Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-04 / 79. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 4. Vélemény és háttér 7 Ki szabja meg, mi a „szükséges mérték" és mi a „közérdek"? Lehet-e korlátozni az alapjogok lényegét? TALLÓZÓ WALL STREET JOURNAL Ráül Castro kubai elnök új, nyitásra utaló politikája lényegi váltás bátyjához, Fidel- hez képest, de még nincs szó peresztrojkáról - írta a szerdai The Wall Street Journal. Repedéseket jelent a kommunista rendszeren, hogy az egy hónapja megválasztott új államfő megnyitotta a kubaiak számra azokat a szállodákat, amelyeket csak turisták használhattak, és engedélyezte mobiltelefonok vásárlását. Raúl Castro engedélyt adott arra is, hogy a kubaiak számítógépekhez jussanak, DVD- lemezeket és eddig tiltott háztartási berendezéseket, például mikrohullámú sütőt vegyenek. A külügyminiszter azt is kilátásba helyezte, hogy lazítanak a külföldi utazásokra vonatkozó tilalmakon. Ezek a lépések azt mutatják, hogy Raúl Castro eltérő utat kíván járni, mint elődje. Fidel csak egyszer szánta rá magát némi reformra, az 1990-es évek elején, amikor a kubai gazdaság megrendült, miután korábbi támogatója, a Szovjetunió összeomlott. Az intézkedések azonban nem jelentenek még olyan glasznosztyot vagy peresztrojkát, azt a politikai nyitottságot és gazdasági átrendeződést, amely más kommunista államokban végbement. Arról sem lehet még beszélni, hogy Kubában kínai stílusú átfogó nyitás kezdődött volna el. A nyitást jelentő lépések nem oldják meg a szigetország égető problémáit, az élelmiszerhiányt, az alacsony termelékenységet és a sivár álláskilátásokat - írta a konzervatív újság. A lap rámutat: a tilalmak törlése csak annak a vékony rétegnek előny, amelyik keményvalutához jut. A változások mégis filozófiai váltást jelentenek a Cast- ro-fivérek között. Raúl teret enged az osztálykülönbségek megjelenésének; azok a kubaiak, akiknek van pénzük, el is tudják azt költeni. Fidel még elnyomta ezeknek a különbségeknek a megnyilvánulását. (mti) Persze, hogy nem volt teljesen korrekt a sajtótörvény és a Lisszaboni Szerződés közti árukapcsolás az ellenzék részéről. Ám maga a helyzet és a körülmények sem szokványosak. PETŐCZ KÁLMÁN Furcsa módon ezért nemcsak Ficóékat lehet hibáztatni, hanem a szlovák alkotmány megalkotóit is, sőt, az összes, ’89 novembere utáni politikai garnitúrát azért, mert nem teremtették meg az alapjogok védelmének szükséges alkotmányos garanciáit. Ugyanis az a helyzet Szlovákiában, hogy alkotmányos jogokat egyszerű törvénnyel lehet szabályozni, ami tág teret nyit az aktuális politikai többségnek, hogy kénye-kedve szerint korlátozza az alapjogok lényegét és értelmét. A szlovák alkotmány ugyan kiköti (13. cikk, 4. bekezdés), hogy „az alapvető jogok és szabadságjogok korlátozásánál ügyelni kell azok lényegére és értelmére”, továbbá, hogy ilyen korlátozás „csak a szükséges mértékben és közérdekből lehetséges” (pl. 20. cikk, 4. bekezdés), azt viszont nem köti ki, hogy ilyenfajta beavatkozást az alapjogok érvényesítésébe csak alkotmányos többséggel szavazhat meg a parlament. Pedig ez lenne az ésszerű és demokratikus. Mert ki szabja meg, mi a „szükséges mérték” és mi a „közérdek”? Ahány ember (sőt, ahány jogász), annyi vélemény. A jelenlegi szabályozásnál természetszerűleg az válik mércévé, ami az aktuális többség érdekének megfelel. Csak az alkotmányos többség alkalmazásának elve segíthet hozzá ahhoz, hogy az alapjogok értelmezése jobban közelítsen az „ideális közérdekhez”. Egyszerű többséggel csakis a jogok végrehajtási módját és körülményeit szabadna szabályozni. Persze, a ’89 utáni törvényhozók részben azért nem építettek be a jogrendbe több alkotmányos féket, mert ez lassította volna a jogalkotó munkát. így futószalagon lehetett gyártani a törvényeket, azokat is, amelyek alapjogokat szabályoztak. Kérdés, hogy milyen áron. Mivel nincs kellő alkotmányos garancia, az aktuális politikai többség jó belátásától és kultúrált- ságától függ, hogy lényeges kérdésekben kikérje és tiszteletben tartsa a kisebbség véleményét és érdekeit. Olyan állapotok, hogy a többség ezt önként megtegye, nagyon ritkán adódnak a világnak ezen a részén. Svájc még nagyon messze van (időben). Marad tehát a konszenzusra épülő szabályozás. Ám ebben is először meg kell egyezni. Róka fogta csuka... Végül, hogy világos legyen e cikk írójának véleménye: a Lisszaboni Szerződés elfogadásáért elsősorban a kormánykoalíció a felelős. A blogírók bekapcsolása miatt megbízhatatlanabbá vált a médiában közölt információ A „klasszikus” média küzdelme az internettel MU-ELEMZÉS Drámaian csökken az amerikai újságok példányszáma, rengeteg nézőjüket vesztették el népszerű amerikai hírtelevíziók, mert a „klasszikus” médiának komoly versenytársa támadt a biogokban, az internetes csevegófórumokon és a világháló más műfajaiban. A korszakos médiaváltás első áldozata a minőségi újságírás lehet - állapította meg a washingtoni Pew Kutatóközpont legutóbbi éves jelentése, amely az amerikai média helyzetéről készült. E jelentés szerint a médiacsinálók gyakran reagálnak az internetes műfajok kihívására tudatosan agresszív és elfogult hangnemmel, ettől remélve nézőik, hallgatóik megtartását, illetve számuk növekedését. A jobboldali konzervatív Fox News évek óta előszeretettel él ezzel a módszerrel. A tv-adónál Bili O'Reilly nyakló nélkül szidalmazza a liberálisokat, a baloldaliakat és a háborúellenes csoportokat, olykor színpadiasán feltéve a kérdést nézőinek, hallgatóinak, hogy szerintük ,Jézus kit választana” (a konzervatívjobboldali, illetve a liberális és baloldali politikai erők közül). A Fox News vetélytársai is egyre ag- resszívabbá válnak. Lou Dobbs CNN-műsorvezető vehemensen hadakozik a képernyőn az állítólag túl enyhe bevándorlási törvények ellen. A tömegtájékoztató eszközök igyekeznek végletesen lerövidített tudósításokkal egyszerű magyarázatokat adni a polgároknak, és azt az illúziót keltem bennük, hogy - ha őket nézik, hallgatják vagy olvassák - képesek könnyen eligazodni információkkal túlzsúfolt, zavarba ejtő világunkban. Kételyek hangoztatása vagy bizonytalanság jelzése nem kívánatos, a megfellebbezhetetlen szentenciáké az elsőbbség. A tv-állomások - tudatos marketingstratégia jegyében - „sztárokká”, jól eladható „márkás árucikké” építik fel műsorvezetőiket, mert ettől is előnyöket remélnek a nézőkért folytatott versengésben. Egyre hangsúlyosabb tényező a képernyőre kerülés feltételei köpött az előnyös külső, háttérbe szorítva más, hagyományosabb újságírói erényeket. Szinte minden tömegtájékoztató eszköz minimálisra zsugorítja szerkesztőségét, hogy csökkentse a költségeit. Ez kedvezőtlenül hat az újságírás minőségére: kevesebb lehetőség marad az utánjárásra, az adatok, információk ellenőrzésére és a szerkesztőségi munka minőségi irányítására. A munka pontatlanabb, mint korábban, ám az üzleti sikernek a jelek szerint ez egyáltalán nem árt. Része van a pontatlanabb munkavégzésben a felgyorsult idő szorításának is. Az újságírók rendszerint párhuzamosan dolgoznak lapjuk, rádiójuk, televíziójuk hagyományos kiadásainak, műsorainak, valamint e tömegtájékoztató eszközök internetes portáljainak is. Az utóbbiak olyan fokú frissességet, egyidejűséget követelnek meg, amely megnehezíti, sót sokszor kizárja az információk megbízható ellenőrzését. Jó néhány amerikai újság úgy próbálja biztosítani fennmaradását, hogy szinte kizárólag helyi érdekű híreket, tudósításokat, elemzéseket, kommentárokat közöl, leszűkítve olvasóinak látókörét - mondta Tom Rosenstiel, a Pew Kutatóközpont Project for Excellence in Journalism intézetének igazgatója. Hozzátette: az amerikai médiatudósítások általában is egyre kevesebb témára szorítkoznak. A nem helyi hírek több mint egynegyedét az iraki háború és az amerikai elnökválasztási kampány foglalja le. Sokat foglalkoznak Iránnal és Pakisztánnal is, ám a világ többi részének tudósításaik alig hat százalékát szentelik csupán. Egyre nagyobb számban vonnak be az amerikai média működésébe blogírókat és más nem hivatásos újságírókat. Ennek kedvező hatásaként átláthatóbbá vált a közélet, és tovább demokratizálódtak a médiában zajló politikai viták. Hátrányos következmény viszont, hogy ezáltal is megbízhatatlanabbá vált a tömegtájékoztató eszközökben közölt információ, vészes sebességgel terjednek a híresztelések. Az alkalmilag bevont, nem hivatásos szereplők megjelenése a médiában lehetőséget nyújt tisztességtelen szándékú embereknek arra, hogy rágalomhadjáratokat folytassanak mások ellen. „Az új technológiákkal nem jár együtt automatikusan a nagyobb demokrácia” - kommentálta ezt a jelenséget nemrégiben a The Baltimore Sun című lap. KOMMENTÁR Hallgatni arany CZAJL1K KATALIN A politikában is érvényes, hogy nem elég jónak lenni, ezt kellőképpen kommunikálni is kell. Magyarán mondva: a jó politikusnak el kell tudnia adni magát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy bármely témában bármi áron különbejáratú véleményt kell megfogalmazni, s főleg nem úgy, hogy ezzel megtorpedózzuk saját pártunk és szövetségeseink összefogását. Pontosan ezt tette Simon Zsolt, amikor megszellőztette, szerinte a sajtótörvénytől függetlenül meg kellene szavaznia az ellenzéknek a Lisszaboni Szerződést. Az EU-reformszerződésének bojkottja a 2006-os kormányváltás óta az első alkalom, amikor az ellenzék összefogva, legitim cél érdekében volt képes fellépni, kihasználva azt a ritka pillanatot, hogy Robert Ficónak szüksége van a jobboldali képviselők szavazataira is. S bár nem a legszerencsésebb, hogy pont a Lisszaboni Szerződést „ej- tették túszul”, ez bőven megbocsátható, hiszen a Maďarič-féle saj - tótörvény komolyan megkérdőjelezi a szólásszabadságot és a mé- diákfüggetlenségét.Ezatémanagyesélytjelent(ett) azellenzék számára, hiszen a szólásszabadság mint az egyik legalapvetőbb demokratikus jog védelme fontos szerepetjátszott aharmadik Mečiar-kormány megbuktatásánál. Az új sajtótörvény tehát lehetőséget szolgáltatott az ellenzéknek, hogy visszatérjen 1998-as „győztes” témáihoz, s egyszersmind meggyőzze a választópolgárokat arról, hogy Robert Fico tulajdonképpen Vladimír Mečiar fiatalabb és sokkal dörzsöltebb kiónja. igaz, hogy a bojkott nem volt valami jól előkészítve, s minden jel arra utal, Mikuláš Dzurinda kész tény elé állította vele ellenzéki partnereit, akiknek nem maradt más választása, mint hogy csatlakozzanak az akcióhoz. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a leginkább saját problémáival küzdő ellenzéknek ez volt az első valamirevaló lépése a választási bukta után. Az egész azonban semmit sem ér, ha akad egy-két különutas, aki fittyet hányva a megegyezésre, előre bejelenti: akkor is meg kell szavazni a Lisszaboni Szerződést, ha a parlament jóváhagyja az elfogadhatatlannak minősített sajtó- törvényt. A nyilatkozat időzítése annál is kínosabb volt, hogy az MKP elnöke ugyanazon a napon egy másik lapnak azt mondta, hogy pártja továbbra is egységesen lép fel az ügyben a másik két ellenzéki erővel. Robert Fico vette is Simon üzenetét, s már tegnap hírül adta: vége a macska-egér játéknak, szavazás lesz a reformszerződésről, ha tetszik az ellenzéknek, ha nem. Ha Simon Zsoltot kizárólag őszinte européer elkötelezettsége vezérli, véleményét nem a médiákkal, hanem saját párttársaival osztotta volna meg. így azonban minden bizonnyal annak lehettünk tanúi, hogy egy ambiciózus fiatal politikus személyes piálja érdekében feláldozta az egyezséget és a közös érdeket, nem érzékelve, hogy ez az ügy túlmutat a politika mindennapos csetepatéin, hiszen a szólásszabadság végének kezdetét jelentheti. Profi állástalanok MOLNÁR IVÁN Szlovákia tavaly- az elmúlt évek reformjainak hála - az Európai Unió leggyorsabban növekvő gazdaságával büszkélkedhetett. Az előző évhez képest több mint tíz százalékkal nőtt a termelésünk, az utolsó negyedévben pedig rekordszintű, 14 százalékos növekedést értünk el, amivel nemcsak az ázsiai kistigriseket, Szingapúrt, Tajvant, Koreát, hanem a dinamikusan fejlődő Kínát és Indiát is leköröztük. Szlovákia ugyanakkor egy másik rekorddal is „büszkélkedhet”. Noha 2001 óta nagyjából a felére sikerült csökkentenünk az állástalanok számát, a munkanélküliek aránya továbbra is nálunk a legmagasabb az egész Európai Unióban, ráadásul minden arra vall, hogy ezt az elsőségünket még hosszú éveken át megtarthatjuk. A munkanélküliség további drasztikus csökkenésére nem számíthatunk, holott a külföldi beruházók érdeklődése Szlovákia iránt idén sem csökken. A SARIO beruházásösztönző ügynökség például már most 140 új céggel tárgyal, amelyek együtt 34 ezer új munkahelyet hoznának létre. Ugyanakkor egyre több társaság panaszkodik arra, hogy képtelenek megfelelő munkaerőt találni Szlovákiában, ezért kénytelenek külföldi vendégmunkások után nézni. A legnagyobb gondot az a csaknem 170 ezer ember okozza, akik több mint két éve képtelenek munkát találni. Ezek egy része feketén dolgozik, és nem is gondolkodik azon, hogy rendes munkaviszonyt vállal. Többségüknek azonban nincs megfelelő képesítésük arra, hogy megfeleljenek a cégek elvárásainak, vagy egyszerűen olyan alacsony bért kínálnak nekik, amiért nem éri meg munkát vállalniuk, hiszen a beutazás gyakran a fizetésük felét is elvinné. A kormány ezen az utazási költségek térítésével és az átköltözés támogatásával próbált meg segíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. A munka- nélküliség további jelentősebb csökkentésére azonban nincs esélyünk, ha képtelenek leszünk felszámolni az iskolarendszerünkben rejlő hiányosságokat. Az elmúlt években drasztikusan csökkent a műszaki irányzatú szakközépiskolák száma, miközben Szlovákiában a legtöbb munkahelyet épp az autóipar és az elektrotechnikai ágazat hozta létre. Az iparban jelenleg például több mint ötezer munkahelyet képtelenek betölteni, mert nem találnak megfelelő alkalmazottakat. Megoldást csak az jelenthetne, ha a szakiskolák és a cégek hatékonyabban együttműködnének, hiszen az iskolák csak így lesznek képesek felmérni, hogy a piacnak milyen munkaerőre van szüksége. Ezzel párhuzamosan a kormánynak tovább kellene szigorítania a munkanélküli-segély odaítélésén, hogy kizárják az úgynevezett profi állástalanokat, akik nem akarnak dolgozni, csak az államon élősködnek. Tovább kellene csökkentenie az adók és az elvonások mértékét is, hogy a vállalkozóknak kevésbé érje meg feketén alkalmazniuk a munkásaikat. Ez utóbbi kívánságunk azonban egyelőre csak egy szép álom, hiszen Robert Fico kormánya nem arról híres, hogy az adóterhek mértékét akár egy fillérrel is csökkentené.
