Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-07 / 132. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 7. www.ujszo.com A Virgoncok és a Gólyaláb volt a legjobb Ezek csak bábok, Bolondka! ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Eugen Hütz, a Gogol Bordello frontembere Madonna első rendezésében, a Mocsok és bölcsességben játszik Gipsy púnkkal bolondítja a világot Szereti a magyarokat, főleg az Omegát, a Locomotív GT-t és Bartókot (Képarchívum) Dunaszerdahely. A mellettem ülő kisfiú hangos lelkendezéssel né­zi Németh Luca bábművész egysze­mélyes interaktív játékát, majd ami­kor megjelenik a gonosz boszorka, összerezzen, s megszorítja édesany­ja kezét. „Ezek csak bábok, te Bolondka!” - próbálj a vigasztalni az anyja, de csak akkor nyugszik meg, amikor a boszi eltűnik, s Jószívű Ja­kab elnyeri a királylány kezét s a fele királyságot. Az utolsó nap már a vendégfellé­pőké, a csoportok pedig izgalom­mal várták az eredményhirdetést. Nagy Frigyes alpolgármester fogad­ta a csoportvezetőket és a vendége­ket. Nagyon fontos ez a rendezvény a városnak, viszi Dunaszerdahelyjó hírét - mondta üdvözlő beszédé­ben, s megköszönte mind a szerve­zők, mind a pedagógusok munkáját. Szombat: 7 órakor hírekkel és sporthírekkel kezdődik az adás. 7.15-től Slágerhullám, 8-kor Tér­erő. A Hétről hétre 9 órakor jelent­kezik. 11 órakor Délidő, téma: a környezetvédelem, vendég: Miklós László parlamenti képviselő. Délben hírek, népzene. 12.30-kor a Téká­ban beszélgetés hangzik el Mács Jó­zseffel, és a jubiláló Bodnár Gyula publicistát, szerkesztőt is megszólít­juk. 13 órától Zenés köszöntő. 14.40-kor hírössze'foglaló, adásunk 15órakorérvéget. Vasárnap: A 7 órai hűek és sport­hírek után 7.10-től katolikus egyhá­zi műsor. 8 órától Liszt Ferenc és Edward Grieg műveiből válogatunk. Tegnap a vendégcsoportoké volt a főszerep: két sepsiszent­györgyi csoport lépett fel, utánuk egy pozsonyi színpadi miniatűr következett. Tibor Babarcai egy­személyes színházában megele­venedett Piroska és a farkas törté­nete. A siker akkora volt, hogy dél­után megismételték az előadást. Egy osztálynyi kiselsőssel a buda­pesti Kerekasztal Társulás tagjai foglalkoztak, akik a gyerekek se­gítségével A császár új ruhája című mesét játszották el. Délután a művelődési központ előtt a lend- vaiak fogadták az idei DMT fősze­replőit, majd a budapesti Holló csoport mutatkozott be. Végül át­adták az idei díjakat. A bábosoknál a fődíj Dunaszerdahelyen maradt, a színjátszóké Heténybe vándo­rolt. Részletes értékelés a feszti­válról lapunk hétfői számában ol­vasható. (JDJ) 8.30-tól a Kaleidoszkópban Vad- kerty Katalin történész munkássá­gát Szarka László történész méltat­ja, majd két komáromi fotóst muta­tunk be, Szabó Lászlót és Csukás Lászlót. 120 éve született Cziczka Angéla zeneszerző, az életét bemu­tató könyvet a 9.30-kor kezdődő, a Zenei szerkesztő ajánlata c. műso­runkban Kubička Kucsera Klára is­merteti. A10 órai hírek után Rande­vú, benne beszámoló a Duna Menti Tavaszról. Délbenhírek. 12.30-kora Kultúra világában Lipcsey György szobrászművésszel és a kassai Csermely Kórus vezetőivel beszél­getünk. Forgács Miklóst a szlovákul megjelent öt kortárs magyar drámá­ról kérdeztük. 13.00: Köszöntő. (MoL) Igazi roma csávó, mond­hatnám, mert így ismeri a világ. De nem az. Másfajta vér is folyik az ereiben. Orosz és ukrán minden­képpen. A szövege is ilyen „vegyes felvágott”. Nyelve­ket kever, számomra érthe­tetlen szavakat mixel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Eugen Hütz Prágában, egy va­dul pulzáló, Vencel-téri éjszakai bárban. Csak úgy. Látogatóban. Berlinből ugrott át orosz-ukrán ba­rátaihoz, meg a várost is szereti, Gogol Bordello nevű zenekarával és a gipsy púnkkal itt is ezreket bo- londított meg, mint Pozsonyban vagy Budapesten. „Testvérek va­gyunk?” - húz magához hirtelen mozdulattal. Akarod, hogy azok legyünk? - kérdezem zavartan. - Én igazi roma fun vagyok. „Oké, oké! - szorít rajtam, aztán jön egy fuck you is, hogy ne nézzek már rá olyan ijedten. S még mielőtt észbe kapnék, belém önt egy vodkát. Csak úgy. „Mologyec!” - és ököllel a vállam alá csap, de elkap, hogy hanyatt ne essek. Már ha lenne ho­va, hiszen annyian állnak mellet­tünk. Vizslatom a szerelését: ha­lászhálónak is beillő sál a nyaka körül, suhogó felső, színes póló, farmernadrág. Aranyláncból vagy három, de mindegyik jó vastag, és egy parittya, az is a nyakában. „Tetszik?” -kérdezi, miután elkap­ja a tekintetem. Válaszra szeren­csére nem vár, így magától mond­ja: ,Amulett. Az indiánoknál az erő szimbóluma. Őzfejet faragtak az alsó részébe.” Vodka jön, kettő. „Szeretem a magyarokat - harsogja a fülembe. És hogy bizonyítsa, oroszból ma­gyarra vált: - Ringasd el magad!” Két vodka után nem lesz gond, fut át az agyamon. Pár perc és már ringani fogok. Mint sétahajó a Du­nán. Vagy az éjszakai Moldván. Mindegy. Lágyan. De ha most azt mondanám neki, hogy kösz, test­vér, nem kérem, vérig sérteném. Eugen Hütz ugyanis tényleg szere­ti a magyarokat. Főleg az Omegát, a Locomotív GT-t és Bartókot. Ez utóbbira, ámulatomban, vagy a második vodka hangtompító ereje miatt, vissza is kérdezek. „Igen, a Bélát” - villantja felém a fülében lógó aranykarikát, amelyet hosszú loboncától eddig észre sem vet­tem. „Tom Waits, Nick Cave és Freddie Mercury mellett ő az egyik nagy kedvencem. A másik, a klasszikusok közül, Stravinsky. Ugye, hogy nem gondoltad?” Nem, fut ki a számon, ezt tényleg nem. „Hát persze, miért is?! Hü­lyegyerek, mi? Azt hitted, hogy még a zenében is műveletlen va­gyok. Durak. Hát, nem! Szeretem Bartókot, mert a folklórban is a lé­nyeget kereste. Úgy használta a népzenét, mint előtte senki. Nem csoda, hogy sokáig nem értették, amit csinál. Jó fej lehetett az öreg, nekem elhiheted. Rám óriási ha­tással van még ma is. Tőle kaptam az első nagy löketet, de ha akarod, fogalmazhatunk úgy is, hogy ő in­dított el az utamon. Nem hazudok. Ez tényleg így volt.” A gipsy punk honnan jött? Ki ta­lálta ki ezt az elnevezést? - kérde­zem. „Miért, nem tetszik?” Épp, hogy igen. „Senki sem tudta, hogy mi ez. Cigányrock? Roma Idezmer? B...tok meg! Legyen nektek gipsy punk! Ilyen még nem volt, igaz? Ha kategorizálni akartok, akkor itt van ez!” És a másik történet, a Gogol Bordello? Az hol kezdődött? „Eleinte más zenét játszottunk. Brutálisát. Irgalmatlanul durvát. Akkor még kevesebb emberből állt a csapat. Kilencvenben hagytam el Ukrajnát.” Csernobil miatt? „Ne b...d szét te is az agyam! Mindenki ezzel jön! Egyszerűen meguntuk Ukrajnát. Összevissza utaztunk a világban, és már nem volt kedvünk visszamenni Kijev- be. New Yorkban van egy ukrán kolónia, ott telepedtem le, köz­ben rengeteget zenéltünk. Ut­cán, patkánylyukakban, klubok­ban, a végén már a Madison Square Gardenben, puccos kon­certtermekben. New York baro­mi jó hely. Igazából ott találtam magamra. Engem ott értenek, b...d meg! Az a fajta cigányzene, amit mi játszunk, előttük telje­sen ismeretlen volt. Én a New York-iak szemében eleinte olyan voltam, mint az E.T. Aztán szín­házba hívtak, filmekbe, és már nemcsak zenélni, hanem játsza­ni is. Színészként. Érted? Impo­nál nekik a fazonom.” Hogyne érteném. Karlovy Vary - ban, pár évvel ezelőtt Liev Schrei­ber is lelkesen mesélte: Minden vi- lángol (Everything is Ruminated) című filmjébe, az ukrán nagypapa után kutató Elijah Wood mellé re­mek fickót talált Eugen Hütz sze­mélyében. Egy Amerika-mániás srácot kellett játszania, aki kalan­dozásaik során teljesen megvál­toztatja a Wood által megformált fiú életét. „Én ezt a filmet Liev miatt vállal­tam el. Tetszett a történet is, de az ő személyében is megfogott vala­mi. Nagyon rokonszenves volt.” És Madonna? Meg a film, a Mo­csok és bölcsesség, amely az idei Berlinalén aratta első sikerét? „Madonnát is bírom, kib...tt jó fej! Nincs benne semmi nagy­képűség, veszettül hajtja magát, nem áll meg az útján, mindig va­lami új dolgon töri a fejét, és ma­ximalista, önmagával szemben is. Tudta, hogy ezzel a filmmel na­gyot lendít a pályámon, mégsem éreztette velem egyetlen pillanatig sem. Sokan azt mondják, ez egy Gogol Bordello-koncertfilm. Ezt, ni! Nem az! Ez Madonna filmje egy mocskos nagyvárosról, ahol min­denki a maga boldogságát keresi. A gyógyszertári eladónő ugyan­úgy, mint a vak író. Én egy szex­munkás vagyok, egy szado-mazó alkalmazott, aki közben zenél is, és fel akarja futtatni a bandáját. Na­gyon jó munka volt, büszke vagyok rá, a kritikusok meg le vannak szarva! írjanak, amit akarnak. Ez a nő akkor is baromi tehetséges. Ta­valy együtt énekeltünk a Live Earth koncerten. Oh, my dick! Mi­csoda este volt!” És nyomná belém a harmadik vodkát, de nem engedem. „Ha nem, hát nem! Füves cigi? Az sem? Mással nem szolgálhatok. Jaj, ezek a magyarok! Pedig hogy tudtok ti inni! A nagyszüleim Munkácson éltek, a nagyapám jól beszélt magyarul, ő aztán tudta, mi a jó. Szegény nagyanyám! Kop­tatta őt rendesen. Az apám meg tudod, ki volt? Az első ukrán rocksztár. Zenekara is volt, a maga idejében eszméletlenül gitározott. Király volt az öreg, értett a nőkhöz. Szerencsére nekem sem kell nya­valyognom. Van mivel zsonglőr­ködnöm. Nagyon kapós vagyok, amióta Madonnával láttak.” Öt album a Gogol Bordellóval, a játékfilmek mellett egy dokumen­tumfilm, amely nemrég jelent meg DVD-n Amerikában - ennyi az el­múlt évek termése. 1999-től 2008-ig nem kevés. „Nagyon jó bandám van. Nem­zetközi, biztosan tudod. Két orosz, két amerikai, egy skót, egy ecua­dori, egy izraeli és egy etióp ze­nész. Kib.. .tt jó fejek! A gyökereim A nagyapám jól beszélt magyarul. Ő aztán tudta, mi a jó. Szegény nagyanyám! Koptatta őt rendesen. a punk rockban vannak. Az pedig mentalitást is jelent. Ne holnap - most! Ne várj senkire - kezdd el magad! Mindig ez volt a stratégi­ám, és már az is marad. Időbe telt, míg eljutottam oda, ahol most va­gyok, de nem sajnálom az energi­át. Kijevtől New Yorkig hosszú volt az út. Kelet-Európábán rengeteget zenéltünk. A lengyelek, a csehek, a szlovákok, a magyarok nagyon a szívünkhöz nőttek. Rio de Janei- róban léptünk fel nemrég. B...d meg, hogy ott micsoda energia van a földben! A következő egy-két évet szeretném is ott tölteni, leg­alább részletekben, hogy teljesen feltöltódjek. Tudod, milyenek va­gyunk mi romák? Csavargók. A brazilok meg elfogadtak. Amúgy meg Chaplin is cigány volt, jobb, ha tőlem tudod. Zsidó és cigány. Hát létezik ennél jobb mix? Na, nem gondoltad meg magad? Még egy vodka? Búcsúzóul! Tényleg nem? Akkor csá, magyar! Ringasd el magad!” A XXXIII. DUNA MENTI TAVASZ DÍJAI Bábosok Fődíj: Virgoncok Bábcsoport (Dunaszerdahely): A telhetetlen kecske Nívódíj: Ugri-Bugri Bábcsoport (Po- zsonyepeijes): Ugri-Sugri cir­kusz; Manócska Bábcsoport (Ga- lánta): Variációk kézre, lábra; Csillagvirág Bábcsoport (Tor­naija) : Aháromkismalac Képzőművészeti díj: Dolinszky Irén (Harkács) Gyerekzsűri díja: Manócska Bábcsoport (Galán- ta): Variációkkézre, lábra Oklevél a részvételért: Meseláda Bábcsoport (Feled): A világ elevenkardja; Mustármag Bábcsoport (Kisgéres): Izsák és Rebeka; Harkácsi Pimpó Bábcso­port (Gömörfalva): Tündérszép Ilona és Árgyélus; Iciri-Piciri Báb­csoport (Pozsony): Az egérkis­asszony vőlegénye; Diócska Báb­csoport (Diószeg): A mezei nyúl és a sündisznó Színjátszók Fődíj: Gólyaláb Színjátszó Csoport (Hetény): A pletykás asszonyok Nívódíj: Tekergők Színjátszó Csoport (Nyárasd): Lúdas Matyi Kincskeresők Színjátszó Cso­port (Tornaija): A becsületes tol­vaj Marci Azsűrikülöndíja: Mumpicok Színjátszó Csoport (Komárom): Fülemüle; Csupa­szín Színjátszó Csoport (Po- zsonypüspöki): Csupaszív király­fi; Pitypang Színjátszó Csoport (Losonc): Vetéstől az aratásig Gyerekzsűri díja: Nevenincs Színjátszó Csoport (Érsekújvár): Gelencsér István: Az erdei varázsló Életműdíj: Vígh Katica Duszalstván-díj: Bodrogszerdahelyi Teknőcök Bábcsoport Oklevél a részvételért: Örösi Karcsa Kisszínpad (Őrös): Gárdonyi Géza: A zöld er­szény; Fókusz Gyermekszínpad (Dunaszerdahely): Mi, tizenéve­sek; Csicsergő Színjátszó Csoport (Bély): A Gyöngykirály leánya; Tiszavirág Színjátszó Csoport (Tiszacsemyő): Csukáné Klimó Mária: Vásáron; Bóbita Színját­szó Csoport (Kassa): Hans Chris­tian Andersen: Arútkiskacsa Elhunyt Ján Johanides Vágsellye. Hetvennégy éves korában elhunyt Ján Johanides, a szlo­vák szépirodalom kiemelkedő alakja. Ahatvanas években jelentkező írónemzedék legjelentősebb prózaírója volt. A szlovák prózában ő honosította meg az egzisztencializmus, a szürrealizmus és az antire- gény elemeit. 1963-ban jelent meg első novelláskötete. A Letagadott varjak és Abetétkönyvballadája című regényeit Roncsol László fordí­tásában olvashatjuk magyarul. Ján Johanidestól szerdán 15.00 óra­kor vesznek végső búcsút a vágsellyei temetőben. (SITA) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO

Next

/
Oldalképek
Tartalom