Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-02 / 153. szám, szerda
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 2. www.ujszo.com SZEMPONT B. B. B. Bemátek? Bárhova. Brüsszelbe! Ivan Bemátek szerencsés ember. Kiválasztott. Bizonyára nem bánja, hogy kirepült a Szociális Biztosító igazgatói székéből. Pontosabban: július utolsó napján távozik hivatalosan. Repülnie kellett, mert Robert Fico nem volt elégedett a munkájával, egészen pontosan a ténykedés azon részével, amely Bemá- teknek a második nyugdíjpillér megnyitásával kapcsolatos kommunikációjára vonatkozik, ületve vonatkozott. Szegény Tomanová miniszter asszony! Hát neki kellett elvégeznie Ber- nátek munkáját is. Egyébként legalább házon belül maradtak a feladatok, mert nyílt titok, hogy Tomanová lánya Ivan Bemátek barátnője, vagy ha úgy tetszik: élettársa. Szóval, a kormányfő úgy döntött, augusztus elsejétől Bemáteknek már nem a Szociális Biztosítóban kell megkeresnie a mindennapiravalót. Ha a biztosító igazgatója gyengén teljesített, rendjén is a dolog: aki lezser, ákombákom tevékenységet fejt ki a munkahelyén - bárhol legyen is az -, az menjen, de azonnal! Ami felháborító és gusztustalan a dologban, az a folytatás volt. Mégpedig mikrofonközeiben. Fico és Tomanová kurta párbeszéde, előre meg nem szerkesztett gondolatsoraik szaggatott előadásmódjának lényege. Mert az a kurtaság és meg nem szerkesz- tettség ellenére egyértelműen leszűrhető. Hogy hát mit is tegyenek (Fico és Tomanová) ezzel a szerencsétlen Bemátek- kel?! Fico határozottan vallja, hogy segít Tomanovának (így a mikrofonbizonyíték), Tomanová örömmel hallja a kormányfőtől, hogy Bemátek bárhova mehet... Erre a munka- és szociális ügyek tárcavezetője cseppet sem szerénykedik és pironkodik, a miniszterelnök bárhovaajánlatára rögvest rávágja Brüsszelt. A menedéket. Mert az nem lehet rossz megoldás, fontolgatja bizonyára a miniszter asszony - csak úgy menet közben, a mikrofontól a liftajtóig tartó igencsak rövid úton. Persze, minden bizonnyal gondolt már ő (is) erre a változatra korábban... Brüsszel megoldás lett például az egykori védelmi miniszter, František Kašický számára, hát még mennyire elfogadható lehet Bemáteknek. De Ivan Valentovič volt egészség- ügyi miniszter sem lehet elégedetlen, hiszen szó nélkül hozzájutott az Egészségügyi Ellátást Felügyelő Hivatal Ellenőrző Bizottságának elnöki posztjához! Alig hogy elcsendesednek a kormányfő és miniszter asszony közötti párbeszéd visszhangja, áramlik a tömegek felé a további -jelen üggyel kapcsolatosan lényegbevágó - információ: Ivan Bemátek már vagy két hónappal korábban jelezte, hogy komolyan érdeklődik egy magas szintű szakmai munka iránt a szociális biztosítás területén. A biztosítóban kifejtett - a kormányfő szerint kommunikációhiányos - munkavégzése után kérdés, mennyire lesz komoly és magas szintű szakmai hozzáértést és figyelmet igénylő Bemá- tekújflekkje... Viera Tomanová tehát nem véleüenül aggódik Ivan Bemátek sorsáért, jövőjéért. Sőt, a Szociális Biztosító (még) igazgatója édesanyjával is törődik a munkaügyi tárca első számú embere. Olyannyira, hogy tanácsadóként alkalmazza Berná- tek 66 éves anyját. Természetesen - saját maga mellett! B. B. B. Boldog Bemátek Brüsszelbe. Kár, hogy a bárhova éppen Brüsszel lett. Mert lassan szlogenné válik politikusi berkekben egy-egy gyengébb teljesítmény után: bárhova, csak Brüsszel legyen... SuslaBéla (Reuters-felvétel) SZEMSZÖG Komplexus és nemzetállam Orbán Viktorra mostanában rájár a rúd. Odahaza félmillió szavazót veszített, köszönhetően annak, hogy zárt körben ugyan, de őszinte volt. Ideát pedig a közép-európai térség talán legvéresszájúbb nacionalistáját kormányra emelő miniszterelnök pécézte ki magának. Azt sugallva, ha Orbán hatalomra kerül, azonmód nekiáll fenekedni Szlovákiával szemben, összefogva az erre örömest ajánlkozó ötödik hadoszloppal, a szlovákiai magyar kisebbséggel. A rádiónak nyilatkozó kormányfő tett egy sajnálkozó félmondatot Gyurcsányra is, megérti őt, hogy nem ér rá egy miniszterelnöki csúcstalálkozóra, mert akinek ilyen ellenzéke van... A miniszterelnök szavainak elemzésekor az elején szögezzük le, Robert Fico nem annyira ostoba, ahogy az a szavaiból következne. Sokkal inkább a számítás, a megcélzott választói csoportok fóbiáira való rájátszás szándéka vezette őt. Szomorú, de tény, hogy a szlovák választók tekintélyes hányada szűk kilenc évtizeddel Trianon után is riogatható a budapesti gyámkodás rémképével. Az a politikus, aki politikai hasznot remélve ezeket a félelmeket erősíti, nagyban hozzájárul a nemzetiségi béke megbontásához, az instabilitáshoz. Vagyis éppen ő követi el azt, amivel a szomszéd ország politikusát vádolja. % Robert Fico Orbánnal az ellenzék közös köztársaságielnök-je- löltjét, Iveta Radičovát akarta lejáratni. Az MKP jubileumi ünnepségén ugyanis az európai néppárti politikusok mellett - köztük volt Orbán is - részt vett a párt által is támogatott Radičová. Ahol a nemzetállami logika érvényesül, ne csodálkozzunk az ehhez hasonló kirohanásokon. Ahol a többségnek van kisebbségi komplexusa, ott a Ficóhoz hasonló politikai hasbeszélők a maguk gátlástalan módján csak élnek a kínálkozó lehetőséggel. A mai Szlovákia egy tejfogakkal vicsorgó nemzetállam. Ez a logika, ez a gyakorlat hatja át az állam intézményeit, ez jelenik meg a törvénykezésben. Csak egyetérteni tudok azzal, amit Petócz Kálmán a múlt hétfői lapszámban leírt: Szlovákia még nagyon távol van attól, hogy multietnikus, multikulturális országként, társadalomként legyen jellemezhető. A kisebbségi magyarság politikai érdekképviseletének éppen ezekre az Európában kedvező csengésű fogalmakra alapozva kellene kidolgozni egy stratégiát, amely szembehelyezhető lenne a szlovák nemzetállami logikával és gyakorlattal. Ebben a ciklusban már nemegyszer világossá vált, hogy a kisebbségi jogok merev értelmezése beszűkíti az MKP mozgásterét. A status quo betartására tett kormányfői ígéret hivatkozási pont lehet ugyan, de egy dinamikus politika kiindulópontja aligha. Amint azt Petőcz Kálmán is leszögezte a status quo ante csak a nemzetállami gyakorlat keretei között fennálló állapotot rögzíti, a kisebbségi jogok gyakorlati érvényesülésének garanciája pedig az MKP kormányzati szerepe volt. Egyidejűleg a közbeszédet is uralja a nemzetállamiság fogalmi készlete. Ha a kisebbségi érdekvédelem ebben a paradigmában határozza meg önmagát, szükségképpen csak lohol az események nyomában. Kolek Zsolt KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ VajdaságMA Koalíció és ellenzék egysége Vük Jeremies szerb külügyminiszter a Pink Televíziónak kijelentette, meglepetéssel értesült, hogy a Magyar Koalíció elutasította a részvételt a kormányzásban. Mint mondta, reméli, hogy ezzel a párttal végül mégis megtalálják a közös nevezőt, hogy a kormány mielőbb megalakulhasson. Jelenleg nem a megoszlásnak és az ellentéteknek van az ideje, hanem annak, hogy valamennyien együtt haladjunk előre, mondta annak a pártnak a képviselője, amely a már hetek óta tartó kínos kormányalakítási huzavona felelős részese. Előttünk olyan dolgok állnak, különösen a külpolitikában, amelyek a kormánykoalíciónak és az el- lenzékenk egységét követelik meg - mondta a demokrata párti diplomata. Pártok perspektívái Az SZKT-n lezajlott szóváltások jelzik: az RMDSZ felső vezetésének magabiztos retorikája mögött az önkormányzati választások után ellentétek is feszülnek a szövetségben. Ez részben természetes, hiszen a választásokat követően a pártok vezetői tisztújítást szorgalmaznak azon helyi szervezetekben, amelyek gyengén teljesítettek. Az RMDSZ-ben azonban ezúttal a feszültséget tovább erősíti, hogy teljesen jogszerűen működő közvetlen riválisa, az MPP helyi és megyei közgyűlési, valamint polgármesteri tisztségeket nyert el a szövetség elől. Ez még akkor is kínzó tüske az RMDSZ oldalában, ha kifelé megpróbál magabiztosan, a 85:15 százalékarányban győztes párt pozíciójából kommunikálni. Bár a hivatalos szólamok szerint az RMDSZ nem kételkedik abban, hogy egyedül is átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt, jobb szeretne biztosra menni az őszi választásokon. Ennek jele a tárgyalásra való hajlandóság Tőkés Lászlóval. Kérdés ugyanakkor, pontosan kit is képvisel Tőkés, hiszen az általa vezetett EMNT közvetlenül nem vesz részt a politikai harcban, ráadásul az utóbbi időben úgy tűnt, nem a legfelhőtlenebb a közte és Szász Jenő f f 1 •is é i/J MPP-elnök között fennálló viszony. A Szász által a hétvégén megfogalmazott javaslat az RMDSZ és az MPP közötti választási koalícióról a polgármesteri szék és a megyei tanácselnöki választások elvesztése után egyre ingatagabb lábakon álló MPP-elnök előremeneküléseként is értelmezhető - vélhetően azt szeretné, ha az RMDSZ-es jelölteknek nyújtott MPP-s támogatás fejében a szövetség belemenne, hogy egyes választókerületekben MPP-s legyen a magyar jelölt. Kétes azonban, hogy az RMDSZ hajlandó lenne elfogadni ezt anélkül, hogy előzetesen előválasztásokon mé- retkezzenek meg a két fél jelöltjei. Ugyanakkor, ha az MPP azt szeretné, hogy jelöltjei eséllyel szánjanak harcba a voksokért, hiteles, koherens programot és az ellentmondásos megítélésű politikusok helyett hiteles arcokat kell felvonultatnia. Érdemes lenne megvizsgálni emellett, hogy az önkormányzati választásokon tapasztalt magyar választói érdektelenség mennyire lesz visszaszorítható egy ilyen megegyezéssel. Megtörténhet ugyanis, hogy a távolmaradás csak részben tudható be a felek acsarkodása miatti csömörnek. Egyszerűen azt is jelentheti, hogy az RMDSZ-ből kiábrándult szavazók egy része számára az MPP kereszténykonzervatív retorikája sem szimpatikus.
