Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-31 / 126. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 31. Vélemény és hirdetés 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG NÉPSZAVA Nyilvánosságra hozhatja a Nagy Imre-per teljes hanganyagát a Nyűt Társadalom Archívum (OSA), miután megállapodott a felvételt őrző Magyar Országos Levéltárral - írta a Népszabadság és a Népszava. Rév István, az OSA igazgatója a Népszabadságnak elmondta: Gecsényi Lajos, a levéltár főigazgatója beleegyezett, hogy kutatói másolatot készítsenek a több mint ötvenórás felvételről. Az anyagot így bemutathatják a közönségnek a mártírhalált halt miniszterelnök és hét társa perének ötvenedik évfordulóján, június 9-15-én. A Népszava rámutatott, a szabályok szerint a másolattal is ugyanúgy kellene eljárniuk a kutatónak, ahogy a levéltárnak az eredeti dokumentummal: nem lehetne nyilvánosságra hozni az érzékeny személyes adatokat. (mti)- Imádom ezeket a csodás pillanatokat a vízparton. Szinte látom, hogyan fuldokolnak egyes politikusaink, akiket annyira utálok. (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Némaságom naplója A hazai hírtelevízió képernyőjén láttam, hogy Ján Slo- ta pártja - tanulva az MKP praktikáiból - a székház folyosóján várakoztatta az újságírókat. A köcsögök!- mondtam volna, de nem mondtam. Az egyik kereskedelmi televízió késő esti politikai vitaműsorát nézve undorral sóhajtottam fel, amikor Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes feleségén keresztül próbálta támadni Dániel Lipšic parlamenti képviselőt. Ekkora taplót! - mondtam volna, de nem mondtam. Nem tudtam. KOCUR LÁSZLÓ Múlt vasárnap, mikor felébredtem, elsőként nem a redőny rései közt beszüremlő napsugárra lettem figyelmes, hanem az elmondhatatlan fájdalomra a torkomban. Pontosan, a torkom helyén, ugyanis nyakamból az éjszaka folyamán valaki kivett minden szervet, és odatelepítette a Flóra virágkiállítás teljes kaktuszszekcióját. Amikor T. a konyhában megkérdezte, készítheti-e a reggelit, igent mondtam. Azaz csak mondtam volna, hang ugyanis nem jött ki a torkomon, egy decibel nem sok, annyi sem. A vasárnapi politikai vitaműsorokat így kommentár nélkül néztem végig, ahogy a Forma-l-es közvetítést is, igaz, ott egyébként is elég magas volt az alapzaj. Hétfőn első utam a háziorvosomhoz vezetett. - Na, mi a baj, Kocur úr? - tette fel a rutinkérdést. És itt kezdődtek a gondok. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical egyik slágere jutott eszembe: Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet... Most az egyszer az átlagosnál hosszabb ideig tartózkodtam bent, míg végre sikerült kézzel-lábbal, szájról olvasással megértetnem magamat. Hangszálgyulladás - hangzott a verdikt. Orvosom azt javasolta, legyek csendben - mást nem is tudtam volna tenni -, de a biztonság kedvéért felírt háromféle gyógyszert, közülük kettő különösen undorító ízű. Ha már úgyis otthon vagyok, gondoltam, ellátogatok a közlekedésrendészetre, ugyanis az emberarcú rendőrség ügyfélszolgálata már vagy két hete rövid szöveges üzenet formájában értesített, hogy átvehetem az új, európai szabványoknak megfelelő jogosítványomat, elbúcsúzva a régi rózsaszíntől. Ezzel egyébként is sok gondom volt a közúti ellenőrzések során, ugyanis tar főmre tekintve a rend éber őrei nem mindig voltak készek elhinni, hogy a középiskolás képemen látható hajasbaba azonos velem. Igen ám, de hogyan mondjuk el az ügyfél- szolgálatosnak, hogy mit szeretnénk? Megelőző csapást mérve, felírtam egy irkalapra, hogy hangom az nincs, de az új jogosítványomat szeretném. A helyiségbe belépve hangos Dobrý deň!