Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-12 / 161. szám, szombat

Ja PRESSZÓ 2008. július 12., szombat 24. oldal Lakberendezési stíluskalauz Sorozatunk harmadik részében a skandináv stílust mutatjuk be 25. oldal Virágba borultak a ruhák Ebben a szezonban kifejezetten menő a virágminta 27. oldal 21 kérdés és válasz a divatról Mit mivel vehetünk fel és milyen körülmények között? Először a belső egyensúlyunkat kell kialakítani ahhoz, hogy rendet tudjunk teremteni mindennapjainkban (sxc.hu-felvételek) Az USA-ban létrejött irányzat szerint az, hogy valaki sikeres és elégedett-e az életével, nem csak a sors és a véletlen összjátéka Life management - avagy a sikeres élet titka Miért van az, hogy egyesek­nek mindig minden sikerül mind szakmai téren, mind a magánéletben, míg mások kudarcot kudarcra halmoz­nak? Vajon csak személyes adottságaink és a véletlen műve ez, vagy van valami több is a háttérben? A life management elmélete sze­rint létezik néhány egy­szerű szabály, melyek segít­ségével életünket a szándé­kainknak megfelelően tud­juk alakítani. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A life management egyszerűen életmenedzsmentet jelent: azt, hogyan szervezzük, irányítjuk és éljük az életünket. Az Egyesült Államokban létrejött irányzat szerint az, hogy valaki sikeres és boldog vagy legalábbis elégedett- e az életével, nem csak a sors és a véletlen összjátéka. A főként a menedzsmentből és pszichológi­ából táplálkozó elmélet szerint van néhány egyszerű szabály, amelyek betartásával rendbe hozhatjuk életünket, s az álta­lunk kiválasztott irányba terel­hetjük. A modern kor ugyanis annyi követelményt állít az egyénnel szemben, hogy sokunk élete kimerül azzal, hogy megp­róbálunk ezeknek megfelelni, s nem marad se időnk, se energi­ánk álmaink, hosszú távú céljaink megvalósítására. A life management éppen eb­ben próbál segíteni. A manage­ment - elsősorban az időszerve­zés - és a pszichológia ismeretei­nek egyesítésével olyan komplex rendszert ajánl, amely az egyén életének valamennyi szegmen­sét magába foglalja. Éppen eb­ben rejlik újító „zsenialitása”: jellemző ugyanis, hogy az önme­nedzselés különféle elméletei mindig csak egy-egy területtel dolgoznak - az időszervezéssel, az emberi kapcsolatokkal, a munkateljesítmény növelésével stb. Az emberi élet azonban szer­ves egyvelege mindezen elemek­nek, így a legtöbb esetben elma­rad a kívánt eredmény, ha csak az egyik szegmensen próbálunk javítani. Az öt pillér Évtizedes pszichológiai tapasz­talatok alapján az emberek leggyakoribb életvitelbeli problé­mái öt csoportba oszthatók. A si­keres és kiegyensúlyozott élethez valamennyi területet rendbe kell hozni. Ezek a következők: O Fizikai erőnlét és energia. ©Az életterünk, amelynek na­gyobb hatása van ránk, mint hinnénk. © Időszervezés. © Emberi kapcsolatok. © Hosszú távú stratégiai tervezés. Valamennyi felsorolt elem szo­rosan kapcsolódik a többihez, ezért nem vezet sikerhez, ha csak valamelyik téren fejlesztjük ma­gunkat. Lehetünk például remek kondiban, s az időnket is jól oszt­hatjuk be, ha nincsenek rendben a kapcsolataink, valószínű, hogy nem lesz kiegyensúlyozott az éle­tünk. Ez persze fordítva is igaz: hiába leszünk remek kapcsolat­ban családtagjainkkal és munka­társainkkal, ha képtelenek va­gyunk bármilyen határidő betar­tására, állandó stresszre számít­hatunk. Természetesen ugyancsak nem vezet sikerhez, ha egyszerre akarjuk életünk valamennyi szegmensét gyökeresen megre­formálni. Az ilyen jellegű kísérle­tek eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen képtelenség az együk nap­ról a másikra alapjaiban megvál­toztatni bevett szokásainkat. Ép­pen ezeknek - a mindennapi, sokszor nem is tudatos rítusok­nak - óriási hatásuk van életünk alakulására. Bár közhelynek hangzik, de egész életünk pilla­natok összessége, s cselekvésün­ket elsősorban a rutinszerű, szin­te automatikus lépések határoz­zák meg. Ha tehát gyökeres vál­tozást akarunk, éppen ezeknek a berögződött rítusoknak az „ural­mát” kell megtörnünk. Könnyen előfordulhat, hogy éppen ez a feladat bizonyul a legnehezebb­nek, hiszen a rítusok lényege ép­pen az, hogy nem tudatosítjuk őket. Tipp: Figyeljük meg „automatikus” cselekvéseinket. A legtöbb ember számtalan olyan dol­got végez a nap folyamán, amelyek csak rabolják az ide­jét. Jegyezzük fel, mire mennyi időt használunk fel. Napi 15 perc megtakarí­tással egy hét alatt csak­nem 2 órát nyerünk, amit például saját fej­lesztésünkre hasz­nálhatunk fel. 1. Fizikai erőnlét és energia Fő az egészség! - mondogat­ják nagyanyáink, s el kell ismer­nünk, hogy igazuk van. Nem él­hetünk sikeres és kiegyensúlyo­zott életet, ha fizikailag nem va­gyunk fittek! Ezért első lépés­ként hozzuk rendbe egészségün­ket. Tervezzük be a hónapok óta halogatott orvosi látogatásokat, [Hol rontottuk el? Kétségtelen, hogy az életünket mi magunk rontottuk el. Hol, hogyan, mikor, miért? Ki tudná megmondani. Tippelni viszont szabad. Például ott rontottuk el, hogy jogokat akartunk. Ez volt az első ballépés. Azt akar­tuk, hogyjogunk legyen tanul­ni, szavazni, dolgozni, minde­zek minden egyes velejárójával. A mi kezdeményezésünkre jöt­tek létre az óvodák, igaz, akkor­tájt nem azért, hogy a gyerekek már háromévesen számítógép­kezelést tanuljanak, szép világ volt, számítógépnek se híre, se hamva, hanem hogy együtt játsszanak, énekelgessenek, a nap bizonyos szakaszát kortár­saikkal töltsék. Addig anyuka vagy háztartást vezetett, vagy a háztartásvezetőt irányította, el­lenőrizte. Jobb családokban otthon a nevelő(nők) foglal- . koztak a gyerekekkel, apa, anya este gyorsan a gyerek homlo­kára nyomott egy csókot, és irány a társasági élet. Rosszabb (anyagi helyzetben levő) csalá­doknál mindenki otthon volt, egy tálból cseresznyéztek, ették hol a héjában főtt, hol a héjá­ban sült krumplit, nem okozott különösebb fejtörést, hogy mit főzzenek, másnap mit vásárol­janak, örültek, ha jutott ke­nyérre. Sőt az öltözködés sem okozott gondot, a kisebbeknek mindig a nagyobbak levetett ruhája jutott, a nagyobbak meg addig viselték a holmijukat, míg apáét vagy anyáét át nem alakították. Mindenki tudta a dolgát. Gazdagéknál a sza­kácsnő, a szobalány, a kul­csárnő, a gazdatiszt stb., való­ban csak a körmükre kellett nézni, mert sohasem lehet tudni, ki mikor esik kísértésbe. Nem gazdagéknál anya hajnal­ban kelt, hogy mire fölkel a család, kész legyen a pótkávé, az asztalon legyen a fejenként egy szelet puszta kenyér, apa munkába indult, ha volt állása, a gyerekek iskolába, ha nem kellett beállniuk valahova, mert annyian voltak, hogy minden fillér számított. Később, amikor majdnem mindenki majdnem egyenlő lett, csak néhányan voltak egyenlőbbek, azokat viszont nem láttuk testközelből, legföl­jebb az okozott gondot, ne­hogy valamelyik szomszédba akarjunk erőszakkal behatolni saját lakásunk kulcsával, pedig igazából nem ért volna nagy meglepetés, beosztás, bútor, munkaidő, szabad szombat, minden járt mindenkinek. Azon meg senki sem törte a fejét, hogy mikor mit tegyen, vagy ne tegyen, mert ták az idejét. Grend

Next

/
Oldalképek
Tartalom