Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-28 / 150. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 28. www.ujszo.com Az izsai lovasklub keretén belül az ősi magyar lovas hagyományokat és a huszárkodást elevenítik fel A Nemzeti Vágtán egyedüli szlovákiai indulóként elnyerte az egymillió forintos díjat hangolt és nyomott a hangulatom, akkor elég csak felülnöm a lóra és elvágtázni a természetbe, ahol a fülembe süvít a szél. Ez rettentően megnyugtat. Nem véletlen, hogy alkalmazzák a hippoterápiát is. Az állatok roppant ügyesen tudnak az emberrel kommunikálni. Nemcsak verbális kommunikáció létezik, hanem van ennél sokkal megfogha- tatlanabb, ám annál inkább észrevehetőbb forma is. Ez talán a szív és a lélek beszéde. Csendes és mégis hallható. Ahogy így hallgatom, egy amerikai film koromtól ezzel foglalkozhatom, és a sors is úgy hozta: ehhez van tehetségem. Nagyon sok köszönettel tartozom nagymamámnak, akivel együtt élek. Tőle rengeteg szeretetet, odaadást és támogatást kaptam. Ha ő nem 'Wi lenne, biztos nem itt tartanék. Sokszor ő tartotta bennem a f lelket. Nagyon élelmes és Ä5 ügyes asszony, aki 67 évesen számos nemzetközi rétesfesztiválon vett részt és helytállt. Nagyon bensőséges a kapcsolatunk. Mennyire igényes egy ló tartása? Mint egy nőé. Nagyon oda kell rá figyelni. A anyagot tartalmazza. Az egész napom a lovak körül forog. Reggel, miután felébredek, már kint vagyok nála, ellátom, majd reggelizek, és munkába indulok. A helyi mezőgazdasági cégnél lovászként dolgozom. A műszak letelte után ismét hazarohanok és már a ló mellett serte- pertélek, kilovagolok, este haza és alvás. Nincs egy szabad percem sem. A vüágon a három legszebb dolognak a vízen úszó hajót, a táncoló nőt, és nem utolsó sorban a vágtató lovat tartják. Nem véletlenül. örülök annak, hogy van ez a klub, amely révén sok embernek segíthetünk. Hogyan kell ezt elképzelni? Számos ötlet van a tarsolyunkban. Szeretnénk létrehozni egy agroturisztikai központot, ahol sok ló lenne, és az érdeklődőknek lehetőségük adódna kipróbálni a különféle lovas sportokat, a gyermekek számára kialakítanánk egy állatsimogatót. És természetesen a pihenni, kikapcsolódni és felüdülni vágyóknak is készítünk elfoglaltságot. Nem titkolt célunk pedig a beteg gyermekek segítése, gyógyítása. Tudom, sok ember ezen felkapja a fejét és pénzügyi vonzalmat sejt a háttérben. Nyilván vannak ennek anyagi vetületei is, de elsősorban az önzetlen segítség- nyújtás az, ami motivál. jut eszembe. A Suttogó. Robert Redford zseniális alakításával közelebb hozta az emberekhez a lovakat, és segített azok jobb megértésében. Menynyire fest ez reális képet a lovak természetéről? Teljes mértékben elfogadható a film által közvetített üzenet. A lovak valóban nagyon szerethető és sebezhető lények, akik megérzik a bizonytalanság legapróbb jelét is. Nem lehet őket becsapni, mert a megérzéseik kiválóan működnek. Ezért aztán a versenyeken sosem a ló hibázik, hanem a zsoké nem megfelelő hozzáállásából származik az elbodás. Önnek sikerül? Szerencsére egyre jobban megy. Nagyon fontos az őszinteség, ha az nincs meg, akkor inkább ne menjen az ember a lovakhoz. Messziről megérzik a hamisságot. Van most egy saját lovam, akit Henessynek hívok. Ő egy 2,5 éves lipicai mén. Vele nagyon bensőséges a kapcsolatom. Ott voltam a születésénél és a kezeim alatt nődögéi. Napi 2-3 órát vagyok vele. Sok törődést igényel. Ha tehetem, mindig kimegyek hozzá. Igazi barátom. De gondolom, ugyanilyen fontosak az emberek is. Szerencsés vagyok, hogy már kis ló nagyon tisztaságszerető. Csak a kristálytiszta vizet issza meg, és csakis a válogatott szénát hajlandó elfogyasztani. Leginkább a hosszú szárú takarmányt szereti, és a minőségi réti szénát, amelyet kaszálás után két napjára kell neki „felszolgálni”, hogy az összes tápVan lehetősége másfajta ki- kapcsolódásra is? Természetesen, ám engem az teljes mértékben kielégít, hogy a lovakkal foglalkozhatom. Tőlük annyi önzeüen szeretetet kapok, mint senki mástól. Ám járok társaságba, illetve szórakozni. De a lovakról való gondoskodás minden szabadidőmet elveszi, ám nem is bánom. így vagyok boldog. Említette, hogy az izsai lovasklub, azon belül az első felvidéki huszárbandérium tagja... Lovas hagyományőrző szándékkal indult annak idején a klub, és mára már több lovas is a tagja. Ezzel az a cél, hogy a szélesebb közönséggel is megismertessük az egyik legszebb magyar hagyományt, a lovasságot és a huszárságot. Úgy gondolom, mindenkinek ismernie kell a gyökereit, hogy helyet találjon a nagyvilágban. Manapság annyi minden elvonja az emberek figyelmét, és én őszintén Iszán él. Ott is képzeli el a jövőjét? A Duna és a lovak nélkül nem tudok létezni. Tartós Ottó barátommal közösen munkálkodunk, hogy ez a fajta hagyomány ne veszszen a múltba. Mi mindent megteszünk ezért. Kijárunk a határba füvet kaszálni, gondoskodunk a lovakról. Romantikus környezetben, igazi barátokkal és a család odaadó támogatásával szebb jövőt nem is kívánhat magának az ember. Örülnék, ha ebben mindenkinek része lenne. hanem a felkészülés alatt sikerült olyan jól összehangolódnunk, hogy úgy érzem, nem vallottunk szégyent. Minden tőlünk telhetőt megtettünk. Az ottani lovasok már a döntőben láttak bennünket. Természetesen örülök az eredménynek, jövőre, ha sikerül, ismét kimegyünk. Reméljük, sikerül. Egyrészt azért, mert elképesztő energiahullám volt észlelhető a két nap alatt. Minden óraműpontossággal zajlott és a legapróbb részletre is odafigyeltek. Az már más kérdés, hogy a biztonságra sokkal jobban ügyelhettek volna, de ennek megítélése nem az én tisztem. Belülről sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnt. Nagyon jó tapasztalat volt ez számomra. Szerintem egy jó bemutatkozás volt, valamint egy hatalmas reklám Komáromnak. A hetedik futamban startoltam, lovammal fölényes győzelmet szereztem és besöpörtem az egymillió forintos nyereményt. Balesete is volt? Voltak kisebb-nagyobb baleseteim, de mindet szerencsésen megúsztam. Szerencsésnek is tűnik. A legkisebb fiú, aki elindul szerencsét próbálni és kis híján glóriával a fején tér vissza. Biztos az égiek a tenyerükön hordozzák. Úgy gondolom, a sors akarata, hogy a lovakkal foglalkozzak. Ezek az állatok roppant értelmes és érző lények, akik megérzik a gondokat, és a maguk módján segítenek a megoldásukban. Szükség is van rá? Amikor rossz kedvem van, lekisebb gubancok és fennakadások, de alapjában véve hatalmas élmény volt egyetlen felvidéki résztvevőkén lefutni a köröket. Úgy tudom, hogy az idő szűke miatt lerövidült a felkészülése. Nemcsak, hogy lerövidült, hanem elképesztően gyorsan történtek az események, hiszen szinte az utolsó pillanatban dőlt el, hogy részt vehetünk a versenyen. Mindössze 10 nap volt a felkészülésre. Égi segítséggel aztán sikerült az egészet összehozni. De ehhez sok ember összehangolt munkájára volt szükség. Papp Tibor, a komáromi városi hivatal pénzügyi osztályvezetője tartotta kézben az anyagi dolgokat, sokat segített Bastmák Tibor polgármester is, valamint külön köszönet illeti Tartós Ottó barátom segítségét és áldozat- készségét. Nélküle nehezen tudtam volna megoldani a felmerülő gondokat. Az egyik ilyen gond talán a megfelelő ló kiválasztása. Hogyan talált rá az igazira? A véletlen, már- már sorsszerű események sorozatának köszönhetően a versenyről és indulásomról tudomást szerzett Bocska Béla is, akinek Narancsvirág nevű lova messze földön ismert. Egy igazi pályarekorder. Szerencsére nemcsak megtaláltuk a megfelelő lovat,
