Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-02 / 203. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 2. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Meglepetés McCaintől A nők figyelmét esetleg felkelti, de támogatásukat nem feltétlenül szerzi meg Sarah Palin alaszkai kor­mányzó, akit az amerikai Re­publikánus Párt elnökjelöltje, John McCain alelnökjelöltjé- nek választott - fogalmazott óvatosan a liberális The New York Times. Az újság olyan női választók véleményét idézte, akik korábban a de­mokrata Hillary Clinton mö­gé álltak, de most már McCa- int támogatják. „Tudom, az emberek azt fogják mondani, (Palin) tapasztalatlan. De 20 hónapja kormányzó, ez több tapasztalat annál, mint amennyi Obamának van” - mondta egyikük, egy 36 éves ohiói nő. A lap szerint a min­dig is „különutas” politikus­ként számon tartott McCain szokatlan választása vegyes hatású. Az ingadozó, de a re­publikánusok felé hajló nők­nek Palin meggyőző, mások, főleg a demokraták viszont úgy tartják, rossz választás: tapasztalatlan jelölt, ráadá­sul „hibás” nézetekkel. (MTI) Anyanyelven az egyetemen Az Ungvári Nemzeti Egye­tem (UNE) megfelelő teret biztosít a kárpátaljai magyar­ság feltörekvő, tudását gya­rapítani kívánó tagjainak, hi­szen a nemzeti kisebbségek­nek joguk van az anyanyel­ven való tanuláshoz - nyilat­kozta Mikola Veges, az UNE rektora az ungvári Igazi Kár­páti Igaz Szónak. Az egyetem alapelve, hogy az anyanyelvű oktatás kérdésében a több­nemzetiségű régió lakosai­nak érdekeit kell szem előtt tartani - jelentette ki Kárpát­alja első számú felsőoktatási intézményének a vezetője, aki szerint a magyarokkal va­ló együttműködés csak meg­erősíti az ukrán államot, hi­szen a magyar tanszékek megnyitásával reális esély te­remtődik ahhoz, hogy a ma­gyarok teljes értékű állam­polgárai lehessenek Ukraj­nának. Veges hangsúlyozta, az egyetemen szerzett tudás­sal a kárpátaljai magyarok sa­ját környezetükben építik to­vább a társadalmat és fejlesz­tik baráti kapcsolataikat más nemzettársaikkal. (MTI) Szaporodó szakadárok Grúziában az örmények és azerbajdzsániak is fontolgat­ják, hogy „elválnak” Miheil Szaakasvili grúz államfőtől - hívta fel a figyelmet több orosz lap is. A Moszkovszkij Komszomolec A grúz széthul­lás című írásában úgy ítélte meg, hogy Grúziában tovább hévül a helyzet, ugyanis az ott élő örmények és azerbaj­dzsániak úgy érzik, sérelme­ket szenvednek kisebbségi jogaik - főleg azt sérelmezik, hogy nem használhatják hi­vatalosan anyanyelvűket -, s a napokban bejelentették: ha nem változik a helyzet, ké­szek felvetni területük füg­getlenségének kérdését. A két kisebbség egyelőre megelég­szik Miheil Szaakasvili kriti- zálásával, de nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő. (MTI)- Ez az ebéd annyira félkész, mint az oktatási reform... (Peter Gossányi rajza’ Néhány sor arról, hogy mi minden (nem) írható bele egy ország alaptörvényébe Alkotmányos tákolmány Azon a nyáron még létezett egy szövetségi ország. Ju­goszláviában két háború közötti időszak volt, Cseh­szlovákiában elvileg lezaj­lott a válóper. LOVÁSZ ATTILA Havel lemondott, Pozsonyban Mečiar és Klaus megállapodott az ország különválásáról, a szövet­ségi parlament az elosztás módo­zatairól tárgyalt, néhány naiv ak­tivista aláírásgyűjtésbe kezdett a közös állam megmaradásáért, a szlovák parlament pedig - nemze­ti érzelmekkel fűtve - név szerinti szavazást tartott az új szlovák al­kotmányról. Megszavazták. Akik meg nem, azokat egyszerűen nemzetárulóknak nevezték. Ho­gyan is nevezhették volna Európa legfiatalabb nemzetállami alkot­mányának ellenzőit? Eltelt néhány év, mire kiderült: az alkotmányt megszavazok tábo­ra volt az, amelyik gond nélkül, bármikor és bármilyen megfonto­lásból magasról tett rá, mit mond az alaptörvény. Sorra hagyta jóvá az alkotmánnyal össze nem egyeztethető normákat, s aki ki­fogásokat fogalmazott meg, to­vábbra is nemzetáruló maradt. Majd eltelt néhány év, és ezek a „nemzetárulók” komolyan vették az alaptörvényt, részben kiigazí­tották, átfogalmazták az elnökvá­lasztás módját (a közvetlen vokso­lásból és annak eredményeiből lett is folkloristák nagy vidámsá­gainak forrása), és olyan pályára állították ezt az országot, amely akár sikertörténetnek is nevezhe­tő. Nem változtatták meg ugyan a „mi, a szlovák nemzet” megfo­galmazást a preambulumban, de legalább komolyan vették néha a kisebbségeket is. Majd jött egy garnitúra, amely megint nemzet­árulókat keres, s amely nagyon- nagyon fájlalja, hogy a szólás sza­badsága és a véleménynyilvánítás szabadsága nem kormányzati ér­telmezés függvénye, amely meg- regulázta a nyomtatott sajtót, s most az elektronikus következik. Apropó: kormányzati értelme­zés. Az alkotmányba, sajnos, nem írható bele minden. Pl. az sem, miként oldható meg, hogy egy miniszter nem sértett törvényt, etikai megfontolásból (nagyon helyesen) mégis mennie kellett, viszont két másik miniszter száz­szor akkora hibáját nem veszi ész­re a kormányfő. Az sincs benne, hogy más tollával ékeskedni, bi­zony, gazemberség, s az sincs benne, hogy a választónak illik igazat mondani. Fájlalja a kor­mányfő, hogy a rekordméretű GDP-növekedésről, az alacsony inflációról, az egyre kisebb mun­kanélküliségről, az erős és hama­rosan megszűnő szlovák koroná­ról nem értekezik a sajtó, csak az ellenzék szekerét tolja. Mit szólna hozzá, ha az előbb említett attri­bútumokról naponta szajkózná a honi média a magáét, megemlítve azt is, mi eredményezte az, úgy­mond, sikeres pályát? Hiszen ak­kor a sajtó a jelenlegi kormányza­tot kénytelen volna meg sem emlí­teni! S a kormányrúdnál megint azok ülnek, akik ugyan jóváhagy­tak egy alkotmányt, de bármikor, ha erre megfelelő erejük lenne, úgy megkerülnék, mint azt az 1998 előtti másfél kormányzati ciklusban meg is tették. Az alkotmány napja egyben a tanévkezdés ideje. Meg az új okta­tási törvény bevezetésének ideje is. Szegény gyerekek. Az állam megalakulására nem emlékez­hetnek, így bármilyen hősi masz­lagot el lehet adni nekik (a nem­zeti felszabadító erőfeszítésekről például), be lehet vezetni két­szintű érettségit, majd eltörölni, lehet nekik dumálni a tudás fon­tosságáról, majd nagyon nem tudni, miként pénzeljük az okta­tásügyet. S lehet nekik értékekről is beszélni ott, ahol a tisztességte­lenség norma, ahol a pénz beszél, ahol nevetséges ítéletek szület­nek, ha eljutunk a bírósági tárgya­lásig, ahol a politikai kapcsolatok megélhetést jelentenek, s ahol új­ra megkérdőjelezhető a magántu­lajdon, ki tudja milyen felsőbb elv alapján. A kölykök tudják a magukét, majd olyanok lesznek, amilyen­nek az élet neveli őket, már most tudják: mindazt, amit most e he­lyen képesek voltunk felsorolni, a világ legjobb írott alkotmánya sem változtatja meg, ha már a betűjét sem vesszük mindig ko­molyan, hát még a szellemét. Az adatáramlás egyre inkább az Egyesült Államokon kívül folyik a világhálón Befellegzett az „amerikai webnek” HOFER LÁSZLÓ Befellegzett az „amerikai internet” korszakának - állapította meg a The New York Times, arra utalva, hogy az Egyesült Államok fölénye a világháló forgalmában megszűnt. Az amerikai