Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-20 / 218. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 20. www.ujszo.com RÖVIDEN Keleti körútra indul az Ifjú Szivek Pozsony. Hétfőn egyhetes kelet-szlovákiai körútra indul az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes. Hétfőn délelőtt 9 órakor Csicsón, 11.30-kor Nemesócsán a Tánciskola 2-t mutatja be iskolásoknak, kedden Nagytárkányban 11,30-kor szintén gyerekelőadás lesz, este fél hétkor pedig a Felföldi levelekből, valamint az együttes készülő, új műsorából láthat összeállítást a közönség. Szerdán Királyhelme- cen két gyerekelőadást tart a Szivek, az első 8.30-kor, a második 10.00-kor kezdődik. Csütörtökön Szádalmáson 8.15-kor, Tornán pedig 11.15-kor adják elő a Tánciskola 2-t, ugyancsak Tornán 19 órai kezdettel élvezheti a közönség az összeállítást a Felföldi levelekből és a készülő műsorból. Az utolsó fellépés pénteken lesz Szepsiben, 12 órakor a T ánciskola 2-vei ér véget a táncegyüttes keleti körútja. (ú) Irodalom és színház Erdős Virággal Pozsony. Hétfő délután Erdős Virággal, a kortárs magyar irodalom női képviselőinek egyik legmarkánsabb, legegyénibb hangú alkotójával találkozhatnak az érdeklődők a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében. A fiatal alkotó nemrég színdarabíróként is kipróbálta magát, ezért a rendezvény az Irodalom és színház címet kapta. Erdős Virág a meglepetések írója. Nála semmi sem úgy történik, ahogy megszoktuk, ahogy ismertük, ahogyan sejteni vagy tudni véltük. írásaira gátlástalan nyelvi játékosság, finom humor és vérfagyasztó realizmus váltakozása jellemző. Történetei egyszerre szórakoztatóak és szomorúak, miként az egész körülöttünk lévő világ. Az íróval Juhász Katalin költő, publicista beszélget. A kezdés időpontja 17 óra. (ú) Az Ung-vidéki Zenei Napok koncertje Nagykapos. Az Ung-vidéki Zenei Napok koncertsorozat következő hangversenye holnap este lesz. A Družba Szállóban 18 órakor kezdődik a Parafa Duó dzsesszestje. A koncerten közreműködik: Tóth László - gitár, zongora, Szabó Márta - ének, hegedű, valamint Szabó Sándor-gitár, zongora, (ú) A londoni férfi a lundi fesztiválon Tarr Béla A londoni férfi című mozgóképe látható a Svédország legnagyobb egyetemi városában, Lundban 14. alkalommal megrendezett nemzetközi filmfesztiválon; a csütörtöktől jövő hét vasárnapig tartó eseményre hivatalos Tarr Béla filmrendező is. A londoni férfi svédországi premierjéhez kapcsolódva a lundi filmfesztivál Tarr Béla munkássága bemutatásának szenteli retrospektív programját; a világhírt hozó Kárhozat és Sátántangó mellett az Őszi almanach és a Werckmeister harmóniák című Tarr Béla-filmeket is láthatja a lundi filmfesztivál közönsége. A nagyszabású filmszemle díszvendégei közöttvanTarr Béla mellett Peter Greenaway és Marc Caro, (mti) Az arcműhely éjjeli műszakja a zsinagógában A maszkgyártás jegyében BEKE ZSOLT Szenzáció Prága színházi életében: Milan Kundera áldását adta 40 évvel ezelőtt írt darabja előadására Több mint vígjáték: Szamárság Párizsban él, és megközelíthetetlen (Képarchívum Somoija. Szeptember 14-én a maszkgyártás jegyében nyílt meg az At Home Galériában Zuzana Surkošová és Jin' Surűvka együttes kiállítása Night Repair/Éjszakai javítás címmel. A festmények közös vonása azoknak a maszkoknak az ábrázolása volt, mely mögé, melynek ráncai közé az egyes ember saját identitásának darabkáit rejti el. Izgalmas tematika, ugyanakkor gyakori felbukkanása a kortárs művészetben előrevetíti annak lehetőségét, hogy a kiállításon bejáratott megoldásokkal találkozunk. Azt kell mondanom, hogy ez utóbbiak a szakmában nagyobb névnek számító Surűvka képein tűntek fel nagyobb mértékben. Mintha a cseh festő nem vette volna komolyan azt a kihívást, melyet Zuzana Surkošová (ál) arcai jelenthettek volna a számára. A szlovák művész portréi az emberek külvilágnak mutatott álarcait katalogizálják egy sorozat keretében. Persze ez inkább tekinthető a spektrum szélessége érzékeltetésének, mint egy kimerítő adattárnak. A képek nézésekor tapasztalható egyfajta termékeny eldöntetlenség pár dolgot ü- letően. így például mi tekinthető az adott figura természetes részének, s mi tartozik a háttérhez, illetve a ruházatához. Ezeken a kérdéseken töprengve egy sor, társadalmi előítélet és automatizmus lepleződik le, olyan banálisnak tűnő probléma kapcsán is, mint mondjuk, hogy sapkának vagy hajnak tekintünk-e egy adott felületet. És csak a szemlélőn múlik, hogy éjszakai javítása müyen eredménnyel jár, gondolkodását vagy előítéleteit érinti. Értékes tanulságokkal szolgál, akár egy kis tolerancia-kiképzésnek is vehetjük Zuzana Surkošová sorozatát. Nem beszélve arról, hogy a képzőművészetben újra erőre kapó festményt szemlélünk, telve az ettől a technikától eltávolodott műfajok gondolati sokrétűségével. Ezt a nyitottságot talán csak a címadás fenyegeti - túlságosan leegyszerűsítő, az értelmezésnek konkrét irányt szabó bejegyzéseivel. Hasonlóképpen szeretne hatni a kiállítás ajánló szövege is, hiszen fenntartás nélkül hisz az arc és a lélek közvetlen kapcsolatában. Mégis inkább azt az olvasatot részesíteném előnyben és ajánlanám mindenkinek, mely az álarc ironikus fátylán át tekinti a festményeket, hisz így nyújthat nagyobb élményt a tárlat. Jiíí Surűvka képei Surkošová portréinak frissessége helyett olyan értelmezéseket indítanak be, melyek előre kijárt útjai nem sok új éíménnyel gazdagíthatnak. Képei egyfajta pátoszt rejtenek magukban, az irónia nem tudja áttörni megítélésem szerint a kifejezési vágyát. Saját magának egy fénykép alapján, illetve a művésztárs - láttatlanul - megfestett portréja azon a gesztuson túl, hogy a művészeket is beemeli az arcok spektrumába, a műfaj hagyományait nem gazdagítja. Az EU portré című kép talán az, ami pozitívan nyúl hozzá a- témához, az arcok uniformalizálását, legitimálásának feltételeit problema- tizálja. Az arcméretek szabványosítása különösen a zsinagóga terében hat erősen. Prágai évei során három színművet írt Milan Kundera, akit az irodalomkritikusok Umberto Ecóval és Gabriel García Márquezzel együtt a második világháború óta eltelt időszak legjelentősebb szerzőjének tartanak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Regényeiben és esszégyűjteményeiben két mondatba sűríti életrajzát: „A szerző 1929-ben született Csehszlovákiában. 1975-től Franciaországban él.” , Másutt hozzáteszi. .Április elsején születtem. Ennek metafizikai jelentősége van.” Édesapja, Ludvík Kundera, a neves cseh zenekutató, Leoš Janáček növendéke volt, zenekutató lett, majd a brünni Zeneakadémia rektora, kitűnő pedagógusa, és fia zongoratanára. Művészi pályára tehát ő terelte Milan Kun- derát, akit a zene mellett a képzőművészet, azon belül pedig elsősorban a szobrászat érdekelt. De huszonöt éves koráig több zeneművet is alkotott, amelyek akkor sokkal többet jelentettek számára, mint az irodalom. Ezekről az „éretlen opusokról” később lemondott, s korai versgyűjteményeit is kihagyta publikálható életművéből. Hasonlóan döntött két színművével, a Kulcstulajdonosokkal és a Szamársággal kapcsolatosan is, bár az előbbit a prágai Nemzeti Színház, utóbbit a li- bereci társulat mutatta be nagy sikerrel. Hosszú éveken át egyedül a Jakab és az ura című darabját vállalta, amellyel Diderot előtt tiszteleg. Ezt a művét több magyar társulat, így a Katona József Színház is színre vitte. Most azonban megtört a jég. 1966-ban született drámáját, a Szamárságot, amelyet 1969-ben négy csehországi színház is a műsorára tűzött (Liberec után Ostrava, Brünn és Prága, a Divadlo na zábradlí), ám pár hónap után mindenütt betiltották, most, csaknem negyven évi szünet után a legendás Činoherní klub játssza újra, ezzel kezdve el 2008/2009-es évadját. A darab színreviteléhez azonban előbb meg kellett nyerni Milan Kunderát, aki a Szamárságot már rég kiiktatta életművéből, s éveken át hallani sem akart újbóli bemutatásáról. A Szamárság rendszerellenes szatíra, egy besú- gás, egy lehallgatás története sok humorral és iróniával, s ahogy Vladimir Procházka, a Činoherní klub igazgatója mondja: „Az idő egyáltalán nem ártott a műnek, létrejöttekor a közönség elsősorban a politikumot látta benne, mai szemmel nézve azonban Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyaihoz áll közel. A féltékenység, a kegyetlenség, a szenvedély és a szerelem ugyanis egyáltalán nem hiányzik belőle.” Kundera sokáig hajthatadan volt. Hallani sem akart róla, hogy a Szamárságot bárhol is újra játsszák. Jirí Srstka, a prágai Düia színházi és irodalmi ügynökség igazgatója azonban addig győzködte, hogy ismét eressze útjára a darabot, míg végül azt válaszolta. Ha ezt megteszi, akkor csak azzal a feltétellel, ha régi barátja; Ladislav Smoček állítja színpadra a Činoherní klubban. „Mi azonnal elővettük a darabot - mondja Vladimir Procházka és rá kellett jönnünk, hogy a Szamárság nem egy letűnt rendszer allegóriája, és nemcsak arról szól, hogy egy társadalmi forma, egy társadalmi mechanizmus miképpen teheti tönkre az embert, hanem arról is, hogy a szexuális magatartást, sőt, ami még ennél is veszélyesebb: a politikai történéseket. Természetesen a humánum és a poétika sem hiányzik a darabból, a Szamárság komoly kérdéseket felvető komédia, amelyben a hatalomvágy és a lelki biztonságérzet is vizsgálat tárgya.” Ladislav Smoček szerint a darab annyira sokrétegű, hogy ami megmosolyogtató benne, az nyomban rettenetesnek is tűnik. És épp ebben rejlik a mű jelentősége. A lélek legmélyére hatol, a tartós harmóniát és a folyamatos szerelmet valódi csodaként láttatja. „Ez a színmű egy igazi gyöngyszem. Pontosan megkomponált szöveg, az emberi kapcsolatrendszer tökéletes feltérképezése. Nekem furcsának is tűnik, hogy a darab több mint negyven éve született, én végig azt éreztem, miközben olvastam, hogy a szerző tegnap vagy tegnapelőtt vetette papírra, hiszen minden, ami történik benne, itt és most is megeshet. Nincs egyetlen halvány pontja sem a darabnak, minden mondata jelentést hordoz, ha csak a szórenden változtattunk volna, már más lenne a hatása. Apró módosításokat eszközöltünk csupán. Az eredeti verzióban szerepelt például egy diáklány, aki örökké a hatalmát fitogtatta, így sokakban félelmet keltett. Belőle lett a friss változatban az intézmény menedzsere, aki a figura minden tulajdonságát megőrizte. A telefonálás pedig nem egy utcai fülkéből zajlik, hanem mobilról, ami a mai élet rekvizituma. Bizonyos részleteiben azonban ma sokkal időszerűbb a darab, mint régen. Tehát nem kellett aktualizálni. A lehallgatókészülékeket például a totalitárius hatalom tartotta kezében, ma viszont már bárki vehet ilyen berendezést és kedvére használhatja. Milan Kunderáról köztudott: franciául írt regényei csehül eddig csupán azért nem jelenhettek meg, mert senkinek sem engedélyezte fordításukat, neki magának pedig nincs rá ideje. Ő az írással van elfoglalva, azzal, hogy franciául nem beszélő cseh olvasóihoz nem jutnak el kint írt művei, nem sokat törődik. Szövegeire erősen vigyáz, színpadi műveihez sem nyúlhat senki. Kérésünkre mégis módosított néhány apróságon, s ha kellett, beleírt néhány új mondatot a darabba. Nagyvonalúságát pedig az is jelzi, hogy a színház műsorfüzetében ingyen jelenthettük meg a mű friss szövegét.” Van egy interjú is a műsorfüzetben. Milan Kundera interjúja Milan Kunderával. Újságíró ugyanis nem férkőzhet a közelébe. Szóba nem áll eggyel sem. Itthoni barátait a legritkább esetben fogadja otthonában, de ha mégis, ő megy értük taxival, hogy ne tudják meg, hol lakik. A házfalról még a táblát is levetette, tetőtera- szi lakásának címét nagyon kevesen ismerik. Találkahelyül az esetek többségében egy Montparnasse közeli hangulatos éttermet jelöl meg, ahol törzsvendégnek számít, s nem kell attól tartania, hogy a személyzet bármit kifecseg róla. Szigorúan őrzött magánéletébe tehát nem tekinthet be senki, Brünnbe és Prágába titokban jár, röpke látogatásaira már csak akkor derül fény, amikor elhagyta az országot. Az öninteijú is az ő ötlete volt. írásbeli kérdéseket nem kapott a Činoherní klubtól, de nem is volt rá szüksége, hogy mások kérdezzék, válaszaival mindent elmond, amit fontosnak tartott közölni a darabbal kapcsolatosan. „A Szamárságot egy trencsén- teplici kisszállóban írtam, egyetlen boldog hét alatt, amikor délutánonként egyedül voltam a szobában - meséli. - Az a hangulat, amelyben a szerző ír valamit, mindörökre meghatározza a mű iránti érzelmeit is. Ezzel azt akarom mondani, hogy a Szamárságot mindig nagyon szerettem... A Divadlo na zábradlí előadását legalább tízszer láttam. A nézőtéri felügyelő mindig azon szórakozott, hogy a nézők közül én, a szerző nevetek a legtöbbet... Hogy miért nem játszották a Szamárságot Franciaországban, ahol a Jakab és az urát még ma is műsoron tartja nem egy színház? A Szamárság különös akadályba ütközött. A darab a női nemi szerv ábrájának felrajzolásával kezdődik. Azt gondoltam, hogy ezt a szimbólumot az egész világon ismerik. De aztán rájöttem, hogy a franciáknak ez egyáltalán semmit nem mond, és ezt a jelet valószínűleg csak a csehek ismerik. Varázsa nélkül azonban a darab elveszítette istenáldását. Nem tudtam, mivel pótoljam. És mert az élet teljesen beszippantott Franciaországban, a színház pedig soha nem vált a szenvedélyemmé, a Szamárság mindössze halvány emlék maradt számomra.” Még azt áruld el, mit akartál mondani ezzel a furcsa címmel? - kérdezi magától Kundera az interjú végén. „Azt, hogy ez a komédia olyannyira komolytalan, hogy már több mint vígjáték: hogy ez szamárság.” A tegnapi bemutatón Milan Kundera természetesen nem volt jelen. Nem kizárt azonban, hogy nemcsak videofelvételről, hanem élőben is látni fogja az előadást. De hogy senki sem ismeri majd fel a nézőtéren, az ezer százalék. Tudja a módját, mit kell tennie, hogy „láthatatlan” legyen. Csehországban mindig parókát visel. Marika Procházková és Ondrej Vetchý a Činoherní klub előadásában (Képarchívum)
