Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-20 / 218. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 20. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Kérhetik a papok átvilágítását A romániai felekezetek kér­hetik a papok átvilágítását, bár a szenátus jogügyi bizott­sága kivonta az egyházi sze­mélyeket a Securitate Irattá­rát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) által vizsgálhatók köréből. A múlt héten úgy tűnt, nem derülhet fény arra, melyik egyházi méltóság volt besúgó a kommunizmusban. A szenátusi bizottság a CN­SAS működését szabályozó törvényt úgy is módosította, hogy az egyházak vezetői le­kerültek a kötelezően átvilá­gítandó tisztségviselők listá­járól. A módosítás ellen két szenátor szavazott, egyikük az RMDSZ-es Eckstein Ko­vács Péter. A testület szerdán változtatott álláspontján, és úgy döntött: a papok és az egyházi vezetők „szekus” kapcsolatait felekezetűk ké­résére fel lehet tárni. (mti)- Tudós csillagászaink megállapították, hogy a világűr végtelen, mint a Maiina Hedvig-ügy. (Peter Gossónyi karikatúrája) NÉTVÉG(R)E Agárverseny szlovák módra A szlovák pártok elmúlt időszakbeli nemzeti vetél­kedése leginkább egy, a tá­jainkon nem túl ismert sportághoz, az agárver­senyhez hasonlít, amely va­lamikor az 1770-es évek tá­ján alakult ki Angliában. Kezdetben élő nyúl után kellett futniuk a kutyáknak, később a nyulat kitömött és mechanikusan mozgatott, végül pedig elektromos futóművön húzott nyulak- kal helyettesítették. MOLNÁR IVÁN Szlovákiában módosítottak a szabályokon. A kutyákat az úgy­nevezett startbokszból indítják. A start pillanatában a csapóajtók egyszerre felvágódnak, és az agarak nekiiramodnak... Üldözik a műnyulat, amelyet egyenletes sebességgel húznak a pályán a kutyák előtt kézi vagy gépi erő­vel. Azokat a kutyákat, amelyek verseny közben harapnak, fejü­ket a másik versenyző felé for­dítva vagy a másik agárhoz dől­ve fúrnak, kizárják a versenyből. Szlovákiában a szigorú brit szabályokkal nem sok sikert ér­nénk el, ezért a sportágat jelen­tősen módosították. A tapsifüles nálunk az MKP és az általa kép­viselt magyar kisebbség, míg az agarak szerepében a szlovák pártok tetszelegnek. A bajnok­ság pár éve kezdődött, a valódi csúcspontját azonban e héten ér­te el. Az élmezőnyt a Szlovák Nemzeti Párt agara vezeti, hab­zó szájából elővillanó tépőfogai a nyúl hátsó fertálya körül csat­tognak. A szlovák szabályok li- berálisabbak, mint az angolok, a második helyen futó Smer agara így néha-néha a nemzetiek ku­tyájához dőlve fut, mindent megtéve azért, hogy elnyerje ez utóbbi drukkereinek kegyeit. Lógó nyelvvel, ám annál na­gyobb agresszivitással a EIZDS agara próbálja meg behozni őket, ez azonban egyre nehe­zebben megy neki. A sort a KDH és az SDKU agarai zárják. Ez utóbbiak egyelőre nem tudják eldönteni, hogy a nyúl vagy a közönség tapsa vonzza-e őket jobban. Ha a közönség nem tap­solna olyan nagy hévvel, akár fel is adhatnák a versenyt, megkí­mélve a nyulat... A közönség azonban őrjöng, így nem enged­hetik meg maguknak a lazsálást, hiszen Szlovákiában az ilyen lus­ta kutyákból egyes régiókban még mindig kolbászt készítenek. A nemzetiek kutyája e héten - a magyar parlamenti képviselők fenyegetésével, nemzetőrség lét­rehozásának a javasolásával, a magyar iskolák és a magyar nyelvhasználat elleni támadásá­val - teljes erőbedobással pró­bálta meg farkon csípni a nyulat. A Smer kutyája nehezebb hely­zetben van, hiszen fél szemmel a tegnap felbukkant, európai szo­cialista pártokat képviselő bírók­ra is ügyelnie kell, az elmúlt idő­szakban mégis csaknem ugyan­olyan hévvel hajszolja a nyulat, mint az SNS agara. Egyvalami­ben azonban mégis hasonlítanak a brit és a szlovák agárverse­nyek. Az MKP képviselte tapsifü­les ugyanolyan élettelen, mint az elektronikus nyúl. Míg koráb­ban az élő nyúlnak a közönség egy jelentős része drukkolt, a mai műnyulakat már senki sem sajnálja, így az MKP népsze­rűsége is visszaesett. A szlovák agárverseny nézőjeként csak egyvalamit kívánhatunk: cserél­je le végre valaki a műnyulat egy élő tapsifülesre. A Human Rights Watch nemzetközi emberjogi szervezet negatívan értékelte a Chávez-kormány tíz évét Chávez kormányzása alatt meggyengült a demokrácia Venezuelában MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Hugo Chávez kormánya meggyengítette a demokratikus intézményeket és az emberi jo­gok védelmének garanciáit Ve­nezuelában, hogy kordában tartsa a politikai ellenzéket - vélekedik a Human Rights Watch nemzetközi emberjogi szervezet. A Caracasban közzétett, 267 oldalas jelentésében a szervezet negatív mérleget vont Chávez hatalomban eltöltött tíz évéről, annak az igazságszolgáltatásra, a médiára és az érdekképvisele­tekre gyakorolt hatását elemez­ve. Chávez baloldali kormánya politikailag intoleráns, diszkri­minatív, és semmibe veszi a ha­talmi ágak megosztásának elvét - állítja a HRW. „A Chávez-kormány tíz éve: politikai intolerancia és elsza­lasztott lehetőségek az előrelé­pésre az emberi jogok terén” címet viselő jelentés szerint a venezuelai kormánynak „nincs hiteles igazságügyi kontrollja”. A kormány különösen a függet­len igazságszolgáltatás fogal­mának jelentőségét értékelte le, holott az elengedhetetlen az alapvető emberi jogok védel­méhez egy demokratikus társa­dalomban - olvasható a jelen­tésben. A New York-i székhelyű szer­vezet úgy látja, Chávez elnök és hívei 2002 óta „politikailag kisajátították” a legfelsőbb búó­ságot, amely azóta nem tesz eleget feladatának, hogy féken tartsa az állam önkényes eljárá­sait, és szavatolja az alapvető jogok érvényre jutását. Az el­lenzéki média hangoztathatja ugyan búálatait, de „Chávez és kormánya megerősítette az ál­lamnak azt a képességét, hogy korlátok közé szorítsa a véle­ményszabadság gyakorlását, erős ösztönzőket hozva létre az öncenzúrára”. Miután Chávez 1998-ban az­zal az ígérettel nyerte meg a vá­lasztást, hogy „megreformálja és megújítja a lejáratódott venezu­elai politikai rendszert”, az új al­kotmány 1999-es jóváhagyása „kivételes lehetőséged’ terem­tett, amelyet elvesztegettek - je­gyezte meg a HRW. A helyzet mindenekelőtt a 2002. áprilisi elvetélt puccskísér­let után romlott, amikor egy polgári-katonai erőkből álló szö­vetség megpróbálta megdönteni az 1999 februárja óta kormány­zó Chávez uralmát. „A politikai ellenzék kordában tartására és a hatalom megszilárdítására tett erőfeszítései során Chávez elnök kormánya meggyengítette a de­mokratikus intézményeket és az emberi jogok tiszteletben tartá­sának garanciáit” - mondta Jósé Miguel Vivanco, a HRW pán­amerikai igazgatója a jelentés főbb megállapításait ismertetve. Állítása szerint a kormány „eltűri, bátorítja, sőt maga is al­kalmazza az ellenzék hátrányos megkülönböztetését, amit Chá­vez időnként nyíltan helyesel”. Példaként említette, hogy feke­telisták készülnek az ellenzéki­ekről, akik nem dolgozhatnak kormányhivatalokban vagy az állami olajtársaságnál. A jelentés óriási felháborodást keltett Venezuelában. Saúl Orte­ga, a parlament alelnöke „tök- kelütöttnek” nevezte a chilei Vi- vancót, mások az Egyesült Álla­mok bérencének titulálták az igazgatót, akit még aznap éjsza­ka kiutasítottak Venezuelából. „Venezuelában erős a de­mokrácia, amelynek intézmé­nyei megszilárdultak, mert a lakosság érdekeit tartják szem előtt” - hangsúlyozta Ortega. Vivanco kiutasítását Nicolás Maduro külügyminiszter jelen­tette be a közszolgálati televízi­óban. Indoklása szerint Vivanco súlyos jogsértéseket követett el, ezért kell távoznia a latin-ame­rikai országból. A HRW pán­amerikai igazgatójával együtt el kellett hagynia Venezuelát a szervezet igazgatóhelyettesé­nek, az amerikai állampolgár­ságú Dániel Wilkinsonnak is. KOMMENTÁR Gyűlöljük az erőszakot KISS TIBOR NOÉ ,A demokrácia csak akkor működőképes, ha a nemzeti politi­kai közösség minden tagja a közösség tagjaként fogadja el a többieket. Akkor, ha a nemzet dolgaiban másként gondolko­dókat, más jövőképet követőket politikai vetélytársnak, nem pedig kiküszöbölendő ellenségnek tekinti” - gyönyörű szavak, még ha kacifántos körmondatok is kicsikét, kiküszöbölendő szóismétlésekkel és mesterkéltséggel. A www.charta.info.hu honlapról idéztünk, amelyen megis­merhetjük a Magyar Demokratikus Charta XXI. századi rein­karnációját. Az oldalon galéria is van, ahol az erőszakra, a ki­rekesztésre és a rasszizmusra nemet mondó szervezet alapító gyűléséről láthatunk képeket - Farkasházy Tivadarral és Ti- vadamé Mimivel, Bálint gazdával, Horváth Aladárral és a többi - valljuk be - panoptikumba illő figurával. Az egyflekkes kiáltványhoz csatlakozni is lehet, de az erősza­kot elutasító, antigárdista magyar tömegek valahogy nem akarnak chartistákká válni, a cikk írásakor még csak 5144-en csatlakoztak a mozgalomhoz. Ebben bizonyára sokakat meg­gátol, hogy a kisemberek mellett a kormánynak is megvan a maga képviselete, a miniszterelnök személyében. Gyurcsány Ferenc természetesen szigorúan magánemberként vett részt a nyitórendezvényen, de a kenderesi Horthy-újra- temetés óta ezt a trükköt már ismerjük. Ráadásul a eltartások is ügyeltek arra, hogy a honlap galéria rovatában a gondola­taiba merülő Gyurcsány is látszódjék a hallgatóság soraiban. Az aggódó államférfi a nép soraiban, köztük elvegyülve, velük együtt, bravó charta! Gurcsány mellett egy ideig Lendvai Botox Ildikó, anyatok pi­csája és Lopstop Gábor is csatlakozott a szervezethez - míg a rendszergazdák nem törölték őket a netes nyilvántartásból. Lendvai ráadásul még a Népszabadság honlapján megjelent listán is Lendvai Botox Ildikó néven szerepelt. A lap azonnal elnézést kért, a fél ország meg röhögött. Az viszont nem olyan vicces, hogy a szervezet céljai idősze­rűek, egyet lehet velük érteni. Sőt. Sokan kívánjuk, hogy az erőszak tűnjön el az utcákról. így vannak ezzel a romák is, akik ma az Olimpiai Parkban randevúznak, hogy az őket érő támadások ellen és a demok­rácia mellett demonstráljanak. No, meg az erőszak ellen. Mint ahogy a betyárnak öltözött Toroczkay László és Budahá- zy György is utcára hívja radikáljobbos híveit, egyebek között a magyarságot megfélemlítő cigánybűnözés ellen tiltakozva. Helyszín: Hősök tere. És természetesen ott lesznek az utcán a chartisták is (találkozó: Clark Ádám tér). Ók is az erőszak el­len demonstrálnak. Alapvetően Magyarország egy nagyon jó hely. Egy ország, ahol mindenki gyűlöli az erőszakot. JEGYZET Apuka nem halt meg JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Két nappal a temetés után egy magába roskadt asszony öleli a keresztet a temetőben. Rajta: élt 27 évet. Mellette két virgonc, életvidám gye­rek rohangál, a fiúcska most ment iskolába, a kislány óvodába. ,Apuka nem halt meg, csak kórházban van” - mondja mosolyogva, kérdés nélkül a kisfiú, s kis öntözőkannájá­ban hozza a vizet a herva- dásnak indult virágokra. A történet banális, mondhat­nánk, de mert halállal vég­ződött, nem lenne éppen eti­kus; egy fiatalember a szab­ványoknak nem megfelelő fúrógépet használt, akkor még tombolt a nyár, hőség volt, a férfi izzadtan látott munkához, s halálos áram­ütés érte. Ha az eset bekerült volna a rendőrségi hírekbe, való­színűleg ennyit olvashattunk volna az esetről. A puszta té­nyeket. Az egyik barátja másnap ar­ról beszél, hogy alig pár hó­napja ez a fiatalember men­tette meg az életét, amikor az erdőben favágás közben majdnem rázuhant egy fa. „Ha ő nincs, én most nem élek - mondja a könnyeit morzsolgatva. - De minden­nek az oka a szegénység - te­szi hozzá gyorsan. - Ha nem ócska, kimustrált fúrógépet vett volna, amelyet nyugaton már kiselejteztek, akkor még most is élne. De nekünk csak ilyenre futja.” A roma családban nem ez volt az első tragédia. Az el­hunyt fiatalember az édesap­ját sem ismerhette. Ó ugyanis beúszott a tóba, hogy kihoz­zon egy pöttyös labdát szüle­tendő fiának, és magával rán­totta az örvény. Az özvegy később férjhez ment, a második házasságá­ból három gyermeke szüle­tett. Mind a négy gyermekét példásan nevelte fel, ahogy példásan élt az egész család. Szegények voltak, de végte­lenül tisztességesen éltek. Az egész falu tisztelte őket. A fi­atalember, aki már nincs köz­tünk, az otthonról hozott példát követte. Rendesen ne­velte gyerekeit, becsületesen dolgozott, szerényen, de tisz­tességesen élt. Emberemlékezet óta nem voltak ennyien temetésen a faluban. A pap hangja több­ször is elcsuklott, amikor végső búcsút vett a férfitól, de kérges szívű, sok mindent tapasztalt, megélt férfiak is sírtak, amikor a hegedű jaj­szava mellett leeresztették a koporsót. Egy közösség kapott súlyos sebet, de ugyanakkor, para­dox módon hitet és erőt is, hogy tovább lépjen és újrate­remtse önmagát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom