Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-31 / 126. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 31. www.ujszo.com A Cannes-ban díjazott film júniusban a Charlie-ban Újra műsorra tűzték a Vak szerelmeket TALLÓSl BÉLA Pozsony. A Charlie filmklub tegnaptól újra műsorára tűzte a korábban a repertoárról már lekerült Vak szerelmek (Slepé lásky) című szlovák mozgóképet. Juraj Lehotský egész estés dokumentumfilmjét azt követően vették újra elő, hogy a múlt hétvégén befejeződött 61. Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a CICÁÉ (Művészmozik Nemzetközi Szövetsége) Award for Art Cinema díját. Lehotský 77 perces dokumentumát a bemutató óta 4656-an látták eddig. Ezzel a nézőszámmal a Vak szerelmek a 3. helyen áll a szlovák dokumentumfilmek nézettségi listáján. A listát Dušan Hanák Papírfejek (Papierové hlavy) című munkája vezeti, melyet 17 574-en láttak, a 2. helyet pedig Pavol Barabás Tepuy - út a föld mélyébe (Tepuy - cesta do hlbín zeme) című munkája foglalja el. Ez utóbbit 8184-en néztékmeg. Juraj Lehotský párszereplős mozgóképes kamaradokumentumában elemi erővel alkot képet a vakok és gyengén látók intim kapcsolatairól, társkapcsolati közeledéseiről, szerelmeiről, azokból a bonyolult szférákból, amelyekbe filmesek ritkán kapnak zöld utat. Lehotskýt azonban ismerősként, barátként fogadták a film vaksággal élő hősei, akik olyan világot tártak fel előtte, amely számunkra, látók számára rengeteg felismeréssel szolgál. A film emberségre, odaadásra, alázatra tanít (nem direktív módon) bennünket számtalan, számunkra ismeretlen momentummal, olyan korlátokkal, amelyeket az életük sajátos, általuk kialakított fogódzókkal, kommunikációs csatornákkal teli sodrából engedtek elkapni a kamerának. Elképesztő erőt sugároz a film arról a mindennapi küzdelemről, amellyel lassú, megfontolt, ezerszer próbált praktikákkal meghódítják a látóknak természetes közlekedéssel elérhető, gondot nem okozó világot. Tiszteletteli meghajlást diktál a film a nem látók irányába, azzal, ahogy szép lassan, nem tolakodón, nem bántón, nem szenzációhajhász módon megmutatja a vak szerelmek fellobbaná- sát. A közeledésnek azt a nehezen kibontakozó formáját, ahogy érintéssel és belső érzékkel ismerik meg a kiválasztottjukat. Nem utolsósorban szívszorító szeretetet áraszt Lehotský munkája azzal, ahogy nyomon követi az anyai ösztönt, amellyel nem látó anya és látó gyermeke egymásra támaszkodva közlekednek a világban. Megható, igaz film a Vak szerelmek, amely a Charlie-ban június 30-ig látható napi két vetítésen. A Vak szerelmek egyik főhőse (Képarchívum’ A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat: 8 órakor jelentkezik a Térerő, amely ezúttal Marosvásárhelyen készült. 9 órától zenés publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre adása szól. 11 órakor a Délidőben terítéken az új oktatási törvény, a stúdióvendégek Pék László, az SZMPSZ elnöke és Fibi Sándor iskolaigazgató. A déli hírek után Sorbán Enikő székelyföldi népdalokat énekel. 12.30-kor Téka: a szerkesztő a Lilium Aurum, a Madách-Posonium és a Kalligram Kiadóba látogatott el, hogy megtudakolja, milyen kiadványaikkal lesznek jelen az Ünnepi Könyvhéten. 13 órakor Köszöntő, 14.40-től 15 óráig hírösszefoglaló. Vasárnap: Hírekkel indul az adás 7 órakor. A műsorajánlat után a Világosság református kiadását közvetítjük. Mártha Géza esperes, nagyszelmenci lelkipásztor szól a hallgatókhoz. A Kaleidoszkóp 8.30-kor kezdődő adásában megismerkedhetnek a kiváló kassai festőművész, Halász-Hradil Elemér unokáival, akikkel nagyapjuk jubüeumi pozsonyi kiállításán beszélgettünk. Zirig Árpádot most megjelent ötödik verseskötete kapcsán nemcsak a költészetről, hanem a Csallóközről is kérdezzük. Végül Pelsőcre látogatunk, ahol Kardos László, a Pro Patria Pelsőcienzis Társaság elnöke mutatja be a település múltját és jelenét. 10 órától a Randevúban hazai magyar rockegyüttesek a stúdióban - a SZMAZE és a Pátria sorozatának legjobb pillanatai. Bemutatkozik egy lelkes csapat, amelynek tagjai a kóruséneklés megszállottjai, valamint egy sikeres búvárúszó, aki úgy döntött: a futás is belefér az idejébe. A déli harangszó és a hírek után Nótacsokor szól. 12.30-kor a Tudomány világában egy szenzációsnak is nevezhető felfedezésről lesz szó, amely egy több mint négyszáz éves éggömbhöz kapcsolódik. 13 órától Köszöntő, majd hírösszefoglalónk hangzik el. (bodri) Hámori Gabriella a női főszerepet alakítja egy brazil filmben, amely egy népszerű regény alapján készült A szerelem segédigéi (Gordon Eszter felvétele Rio de Janeiróba és Sao Paulóba várja az idei ősz Hámori Gabriellát, méghozzá egy brazil film főszereplőjeként. Az alkotás költségvetésének hetvenöt százalékát Brazüia finanszírozta egy portugál ko- producerrel, a maradék huszonöt százalékot pedig a magyar fél biztosította. SZABÓ G. LÁSZLÓ Chico Buarque de Hollanda 2003-ban megjelent regénye, a Budapest, amely alapján a film készült, Brazíliában több mint 220 ezer példányban kelt el, és csaknem másfél évig a tíz legolvasottabb könyv között szerepelt a dél-amerikai országban. A következő évben Angliában, majd Japánban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Németországban és Spanyolországban is megjelent, de már a magyar olvasókhoz is eljutott. A történet 1995-ben és 2001-ben játszódik. Főhőse Costa, a negyvenes, kicsit neurotikus író, aki Isztambulból utazik hazafelé, Rio de Janeiróba, a repülőgépnek azonban kényszerleszállást kell végrehajtania Budapesten. Costa különös szenvedéllyel viszonyul az idegen nyelvekhez, s az alatt a néhány óra alatt, amelyet Magyarországon tölt, valósággal beleszeret a számára teljesen új, érthetetlen, de nagyon is dallamos magyar nyelvbe. Rióban a felesége és a fia várja, álmában azonban gyakran visszajár Budapestre, és egyfolytában magyarul beszél. Egy nap aztán vissza is utazik Magyarországra, s a nyelv mellett csinos magyartanárához, Kriskához is egyre közelebb kerül. Costa a szerelem segítségével olyannyira megtanul magyarul, hogy már a regényírást is ezen a nyelven folytatja. Amikor hirtelen kitoloncolják az országból, és visszautazik Rióba, egy magyar író, Kriska volt férje áll mellé a bajban: Budapest című új regényét Costa neve alatt adja ki, így a férfi immár hivatalos úton kerül vissza Magyarországra. A magyarrá vált brazil író szerepét a hazájában nagyon elismert Leonardo Medeiros, Kriskát pedig Hámori Gabriella (Állítsátok meg Terézanyut!, Szezon, Eszter hagyatéka) alakítja. „Nagyon jó volt a forgatás - idézi fel februári s márciusi élményeit Hámori Gabriella. - Walter Carvalho, a film rendezője azt mondta, teljesen belém szeretett, és alig várja, hogy ismét együtt dolgozhassunk. Csak tessék, tessék, jöjjenek a forgató- könyvek, biztattam. A brazilok egyébként egészen más módszerrel viszonyulnak a munkához, mint mi. A gyártási terv például csak azért volt, hogy legyen mitől eltérni. De egyfolytában észrevették, felfedeztek valamit, ami megtetszett nekik, és hosszasan csodálták, fütyülve a csúszásra. Nagyon felszabadult emberek a brazilok. Én olyan iskolát tanultam itthon, ami nagyon alapos, ők pedig inkább érzéki dolgokra hivatkoznak. Ha magyar rendező instruál, hogy a szerepet közel hozza hozzám, abban mindig van valami akkurátus, nagyon módszeres. Walter egészen máshogy dolgozott. Nem zavart, mert nagyon érdekes volt. A regényről annyit mondhatok, hogy nagyon érzéki, de nem túl érzelmes könyv, a film operatőre pedig a rendező fia, Lula Carvalho, aki előző munkájával, az ElitosztagMár a Kaméleonban forgat gal nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Jósé Padilha, a film rendezője Arany Medvét kapjon az idei berlini fesztiválon. A Budapest szerelmi történet, amelyhez a város egyfajta hangulatbeli bájt ad, de nem olyan képeslapszerűen. A történet ugyanis egy író személyiségfejlődéséről, egy középkorú férfi lelki válságáról szó, aki nem talál valamit Brazüiában, és a véletlen ide sodoija őt Budapestre. Itt találkozik Kriskával, egymásba szeretnek, ám a lány csak magyarul hajlandó beszélni vele. Innentől kezdve egy olyan kapcsolat veszi kezdetét, amely merőben más, mint az író addigi élete, de nincsenek benne nagy történések, inkább olyan intim az egész. Ami kint zajlik, az is olyan, mintha négy fal között történne. Mindig a két ember aurájában van a néző, csak éppen elmarad az a fajta érzelmi hurrikán, amely elragadná, s két kerülettel odébb tenné le őket. Lassú égés ez a szerelem. Egy erős intellektuális kapcsolat. A férfi elmegy, majd visszajön, és állapotosán vátja a lány.” Costát, az írót, aki remekül megtanul magyarul, a Brazíliában sokat foglalkoztatott Leonardo Medeiros formálja meg. „Brazíliában rengeteg színész van, főleg sorozatszínész. Leonardo nem az. Ő rengeteg mozifilmet forgatott, mégis a színházi munkáira a legbüszkébb. Sao Pau- lóban játszik, és hozott is magával egy mázsás évkönyvet a színházi szerepeivel. Ahogy a képeket néztem, nagyon elcsodálkoztam, hogy ott képzőművészetben mi van jelen a színpadon. Olyan terekben, olyan díszletek között mozognak a színészek, ami teljesen ellentmond annak, hogy abban az országban a nézők valósággal zabálják a szappanoperákat. A világ legtermészetesebb dolga, nemzeti érték náluk a szappanopera-kultúra. Színészetet, ettől függetlenül, egyetemi szinten nem oktatnak náluk.” Ami a brazil vérmérsékletet illeti, Hámori Gabriellát nem egy meglepetés érte a forgatáson. „Nem igaz, hogy vadabbak, mint mi, inkább sokkal spontánabbak. Ha meg kell oldani valamit, mi előbb elkezdünk vizsgálódni, hogy kizáijuk a buktatókat, százfelé figyelünk, óvatosabbak vagyunk. Ok szabadabbak. Az utolsó forgatási napon például azt találták ki, hogy valami különleges meglepetéssel ajándékozzák meg a rendezőt. Összegyűjtötték a felhasznált filmtekercsek végét, labdát formáltak belőle, ráfújták a brazil színeket, és berakták egy plexidobozba. Ezt vette át a rendező könnyekig meghatódva. És bizony a többieknek is fénylett a szemük, pedig mindez kora reggel történt a belvárosban. És hogy mi volt ebben a gesztusban? Az, hogy összetartoznak, hogy baráti viszonyban vannak, és bátran felvállalják egymás előtt a legmélyebb érzéseiket is. Igen, egyetlen szóval tényleg úgy tudnám jellemezni őket, hogy szabadok. Sokkal szabadabbak, mint mi. Mivel többen is meghívtak magukhoz Brazíliába, arra is figyelmeztettek, hogy náluk majd sokkal nyi- tottabbnak kell lennem, ők ugyanis nem olyan szemérmesek, rejtőzködők, mint mi. Ha az ő szemükkel nézem a világot, akkor arra is rá kell jönnöm, hogy nekünk mindenről és mindenkiről lekerekített véleményünk van, s azt nagyon szívesen adjuk tovább. Ők nem ilyenek. Az én habitusom is olyan követelőző az övékéhez képest, én is szeretem azonnal tisztán látni a dolgokat. Az improvizálás a forgatáson hozzám is közel áll, de mindig tudnom kell a mihez képest. Ha nem tudom, elbizonytalanodom. így esett meg párszor, hogy azt hittem, átgondolatlan, amire kérnek, aztán rádöbbentem, hogy nem. Csak az én szemszögemből tűnt annak. A szerepre sem úgy választottak ki, mint ahogy itthon szoktak. Nem volt konkrét helyzet, amelybe beállítottak volna. Annyit kért csupán a rendező, hogy beszéljek, énekeljek, mondjak el egy verset. József Attilát mondtam, mint mindig, ha valami erős érzelmi állapotba kerülök. És megnyertem. Enyém lett a szerep. Novemberben lesz a film bemutatója Brazíliában, itthon a jövő évi szemlén láthatja majd a közönség.” I love Budapest. Ez volt Hámori Gabriella első filmje, Incze Ágnes rendezésében. És most itt a Budapest, Walter Carvalho alkotása. Bár most, ezekben a hetekben Goda Krisztinával dolgozik a Kaméleonban, tréfásan azt mondja, a következő filmjének címe lehet, hogy az lesz: Agyő, Budapest! Minden megtörténhet. Még ez is. Főleg, ha egy újabb külföldi produkció a tengerentúlra, vagy Ázsiába szólítja. Ez utóbbi ugyanis már szóba került egyszer. Leonardo Medeirosszal a Budapest című filmben (Képarchívum)
