Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-12 / 187. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 12. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Szeparatisták ideje? AKoszovó-bumeráng Grúziában találja telibe a Nyugatot - írja vasárnapi címoldalán a legnagyobb szerbiai lap, a Novosti. A közvélekedés röviden összefoglalva: a Nyugat februárban modellként engedélyezte Koszovó elszakadását, ezért most nem szabad csodálkoznia, ha más kisebbségek is igényt formálnak erre a jogra. „Ami ma Dél- Oszétiában történik, az holnap Karabahban, Tibetben vagy más válsággócban várható. A vége Baszkföld, Elzász, Vallónia és talán Tirol lesz” - elmélkedik egy szerb olvasó, (m) A grúz-orosz konfliktus nyomán Moszkva jelentősen megerősítheti térségbeli befolyását Egy „hagyományos” háború Mi lehet a háború vége? Oroszország visszaszerzi ellenőrzését Dél-Oszétia teljes területe felett, megszilárdítja Abházia függetlenségét, szétzúzza a grúz katonai potenciál jelentős részét, és politikailag meggyengíti a Szaakasvili-féle vezetést. ONDREJCSÁK RÓBERT Grúzia megpróbálta visszaszerezni ellenőrzését egyik elszakadni kívánó területe felett (Dél- Oszétia), mire a dél-oszét szeparatista törekvéseket felbujtó, majd erősen támogató Oroszország háborút indított ellene. Ami most a Kaukázustól délre folyik, azt nem lehet másképp nevezni, mint hagyományos, országok közötti háborúnak, amelyben a grúzok és az oroszok harcolnak egymás ellen - Dél-Oszétia és Abházia csupán mellékszereplők. Kicsit mellbevágó ez a megállapítás, hiszen Európa már elszokott a hagyományos háborúktól - még a délszláv konfliktusnak, amely a legnagyobb fegyveres összecsapás volt Európában a második világháború óta, is sokkal inkább polgárháborús jellege volt. Természetesen, ha figyelembe vesszük a globális stratégiai helyzetet és a nagyhatalmi érdekeket, a helyzet kicsit bonyolódik. A Kaukázus és a Kaukázuson túli térség ugyanis a globális nagyhatalmi érdekek szempontjából is jelentős. A régió egyrészt összeköti Európát és a Fekete-tenger térségét a Közel-Kelettel és Közép- Ázsiával, másrészt Oroszországot a Közel-Kelettel, és a hagyományos dél felé irányuló orosz geopolitikai törekvések egyik fő területe. Az orosz érdekek tehát adottak: megpróbálni megszerezni a lehető legnagyobb fokú ellenőrzést a régió felett. Ezt a Szovjetunió felbomlása után az oszd meg és uralkodj! szellemében próbálták elérni - Örményország gyorsan Moszkva legfontosabb szövetségese lett, míg a „rendetlenkedő” Grúziát, amely a 2003-as fordulat óta egyértelműen Nyugat-barát külpolitikát folytatott, a szeparatista törekvések felerősítésével igyekeztek gyengíteni. Itt jöttek a képbe Dél-Ószétia, Abházia és Adzsária, amelyek orosz támogatással gyakorlatilag elszakadtak Grúziától - persze, függetlenségüket a nemzetközi közösség nem ismeri el. Adzsária felett a Sza- akasvili fémjelezte új grúz vezetésnek sikerült visszaszerezni az ellenőrzést. Oroszországgal szemben Tbiliszi egyre inkább az USA felé fordult, sőt, hosszabb távú céljai között a NATO-tagság is szerepel. Annyira Nyugat-, NATO- és Ame- rika-barát kormány kevés van a világon, mint amilyen a grúz (Irakban például 2000 grúz katona állomásozik). Az Egyesült Államok fontos szerepet vállalt a grúz hadsereg kiképzésében is. Az USA számára tehát Grúzia vált a legfontosabb térségbeli szövetségessé, Tbiliszi pedig az amerikai támogatásban látta saját önállóságának legfontosabb garanciáját. Természetesen mindehhez hozzá kell számítani a stratégiailag fontos olajvezetékeket is (az Oroszországot elkerülő Baku-Tbiliszi- -Ceyhan a „régi”, orosz területen átahladó vezetékekkel szemben). A jelenlegi háború legnagyobb kérdése, hol van az a határ, amelynél Oroszország megáll - márpedig ezt a határt nem Grúzia fogja megjelölni, hanem Washington. Ha ugyanis nem lenne az USA támogatása, Oroszország már lerohanta volna egész Grúziát. így azonban a helyzet valószínűleg a következő lesz: az orosz fegyveres erők kiszorítják a grúzokat Dél- Oszétiából, és légicsapásokat mérnek a többi grúz területre, esetleg elképzelhető egy katonai akció Abházia területén, de szélesebb szárazföldi támadásba, amely veszélyeztetné Grúzia fennmaradását, már nem fog bele az orosz hadsereg. Ebben az esetben ugyanis már az USA is komolyabb beavatkozásra kényszerülne- nem jogi szempontból, hiszen nem fűzi szerződéses kötelezettség Grúzia védelmére, de az amerikai stratégiai érdekek védelme érdekében. Azonban sem az USA, sem Oroszország nem akar egy mélyebb válságot, ezért szinte biztos, hogy Washington és Moszkva már kijelölték a „vörös vonalat”, amelyet nem lépnek át. Mi lehet tehát a háború vége? Oroszország visszaszerzi ellenőrzését Dél-Oszétia teljes területe felett (azokon a területeken is, amelyeket eddig Grúzia ellenőrzött), megszilárdítja Abházia függetlenségét, szétzúzza a grúz katonai potenciáljelentős részét, és politikailag meggyengíti a Szaakasvili-féle vezetést. Ez a legtöbb, amit ma Moszva a Kaukázusban elérhet, tehát hacsak a grúz hadsereg nem visz végbe valami csodát, az oroszok befolyása jelentősen megszilárdul a térségben, míg Grúzia jelentősen meggyengülehet. Az USA támogatása ugyanakkor megakadályozza, hogy a grúz állam teljesen megsemmisüljön, vagy orosz fennhatóság alá kerüljön. A grúz belpolitikai helyzet további alakulása az események tükrében azonban gyakorlatilag megjósolhatatlan. Mindenesetre Tbiliszi egy jó időre elbúcsúzhat a NATO-tag- ságnak még a reményétől is, mert ezek után Berlinben még jobban félnek majd az esetleges következményektől, mint eddig. JEGYZET „Agyarszakos” dühöngés NÉMETH ZOLTÁN Akit a sors keze a számítógép képernyője elé kényszerít, különösjáték részévé válhat. A szövegszerkesztő program helyesírást ellenőrző részéről van szó. Régebben kiiktattam ezt a funkciót, de manapság újra ráérez- tem az ízére. Elég egyetlen fél- regépelés, és máris öt percre abba kell hagynom a munkát a hangos röhögés miatt. Itt van mindjárt ez a szó, a „ráéreztem”, amelyet az előbb véletlenül „ráérztem”-ként gépeltem be, kihagyva az „e” betűt. A szövegszerkesztő egyetlen másodpercet sem tétovázva máris két javaslatot tesz a javításra: „ráértem” és „ráérzem”. Azt értem én, mit jelent a „ráértem” (bár az utóbbi időben egyre kevésbé „érek rá”), de vajon mit csinálok akkor, amikor „ráérzem”? Míg ezen gondolkodom, elég a jegyzetfüzetembe nézni, s máris idézem. Egy ízben ahelyett, hogy „szakembert”, véletlenül azt gépeltem be, hogy „szak- emert”, vagyis kimaradt a „b”. A szövegszerkesztő fogta rikítópiros képzeletbeli irónját, s rögvest húzta is alá a szót. S vajon mit javasolt a „szakemert” helyett? Nem, természetesen nem a helyes alakot. Nem fogják elhinni, ajavaslat: „szakmert”. Sajnos nem ismerek olyan magyar nyelvet, amelyben a „szakmert” értelmes hangsor lenne, de valószínűleg ez az én hibám vagy inkább tudatlanságom. (Mialatt ezt írom, a „rikítópiros” jelző sem felel meg a szövegszerkesztőnek, javaslata nem is a „rikító piros”, hanem a „rikítópiros” vagy „rikítóporos”. Ja, így már rendben van...) Kedvenc példám az „elárasztják” szó, amelyet a szövegszerkesztő nemhogy nem ismer, de egyenesen helytelen szónak tart, s helyette az „elárasítják” alakot javasolja. Hát persze, elárasítják. Nem tudom, mit jelent, de valószínűleg így már minden tökéletes. Ez arra is nagyszerű példa, hogy egy helyesen írt, létező magyar szót javíttat ki a program egy értelmetlenre! A félregépelt „munások” szó esetében természetesen nem a „munkások” ajavaslat, hanem az „unások”. Ezennel felkérem az összes unásokat, hogy adjanak hírt magukról, mert addig csak találgatni tudok, vajon kik is ők. Másik kedvencem a „vállakózás”, itt egy „1” betű hiányzik a „k” előtt. Hölgyeim és Uraim, a szövegszerkesztő talán nem ismeri a „vállalkozás” szót, hiszenjavaslatai: „vállakózás”, „bállakozás” és „állakozás”. Nem szoktam vállon lakozni, sőt lakozni sem, az állakozás is távol áll tőlem, de a szövegszerkesztő valószínűleg tudja, miről beszél. Akkor is, amikor javaslatként a „mindanyuinkról” és „mindanyunkról” (szegény anyukák!), a „tűkori’ és a „t-kor”, „gondolatmente” vagy éppen a „m agyarszakosok” változatot adja meg. Világos, az „a agyarszakosok” és a „b agyarszakosok” mellett valószínűleg a „m agyarszakosok” is fontos pozíciót töltenek be, ezért ez a megkülönböztetett figyelem... Nem tudom, ki áll egy ilyen szövegszerkesztő mögött, hús-vér ember-e, esetleg egyszerűen hülye vagy csak hülyét csinál a felhasználóból, de tény, a termék dühöngésre (javaslat: „termékdühöngésre”) és röhögőgörcs (ilyen szó nincs is) kiváltására egyként kiváló. Szöveg- szerkesztésre talán már kevésbé. KOMMENTÁR Álruhában GÁL ZSOLT Egy demokratikus társadalom a kölcsönös ellenőrzésen alapul. A hatalmi ágak ellenőrzik és kiegyensúlyozzák egymást, a választók pedig ellenőrzik a politikusokat. Ehhez azonban szükségük van a médiák által szolgáltatott kiegyensúlyozott információkra. A hazai közszolgálati médiák ennek egyre kevésbé képesek megfelelni. Az objektivitás betartását ellenőrző frekvenciatanács megbüntette a Szlovák Rádiót. Az indok az volt, hogy az „Első kézből” c. publicisztikai műsorban két újságíró és egy politológus vett részt, akik bírálták a kormányt, miközben a kabinet nem kapott reagálási lehetőséget. A ff ekvenciatanács döntése két szempontból is támadható: először is kettős mércét alkalmaznak, másodszor a kormány bírálatának vádja meglehetősen abszurd. A kettős mérce abban érhető tetten, hogy az említett műsorban máskor kizárólag kormánypárti politikusok vettek részt, vagy a rádió szombati műsorában egyedül Robert Fico miniszterelnök szokott szerepelni. Ha a tanács következetes lenne, akkor vagy minden olyan műsorért büntetést kellene kiszabnia, ahol hiányzik a másik fél véleménye, vagy egyik ilyen adást sem lenne szabad elmarasztalnia. A tanács azonban következetlen, azért mert politikailag elfogult, mivel a kormánypárti vagy ahhoz közeli jelöltek dominálnak benne. Csak azt az adást bünteti, ahol a meghívott vendégek a kormányt merészelték bírálni. Az ellenzék szabadon bírálható. Meg a nyugdíjpénztárak, egészségbiztosítók, üzletláncok, kisebbségekés így tovább. Akár a miniszterelnökszájából is, alaptalan vádakkal, aljas rágalmakkal. Reagálási lehetőség nélkül. Ebben, ugye, nincs semmi kivetnivaló... Az a kifogás pedig, hogy a meghívottak bizonyos véleményei negatívak voltak a kormány politikai tevékenységével kapcsolatban egyenesen abszurd. Az elemzőiméképp az a dolguk, hogy értékeljék, és ha úgy látják jónak, akár bírálják is bárkinek a tevékenységét. A bírálat nélküli médiákról a talpnyalás, a hatalom kiszolgálása, propaganda és az egyoldalúság ugrik be, nem pedig a kiegyensúlyozottság és pártatlanság. Félő, hogy a szlovák közszolgálati médiák egyre inkább az előbbi irányba haladnak. Miután a kormány hatalmi gépezete bedarálta az állami tévét, megszüntetve néhány kényelmetlen műsort, lecserélve a vezetőséget, megtizedelve a hírszerkesztőséget, most lehet, hogy a rádióra veti magát. Abszurd, hogy mindezt az MKP-jelölt vezette frekvenciatanácson keresztül a pártatlanság és kiegyensúlyozottság védelmezőjének álruhájában teheti meg. Jellemkérdés MÓZES SZABOLCS Az orosz medve háborúban áll, habár nem feltételezhető, hogy nagyon sokáig, elvégre az áldozat egy kicsi, Szlovákia-méretű ország. Egy medve pedig nem szokott ilyen zsebkendőnyi államokkal sokat vacakolni. Ami a mi szempontunkból igazán érdekes lesz, az az általában szintén kicsi, közép-európai államok vezetőinek véleménynyilvánítása. Nem árt ugyanis tudatosítani, hogy néhány évtizeddel korábban mi voltunk hasonló helyzetben, mint most az a nemzet, mely egykoron Sztálint adta a világnak. Kíváncsian várhatjuk hát, miként vélekedik a háborúról például a román, a szlovák, vagy a magyar kormányfő, akinek országát L956-ban hasonlóan pofátlanul igázta le az akkor szovjet gúnyába öltöztetett orosz hatalmi (akkori szovjet terminus technicussal élve imperialista) masinéria. Jöttek felszabadítani, rendet csinálni, mert „hívták” őket. Jöttek, bámultak egyet, és győztek. 1968-ban pedig még puffogtat- niuk sem kellett ahhoz, hogy az akkor szintén az érdekszférájukba tartozó Csehszlovákiában helyreállítsák a „rendet”, megmentsék a kommunizmust. Vagyis a saját geopolitikai hatalmi helyzetüket. Most sem tesznek mást: Dél-Oszétiában (Grúzia területén!) béke- fenntartóra játszanak, a helyben többséget alkotó országos kisebbséget az oszd meg és uralkodj elv alapján hergelik saját állama ellen, majd az adott helyzetben jönnek „rendet teremteni". Humanitárius katasztrófától megmenteni. Sajátos orosz békét hozni. Valójában a saját hatalmi helyzetüket megerősíteni, és jó alaposan a grúzok arcába taposni, jelezve: ebben a régióban mi vagyunk a janik, nem az amerikaiak, európaiak, a NATO vagy akárki más. Itt a mi balalajkás zenénkre lehet csak táncot lejteni. (Az már természetesen más kérdés, hogy az oszétok mit szeretnének, ennek kiderítéséhez viszont az orosz „békefenntartóknak” szedniük kellene a sátorfájukat, normalizálni a régió állapotait, majd terepszemlét tartani, és eldönteni, valójában mi is lenne a legmegfelelőbb az oszé- teknek és a grúzoknak.) Különösen érdemes lesz a szlovák szervek álláspontját figyelnünk. Mit mond az oroszbarát Fico, a Fico-barát Gašparovič, de akár a többi párt is? Nem mintha mi igazán sokat tehetnénk Grúziáért, az oroszok ott úgyis majdnem azt tesznek, amit akarnak. A mostani - reméljük nagyon rövid - háborúval kapcsolatos közép-európai reakciók sokkal inkább rólunk fognak szólni. Arról, hogy 1956-ra vagy 1968-ra emlékezve csak magunkra gondolunk-e, vagy szélesebb történelmi kontextusban gondolkodva mások hasonló helyzetébe is bele tudjuk-e magunkat élni. Csak az nem tetszik-e nekünk, ha a mi hátsó felünket rúgja szét az erősebb helyi nagyfiú, vagy azon is felháborodunk, ha akármelyik kigyúrt figura akármelyik más kisember - ez esetben kis ország - arcát rendezi át. Á közép-európai államok vezetői most csak egyet tehetnek: egytől egyig szolidaritásukról biztosítják Grúziát, az oroszoktól azonnali kivonulást követelnek, és kemény nyilatkozatokra és tettekre késztetik az Európai Uniót. Ehhez viszont az kellene, hogy ezen vezetőknek egytől egyig jellemük is legyen (és ez érvényes miránk, átlagpolgárokra is, hiszen mi választjuk őket jellemestül), ne csak a rövid távú érdekeiket tartsák szem előtt, sőt. Ehhez azonban az értékeket és elveket az érdekek elé kellene helyezni, ezért ne legyünk túl optimisták. A következő napokban valószínűleg meglátjuk, milyen mély is a közép-európai amnézia...- Csak módjával azzal a kormánykritikával, fiúk/ Nem látom a szembenálló felet! (Peter Gossányi rajza
