Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-22 / 219. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 22. www.ujszo.com RÖVIDEN World Press Photo 2008 Budapest. Több mint 80 ezer kép közül választotta ki a nemzet­közi zsűri azt a 185-öt, amelyet a budapesti közönség is megtekint­het a World Press Photo 2008 kiállításon a fővárosi Millenáris Fo­gadó épületében. Magyar rekord is született: három magyar fotós összesen négy kategóriában nyert díjat a világ legrangosabb pályá­zatán. Micha Bruinvels, a World Press Photo pályázati részlegének koordinátora szerint a kiállítás azokat az alkotásokat is igyekezett bemutatni, melyek szétfeszítik a hagyományos sajtófotó határait. ,A nemzetközi zsűri azt a kreatív, fényképes újságírást jutalmazta, amely nem egyszerű megoldást kínál, hanem többet nyújt, kérdé­seket vet föl” - fogalmazott a holland szakember. A budapesti World Press Photo 2008 kiállítás október 29-ig látogatható, (mti) Ung-vidéki Zenei Napok koncertje Nagykapos. Az Ung-vidéki Zenei Napok koncertsorozat követ­kező hangversenyét holnap este hallgathatják meg a muzsika kedvelői. A művészeti alapiskola hangversenytermében 18 órakor kezdődik Jozef Podhoranský gordonkaestje. A koncerten zongo­rán közreműködik Janette Katinová Šingerová. (ú) Herend új utakon - kiállítás Budapest. Több mint 16 ezer forma, mintegy 400 minta, közü­lük az elmúlt 8-10 év legmodernebb darabjai láthatók azon a he­rendi kiállításon, amely a hétvégén nyűt a Művészetek Palotájá­ban. Nincs a világnak olyan szeglete, ahol a herendit nem ismerik. Igazi hungarikumról van szó, amely megőrizte kézműves, egyedi jellegét, tekintélyét. A patinás, százéves mintájú étkészletek mel­lett azonban helyet adnak fiatal tervezőknek is, akik a klasszikus herenditől egészen eltérő - olykor puritán, alig díszített, inkább különleges formáikkal ható - vázákat, dísztárgyakat, kávéscsé­széket, dobozokat álmodtak meg e klasszikus anyagból. Az októ­ber 15-ig ingyenesen megtekinthető, Herend új utakon címet vise­lő kiállításon helyet kaptak különleges, keleties hangulatú díszvá­zák is, valamint Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikus művész emlékezetes szobrai és számos porcelánmaszk, (mti) FELHÍVÁS Magyarnak lenni: nagy s szent akarat! címmel a Palóc Társaság nyolcadik alkalom­mal hirdeti meg a magyar köl­tők hazafias verseinek szemlé­jét. Idén a szülőföldhöz való hűség költője, Sajó Sándor szü­letésének 140. évfordulója tisz­teletére szervezi meg a magyar vers ünnepét, melyre alap- és középiskolás diákokat vár az Ipoly mindkét partjáról, és az egész Kárpát-medencéből. A szakmai bírálóbizottság előtt egy tetszés szerint válasz­tott Sajó Sándor költeményt, valamint a magyar hazafias köl­tészetből egy szabadon válasz­tott verset kell fejből előadni. A versmondó verseny 2008. november 13-án, csütörtökön, a költő születésnapján lesz, szü­lővárosában, Ipolyságon. A jelentkezőlapon a szerve­zők kérik feltüntetni a vers­mondó nevét, életkorát, a kate­góriát (alapiskola felső tagoza­ta vagy középiskola), az iskola és/vagy a versenyző elérhető­ségeit (levél- és villámposta­cím, telefonszám), valamint az előadandó versek címét és a költő nevét. A jelentkezőlapot legkésőbb október 18-ig fogadja a Palóc Társaság a Kör utca 194., Ba­log nad Ipľom, 991 11 levélcí­men, illetve a z.urban@paloct arsasag.real-net.sk villámpos­tacímen. Érdeklődni még a 047/4884313-as telefonszá­mon lehet, (fm) Egykori színésztársai között állítottak neki emléket Bessenyei Ferenc szobra a Nemzeti Színház előtt MTl-HÍR Budapest. Tegnap, a Magyar Dráma Napján felavatták Besse­nyei Ferenc színművész szobrát Budapesten, a Nemzeti Színház főbejárata előtti szoborparkban. A 2004-ben, 85 éves korában elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas színművész életnagyságú bronz­szobrát Jordán Tamás, a teátrum volt igazgatója leplezte le. Párká­nyi Raab Péter szobrászművész műve felejthetetlen alkotásai egyikében arcán kérlelhetetlen szigorral Bánk bánként ábrázolja a színészlegendát. A parkban tar­tott ünnepségen rokonok, barátok és pályatársak, köztük Garas De­zső, Kállai Ferenc, Pásztor Erzsi és a Nemzeti Színház nyáron kine­vezett igazgatója, Alföldi Róbert emlékeztek a színészre. Jordán Tamás felidézte, hogy Bessenyei Ferenc az Új Nemzeti Színház működését az első perctől kezdve kitüntetett figyelemmel kísérte: „harsány lelkesedésére vagy ugyancsak mennydörgésszerű szeretetteljes korholására mindig számíthattunk”. A színészóriást, akinek az őt megillető helyen, egykori barátai és játszótársai kö­zött állítottak emléket, „nagyon lehetett szeretni” - tette hozzá a színházigazgató. A Bessenyei Ferencet ábrázoló alkotás olyan színészlegendák egész alakos szobrai közé került, mint Tolnay Klári, Latinovits Zol­tán, Tímár József, Latabár Kál­mán, Soós Imre, Ruttkai Éva, Gobbi Hilda, Major Tamás, Sin- kovits Imre, Kiss Manyi, Básti La­jos és Lukács Margit. A már életében legendává vált Bessenyei Ferenc közel száz film­ben, tévéjátékban és megszámol- hatatlan színdarabban játszott fő­szerepet. A szuggesztív játékáról, erőteljes orgánumáról, lefegyver­ző humoráról ismert művész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Szín­ház örökös tagja a közönség múl­hatatlan rajongása mellett meg­annyi díjat tudhatott magáénak. efZámbó István festményeiből és szobraiból nyílt kiállítás az Érsekújvári Művészeti Galériában Fókuszban a természet A kiállítás címadó alkotása egy tragikomikus installáció: stilizált farönkökhöz kötözött plüssjátékok szo- morkodnak a placcon, zavarba ejtő mennyiségben (A szerző felvétele) Nehéz feladatra vállalko­zik, aki megpróbálja beso­rolni valahová efZámbó István műveit, illetve őt magát. Művészet- történészeknek, műkriti­kusoknak sem igazán sike­rült még, pedig ők imádják a „fiókokat”, a világos, egyértelmű kötődéseket, rokonságokat, előzménye­ket és utóhatásokat JUHÁSZ KATALIN Aki nem fér be az általuk kreált kategóriákba, nem gyömöszölhető semmilyen fiókba, mert mindből kilóg a keze vagy a lába, ráadásul folyamatosan fityiszt mutat nekik, az hamar az idegeikre megy. Ilyen­kor általában a „par excellence művésznek” vagy „egyéni stílusú alkotónak”, titulálják az illetőt, és a dolog megvan oldva. Ezért merem remélni, illetve bízom benne, hogy efZámbó Ist­ván neve mond valamit önöknek, és nem kell a kályhától indulnom. efZámbó ugyanis kultikus szemé­lyiség (ez meg az én kedvenc sza­vam a besorolhatatlan, ám bizo­nyos körökben hősként ünnepelt emberekre), festő, grafikus, szob­rász, performer, költő, zeneszer­ző, szövegíró, billentyűs és gitá­ros, számos videoklip, kísérleti film szerzője és rendezője, a ma­gyar underground hírhedt alakja. Persze a magyar underground is mást jelent ma, mint a rend­szerváltás előtt. Akkoriban a hiva­talos trendekkel, elvekkel és ideo­lógiákkal szembeforduló művé­szek egy kicsivel szabadabbnak érezhették magukat, mint a töb­biek, akiknek alkotásait cenzorok mustrálták, mielőtt a kiállítóter­mek falaira kerülhettek. És bár ők nem kaptak akkora teret, mint a rendszer elvárásaihoz idomuló kollégáik, lényegében azt csinál­tak, amit akartak. efZámbó István alapító tagja volt kamaszkorom meghatározó zenekarának, az A. E. Bizottság­nak. Sokkal előbb ismertem ze­nészként, mint festőként, hiszen képei természetesen nem jutottak el abba az isten háta mögötti kis­városba, ahol húszéves koromig éltem. Amikor végre találkoztam velük, azonnal fülembe kúsztak a dalok, és azóta sem tudok „elvo­natkoztatni”. Sőt, nem is akarok, hiszen efZámbó kompakt világot teremtett zenéből, versekből, ké­pekből és filmekből, és bár egyik a másik nélkül is élvezhető, a művész többi arcát sem árt ismer­ni. Dadaizmus és a szürrealizmus, humoros, abszurd, fantasztikus és asszociatív képzettársításon ala­puló, improvizáló jelleg, bűbá­josán naivizáló nyelvezet és képi világ, harsány színek és meghök­kentő fonnák - ez jellemző a művész összes megmozdulására. E rövidke bevezető után jöjjön a lényeg: az Érsekújvári Művé­szeti Galériában kiállítás nyílt ef­Zámbó képeiből és szobraiból, a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézetének társszervezésében. A tárlat címe Tiszta természet. A megnyitón Helena Markusová ku­rátor valami olyasmiről beszélt, hogy a művész a természet sajátos ábrázolására törekszik, igyekszik kiemelni mindazt, amit fontosnak és érdekesnek tart az őt körülvevő világból. És tényleg: ezúttal ter­mészetközeli kontextusban buk­kannak fel a védjeggyé vált „efZámbós” archetípusok, a hó­ember a zászló a csont és koponya a mutató ujjra csavarodó kígyó, a fekete villanykörte, a törött fokú létra, a pálmafa, a gyökeret eresz­tett, antropomorf házak, a pöttyös labda, a krampusz, a sugárzó ko­porsó, a fenyőfa, a Mikulás, a be- fáslizott madár - megannyi poéti- kusan groteszk képződmény, és persze sok-sok női mell, valamint sok-sok női fenék. Csak úgy süt ró­luk a játékosság, a csibészség, va- gányság, amely tulajdonságok a festményeken legalább annyira dominánsak, mint az általa művelt zenében. Sőt megkockáz­tatom, hogy a tizen- és huszon­éves nemzedék, akik lemaradtak a Bizottságról, hasonló borzon­gást érezhetnek e képek láttán, mint amilyet én éreztem annak idején a Kalandra fel! című lemezt hallgatva. A kiállítás címadó alkotása egy tragikomikus installáció: stilizált farönkökhöz kötözött plüssjáté­kok szomorkodnak a placcon, za­varba ejtő mennyiségben. Nevez­hetjük ezt akár posztdadaista szoborkompozíciónak is, min­denesetre előremutató és rendkí­vül közérthető. Lehet, hogy túl- medializált világunkban, vagy ha úgy tetszik, fogyasztói társadal­munkban ismét „létjogosultsága” van a dadának? Ez a fajta lecsupa- szítás lenne korunk leghatáso­sabb kifejezési formája? Lehet, hogy itt az ideje visszacsempészni az iróniát a magas művészetbe? Nem könnyíteni meg a dolgukat, tekintsékmeg a kiállítást és „enged­jék magukhoz” efZámbó bizarr műveit. Október 11-ig tehetik ezt meg, keddtől péntekig 8-tól 17 órá­ig, szombaton 9-től 13 óráig, az Ér­sekújvári Művészeti Galériában. A cannes-i fődíjas filmet, Laurent Cantet rendező iskolai drámáját nevezi Franciaország az Oscar-díjra A falak között - a kudarc által kiváltott erőszak egy évig tartó improvizációs gyakorlatok során létrejött alko­tás félig dokumentarista, félig fiktív módon egy szociálisan és etnikailag is kevert összetételű párizsi középiskolai osztály mindennapjait, a kamaszok köz­ti vicceket, konfliktusokat, a si­ker okozta büszkeséget és a ku­darc által kiváltott erőszakot mutatja be egy fiatal francia ta­nár óráin keresztül. Bár az amatőr fiatalokkal forgatott játékfilmet csak ezen a héten, szerdán kezdik vetíteni a francia mozik, A falak között már jelentős nemzetközi sikert tudhat magáénak, s hamarosan az Egyesült Államokban is be­mutatják: Laurent Cantet pro­dukciójával és részvételével ve­szi kezdetét a szeptember 26-tól október 12-ig tartó 46. New York-i Filmfesztivál. A francia rendező nem ismeretlen az amerikai közönség számára: 2001-ben a velencei fesztiváldí­jas Időbeosztás című filmjével nyitott a New York-i seregszem­le. Francia művész legutóbb ta­valy nyert Oscar-díjat: Marion Cotillard a legjobb női alakítás díját érdemelte ki Edit Piaf megformálásáért. MT1-JELENTÉS Párizs. Az idei cannes-i fődíjas francia filmet, A falak között (Ent- re les murs) című iskolai drámát jelölte a francia Nemzeti Film­központ (CNC) a legjobb külföldi film Oscar-kategóriájába. A hivatalos francia jelölés el­lenére még nem biztos, hogy az Arany Pálmát elnyert alkotás versenyezhet is Los Angelesben, a végső szót az Amerikai Film- akadémia mondja ki januárban. A 47 éves Laurent Cantet ötö­dik játékfilmje a főszerepet ala­kító Francois Bégaudeau azonos című regénye alapján készült. Az Laurent Cantet (képünkön) filmjének hódító útja az Arany Pálmával kezdődött, azóta jelentős nemzetközi si­kert tudhat magáénak, szeptember 26-án pedig a 46. New York-i Filmfesztivált nyitja meg (SITA/AP-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom