Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-28 / 150. szám, szombat

PRESSZÓ 2008. június 28., szombat Lakberendezési stíluskalauz Sorozatunk második részében a francia stílust mutatjuk be 28. oldal Kitört a sárga-láz! Ezt a vidám színt viselhetjük hétköznapokon és különleges alkalmakkor is 29. oldal 2. évfolyam 26. szám Dús haj, lágy fürtök, bubifrizurák „Jól fésült" a legfrissebb frizuradivat 31. oldal Névjegy Vajda János I Születési hely: Komárom 1 [ Születési idő: 1984. október 20. ' Csillagjegye: mérleg Iskolája: vágsellyei lovasiskola Végzettség: versenyló-tenyésztő ési zsoké J i Kedvenc színe: fehér M Bk Kedvenc étele: húsos ételek^H Hobbi: lovak, motorozásába Vajda János zsoké minden szabadidejét a lovak gondozásával tölti, és a jövőjét is a négylábú patás állatok között képzeli el Lóhátról egészen más a világ Már egész kicsi korában kapcsolatba került a lovak­kal. Ezek a négylábú patás állatok aztán a szívéhez nőttek. Olyannyira, hogy a velük való foglalkozás min­den szabadidejét felemész­ti. Ennek ellenére boldog ember. Vajda János izsai fi­atalember élete a lovak kö­rül forog. BORKA ROLAND Mikor került kapcsolatba a lo­vakkal? Már egészen kicsi koromban megismerkedtem a lovassággal és mindennel, ami ezzel kapcsolatos. Imádom a lovakat! Kiskoromban kaptam az első pónimat, Rum- cájsznak hívták. Mondhatni bele- születtem ebbe az imádatba, hi­szen nagyapám is lovasként kezd­te, és máig is az. Később ő alapítot­ta az izsai lovasklubot, amelynek máig aktív tagja. A vágsellyei lova­siskolában tanultam, szereztem ké­pesítést és ennek köszönhetően ki­juthattam Angliába. Körülbelül hat éve lovagolok versenyszerűen. Milyen versenyeken szerepelt eddig? Megszámlálhatatlanul sok meg­mérettetésen vettem részt, több mint száz belföldi és külföldi verse­nyen indultam és értem el helyezé­seket, az elsőtől az utolsó helyig. Van kedvence, melyre a legszí­vesebben emlékezik vissza? Nem tudok egyet kiemelni, hi­szen mindegyik fontos volt és hoz­zájárult ahhoz, hogy tapasztalato­kat szerezzek. Nagyon örülök, hogy versenyezhettem Pozsony­ban, Prágában, Bécsben, Pisában és Európa más rangos lovas esemé­nyein. Nyüván az egyik Uyen a nem­rég Budapesten lezajlott első Nemzeti Vágta elnevezésű lovas­rendezvény is... Nagyon érdekes volt az egész. Olyan volt, mint egy hatalmas ban- záj. Energikus és félelmetes is egy­ben. Számos kiváló lovas verseny­zett a fődíjért, emellett az volt a célja - amit azt gondolom, részben teljesített is hogy összehozza a magyar lovasokat és ápolja a lovas hagyományokat. Nyilván, voltak „A világon a három legszebb dolognak a vízen úszó hajót, a táncoló nőt, és nem utolsó sorban a vágtató lovat tartják. Nem véletlenül." (Vajda János archívuma és sxc.hu-felvételek) ľVigyázat, mag! Soha nem vágytam arra, hogy Amerikában éljek. Akkor sem, amikor még nem jártam ott, csak könyvekből, filmekből is­mertem, no meg zeneileg, hi­szen azért már a régi rendszer­ben is begyűrűzött az ami zene, a rendszerváltás után pedig úgy elárasztotta a rádiót, tévét, le­mezboltokat, hogy ember le­gyen a talpán, aki tisztességes európai lemezre akad a több­nyire - tisztelet a kivételnek, elsősorban a dzsessznek és a bluesnak - egy kaptafára szer­zett CD-k közt. Nem voltam, nem is lettem híve a gyorsétter­meknek, bár elismerem, mar­ketingfogásaik verhetetlenek, sőt határtalanok. Furcsállottam, amikor azt láttam a hímeken, hogy anyuka be a hipermarket- be, telepakolja bevásárlókocsiját mindenféle dobozzal, berakodik az autóba - jó, amikor több cekkerrel a kezemben hóban- fagyban vagy negyven fokos, aszfalthoz ragaszó hőségben battyogam hazafelé, az autó tu­lajdonlását irigyeltem -, otthon beáll a garázsba - ez volt irigy­ségem következő tárgya, ami­kor már autótulajdonos voltam, és szegény párám a ház előtt porosodott, sőt egyszer néhány cserép úgy zuhant rá, hogy a motorháztető ripityára tört becuccolta mélyhűtőbe, és on­nan szedegette elő és teszegette a mikroba, amelyben pillanatok alatt ehető lett a szerintem ehe­tetlen egyenétel. Sajnáltam is őket kellőképpen. Nem tudhat­juk szegények, milyen isteni tud lenni az egyszerű lecsó, a ne­mesebb paprikás csirke. Arról sincs halványlila fogalmuk sem, micsoda csemege a kacsa­zsíros kenyér paprikával, para­dicsommal. De ez legyen az ő bajuk. Aztán egyszer megtud­tam, mi fán terem az amerikai étel. Nem ételfán, gépsoron, ételgyárban, a szalagról csak úgy zuhog le a sok pizza, burger és társaik, fiz élelmiszerrészle­gen sok-sok dobozolt ennivalót k§náltak. Nem kerültem velük közelebbi kapcsolatba. Viszont amikor a tél közepén epret, málnát láttam, harmadszor is felütötte fejét az irigység kisör­döge. Gyümölcssaláták, kockák­ra vágott görögdinnye mű­anyagdobozkában, átláthatóan. És dinnye egészben. A követ­kező felirattal: Vigyázat, mago­kat tartalmazhat! Ekkor örül­tem igazán, gyök. hogy európai va Grendel 1/ va Ágota

Next

/
Oldalképek
Tartalom