Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-02 / 203. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 2. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Meglepetés McCaintől A nők figyelmét esetleg felkelti, de támogatásukat nem feltétlenül szerzi meg Sarah Palin alaszkai kormányzó, akit az amerikai Republikánus Párt elnökjelöltje, John McCain alelnökjelöltjé- nek választott - fogalmazott óvatosan a liberális The New York Times. Az újság olyan női választók véleményét idézte, akik korábban a demokrata Hillary Clinton mögé álltak, de most már McCa- int támogatják. „Tudom, az emberek azt fogják mondani, (Palin) tapasztalatlan. De 20 hónapja kormányzó, ez több tapasztalat annál, mint amennyi Obamának van” - mondta egyikük, egy 36 éves ohiói nő. A lap szerint a mindig is „különutas” politikusként számon tartott McCain szokatlan választása vegyes hatású. Az ingadozó, de a republikánusok felé hajló nőknek Palin meggyőző, mások, főleg a demokraták viszont úgy tartják, rossz választás: tapasztalatlan jelölt, ráadásul „hibás” nézetekkel. (MTI) Anyanyelven az egyetemen Az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) megfelelő teret biztosít a kárpátaljai magyarság feltörekvő, tudását gyarapítani kívánó tagjainak, hiszen a nemzeti kisebbségeknek joguk van az anyanyelven való tanuláshoz - nyilatkozta Mikola Veges, az UNE rektora az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szónak. Az egyetem alapelve, hogy az anyanyelvű oktatás kérdésében a többnemzetiségű régió lakosainak érdekeit kell szem előtt tartani - jelentette ki Kárpátalja első számú felsőoktatási intézményének a vezetője, aki szerint a magyarokkal való együttműködés csak megerősíti az ukrán államot, hiszen a magyar tanszékek megnyitásával reális esély teremtődik ahhoz, hogy a magyarok teljes értékű állampolgárai lehessenek Ukrajnának. Veges hangsúlyozta, az egyetemen szerzett tudással a kárpátaljai magyarok saját környezetükben építik tovább a társadalmat és fejlesztik baráti kapcsolataikat más nemzettársaikkal. (MTI) Szaporodó szakadárok Grúziában az örmények és azerbajdzsániak is fontolgatják, hogy „elválnak” Miheil Szaakasvili grúz államfőtől - hívta fel a figyelmet több orosz lap is. A Moszkovszkij Komszomolec A grúz széthullás című írásában úgy ítélte meg, hogy Grúziában tovább hévül a helyzet, ugyanis az ott élő örmények és azerbajdzsániak úgy érzik, sérelmeket szenvednek kisebbségi jogaik - főleg azt sérelmezik, hogy nem használhatják hivatalosan anyanyelvűket -, s a napokban bejelentették: ha nem változik a helyzet, készek felvetni területük függetlenségének kérdését. A két kisebbség egyelőre megelégszik Miheil Szaakasvili kriti- zálásával, de nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő. (MTI)- Ez az ebéd annyira félkész, mint az oktatási reform... (Peter Gossányi rajza’ Néhány sor arról, hogy mi minden (nem) írható bele egy ország alaptörvényébe Alkotmányos tákolmány Azon a nyáron még létezett egy szövetségi ország. Jugoszláviában két háború közötti időszak volt, Csehszlovákiában elvileg lezajlott a válóper. LOVÁSZ ATTILA Havel lemondott, Pozsonyban Mečiar és Klaus megállapodott az ország különválásáról, a szövetségi parlament az elosztás módozatairól tárgyalt, néhány naiv aktivista aláírásgyűjtésbe kezdett a közös állam megmaradásáért, a szlovák parlament pedig - nemzeti érzelmekkel fűtve - név szerinti szavazást tartott az új szlovák alkotmányról. Megszavazták. Akik meg nem, azokat egyszerűen nemzetárulóknak nevezték. Hogyan is nevezhették volna Európa legfiatalabb nemzetállami alkotmányának ellenzőit? Eltelt néhány év, mire kiderült: az alkotmányt megszavazok tábora volt az, amelyik gond nélkül, bármikor és bármilyen megfontolásból magasról tett rá, mit mond az alaptörvény. Sorra hagyta jóvá az alkotmánnyal össze nem egyeztethető normákat, s aki kifogásokat fogalmazott meg, továbbra is nemzetáruló maradt. Majd eltelt néhány év, és ezek a „nemzetárulók” komolyan vették az alaptörvényt, részben kiigazították, átfogalmazták az elnökválasztás módját (a közvetlen voksolásból és annak eredményeiből lett is folkloristák nagy vidámságainak forrása), és olyan pályára állították ezt az országot, amely akár sikertörténetnek is nevezhető. Nem változtatták meg ugyan a „mi, a szlovák nemzet” megfogalmazást a preambulumban, de legalább komolyan vették néha a kisebbségeket is. Majd jött egy garnitúra, amely megint nemzetárulókat keres, s amely nagyon- nagyon fájlalja, hogy a szólás szabadsága és a véleménynyilvánítás szabadsága nem kormányzati értelmezés függvénye, amely meg- regulázta a nyomtatott sajtót, s most az elektronikus következik. Apropó: kormányzati értelmezés. Az alkotmányba, sajnos, nem írható bele minden. Pl. az sem, miként oldható meg, hogy egy miniszter nem sértett törvényt, etikai megfontolásból (nagyon helyesen) mégis mennie kellett, viszont két másik miniszter százszor akkora hibáját nem veszi észre a kormányfő. Az sincs benne, hogy más tollával ékeskedni, bizony, gazemberség, s az sincs benne, hogy a választónak illik igazat mondani. Fájlalja a kormányfő, hogy a rekordméretű GDP-növekedésről, az alacsony inflációról, az egyre kisebb munkanélküliségről, az erős és hamarosan megszűnő szlovák koronáról nem értekezik a sajtó, csak az ellenzék szekerét tolja. Mit szólna hozzá, ha az előbb említett attribútumokról naponta szajkózná a honi média a magáét, megemlítve azt is, mi eredményezte az, úgymond, sikeres pályát? Hiszen akkor a sajtó a jelenlegi kormányzatot kénytelen volna meg sem említeni! S a kormányrúdnál megint azok ülnek, akik ugyan jóváhagytak egy alkotmányt, de bármikor, ha erre megfelelő erejük lenne, úgy megkerülnék, mint azt az 1998 előtti másfél kormányzati ciklusban meg is tették. Az alkotmány napja egyben a tanévkezdés ideje. Meg az új oktatási törvény bevezetésének ideje is. Szegény gyerekek. Az állam megalakulására nem emlékezhetnek, így bármilyen hősi maszlagot el lehet adni nekik (a nemzeti felszabadító erőfeszítésekről például), be lehet vezetni kétszintű érettségit, majd eltörölni, lehet nekik dumálni a tudás fontosságáról, majd nagyon nem tudni, miként pénzeljük az oktatásügyet. S lehet nekik értékekről is beszélni ott, ahol a tisztességtelenség norma, ahol a pénz beszél, ahol nevetséges ítéletek születnek, ha eljutunk a bírósági tárgyalásig, ahol a politikai kapcsolatok megélhetést jelentenek, s ahol újra megkérdőjelezhető a magántulajdon, ki tudja milyen felsőbb elv alapján. A kölykök tudják a magukét, majd olyanok lesznek, amilyennek az élet neveli őket, már most tudják: mindazt, amit most e helyen képesek voltunk felsorolni, a világ legjobb írott alkotmánya sem változtatja meg, ha már a betűjét sem vesszük mindig komolyan, hát még a szellemét. Az adatáramlás egyre inkább az Egyesült Államokon kívül folyik a világhálón Befellegzett az „amerikai webnek” HOFER LÁSZLÓ Befellegzett az „amerikai internet” korszakának - állapította meg a The New York Times, arra utalva, hogy az Egyesült Államok fölénye a világháló forgalmában megszűnt. Az amerikai szakemberek által az 1970-es években létrehozott számítógépes hálózat az első három évtizedben amerikai volt: a globalizálódó adatforgalom döntő hányada az Egyesült Államokon keresztül áramlott. Sokszor egy külföldi ország két pontja közötti kommunikáció is amerikai csatornákon át haladt. Mára azonban ez a hegemónia eltűnt, a súlypontok áthelyeződtek. Az adatáramlás egyre inkább az Egyesült Államokon kívül folyik. Alig egy évtizede az internetes forgalom 70 százaléka még Amerikán keresztül bonyolódott, ma már az Egyesült Államok részesedése csak 25 százalék. Ezt azt jelenti, hogy a világháló feletti kontroll egyre inkább kikerül az amerikai vállalatok kezéből. Mint a liberális lap megjegyezte, abban, hogy a nemzetközi internetes forgalom ilyen ütemben távolodott el Amerikától, döntő szerepe volt a 2001. szeptemberi terrortámadásnak. Pontosabban a terroristák elleni küzdelem jegyében hozott úgynevezett hazafitör- vénynek. Az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal együttműködik a telekommunikációs cégekkel, s ennek része a külföldi internetes kommunikáció ellenőrzése. A kanadai és az európai forgalom is egyre inkább elfordult az Egyesült Államoktól: sok külföldi cég tart attól, hogy adatai nincsenek biztonságban, az amerikai felderítés, ha kell, akár engedély nélkül is figyeli a kommunikációt. A lap szerint Japán is egyre inkább arra törekszik, hogy Indián és Kínán keresztül irányítsa adatforgalmát. KOMMENTÁR Szociális pénzkidobás GÁL ZSOLT A szociális foglalkoztatás terve egy teljesen beteg koncepció, amelynek fő „eredményei” valószínűleg messze lesznek a deklarált céloktól. Egy-két ügyes (és megfelelő pártokhoz közel álló) vállalkozó alaposan bekeres nem épp szociálisnak nevezhető bérekkel, lesz jó sok hivatali papírmunka, meg mesterségesen és átmenetileg csökken a hosszú távú munkanélküliség. Szlovákiában az elmúlt négy évben mintegy negyedmillióval, több mint 10 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliség megfeleződött. A magánszféra tehát látványosan növelte az új munkahelyek számát. A vállalatok és vállalkozók bizonyára a továbbiakban is képesek lennének erre, ha a kormány meghallgatná néhány kívánságukat. Elsősorban csökkentené a rendkívül magas járulékterheket, tovább egyszerűsítene az adminisztráción, flexibilisebbé tenné a munkaerőpiacot. A hátrányos helyzetűek foglalkoztatását segíthetné az állam a foglalkoztatásukhoz adott adó- és járulékkedvezménnyel, átképzési támogatással, jövedelmüket növelhetné a negatív adó bevezetésével. A lényeg az, hogy a munkahelyeket a magánszféra teremtse meg, olyan helyeken, ahol erre tényleg szükség van és ahol hasznos munkával gyarapíthatják a nemzeti jövedelmet. Ehelyett a kormány úgy gondolja, hogy az ún. szociális cégek viszik vissza a munkaerőpiacra a hátrányos helyzetűeket. Ilyen szociális foglalkoztatásra osztott szét kezdetnek 800 milliót. Mivel a pályázati nyertesek között a legnagyobb kormánypárthoz közel álló személy által néhány héttel a projektek leadási határideje által grundoit társaságok is akadnak, felmerül az alapos gyanú, megint csak arról van szó, hogy a Smer holdudvarához tartozó egyének szociális köpönyegbe bújtatva a közpénzekből gazdagodjanak. Nehéz kitalálni, hogy az egyébként titkosított pályázatok mivel győzték még a döntéshozókat - a megfelelő párthovatartozáson kívül. Azt mindenesetre előre lehet vetíteni, hogy akadnak több tízezret, netán százezret felmarkoló főnökök, igazgatósági tagok, szaktanácsadók, beszállítók, projektmenedzserek és pályázatírók. Meg kell több száz hivatalnok, aki elkönyveli, megvizsgálja, értékeli, rangsorolja, ellenőrzi a cégeket és pályázatokat, pénzt oszt, nyilván tart. Az egésznek a nemzet- gazdasági haszna egy nagy nulla, a magánszféra sosem teremtene ilyen haszontalan munkahelyeket. Persze a jókora állami mankóval megtámogatott cégeknél dolgozni és termelni is fognak a valószínűleg bagóért felvett alkalmazottak. Az egész szociális bizniszt mindenképpen a tisztességes adófizető vállalkozók és alkalmazottaik szívják meg: ők termelik meg a szociális cégnek nyújtott állami támogatást. A szociális vállalat a tőlük származó adóbevétellel ügyeskedve lopja el előlük a piacot. JEGYZET Nyelvújítás a neten JUHÁSZ KATALIN Alázavar, anyaszú, átporol, au- tóbuszmegállomás, bagzóhely, bekerekít, bokaszag, borporos, buszfogantyú, cicagyűrű, díszfényes, egérzsír, évszag, fejcsók, feldumál, felhőtlenít... Kedvenc új szavaim ezek, és még mindig csak az f-nél tartok az ábécében. Talán a Kazinczy- féle nyelvújítás óta nem vetette magát a magyarság ilyen hévvel a szóalkotásba, mint egy internetes portál felhívását követően . A „Googlewhackblatt” szabályai szerint olyan magyar vagy magyarnak hangzó szavakat kellett beküldeni, amelyekre a kereső összesen egy találatot hoz ki. Néhány nap alatt több ezer szó érkezett be, a feladat ugyanis egyszerűbbnek bizonyult, mint amilyennek elsőre látszott: percek alatt elő lehet állni olyan, leginkább összetett, képzett vagy kitalált szóval, amely a Google szerint összesen egyszer fordul elő a neten, főleg a magyar oldalakon. Az is kiderült, hogy aj átéknak köszönhetően az új szavak viszonylag gyorsan teijeszthetőek. Ha ugyanis a keresőben egyszer előforduló szót valaki ismét leírja egy blogban, vagy foglalkozik a játékkal egy honlapon, az attól kezdve már eggyel többször fordul elő a neten. így lett napok alatt rendkívül népszerű a „sünfos”, amelyre ma már 316 találatot mutat a kereső, továbbá az „anyaszú” 306 találattal. Ajáték kitalálói most szavazásra bocsátották a listát, keresik a legnépszerűbb új magyar szót, valamint kategóriákra osztották és példamondatokkal illusztrálták a végeredményt. (Ede nagyszerű munkát végzett, de Aladár dolgozata sünfos). A biológia, állat- és növényvilág kategóriából én eddig csak a „lepkefing” szót használtam rendszeresen hasonló helyzetekben. (Nem gond, holnapra megcsinálom, nekem ez lepkefing.) Úgyhogyjelentem: gazdagodott a szókincsem, mostantól nap mint nap használni fogom ezt a szép szóösszetételt, és remélem, segítek bejuttatni az értelmező szótár következő kiadásába. Aszex, erotika kategóriájában a zsűri kedvencének a „csöcsözön” bizonyult, de előkelő helyen végzett a „csóklé” és a „tesztoszteronhuszár” is. A politika kategóriájában a „kikorrumpál” győzött, példamondat: Ez a kormány már kikorrumpálta magátjöhet a következő. Nekem a „turulbegy” is tetszik, bár most nincs kedvem mondatba foglalni. Az olimpiára való tekintettel említsük még meg a sportkategóriát, amelyben az „áíhúgy” aratott. (Sportolóink tiszták, a mi csapatunkban nincs helye az álhúgynak). A szlenghez hasonlóan az új szóösszetételeket is szűkebb közegben kezdik használni, aztán vagy elterjednek, vagy megmaradnak egy csoport belső szókincsében. Áz internetnek köszönhetően azonban a terjesztésjóval gyorsabb és hatékonyabb lehet. Például, ha most rákeresnek az általam említett szavakra, máris egyel több találatot regisztrál a kereső, mint tegnap ilyenkor.
