormányzat úgymond meg akarja őrizni „azt a képet, hogy határozott és kemény politikusok, akik készek elvezetni az emberiséget az általános demokrácia korába”. Ugyanakkor a lap szerint a beszédből az is Idderült, hogy Washington nem szándékozik megszakítani a politikai párbeszédet Moszkvával, vagy valamennyire is komoly szankciókat meghirdetni. „Grúziáról kezdenek megfeledkezni, a figyelem a gazdasági válságra irányul. Oroszországnak nem kell idegeskednie, hanem meg kell őriznie nyugalmát és szünetet kell tartania” - mondta a lapnak Alexander Rahr német politológus. Anatolij Utkin, a tudományos akadémia Nemzetközi Kutatások Központja intézetének igazgatója szerint „nem szabad hagyni, hogy az amerikaiak a fejünkre üljenek. Ha most hallgatunk, holnap mindent elveszítünk. Azokkal az államokkal kell bővíteni az együttműködést, amelyek nem akarnak Washington utasításai szerint élni” - mondta, (mti) Bemutatni, hogy csak vizet prédikálnak a szélsőséges pártok Hogyan kezelje a sajtó a szélsőjobbot? A tényfeltáró újságírás eszközeivel kell bemutatni, hogy mi a különbség a szélső- jobboldali mozgalmak retorikája és tényleges viselkedésük között - mondták német és francia újságírók azon a konferencián, amelyet a Demos Magyarország Alapítvány rendezett „Szélsőjobb- oldal és média” címmel. Az eseményen a magyarországi helyzetről is bőven esett szó. HÍRSZERZŐ-HÁTTÉR Hogyan kezeli a német média az ottani szélsőjobboldali mozgalmakat - erről beszélt az első előadó, a berlini Alkalmazott Politikai Kutatások Központja munkatársa. Britta Schellenberg számadatokkal illusztrálta, hogy a 90-es évek eleje óta a szélsőjobboldali erőszak jelen van Németországban (napi átlagban két ilyen motivációjú támadás történik, és 1990 óta 136 ember vált rasszista indítékú gyilkosság áldozatává), a média ugyanakkor egy-egy nagyobb hatású esemény után kezd el a kérdéssel foglalkozni, akkor viszont egyre inkább az „emotaintment” szintjén, vagyis egyre kevesebb az adekvát háttér-információ ezekről a szervezetekről, és egyre több az érzelmekre ható, „szenzációs” történet. Britta Schnellenberg szerint a médiának a lehető legámyaltabb képet kellene mutatnia a szélső- jobboldali mozgalmakról, és foglalkoznia kellene az általuk támadónak bemutatásával is. Kell a sztori, de fenntartással „Kellenek a sztorik, mert ezek mutatják meg a szélsőjobboldali mozgalmak igazi arcát” - mondta ugyanakkor Toralf Staud újságíró. Példaként említette, hogy ő több tényfeltáró cikket is írt a szászországi tartományi parlamentbe bejutott NDP-ről, arról például, hogy az erős antikorrupciós retorikát használó, a ,',pénzharácsoló” mainstream politikusokat kárhoztató párt pénztárnoka 700 ezer eurót nyúlt le a pártkasszából, vagy hogy egy tagjukat gyermekpomo- gráfia terjesztése miatt tartóztatták le, illetve hogy az idegenellenes, „patrióta” NDP saját pártlapját Lengyelországban nyomtatja, mert ott olcsóbb. A berlini újságíróhoz Michel Samson, a Le Monde munkatársa is csatlakozott. Mint elmondta, ő arra törekedett, hogy lerántsa a leplet Jean Marie Le Pen Nemzeti Frontjának (FN) retorikájáról. „Az FN könnyen kritizál mindent, hiszen állandóan ellenzékben van. De én több interjút is készítettem Le Pennel, és amikor olyan konkrét kérdéseket tettem fel neki, hogy mégis miképpen tiltana ki több •millió külföldit Franciaországból, és hogy ezután milyen kompenzációt adna az étteremtulajdonosoknak Provence-ban, ahol képviselőként indult, és ahol minden étteremben nagyon sok a külföldi, zavarba jött, és nem tudott konkrét választ adni” - mondta Simon. Toulonban (ahol az FN egy alkalommal jól szerepelt a helyi választásokon) annak is utánajárt, a városi közgyűlésbe bejutott nemzeti frontosok közül hányán alkalmazták később saját barátaikat vagy családtagjaikat. Az Amszterdami Egyetem docense, Rens Vliegenthart teoreti- kusabb szemszögből közelített a kérdéshez. Mint elmondta, kutatásai alapján a Hollandiában tapasztalható szélsőjobboldali erőszakos cselekedetek, és az ilyen mozgalmak támogatása között semmilyen kapcsolat nincs. Hollandiában a 2000-es évek eleje óta évente 250-300 ilyen támadás történik, miközben a szélsőséges mozgalmak támogatása az alig egy-két százaléktól egészen húszig terjedt. Kimutatható összefüggés van viszont az idegenellenes érzelmek, és a bevándorlókkal foglalkozó hírek száma között. Minél több ilyen hír szerepelt a médiában, annál jobban erősödött az elutasítás, különösen, ha az iszlám fundamentalizmus is a kontextus részét képezte. Fontos a kattintás, de minden áron? A konferenciát követő kerekasz- tal-beszélgetés résztvevői különböző szempontokat említettek, a szélsőjobboldal médiában való megjelenésével kapcsolatban: Kert Attila, az MTV hírigazgatója szerint például számukra az egyik fontos szempont, hogy egy demonstráció résztvevői az alkotmányos értékekkel szemben szerveződnek-e, míg Bodoky Tamás az Indextől azt mondta, bármilyen hálás téma is egy internetes újság számára a kattintásszám szempontjából egy szélsőséges tüntetés, ők meghatároztak olyan szempontokat (például a demonstráción részt vevők száma), amelyek alapján eldöntik, hogy mi az, amiről már nem tudósítanak. Mennyire keil komolyan venni? Dési András a Népszavától úgy vélte, nagyon nehéz eldönteni, hogy egy pillanatnyilag hangos szélsőséges szervezet vagy személyiség mennyire veszélyes valójában, és milyen komolyan kell vele foglalkozni - Szabó Álbertre például már alig emlékszik valaki. Zsigó Jenő, a Roma Parlament elnöke erre viszont úgy reagált, nincs okunk utólag Szabó Alberten nevetni, hiszen ez is egy fejlődési folyamat része volt, aminek eredménye a mai virulens szélsőjobboldali mozgalom. Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője arról beszélt, azért is nehéz írni a szélsőjobbról, mert nehéz megismerni őket - egyszerűen már csak azért is, mert az újságírók sem szívesen ismerkednek a képviselőikkel, így nehéz személyes kapcsolatot kiépíteni velük, nehéz belső információkhoz jutni céljaikról, motivációikról, „hiányoznak a sztorik mögü- lük”. (Ennek persze oka az is, hogy a média, az újságírók is egyre inkább célponttá válnak - Dessewffy Tibor azt is elmondta bevezetőjében, hogy a rendezvény meghirdetése után - valószínűleg annak címe miatt - több fenyegetést kaptak, és felkerültek egy szélsőséges internetes portálra is.) Czene Gábor, a Népszabadság munkatársa erre úgy reagált, hogy ő a 90-es évek elején kapcsolatba tudott kerülni szkinhedekkel, ma meg szerinte az internet is hatékony eszköz lehet az ilyen csoportok feltérképezésére. Ábban valamennyi résztvevő egyetértett, a sajtónak nagy felelőssége van benne, hogy mindig a lehető legpontosabb fogalmakat használják a szélsőséges eseményekkel kapcsolatban is, így például egyáltalán nem mindegy, hogy egy tudósítás során tüntetőkről,- szélsőségesekről, zavargókról vagy randalírozókról írnak. KOMMENTÁR Slota nem villanyt akar LOVÁSZ ATTILA Ján Slota az országjavát akarja. Mondja ő. Azon túl, hogy a történelmi Magyarországot állítólag hivatalosan is visszaállítani szándékozó magyar külpolitikára támad, védve az önálló Szlovákiát (szövetségesével szemben), azt is kilátásba helyezte, hogy a néhai Szlovák Villamos Művek kisajátításával érné el az ország energiaellátásának biztonságát. Amit Slota állít, nem más, mint az ország energiaellátásának veszélyeztetése és a jövőbeni csillagászati villanyárak megalapozása. Mindazt, amit ebben a kommentárban állítunk, tesszük annak alapján, hogy a kilencvenes években pontosan megtudtuk, miként működik az állami villamos művek. Pl. úgy, hogy menedzseri posztjait trafikként osztogatták pártkatonáknak. Meg úgy, hogy a mohi atomerőmű első két blokkjának építésére (egy hosszú távú beruházásra) rövid távú orosz dollárhitelt vettek fel. Schmögnerová miniszter asszonynak egy percre leállt a szívműködése, amikor 2000-ben megkapta a számlát. Meg aztán úgy, hogy a százkoronás alkatrészért ezret számláztak a haver alvállalkozók, s így Mohi a tervezettnél háromszor annyiba került. Az általa előállított villamos energia árába pedig nem nagyon komponálták be a leendő leépítés költségeit. Nem véletlen, hogy amikor a második Dzurinda-kormány lehetővé tette, hogy magántőkéből felépüljön a 3. és a4. blokk, nem akadt a világon beruházó, aki megépítette volna. Úgy látszik, mégsem olyan jón biznisz ez. Meg aztán működhet az állami vállalat úgy is, hogy tisztázatlan körülmények közt az orosz adósság deblokációs listájára került a bohunicei és mohi fűtőanyag-hulladék, amiből anno hatalmas politikai botrány volt (az SDĽ menedzseri helyeibe került), a Devín banka, amely oly nagyon szorgalmazta a mohi két blokk általa történő finanszírozását, még bűnvádi eljárásokat is megélt. Ha más eredmény nem is lett, a bank legalábbis tönkrement. Persze egy erőmű építésekor sokat le lehetettvolna lenyúlni, de bizonyítékok hiányában ezt a szándékot nem lehet állításként megfogalmazni. Ami pedig az energetikai monopóliumokat és azok domináns szerepét illeti, tessék versenyt teremteni, és nem megengedni a piaci résztvevők koncentrációját. Nemegy hálózati ágazatban vannak a versenyre jó példák. Az biztos: eddig mindig az állami energia volt drágább, legfeljebb keresztdotációk révén a sikeresekkel fizettették meg a valódi árakat. Ami pedig az önellátást illeti: helyes igény, de csak akkor őszinte, ha a háztartások önállóságát és a szolgáltatóktól való függetlenségét támogatjuk. Pl. napelemek, szélerőművek, önkormányzati kis biogáz- és vízerőművek támogatásával. Igaz, azt se nehéz lenyúlni (lásd Izák miniszter esetét a család dotációjával). Az állam energetikai önellátó volta Szlovákiában süket duma, minden energiát kemény valutáért vásárolunk, kivéve a fát és a mezőgazdasági hulladékot. Ergo: Slota nem az ország JAVÁT akarja. Slota az ország, azaz a polgárok JAVAIT akaija. A mi dolgunk pedig az, hogy ne adjuk. JEGYZET A gyalogosok városa JUHÁSZ KATALIN A múlt héten több sajtóorgánum is szóvá tette a szégyenletes tényt, hogyavisegrádi régióban egyedül Szlovákia városai nem csatlakoztak az autómentes naphoz. Az elmúlt években volt ugyan néhány szerencsétlen próbálkozás, de komoly, szakszerű előkészítés híján csak annyit értek el a kezdeményező civil szervezetek, hogy az újságokban és a tévéhíradóban foglalkoztak a dologgal. Az autósok elnézően mosolyogtak, amikor megtudták, hogy néhány városban lezártak egy-egy utcát az ominózus napon, és ott mindenféle gyalogosok, görko- risok, biciklisek és transzpa- renscipeló környezetvédők közlekedtek fel s alá, őket pedig elterelték a szomszédos utcákba. Tegnap délben viszont úgy tűnt, macerás engedélybeszerzések és sajtótájékoztatóknélkül is működhet a dolog. Sőt nemcsak évente egyszer, hanem bizony hetente, méghozzá a forgalmas fővárosban. Csak annyi kell hozzá, hogy vasárnap legyen. Pozsony belvárosának közútjai ugyanis ezen a napon olyan kihaltak, mintha legalábbis kijárási tilalom vagy benzinkutassztrájk lenne. Ä szemaforok szinte feleslegesek. A gyalogosok elégedetten és boldogan sétálnak át az úttesten, szét sem kell nézniük előtte, övék a világ. A városi buszokat és trolikat leszámítva alig látni járművet, az ember akár hosszában is grasszálhat az úttesten, vagy megállhat a zebrán telefonálni. Arendkívül frekventált Védcö- löp utcán (Palisády) például hét közben hosszú, tömött sorokban haladnak az autók, szinte alig lehet átmenni a túloldalra, az ember percekig toporog és anyázik ajárdaszélen. Tegnap viszont becsukott szemmel (és száraz lábbal) keltem át, sőt megkockáztatom, hogy a levegő is jóval tisztább volt, mint általában. A Május 1. téri éjjel-nappali élelmiszerboltba indultam, amely jelenlegi lakhelyemtől alig ötszáz méternyire található, de ez a néhány perc is elég volt ahhoz, hogy optimista hangulatba kerüljek. Kezdjük azzal, hogy nem esett. Hatalmas pozitívum ez, kegyes ajándék az égiektől, hiszen előtte két napon át ömlött az eső, búskomorságba sodorva azokat is, akik ép ésszel átvészelték a tizenöt fokos hirtelen hőmérsékletcsökkenést. Az elnöki palota előtt brit turistacsoportba botlottam, ez az egyetlen mozgó tömeg a néptelen flaszteron. Kissé csodálkoztak is ezen, érdeklődve körbej árták a nem működő szökőkutat, fényképezték a békegalambokkal díszített hatalmas fémgolyót a tócsa közepén, aztán páran lementek az aluljáróba, amelyet minden turista kapásból metrólejárónak néz, pedig hol vagyunk mi még ettől?! Szóval jelentem: tiszta a levegő, tiszták a járdák, utak, kezdődhet egy újabb benzingőzös, dudálós, ökölrázós, stresszes hét. (Peter Gossányi karikatúrája Az euró miatt most már nem csak a kocsmában látom duplán az árakat