-nyel köszöntött a mosolygós rendőrnő, melyre én néma, kurta bólintással feleltem, amit láthatóan zokon vett. A mosoly csak akkor tért vissza az arcára, mikor eltartottam az irkalapot. Kérem a személyi igazolványát! - mondta, s a kezével is igyekezett személyi igazolványt formálni, segítőkész módon. Süket nem vagyok, akartam volna mondani, csak hát... Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy aki nem köszön, az nem biztos, hogy büdösbunkó, lehet, hogy csak hangszálgyulladása van. Azt már nem mondom el, hogyan vittem el olajcserére a kocsim, így is a szokottnál hosszabb teijede- lemben untattam életem nem bizonyosan érdekfeszítő momentumaival az olvasót. Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy aki nem köszön, az nem biztos, hogy büdösbunkó, lehet, hogy csak hangszálgyulladása van, de az is lehet, hogy egyáltalán nem tud beszélni. Viszonyuljunk hozzá tehát megértőén, a kommunikatív kompetenciák leépülése ugyanis csak a külvilág számára tűnhet humorosnak, befelé nagyon frusztráló. A harmadik nap után az ember hozzávágná az első, keze ügyébe kerülő tárgyat bármelyik közeli hozzátartozójához, aki megkérdezi, hogy mit mondtál? De nemcsak a jelen írás szerzője, hanem az egészségügy is beteg ebben az országban, viszont hosszabb ideje és súlyosabban, mint e sorok írója, aki e lapszám megjelenésekor már pályázhatna Darth Vader magyar hangjára. A minisztérium, azon kívül, hogy Nemcsak a jelen írás szerzője, hanem az egészségügy is beteg ebben az országban, viszont hosszabb ideje és súlyosabban, mint e sorok írója. visszanyesegette a Zajac-reform szárnyait, leginkább az egészség- biztosítókkal való csatározás és a kórházak hálózatának leépítése terén jeleskedett. Úgy látszik, mégsem eléggé. Folyosói pletykák szerint ugyanis a Smer útilaput köt Ivan Valentovič egészségügyi miniszter talpára. A tárca nem kommentálta a hírt, a Smer pedig támogatásáról biztosította a minisztert. A hírt azonban senki nem akarta cáfolni. Mert attól még, hogy a miniszter búja a legerősebb kormánypárt bizalmát, saját kérésére felmenthetik. És az olyan elegáns. A drágán takaríttató védelmi miniszter, és az ingatlanüzér földművelésügyi miniszter után ez lenne a harmadik csere Robert Fico kormányában. A jól értesültek a csere idejét is tudják, június 10-éig kellene kihúzni Va- lentovičnak. De nemcsak az egészségügyi, hanem az igazságügyi miniszter széke is inog. A szakadár kereszténydemokrata képviselők szeretnék eltávolítani posztjáról, ugyanis e legmarkánsabb arc- szőrzetű kormánytag véleményük szerint a pártállam módszereit hozza vissza az igazságszolgáltatásba. Az egykori kereszténydemokraták leginkább azt fájlalják, hogy Harabin belekötött az alapító atyába, Ján Čarnogurskýba is, mert az lerángatott egy ablakost az ablakpárkányról. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az ablakos egy uzsorások által házából-vagyonából kiforgatott család ablakát szerette volna leszerelni, akik történetesen az ismert ügyvéd védencei voltak. Tény, hogy a feleségét és fiát szolgálati kocsin furikáztató tárcavezető egynémely megnyilvánulása furcsa volt, nem szabad elvitatni tőle, hogy az igazságügyi reformot karakánul levezénylő Dániel Lipšic mellett a rendszer- váltás óta eltelt két évtized egyik legjelentősebb igazságügy-miniszteri tettét hajtotta végre, amikor előkészítette a kamatplafonnal kapcsolatos törvényt. Igaz, hogy aztán a parlament nem az ő, hanem az őt jelölő párt javaslata nyomán fogadta el a törvényt, melynek az a feladata, megakadályozza, hogy egy rosszul megválasztott kölcsönszerződésre valakinek mindene rámenjen. Ilyen szerződéseket általában a gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező, szociálisan hátrányos helyzetben levő rétegek szoktak aláírni. Sőt, külügyminiszternek se jó lenni ebben a kormányban. Az egyik napilap arról faggatta Ján Kubiš külügyminisztert, igaz-e, hogy politikusok nyomást gyakoroltak rá bizonyos minisztériumi hivatalnokok kinevezése során, és igaz-e, hogy a miniszterelnök beszólt neki. A külügyminiszter viszont most diplomataként viselkedett, így válaszaiból nem tudtunk meg semmit, legfeljebb, hogy ebben a kormányban nem valami jó miniszternek lenni. Ha hétvégén nem a vár- hosszúréti pásztortalálkozó felé fordították az ostorukat - ha nem, már ne induljanak neki, mert nagyon messze van -, akkor szombat este feltétlenül nézzenek be a Jókai Színházba, ugyanis az Anyám azt mondta, hogy ne! című darabot ebben az évadban ezen kívül már csak egyszer láthatják Komáromban. De a hétvége eseménye kétségkívül a jubileumi XXX. Turf Gála a pozsonyi lovin. Érdemes lesz kinézni, mert nagyon erős lesz a mezőny. Csak aztán nehogy rekedtre kiabálják magukat! KOimmTÁB A böszmeség kelepcéje BALIA D. KÁROLY Miközben a magyar sajtó még hangos Orbán Viktor egy szűk körben elhangzott beszédénekanyilvánosságrakerülésévelkapcsolatos találgatásoktól és értelmezésektől, és miközben kezüket összedörzsölve némi kárörömmelmondogatjákabaloldalon, hogy lám csak, ajobboldal vezére is hazudozik, már neki is van őszödi beszéde, aközben nekem, baloldali érzelmű, liberális gondolkozásé magyar embernek továbbra is igen rossz a politikai hangulatom. És azt is be kell látnom, hogy kellemetlen közérzetem okátnem-vagynem első- sorban-ajobboidal ilyen-olyan ügyeiben kell keresnem. Persze, egyáltalán nem örülök annak, hogy a polgári és nemzeti jelzőt kisajátító oldal előretört, hogy minden közvélemény-kutatás és elemzés azt mutatja: aFideszelsöpró győzelemmel nyerheti a következő választást. Nem örülökannak, hogy az ellenzéknépszavazásokkikény- szerítésével tartja sakkban a kormányt, és, kell-e mondanom, nagy aggodalommal tölt el a Magyar Gárda megjelenése, a gyűlöletbeszéd terjedése, a szélsőségesek erőszakos fellépése. Megháttermészete- sen én is csóválom a fejemet a nyilvánosságra került tényleges vagy állítólagos Orbán-beszéd egyes ki jelentésein, megütközöm a laikus számára is nyilvánvaló, najó, legyekfinom: ellentmondásokon. Rossz politikai közérzetem azonban mégsem emiatt van. Hanem amiatt, hogy egy ideje nem látom, nem érzem azt a biztos platformot, amelyen állva mindezt magabiztosan elítélhetném. Ma a magyar liberális baloldal olyan súlyos belső válsággal küzd és olyan krízisbe sodorta az országot, amely- számomra legalábbis - túlságosan nagy ahhoz, hogy morális alapot érezzék ajobboldal elítéléséhez. Hat éve kerültekkormányra azok az erők, amelyekben bíztam, s amelyektől azt reméltem, véget vetnek azoknak a negatívjelenségeknek, amelyeket a Fidesz-kormány évei alatt elharapózni láttam. Végre nem lesz hatalmi arrogancia, visszaszorul a korrupció és a klientúraépítés, pártpolitikai szempontok helyett a hozzáértés dominál a kormányzásban. Demagógia helyett szakértés, szimbolikus politizálás helyett racionális cselekvés, rövid önérdekhelyett hosszú távú országos és nemzeti közérdek... Hogy e helyett mi történt, azt talán fölösleges elsorolnom... Magyarországnak ma döcögő gazdasága, alig kezelhető adósságállománya és roppant korlátozott cselekvőképességű kisebbségi kormánya van, amely lényegében már elvérzett a reformokon, amely a lakosság döntő többségének a szemében elvesztette hitelességét, amely nem tudta kivívni a határon túli magyarság szimpátiáját. Aligha tehető mindezért felelőssé az ellenzék, bár kétségtelen, hogy destruáló magatartásával roppant megnehezítette a kormányoldal amúgy sem könnyű dolgát. Külön fejezetet érdemelne a koalícióból kilépett SZDSZ magatartása. Az a párt, amely a liberális eszmények letéteményese lehetne, kormányzati kudarcot vallott, és belső válságától tépázottan ma romj aiban hever, a támogatottsága olyan minimális, hogy kérdésessé vált, legközelebb bejut-e egyáltalán a parlamentbe. Kudarca egyben azt is jelenti, hogy a liberális gondolkodás kiszorulhat a magyar parlamenti demokráciából: és ez az SZDSZ bűne lesz. Mint ahogy az egész baloldal vétkeként fogható fel az is, hogy nem volt képes okosan élni a hatalmával, hiába kapott két ciklusra is felhatalmazást a választóktól. Böszmeségével - hogy ezt a stilárisan nagyon pontos gyurcsányi önminősítést használjam-kelepcébe csalta nemcsak választóit, hanem a baloldali liberális szimpatizánsokat is. JEGYZET Dunába a celebekkel! PUHAJÓZSEF Már akkor felment a pumpám, amikor a szlovák társadalom elkezdte celebritának nevezni a „sztárokat”, szlovákosítva az angol celebrityt. Az utóbbi időben terjedőben a kifejezés magyar változata, a celeb. Társadalmunkra azonban a kategória szereplői sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint maga a szó. A magyarosított celeb köszönőviszonyban sincs a hírességgel. Az utóbbi kategóriába tartozó Szent-GyörgyiAlbertról tudjuk (illene tudni), Nobel-dí- jas tudós, a C-vitamin felfedezője, ám a celebekről mindent tudhatunk a rigolyáiktól a szexuális életükig, csakazt nem, mi követendőt tettekle az asztalra. Valaki mondja meg, K.Anna,K. Tünde, F.Pákó mivel keresi a kenyerét, és mitől több, mint egy megbecsülthíresség? Merttöbb, ezt sugallj a a bulvársajtó és a kereskedelmi média. Én csak azt tudom ezekről az idiótákról, hogy botrányokat halmoznak, vetkőznek és „könyvet írnak”. Utóbbi képletesen értendő, má- sokírják helyettük, meggyőződésem, hogy a nyelvtan alapjaival sincsenek tisztában. Hogy nem kell velük törődni, éljék csak a gazdagokcsodás életét? Ez struccpolitika. Sajnos, a magyar társadalom hanyadásában központi szerepük van, gyermekeink naponta őket látják, és életvitelükből azt a tanulságot vonj ák le, hogy a tanulás felesleges, munka nélkül lehet csak igazán élni! Nagyottabaj, ahol az általános iskolások több mint felének Győzike a példaképe (róla legalább tudom, ócska tévébohóc) , és meg is indokolják: sok a pénze, jól él, járja avilágot. És ha ez még nem elég, a műsztárokkal teli napjainkat felturbózzuk öldöklős, robbantós filmekkel, melyekben az em- beréletnek nincs értéke. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy gyerekek tanárokat vernek, társakat ölnek! És ez csak a kezdet. A folyamatnak nehéz lesz gátat szabni. A minap egy magyar zenész - ő is megéri a pénzét-azt nyilatkozta, acele- beket a Dunába lökné. Jó ödet, én is ezt tenném! Arra persze ügyelnék, nehogy megfulladjanak, csak addig hagynám őket kapálódzni, amíg rá nem jönnek, hol a helyük. Több bulvár- sajtos és médiaguruval is hasonlóanjárnék el, azokkal, akika műsztárok alá műlovat adnak, akik mindent és mindenkit saját érdekük alá rendelnek.