szakembe­rek által az 1970-es években létre­hozott számítógépes hálózat az el­ső három évtizedben amerikai volt: a globalizálódó adatforgalom döntő hányada az Egyesült Álla­mokon keresztül áramlott. Sok­szor egy külföldi ország két pontja közötti kommunikáció is amerikai csatornákon át haladt. Mára azon­ban ez a hegemónia eltűnt, a súly­pontok áthelyeződtek. Az adat­áramlás egyre inkább az Egyesült Államokon kívül folyik. Alig egy évtizede az internetes forgalom 70 százaléka még Amerikán keresztül bonyolódott, ma már az Egyesült Államok részesedése csak 25 szá­zalék. Ezt azt jelenti, hogy a világ­háló feletti kontroll egyre inkább kikerül az amerikai vállalatok ke­zéből. Mint a liberális lap megje­gyezte, abban, hogy a nemzetközi internetes forgalom ilyen ütemben távolodott el Amerikától, döntő szerepe volt a 2001. szeptemberi terrortámadásnak. Pontosabban a terroristák elleni küzdelem jegyé­ben hozott úgynevezett hazafitör- vénynek. Az amerikai Nemzetbiz­tonsági Hivatal együttműködik a telekommunikációs cégekkel, s ennek része a külföldi internetes kommunikáció ellenőrzése. A ka­nadai és az európai forgalom is egyre inkább elfordult az Egyesült Államoktól: sok külföldi cég tart attól, hogy adatai nincsenek biz­tonságban, az amerikai felderítés, ha kell, akár engedély nélkül is fi­gyeli a kommunikációt. A lap sze­rint Japán is egyre inkább arra tö­rekszik, hogy Indián és Kínán ke­resztül irányítsa adatforgalmát. KOMMENTÁR Szociális pénzkidobás GÁL ZSOLT A szociális foglalkoztatás terve egy teljesen beteg koncepció, amelynek fő „eredményei” valószínűleg messze lesznek a dekla­rált céloktól. Egy-két ügyes (és megfelelő pártokhoz közel álló) vállalkozó alaposan bekeres nem épp szociálisnak nevezhető bé­rekkel, lesz jó sok hivatali papírmunka, meg mesterségesen és át­menetileg csökken a hosszú távú munkanélküliség. Szlovákiában az elmúlt négy évben mintegy negyedmillióval, több mint 10 szá­zalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliség meg­feleződött. A magánszféra tehát látványosan növelte az új mun­kahelyek számát. A vállalatok és vállalkozók bizonyára a további­akban is képesek lennének erre, ha a kormány meghallgatná né­hány kívánságukat. Elsősorban csökkentené a rendkívül magas já­rulékterheket, tovább egyszerűsítene az adminisztráción, flexibi­lisebbé tenné a munkaerőpiacot. A hátrányos helyzetűek foglal­koztatását segíthetné az állam a foglalkoztatásukhoz adott adó- és járulékkedvezménnyel, átképzési támogatással, jövedelmüket növelhetné a negatív adó bevezetésével. A lényeg az, hogy a mun­kahelyeket a magánszféra teremtse meg, olyan helyeken, ahol er­re tényleg szükség van és ahol hasznos munkával gyarapíthatják a nemzeti jövedelmet. Ehelyett a kormány úgy gondolja, hogy az ún. szociális cégek viszik vissza a munkaerőpiacra a hátrányos helyzetűeket. Ilyen szociális foglalkoztatásra osztott szét kezdet­nek 800 milliót. Mivel a pályázati nyertesek között a legnagyobb kormánypárthoz közel álló személy által néhány héttel a projek­tek leadási határideje által grundoit társaságok is akadnak, felme­rül az alapos gyanú, megint csak arról van szó, hogy a Smer hold­udvarához tartozó egyének szociális köpönyegbe bújtatva a köz­pénzekből gazdagodjanak. Nehéz kitalálni, hogy az egyébként tit­kosított pályázatok mivel győzték még a döntéshozókat - a megfe­lelő párthovatartozáson kívül. Azt mindenesetre előre lehet vetí­teni, hogy akadnak több tízezret, netán százezret felmarkoló fő­nökök, igazgatósági tagok, szaktanácsadók, beszállítók, projekt­menedzserek és pályázatírók. Meg kell több száz hivatalnok, aki elkönyveli, megvizsgálja, értékeli, rangsorolja, ellenőrzi a cégeket és pályázatokat, pénzt oszt, nyilván tart. Az egésznek a nemzet- gazdasági haszna egy nagy nulla, a magánszféra sosem teremtene ilyen haszontalan munkahelyeket. Persze a jókora állami mankó­val megtámogatott cégeknél dolgozni és termelni is fognak a valószínűleg bagóért felvett alkalmazottak. Az egész szociális biz­niszt mindenképpen a tisztességes adófizető vállalkozók és alkal­mazottaik szívják meg: ők termelik meg a szociális cégnek nyújtott állami támogatást. A szociális vállalat a tőlük származó adóbevé­tellel ügyeskedve lopja el előlük a piacot. JEGYZET Nyelvújítás a neten JUHÁSZ KATALIN Alázavar, anyaszú, átporol, au- tóbuszmegállomás, bagzóhely, bekerekít, bokaszag, borporos, buszfogantyú, cicagyűrű, dísz­fényes, egérzsír, évszag, fej­csók, feldumál, felhőtlenít... Kedvenc új szavaim ezek, és még mindig csak az f-nél tartok az ábécében. Talán a Kazinczy- féle nyelvújítás óta nem vetette magát a magyarság ilyen hévvel a szóalkotásba, mint egy inter­netes portál felhívását követő­en . A „Googlewhackblatt” sza­bályai szerint olyan magyar vagy magyarnak hangzó szava­kat kellett beküldeni, amelyek­re a kereső összesen egy talála­tot hoz ki. Néhány nap alatt több ezer szó érkezett be, a fel­adat ugyanis egyszerűbbnek bi­zonyult, mint amilyennek első­re látszott: percek alatt elő lehet állni olyan, leginkább összetett, képzett vagy kitalált szóval, amely a Google szerint összesen egyszer fordul elő a neten, főleg a magyar oldalakon. Az is kide­rült, hogy aj átéknak köszönhe­tően az új szavak viszonylag gyorsan teijeszthetőek. Ha ugyanis a keresőben egyszer előforduló szót valaki ismét leír­ja egy blogban, vagy foglalkozik a játékkal egy honlapon, az at­tól kezdve már eggyel többször fordul elő a neten. így lett na­pok alatt rendkívül népszerű a „sünfos”, amelyre ma már 316 találatot mutat a kereső, továb­bá az „anyaszú” 306 találattal. Ajáték kitalálói most szavazás­ra bocsátották a listát, keresik a legnépszerűbb új magyar szót, valamint kategóriákra osztották és példamondatokkal illusztrál­ták a végeredményt. (Ede nagyszerű munkát végzett, de Aladár dolgozata sünfos). A bio­lógia, állat- és növényvilág ka­tegóriából én eddig csak a „lepkefing” szót használtam rendszeresen hasonló helyze­tekben. (Nem gond, holnapra megcsinálom, nekem ez lepke­fing.) Úgyhogyjelentem: gaz­dagodott a szókincsem, mostan­tól nap mint nap használni fo­gom ezt a szép szóösszetételt, és remélem, segítek bejuttatni az értelmező szótár következő ki­adásába. Aszex, erotika kategó­riájában a zsűri kedvencének a „csöcsözön” bizonyult, de előke­lő helyen végzett a „csóklé” és a „tesztoszteronhuszár” is. A poli­tika kategóriájában a „kikor­rumpál” győzött, példamondat: Ez a kormány már kikorrumpál­ta magátjöhet a következő. Nekem a „turulbegy” is tetszik, bár most nincs kedvem mon­datba foglalni. Az olimpiára va­ló tekintettel említsük még meg a sportkategóriát, amelyben az „áíhúgy” aratott. (Sportolóink tiszták, a mi csapatunkban nincs helye az álhúgynak). A szlenghez hasonlóan az új szóösszetételeket is szűkebb közegben kezdik használni, az­tán vagy elterjednek, vagy megmaradnak egy csoport bel­ső szókincsében. Áz internetnek köszönhetően azonban a ter­jesztésjóval gyorsabb és haté­konyabb lehet. Például, ha most rákeresnek az általam említett szavakra, máris egyel több talá­latot regisztrál a kereső, mint tegnap ilyenkor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom