Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-11 / 211. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZO 2008. SZEPTEMBER 11. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ SME David Copperfield sem len­ne képes kigabalyodni abból a pókhálóból, melyet Vladimír Mečiar szőtt maga köré azzal, hogy a parlamentben kérte Daniel Lipšic dokumnetumai- nak kivizsgálását - úja tegnapi számában a Sme. Ha mindaz érvényes, amit Robert Fico és a HZDS elnöke hangoztat, a nemzet atyja iránt érdeklődni kezdhetne a rendőrség. A kor­mányfő egy hete azt állította, ha valaki aláírja a miniszter le­váltásáról szóló javaslatot, és kiderül, hogy a javaslat hamis dokumentumokat tartalmaz, bűnt követ el. Ám a főügyész bebizonyította, Lipšic doku­mentumai valósak. Ezek után Mečiamak le kellene váltania Harabint, elnézést kellene kérnie Lipsictől, és eltűnne.- Néha már abban is kételkedem, hogy jogot végeztél! (Peter Gossónyi karikatúrája Hatévi börtönre ítélték a csehszlovák koncepciós perek egyik volt államügyészét, Ludmila Brožovát Az ítélet jogerős Ügyének újratárgyalása után hatévi börtönbünte­tésre ítélték a csehszlovák koncepciós perek egyik kommunista államügyé­szét, Ludmila Brožová-Po- lednovát, aki 1950-ben, hi­vatalával visszaélve, közre­működött Milada Horáko­vá korabeli polgári demok­rata politikus halálra ítélé­sében - közölte a bíróság szóvivője. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A ma 86 esztendős Brožová-Po- lednovát a prágai városi bíróság gyilkosság elkövetésében találta bűnösnek - közölte a szóvivő. Az ítéletet a nyugat-csehországi Pil- zenben hozták meg, hogy a tárgya­láson a rossz egészségi állapotban levő vádlott is részt vehessen. Az ítélet jogerős - mondta a szóvivő. Brožová-Polednovának „tudnia kellett, hogy (a Horáková elleni eljárás) politikai per volt, s hogy a vádlott bűnösségéről és bünteté­séről már előzőleg döntött a kommunista párt politikai testüle­té és a titkosrendőrség. (A perben való) közvetlen részvételével gyilkosságot követett el” - mond­ta az ítélet indoklásában Martin Zelenka bíró. A volt államügyészt eredetileg nyolcévi szabadságvesztésre ítél­ték az ügyben még tavaly novem­berben, a fellebbviteli perben vi­szont felmentették őt a bűntett el­évülésére hivatkozva. A cseh leg­felsőbb bíróság azonban meg­semmisítette a felmentő ítéletet, és elrendelte az ügy újratárgyalását. „Ma az ügyészek maguk döntik el, hogyan cselekszenek, de akko­riban nekünk végre kellett hajta­nunk, amit mondtak nekünk” - mondta Brožová-Polednová a CT24 cseh televíziónak. Korábban még azt hangoztatta, hogy csak az akkori alkotmányos rendet védte, a hatályos törvények alapján j árt el. Csehországban az ügyet jelké­pesnek és precedensértékűnek te­kintik, mint annak bizonyítékát, hogy a múlt legsúlyosabb bűnei nem évülhetnek el. Az ötvenes évek elején Csehszlovákiában le­zajlott koncepciós pereknek össze­sen mintegy 250 áldozatuk volt. Horáková volt az akkori kira­katperek egyetlen női halálra ítéltje. A politikus asszony az 1948-as kommunista hatalomát­vételig az élesen náciellenes cseh nemzeti szocialista párt elismert és aktív személyisége volt, akit a kommunisták az új rendszer el­lenségének tekintettek. 1950. jú­nius 27-én kivégezték őt, noha a világ számos ismert személyisége, köztük Albert Einstein fizikus is felemelte szavát védelmében. A perben összesen négy halálos ítélet született, további hárman életfogytig szóló büntetést kap­tak, míg öt személyt 15-től 28 évig terjedő szabadságvesztésre ítél­tek. Az ítéleteket az 1968-as re­formidőszak, a Prágai Tavasz ide­jén semmisnek nyilvánították, Horákovát azonban csak az 1989-es rendszerváltás után re- habüitálták. (ČTK-felvétel Nekünk végre kellett hajtanunk, amit mondtak KÉZ,IRAT Dramolett MIKLÓSI PÉTER Helyszín: a szlovák parlament ülésterme. Nyárvégi délelőtt. A színen egy miniszter, két képvi­selő (egyikük pártelnök), népes statisztéria. Harabin: Ha magának szent a család, akkor nézzen utána a származásának és tudjon büszke lenni rá. Vagy rühelli a felmenőit mega vallásukat? Maga nekem azon nácikat juttatja eszembe, akiknek zsidó őseik voltak, mégis képesek voltak részt venni ártat­lan gyerekek, nők, öregek meg­gyilkolásában, hogy bizonyítsák a fasizmushoz való hűségüket. (...) Sittre kerülsz, te szarházi! (...) Mi a különbség Goebbels és Lipšic között? Lipšic: Tartsa a száját! Mečiar: (...) Ha egy abszolút kretén figura funkcionárius le­het, akkor nekem azonnal min­den világos. Nem így volt, Lipšic úr, amikor kinevezték minisz­ternek? (Taps.) Azt is meg­mondhatná nekünk, hogy vala­melyik elődjének a vezetékneve nem Lipstein volt? Kereken egy hete így zajlott a parlamenti vita a Štefan Hara­bin elleni bizalmatlansági indít­vány vitájában, amelynek elő- teijesztője Dániel Lipšic volt. így, ebben az undorító és szél­sőséges politikai devianciát tük­röző stílusban - noha ez a tart­hatatlanul bárgyú parlamenti közjáték egyvalamire jó lehet. A maga bomírt gusztustalanságá- val olyan súlyos tényt állít rival­dafénybe, amelyet akkor is lát­nunk kell, ha nem akaijuk. Ne­vezetesen: az eleddig elbagatel­lizált, lappangó antiszemitiz­mus és gyűlöletkeltés immáron nemcsak az elhülyített, ba­kancsban és a Hlinka-gárdisták uniformisára hajazó szabadcsa­patok körében hódít, hanem a szlovák parlament s kormány­zat virtigli közjogi méltóságai között is nyíltan megjelent. És nem is kell messzire menni, hogy rádöbbenjünk: kicsodák segédletével, minő gondolko­dásmódot felfedve bújt elő a ta­valyelőtti kormányváltás utáni nacionalista szellemiség és anti­szemita aktivizmus. Ma már látni, mikor és.kik gerjesztették a közhangulatot, sőt, döntöttek úgy, hogy a magát nemzetmen­tő patriótáknak tartók szabadon előhívhatják a szélsőjobb radi­kalizmust. Mert tévedés azt hinni, hogy egy parlamenti „dramolett” kimerül az alkalmi antiszemitizmusban. Mind az egykori, mind a mai fasisztoid megnyüvánulások sokkal bo­nyolultabban motiváltak. Ez jó­val több, mint egy-egy parla­menti elszólás; ez már törté­nelmi felelősség. Az elszabadult szellem ugyanis nem a palackot, hanem a társadalmat veszélyez­teti. Nemcsak az itt élő magyart, zsidót, németet, bárki mást fe­nyegeti, hanem az euroszlovák demokráciát. Ami eddig min­den jóérzésű emberből bosszú­ságot, undort váltott ki, az most egy leváltandó miniszter és az őt védelmezők jóvoltából a par­lament kecpultja mögüli fenye­getőzésbe csap át. Egy fiatalka köztársaság jólneveltségi de­mokráciája bezárt. Ez van 2008 nyárutóján. Nálunk. Mert friss, augusztusi hír: amikor Passau- ban a neonáci NPD vezetői elv­barátjukat temették, egyikük a koporsóra terített egy horogke­resztes zászlót. A temetőőrök azonban értesítették a rendőr­séget, a sírt felnyitották, és a fa­sisztajelképet elkobozták. Az ügyészség eljárást indított, a tettes három évet kaphat. Nálunk viszont a parlamentben zsidóznak kormánytagok, kép­viselők. A főszereplők közvetle­nül, nyűt megfélemlítéssel; a statisztéria közvetve, a hallgatá­sával. Mondván: ilyen szintű üléstermi hangulatban nincs mi­ért bekapcsolódnia a parlamenti vitába. Csakhogy a hallgatás be­leegyezés. És a legveszélyesebb „nagykoalíció”. KOMMENTÁR Rúzsos pitbull MAL1NÁK ISTVÁN Több oka is lehet annak, hogy idén másként emlékeznek meg a XXI. század Amerikájának nagy nemzeti traumájáról, a 2001. szeptem­ber 11-i terrortámadásokról és azok áldozatairól, mint az elmúlt években. Korábban a média már hetekkel az évforduló előtt csak azt elemezte, milyen hatással volt 9/11 az amerikai és a világpolitika alakulására, hogy Bush hol és mit rontott el. Mivel a Bush-admi- nisztráció permanens bírálatához már nincs szükség semmilyen év­fordulóra, a média szinte csak az elnökválasztási kampánnyal fog­lalkozik. Igaz, lesz pár órás fegyvemyugvás, Obama és McCain együtt emlékezik a Ground Zérónál, de előre megjósolható, hogy aztán a kampánystábok újult erővel csapnakle - egymásra. Lélek­tani okai is lehetnek ennek az - jobb szó híján - ignoranciának, le­het, hogy az emberek egyszerűen felejteni akarnak. És közelebb állnak hozzájuk az új megrázkódtatások. Mert a két lehetőség közül bármelyik jöjjön is be november 4-én, az mindenképpen szenzáció lesz. Kár tagadni: a társadalom jelentős része traumaként fogja megélni, ha Amerika fekete elnököt választ. De az sem lenne sem­mi, ha a világ első számú hatalmának női alelnöke lenne. És vannak, akik már előre gondolkodva azt elemzik, milyen politi­kai megrázkódtatásokra lehet számítani négy év múlva. Ha a de­mokrata Obama veszít, akkor négy év múlva a most hajszállal vesz­tes volt first lady, Hillary Clinton biztosan ringbe száll. S akkor - már csak koránál fogva is - nem a feltételezett győztes, a republiká­nus McCain lesz az ellenfele, hanem Sarah Palin. Kell-e annál na­gyobb szenzáció, hogy két nő versenghet az amerikai elnöki posz­tért? Márpedig ez a lehetőség benne van a pakliban, hiszen a leg­újabb felmérések szerint a McCain-Palin páros már megelőzi az Obama-Biden duót. Tagadhatatlan, hogy ennek a szenzációs fordulatnak egy oka van: a Palin-jelenség. Az ismeretlen Obama pár hónap alatt lett a legna­gyobb médiasztár Amerikában. Az ugyancsak ismeretlenségből felbukkant Palin asszony egy hét alatt lekörözte őt. Az ötgyerme­kes, semmi kis alaszkai kormányzó előhúzása a cilinderből McCain zseniális lépése volt. Amikor Obama a tapasztalt vén rókát, a becsü­letességéről ismert Bident vette maga mellé, mindenki úgy gondol­ta, ezt nem lehet überelni. Lehetett. Sarah Palin múlt heti bemutat­kozó beszédéről még Biden is elismerte - egyes lapvéleményekkel ellentétben -, hogy zseniális volt. Szép és okos, gyengéd anya és kő­kemény politikai ellenfél. Saját magát úgy jellemezte, hogy ő egy „hoki anyu”, akit csak a rúzs különböztet mega pitbulltól. Ezt a mondatát agyonidézik, a rúzsos pitbull szállóige lett. A demokrata tábor ezzel nem tud mit kezdeni, az Obama-stáb bepánikolt. Fura mód - netán a 2012-es elnökválasztási harc előjátékaként? - arra a következtetésre jutott, hogy az egyeden, aki Sarah Palinnel felve­heti a versenyt, az ugyancsak kemény Hillary Clinton. Neki kellene az „utcai harcos lelkületű” Palint a saját eszközeivel semlegesíteni. A demokraták egész hölgykommandót vetnének be ellene, Hillary mellett két női kormányzó, az arizonai Janet Napolitano és a kansa­si Kathleen Sibelius segítségére is számítanak. Igazi ellenszerük azonban nincs, mert Palin asszony állítólag máris megnyerte ma­gának azokat a demokratákat, akiknek nem kell Obama, akik csak Hillaryt akarták. FIGYELŐ A disznó csak disznó marad Barack Obama, az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje egy keddi kampányrendezvé­nyen kijelentette: a kirúzsozott disznó is csak egy disznó. Szava­it a felháborodott republikánu­sok szerint nem lehet másként érteni, mint alelnökjelöltjükre, Sarah Palinra, illetve annak elhí- resült rúzsos hasonlatára tett utalást. Robert Gibbs, Obama fő­tanácsadója sietett közölni, hogy a demokrata szenátor nem Palinra gondolt. Barack Obama egy nagygyűlésen arról igyeke­zett meggyőzni hallgatóságát, hogy a John McCain republiká­nus elnökjelölt által ígért válto­zás üres szó. „Ez nem változás (...) tudják, kirúzsozhatnak egy disznót, az csak disznó marad” - mondta, majd olyan hasonlattal is élt, hogy „egy régi halat be le­het csavarni egyváltozós feliratú papírdarabba, annak nyolc év után úgy is bűze lesz”. A rúzsos disznó említése tapsot váltott ki a tömegben, amelynek nagy ré­sze bizonyosan Sarah Palinra gondolt. Az alaszkai kormány­zónő nagy sikerű bemutatkozó beszédében a párt múlt heti konvencióján megjegyezte, hogy kemény küzdelemre szá­mít, önmagát pedig tréfásan olyan ,jéghoki anyuként” jelle­mezte, akit csak a rúzs különböz­tet meg egy pitbulltól. A rúzs az utóbbi napok amerikai közbe­szédében visszatérő téma lett, egyes politikai megfigyelők úgy fogalmaznak, hogy az amerikai elnökválasztás konvenciók előtti időszakát a rúzs - közvetve Sa­rah Palin színre lépése - külön­bözteti meg az új korszaktól. Obama szokatlan hasonlata a republikánus jelöltekkel szem­beni személyes támadások erő­södését jelzi. Rúzsos hasonlattal élt egy másik demokrata politi­kus is: Russ Camahan kong­resszusi képviselő egy rendez­vényen Joe Biden alelnökjelöltet bemutatva megkérdőjelezte Pa­lin eddigi eredményeit, amelye­ket szerinte „még egy halom rúzzsal sem lehet feljavítani”. „Elegünk van a régi dolgokból, ideje valódi változást vinni Washingtonba” - hangsúlyozta demokrata híveinek Obama, aki Palin megjelenése óta háttérbe szorult, vesztett lendületéből, és igyekszik visszaszerezni a McCa­in által ellopott változás jelsza­vát. John McCain stábja Obama rúzsos hasonlata után azonnal telefonos konferenciát tartott, amelyen bocsánatkérést köve­teltek az illinois-i szenátortól, amiért disznónak nevezte Sarah Palint. Erre válaszul közölte Ro­bert Gibbs, Obama főtanácsadó­ja, hogy a demokrata elnökjelölt nem Palinra célzott, (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom