Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-07 / 132. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 7. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG „Készen állok az Orbán Viktor által kínált feladatra” - nyilatkozta a Népszabadság­ban Szapáry György. A jegy­bank volt alelnökét a Fidesz elnöke felkérte, segítse a pár­tot olyan nemzetközi kap­csolatrendszer megteremté­sében, amely a legkisebbre csökkenti a tőkekivonás koc­kázatát, ha jobboldali kor­mány alakul. Orbán azt is el­mondta: nem biztos abban, hogy egy hiteles politika kormányváltás esetén is ké­pes stabilan tartani a forint árfolyamát. A lap fideszes po­litikusoknak feltette a kér­dést, hogy egy kormányváltás miért okozná a forint árfo­lyamának zuhanását. A poli­tikusok úgy reagáltak: van­nak félelmeik, hogy Fidesz- győzelem esetén a szocialis­ták és a liberálisok hisztéria­kampányt indítanak. (mti)- Ahogy emelkednek az árak, egyre nehezebb mosolyt csalnunk az emberek arcára. (Peter Gossányi karikatúrája HÉTVÉG(R)! ________________ Tizenegy dühös ember, meg még pár Jó estét, jó szurkolást, így, a nagy autópálya-építő­program közepette! Vala­hogy így köszöntött volna bennünket megboldogult Knézy Jenő esténként az elkövetkező három hét­ben. Jön, jön, jön! Itt van! Ma este megkezdődik a há- lórepesztő labdaőrület, a Tizenegy dühös ember show, férfiak itala, asszo­nyok bürökpohara, tiszte­let a kivételnek. MOLNÁR NORBERT Szerencsések ezek a svájciak, meg ezek az osztrákok, hogy hozzájuk beköszöntött a foci­nyár, pedig mi is legalább olyan rosszul játszunk, mint az oszt­rákok, de hát Nyugaton még a nap is többet süt. Na de, várja­tok csak osztrákok, nekünk is lesz eurónk mindjárt rögvest! Igaz, nem EURO-2008-unk, a szavatosság 2009-re szól, és vessző is van az ó betűn, de majd akkor itt is többet fog süt­ni a nap. Bezony. Slisszanjunk vissza a focihoz. Három hét anyázás, hektoliternyi sörök, farkasordító helyzetek, bomba­gólok, gyenge színészi alakítá­sok, gagyi bírók, kapuslepkék, vérre menő csaták, egy-két tur- ha, pár bokaszalag-szakadás, idegroncs edzők, ideggyenge szurkolók, Materazzi, akit re­mélhetőleg ismét lefejelnek, sok vesztes és egy győztes vár ránk. Összességében megéri. Közben megérkezett néhány válasz iménti állításaimra a saj­tótörvényre hivatkozva, így kénytelenek vagyunk ezeket is közölni ugyanolyan betűtí­pussal, ugyanazon a helyen. Az osztrák-svájci labdarúgó Euró- pa-bajnokság szervezőbizottsá­gának válasza: Tiltakozunk a szerző állítása ellen, hogy az Eb három hétig tart. Ha utánaszá­molt volna, tudhatná, hogy a torna 23 napig tart, ami ponto­san két nappal hosszabb, mint három hét. Az Európai Meteorológiai In­tézetek Szövetségének válasza: Tiltakozunk az ellen az állítás ellen, hogy Nyugaton többet süt a nap. A nap Délen süt többet! A Magyar Labdarúgó Szövet­ség válasza: Tiltakozunk, mivel nem igaz az az állítás, hogy legalább olyan rosszul játszunk, mint az osztrákok. Noha a vi­lágranglistán némileg jobb he­lyet foglalunk el a sógoroknál, mi rosszabbul játszunk, mint ők! Magára ismert egy ordító helyzetbe kerülő játékos is, ő előre megküldte válaszát: Til­takozom, mert bár igaz, hogy egy méterre álltam az üres ka­putól, de a szellő oly furán fúj- dogált, s a nap sugarai oly éles szögben törtek meg a labdán, s egy szúnyog éppen úgy megcsí­pett, hogy még szerencse, hogy életben maradtam, nem még gólt rúgni az üres kapuba! A sajtótörvény értelmében ezeket a reagálásokat nem kommentálhatjuk. Jól leégették volna magukat az európai liberálisok, ha befo­gadták maguk közé a HZDS-t. Bevették volna. Azt a pártot, amely próbálkozott már min­dennel, a féldiktatúrától kezdve az ország szétlopásáig minden­nel. Világ liberálisai, menekül­hettetek volna! S még mielőtt valaki a sajtótörvényre hivat­kozva az érintettség jogán rek­lamálni próbálna, gyorsan ide­írom a választ is: A HZDS szu­perliberális párt, Vladimír Mečiar pedig hiperliberális poli­tikus. Hát még Harabin minisz­ter úr, áz meg naonnaonnaon- naon liberális, Katttarína Tótthová meg juj, de liberális, jujjuj, de liberális, Ivan Lexa meg még ezeknél is sokkalta, sokkalta liberálisabb, sokkalta liberálisabb, mint egy tál len­cse. Remélem, nem hagytam ki senkit. Tibor Mikušnak nem kell sajnálnia, hogy eloldalgott a HZDS-ből. Barack. Ócska trükk névvel viccelődni, de ez a Barack se nem szőrös, se nem ütődött, ez a Barack fekete, s ő indul harc­ba a Fehér Házért. Mélyről jött, Kenyából, legalábbis az ősei. Egy hisztérikát, Clintonné asszonyt sikerült egy paraszt- hajszállal legyűrnie az elnök­séghez vezető pokoli úton. Most már csak egy 12 éve nyugdíjas vietnami veterán, John állíthatja meg őt. Neki csak egy előnye van: Amerika is a fehéret a Fehér Házba elv alapján működik. Rasszizmusmentes jó estét, jó szurkolást, így, a vízummentes amerikai kapcsolatok építgetése közepette! JEGYZET Álljunk meg egy szóra! PUHA JÓZSEF Vágó István és Grétsy tanár úr hetente megállt valahol Buda­pest utcáin, s nekem, gyerek­fejjel furcsa volt, hogy minden hétre jutott egy vélt vagy valós helyesírási, fogalmazási hiba a közterületeken. Ezt mind a mai napig furcsállom, hiszen a te­levíziós műsor a régi rendszer­ben ment, ahol alig volt felirat, reklámszöveg. Kisiskolásként azt a tanulságot szűrtem le be­lőle, hogy biztos mindenben van hiba. Manapság pedig lá­tom, hogy (szinte) mindenben van. Ha most indulna üyen műsor, naponta jelentkezhet­ne, egymagám több tucat hibá­ra hívhatnám fel a szerkesztők figyelmét, és még csak nem is keresgéltem... Jelentem: he­lyesírásilag cefetül állunk, és fogalmazni sem tudunk! Saj­nos, a szakmabelieken kívül (pl. újságírók, tanárok) nem sok embernek jelent bajt a baj, és igazából mi sem tudunk tenni ellene, mintha bele is fá­radtunk volna a sok felesleges­nek látszó küzdelembe. Az év elején egy érettségi előtt álló, szlovák gimnáziumban tanuló magyar fiatalember kérte a se­gítségemet. Megismerkedett egy magyarországi lánnyal, mit ad Isten, egy magyar szakos el­sős egyetemistával, és megkért, javítsam ki a hibákat a neki címzett levélben (mailben). Nem tudtam, sírjak-e vagy ne­vessek. A „magyar gyereket magyar iskolába” mellett kampányoló emberek a levelet elrettentő példaként mutogathatnák. Utó­lag belegondolva nem etikus, hogy újat írtam helyette, de ott egyszerűbbnek tűnt, ráadásul abban maradtunk, hogy bim­bózó szerelmükben én leszek a harmadik, aki a háttérből nyelvtanilag segít. De nem lett belőle semmi, az alig elkezdő­dött románcnak pillanatok alatt vége szakadt, a lány ugyanis gyorsan válaszolt, s mivel éppen nem voltam kéz­nél, a fiú, kicsit elbízva magát a dicsérő szavaktól, azonnal írt neki. Több levél nem jött, a lány eltűnt. (Remélhetőleg nem követett el harakirit.) A fi­atalember válaszlevelét a meg­szólítás, a „Szíja Szilvija” láttán inkább el sem olvastam, bár kétségtelen, írhatta volna mindkettőt ly-nal is. A felejtés természetes emberi folyamat, részben ezzel magya­rázható, hogy az iskolapadból (régen) kikerültek egy része - akik könyvet sosem vesznek kezükbe, újságot is csak itt-ott, kielégíti őket a tévé - nem tud fogalmazni, s ha nagyritkán ír­nia kell, a végeredmény hem­zseg a hibáktól. Lehetne, de in­kább ne felettük törjünk pálcát. A sok hibás kirakati felirat, hir­detés, röpcédula szerzőit ítél­jük el! A vessző írásjelet mellő­zik, a mondat végi írásjelekkel sincsenek tisztában, a sok ma­gyartalanságról, kacifántosán megfogalmazott mondandóról már ne is beszéljünk. Mielőtt közszemlére bocsátanák, meg­nézethetnék mondjuk egy ma­gyar szakos tanárral! Nem ér­tem, miért nem veszik a fárad­ságot, hiszen ez a saját tük­rük?! Én már beszereztem két piros tollat, odahaza javítga­tom a postaládámba dobott reklámújságokat, röpcédulá­kat, és csak kevés választ el at­tól, hogy a vastagon fogóval úrnak induljak, s ugyanezt te­gyem minden szembejövő he­lyesírási hibával, magyartalan szöveggel. KOMMENTÁR Stratégiakeresők LAKNER ZOLTÁN Ki emlékszik arra, miért is tart szombaton küldöttgyűlést az SZDSZ? Rég volt már, hogy az SZDSZ legnagyobb bajaként a tava­lyi tisztújítással kapcsolatos botrányt tartottuk számon. A belső vizsgálat nem zárult megnyugtató eredménnyel, mert bár a bot­rány több vitás ügyből állt össze, a kiküldött vizsgálóbizottság csak a borsodi visszaéléseknek járt utána. A mostani tisztújítás azonban kompenzálhatja az ügy politikai következményeit, bármi és bárki volt is a háttérben. Sok víz lefolyt azonban a Dunán a botrány kezdete óta, s ezalatt az SZDSZ összes problémája a felszínre jött. A liberálisak az egész­ségügyi és az adóvita miatt meglepő tempóban távoztak a koalíci­óból. A kilépés után derült ki - pontosabban: sejthető volt, de be­bizonyosodott -, hogy nincs igazán kitalálva, mihez kezd az SZDSZ ellenzékben. A hozzá legközelebb álló párt még mindig az MSZP. A Fidesz hatalomra kerülését egyenesen veszélyesnek tar­tanák a liberálisok. Viszont, ha támogatják az MSZP-t a Fidesz visszatérésének megakadályozása érdekében - sok kormánypárti (Fidesz-ellenes) publicista dühösen követeli, hogy tegyék ezt -, akkor minek léptek ki a koalícióhói? Ha az egypárti kormány meg­buktatásában segédkeznek, akkor az előrehozott választást sürge­tik meg, ami az SZDSZ végét jelenthetné, hiszen ma a párt támo­gatottsága 1-2%-ra taksálható. Másrészt, egy általuk nagyon nem kívánt politikai erőt segítenének abban, hogy mihamarabb meg­szerezze a kormányzás jogát. Nyüván a Fidesz se sietne hatalom­hoz juttatni az SZDSZ-t, nos, ez fordítva is így van. A klasszikus kérdésre - mi a teendő? - látszólag könnyű a válasz. Az SZDSZ vüágos program mentén próbálhatna megerősödni, to­vábbá ugyanennek révén azt meghatározni, mit támogat a kor­mány előterjesztései közül és mit nem. Csakhogy a liberális párt nem véletlenül süllyedt oda, ahol van. Épp a világos program hi­ányzik jó ideje, ami pedig ismert és érthető volt belőle, azt a vá­lasztópolgárok nagy többsége mélységes ellenszenvével tüntette ki. Elcsépelt kifejezés már a magyar politikában az „identitásválság”, de az SZDSZ helyzetére illik. Nem biztos, hogy a szabad demokraták identitásválsága a legmélyebb a magyaror­szági politikai szereplőké közül, de tény, hogy küzdenek vele, s az is, hogy őket zavarja a leginkább - más pártok láthatóan nem min­dig csinálnak ebből ügyet. A liberálisok jövőjéről pillanatnyüag annyit tudni, hogy Kóka Já­nos a gazdasági liberalizmus köré építené az SZDSZ új programját (is), Fodor Gábor pedig szociálliberális húrokat penget, emellett a zöld értékekkel egészítené ki a liberális politikát. Markáns különb­ség továbbá, hogy Kóka János teljes politikai pályafutását a politi­kusi népszerűséglista utolsó harmadában töltötte, Fodor viszont általában a felső harmadban helyezkedett el. Erről azonban maga Fodor is tudja, hogy keveset jelentene, ha ma pártelnökké választ­ják. Az új vagy újraválasztott elnöknek hetei lesznek csak arra, hogy megtegye, amit rég nem tett meg senki az SZDSZ-szel: pá­lyára állítsa egy vüágos stratégia mentén. Ennek híján a liberálisok nem lesznek tárgyalóképesek a költségvetési vitában, s előfordul­hat, hogy a költségvetés esetleges elutasításával olyan helyzetben járulnak hozzá az előrehozott választáshoz, amikor éppen nekik nincs arra semmi szükségük. EIGYELŐ Medvegyev tűzkeresztsége A legnagyobb érdeklődés Dmitrij Medvegyev orosz el­nök Mihail Szaakasvili grúz és Viktor Juscsenko ukrán állam­fővel tartandó találkozóját övezi a Független Államok Kö­zössége (FÁK) informális csúcsértekezlete előtt, mivel mind Tbiliszivel, mind Kijewel feszült Moszkva viszonya - írta a Kommerszant. Az orosz lap emlékeztetett arra, hogy Tbili­szivel Moszkva abháziai jelen­léte és Dél-Oszétiának nyújtott támogatása miatt, Kijewel a gázszállítások, valamint a fe­kete-tengeri flotta szevaszto- poli tartózkodása miatt, mind­két országgal pedig NATO-tag- ságra törekvésük miatt van problémája Oroszországnak. A lap szerint „az orosz hatóságok kemény próbálkozásai a mak­rancos köztársaságok megsze­lídítésére éppen a kívánttal el­lentétes eredménnyel járnak: egyre inkább azt hangoztatják, hogy a NATO-csatlakozásnak nincs számukra alternatívája”. Ugyanakkor a Kommerszant szemleírója úgy látja: mindkét ország vezetői reménykednek abban, hogy az új orosz elnök­kel való személyes találkozás lehetővé teszi a helyzet ki­egyensúlyozását. A lap rámuta­tott arra is: több más tagál­lammal is „gondok vannak”. A szénhidrogén-tartalékokkal rendelkezők közül több - így Türkmenisztán és Kazahsztán - kész Oroszország megkerülé­sével Nyugatra eladni készlete­it. Üzbegisztán Nyugat felé fordulása is „idegesíti” Moszk­vát, mert attól tart, hogy rábír­ják az üzbég vezetőket: enged­jék vissza országukba a néhány éve kivont amerikai katonai támaszpontot - írta a lap. A Kommerszant kiemelte, hogy a FÁK minden tagállamának el­nöke megjelenik, ami azért fi­gyelemre méltó, mert nem szoktak ennyire fegyelmezet­tek lenni. Legutóbb az év elején voltak jelen teljes létszámban: azon a találkozón Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök bú­csúzott. Dmitrij Medvegyev eddig csak egyszer vett részt ilyen csúcson, amikor Putyin bemutatta, így ez számára va­lóságos tűzkeresztség lesz - ír­ta a lap. A Kommerszant egy másik írásában egy politológus rámutatott: jelenleg a rendsze­res FÁK-csúcs az egyetlen olyan fórum, ahpl a tagállamok vezetői úgy találkozhatnak, hogy nem merül fel közben, hogy valamelyikük engedett a másiknak (a találkozó elfoga­dásával). (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom