Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-26 / 98. szám, szombat

PRESSZÓ y 2008. április 26., szombat 2. évfolyam 17. szám 28. oldal Mediterrán csoda Sajátos forma- és színvilág, célszerű beosztás, kényelmes bútorok Hogyan válasszunk menyasszonyi ruhát? Mire figyeljünk? 29. oldal Milyen az idei frizuradivat? Romantika, ázsiai hatás, fiatalos, rakoncátlan iskolás fürtök 31. oldal (Reuters-, AP-felvételek és képarchívum) A Free Tibet tüntetés Hamburgban „A politika profitál a sportból - és fordítva, de a kettőt ne keverjük!" Ezt nem csak Kamuti Jenő, a MOB főtitkára hangoztatja Olimpia volt - és A tibeti válság olyan problé­ma elé állította az olimpiai mozgalmat, amelyről 1988, azaz a szöuli játékok után már azt reméltük, rég a múlté. Most megint rette­günk, nehogy a sport újra pingponglabda legyen a politika színterén. URBÁN KLÁRA A bojkott nem megoldás. A da­lai láma, Tibet száműzetésben élő vallási vezetője nemrégiben kö­zölte, hogy nem támogatja a 2008. augusztus 8-án este 8 óra 8 perc és 8 másodperckor kezdődő XXIX. nyári olimpiai játékok boj­kottját. Az NBC televízió kérdésé­re, szeretné-e, hogy a világ ezt te­gye, a 72 éves Tenzin Gyatso nem­mel válaszolt. Osztoznak a szerte a világon zömmel hangoztatott véleményen a szlovák és a magyar olimpiai mozgalom képviselői. A sportolók, akiket Moszkvában és Los Angelesben megfosztottak a lehetőségtől, s azok, akik az idén Pekingben győzni szeretnének, hallani sem akarnak róla. Félelmük, persze, nem alapta­lan. Mindannyian tisztában va­gyunk vele: bár mondjuk - halkan és hangosan is -, hogy a sportot és a politikát nem szabad közös ne­vezőre hozni, a valóság merőben más. Az olimpia, ezt mutatja a történelem, nem mentes a politi­kától. Azt is megkockáztatom, s lehet, egyesek megköveznek érte, idealizmus azt hinni, hogy egy­szer az lesz. Két okból is: egyrészt a legnagyobb, az egész világot összefogó esemény, amelyre az is odafigyel, akit egyébként nem ér­dekel a sport, másrészt pedig azért, mert óriási üzlet, milliókat megmozgató vállalkozás. S épp ezért hatalmas súlya van. Politi­kai súlya is. Miről árulkodik a történelem? Bojkott, zsarolás, túszejtés, mészárlás - hatalmi harc. S ez mindjárt a kezdetektől. Az 1912- es stockholmi játékokon az Oszt­rák-Magyar Monarchiának a re­bellis magyarokkal és csehekkel gyűlt meg a bajuk, akik önálló­an, a megnyitóünnepségen sa- > ját zászlajuk alatt akartak fel- ' vonulni. A magyar sportolók végül önálló csapatként indul­hattak, a cseheknek viszont be kell érniük az Österike-Tsche- cher felirattal. A cári Oroszor­szágnak ugyanezen az olimpián a finnekkel gyűlt meg a bajuk, akik szintén saját zászló alatt akartak felvonulni. Coubertin báró, a mo­dern kori olimpiai mozgalom atyja úgy fogalmazott, hogy „a sportnak megvan a maga földraj­za, ami igencsak különbözhet a politikai földrajztól”. Az olimpiai mozgalom egysé­ge már az 1920-as antwerpeni A bojkott lesz! játékokon füstbe ment. A szer­vezők Coubertin akarata ellenére a világháborús vesztesek - Né­metország, Ausztria, Magyaror­szág, Bulgária, Törökország - sportolóit nem hívták meg. A báró fejet hajtott négy esztendővel később hazájában is: a francia és a belga kormány nyomására Né­metország versenyzői nem lehet­tek jelen Párizsban azzal az ürüggyel, hogy „nem tudják ga­rantálni biztonságukat”. Hasonló eset megismétlődött 1948-ban, amikor Sigfried Edström volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság el­nöke: akkor Németország és Ja­pán sem vehetett részt a londoni vetélkedőn. Németország jóvoltá­ból a hatalom és az erő politi­I Te kit választanál? Vannak tudósok, akik azt állít­ják, a szerelem semmi egyéb, mint vegyi folyamat. Nincs köze szívhez, lélekhez. Holott lehetne némi köze legalább a lélekhez, elvégre a lélek éppen olyan megfoghatatlan, sőt felfogha­tatlan, mint a szerelem. Ki tudja megállapítani, ki miért esik va­lakivel szerelembe? Lehet vala­mi ebben a kémiarokon dolog­ban, mert a szerelem pontosan olyan lángoló tud lenni, mint bizonyos vegyületek, ha meg­gyújtják őket, esetleg olyan pusztító, mint a sósav nevű ve- gyület, melytől mindenki óva int mindenkit. A szerelemtől persze senki senkit, legföljebb a feleség a férjet, mert csúnyán ráfaraghat egy válásra, melynek következtében abszolút kisem- mizhető a vegyi folyamatba bo­nyolódott férfiú. Valószínűleg a következőkép­pen alakul - lobban fel - a sze­relem: egy férfi és egy nő meg­látja egymást, vabadabada, a két kis vegyész, aki ott lapul a szív tájékán, fölkapja a fejét, ni­ni, ezeket az Isten és a szülők is egymásnak teremtették, nosza, elő a pipettával, mérjünk ki né­hány csepp érzelmet, adjunk hozzá egy kis észveszejtő mér­get, egy lombikban alaposan rázzuk össze, és engedjük bele az ifjak vérébe. S még ha Ámor is csatlakozik, nincs menekvés. De mi van akkor, ha az ember lánya úgy gondolja, többrend­beli csalódás után ő bizony nem hajlandó vegyi csapdába esni, tudatosan keres párt ma­gának. Horoszkópokat böngész, megpróbálja azok alapján meg­állapítani, milyen jegyben szü­letett ifjúval lesz boldog. Jön egy vízöntő, de kiderül, hogy hiába házias a lelkem, kereszt­neve B-re kezdődik, s az ilyenek sokszor szentimentálisak, oltal­mazásra vágyók. Melyik nőnek kell egy oltalmazandó pasi, amikor szinte mind arra vágyik, hogy őt oltalmazzák. Vagy jön egy Z, aki erős egyéniség, harci­as, de senkit sem bánt, kiáll a gyengébbekért, s bár egy ideig csapongó, végül hű marad sze­relméhez. No de mi van akkor, ha szőrszálhasogató szűz, aki szerint rend a lelke mindennek7 Vagy itt van H, a megbízható, igaz, kissé unalmas, de él-hal a családjáért, viszont olyan iker, akinek bizony kettős énje van. Nincs megoldás, nincs menek­vés. Marad Ámor és a kémia. Grendel t I Ágota j

Next

/
Oldalképek
Tartalom