Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-26 / 98. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 26. www.ujszo.com Meghiúsult álmok Bugár Imre, Jarmila Kratochvüo- vá, Jozef Pribilinec - sorolhatnánk a neveket. A legjobb csehszlovákiai atléták, számos más sportágbeli társukhoz hasonlóan saját bőrükön tapasztalták a bojkottot. Az első kettő, bár előtte világbajnokságot nyert, s 1984-ben élete formájában ohmpiai aranyra pályázott, terve füstbe ment - és soha nem teljesült álma. Pribilinec jobban járt, ő 1988-ban Szöulban felállhatott az olimpiai dobogó legmagasabb fokára. „Hát, igen dühös voltam - mondja Helsinki Prágában élő diszkoszvető világbajnoka, a csallóközi Bugár Imre. Persze, mond ő mást is, és elmorog olyat is, amit nem illő papírra vetni. S nem csak most, amikor már bátran kiabálhat. Bár akkor a sportolókat senki nem kérdezte, mi a véleményük, mondták ők a magukét 24 évvel ezelőtt is, pedig mindketten katonai klub versenyzői voltak. Bugár a prágai, Pribilinec a besztercebányai Duklában. Kijelentéseik nem kerülték el a titkosszolgálat figyelmét. Sőt... A két rosszfiú - a szűkszavú Kra- tochvílová csendesebben tiltakozott, Helena Fibingerová viszont bedőlt a kommunista propagandának - nem rejtette véka alá a véleményét a „kontraolimpián”, az ún. Barátság-versenyen sem, ahol a szovjetek mindent és mindenkit sepertek a pályán is. Ez persze a két szabad szájúnak nagyon nem tetszett, s ezt Moszkvában ki is kiabálták. A gyalogló Pribilinec felbőszültén - azután, hogy őt és röviddel utána Pavol Blažeket is kizárták a bírók - mindjárt ott a sajtóközpontban. Káromkodott, ordítozott, hogy soha be nem teszi a lábát ebbe az országba. A követségen is megismételte ezt a kije- Bugár Imre, a Prágában élő, csal- lentését. Persze, az újságban erről lóközi származású diszkoszvető, nem volt szabad írnunk... Helsinki világbajnoka kai demonstrációjává vált az 1936-os Garmisch-Partenkircheni (téli) és a berlini nyári olimpia. Hitler a harmadik birodalom propaganda kirakatának használta fel a rendezvényt, amely a náci filozófia és az „árja faj” felsőbbrendűségét volt hivatott bizonyítani. Ez volt az első politikai értelemben vett bojkott, bár még nem egy ország maradt távol, hanem néhány amerikai zsidó sportoló, akik ily módon tiltakoztak Hitler politikája ellen. Kanada, Francia- ország és Nagy-Britannia is fontolgatta a bojkottot, de az Egyesült Államokhoz hasonlóan ott is csak néhány egyéb ügye maradt. A magyar forradalom A játékok a Kelet és Nyugat között folyó hidegháborús korszak idején kerültek legnagyobb veszélybe. Ezt Edström, a NOB elnöke is felismerte: „A Szovjetunió felvételével politizáltuk az olimpiai mozgalmat” - jelentette ki 1952-ben, abban az évben, amikor először felmerül a német kérdés. Bár az NDK-t még nemzetközileg nem ismerték el, a NOB felajánlotta, hogy Nyugat-Németor- szággal közösen indulhat, de a kommunista NDK elutasította a javaslatot. 1956-ban Mel- bourne-ben viszont már közös csapattal vonult fel a két ország, ugyanígy a rákövetkező két játékon is. 1965. október 6-án hagyta jóvá a NOB, hogy a továbbiakban két német csapat * versengjen. A dupla német részvétel, - azaz az NDK és az NSZK zászlaja alatt - premierje 1968- ban, Mexikóvárosban volt. 1956-ban - talán a legmasszívabban avatkozott be a politika. A játékokat a lehető legrosszabb időpontban, közvetlenül a magyar forradalom leverése és a szuezi válság után rendezték. Bár szóba került a halasztás, a javaslatot elvetették. A forradalmat vérbe fojtó Szovjetunió részvétele miatt három, amúgy nagyon különböző európai ország nem küldte el sportolóit: a liberális Hollandia, a fran- c ó i s t a Spanyol- ország és a semleges Svájc. A Magyar- ország-Oroszország vízilabda-mérkőzés véres verekedéssel végződött. Egyiptom, Irak és Libanon pedig Izrael szuezi válságban játszott szerepe miatt maradt távol a játékoktól. A Szuezi-csa- toma egyiptomi államosítása miatt kitört háborúban ugyanis brit-francia-izraeli csapatok támadták Egyiptomot. Az 1964-es tokiói olimpián I nem indulhatott a faji megkülönböztetést hirdető Dél-Af- rika (1960-ban azzal engedélyezték részvételét, ■ hogy a csapatban feketék I is helyet kapnak, de végül ■ csak fehérek utaztak Ró- ■ mába), amely 1992-ig hi- " ányzott az ötkarikás rendezvényekről. nem szerepel a Kína szó, erre Tajvan mondott nemet. Végül mindkét Kína bojkottálta az olimpiát. 1980-ban Moszkvában a 146 NOB-tagország közül csak 81 volt jelen, 42 ország (az USA mellett olyan jelentősek, mint az NSZK, Törökország, Japán, Kanada vagy Argentína) bojkottálta a játékokat, 23 más okból maradt távol. 1979. december 26-án ugyanis a szovjet hadsereg bevonult Afganisztánba. Jimmy Carter amerikai elnök ultimátumot adott: ha február 20-ig nem vonják vissza a szovjet csapatokat, akkor bojkottra szólítja a szabad világot. A szovjetek nem rettentek meg, a NOB nem döntött más helyszín mellett, mire az USA április 12-én meghirdette a bojkottot. A bojkot- tálók között volt Albánia is. Az olimpiai zászló alatti részvétel mellett tizenhat, zömmel nyugateurópai ország döntött, köztük Ausztrália, Franciaország, Nagy- Britannia, Olaszország, Spanyol- ország, Svájc. 1984. május 8-án jött a válasz: a szovjet versenyzők nem vesznek részt a Los Angeles-i játékokon, azzal az ürüggyel, hogy veszélyben van a sportolók biztonsága. Nem kétséges, hogy ez volt a Kreml bosszúja Moszkváért, s a bosszú szele, sajnos, Kelet-Euró- pát is elsodorta: az akkori vazallusok, így a csehszlovákok és a magyarok sem utaztak el a tengerentúlra. Négy évre rá Szöulban tervezte a NOB a nagy kibékülést, de egy apró szépséghiba közbecsúszott: Észak-Korea és hat további ország, köztük a szimpatizáns Kuba sem vett részt. 1992-ben Barcelonában egyesült újra a sportvilág, s a három következő esemény, Atlanta, Sydney és Athén mentes volt a politikai pókertói. 1968-ban a csehszlovákiai események bolygatták meg Mexikóvárost és az olimpiai békét. A szovjet bevonulás elleni tiltakozásként a skandinávok akartak távol maradni. A helybeli mexikói diákok pedig a tibetiek jelenlegi akciójához hasonlóan kihasználva, hogy a világ országukra figyel - politikai követelésekkel álltak elő. Válaszul a rendőrség 10 nappal az olimpia kezdete előtt a tömegbe lőtt. A hivatalos jelentés négy halottról és húsz sebesültről számolt be, szemtanúk szerint kétszáz-háromszáz ember vesztette életét. A játékok történetének legsötétebb fejezete a müncheni. 1972. szeptember 5-én palesztin terroristák támadták meg az olimpiai faluban az izraeli versenyzők szálláshelyét, azt követelve, hogy izraeli börtönökből engedjenek szabadon 200 arab foglyot. A terroristák két izraelit megöltek, kilencet túszul ejtettek. A kiszabadításukra elrendelt repülőtéri elfuserált akció során mind életét vesztette, meghalt egy rendőr és az öt támadó is. Már a játékok előtt a dél-afrikai befolyás alatt álló Rhodesia szereplése miatt 27 afrikai ország hirdetett bojkottot, végül a rho- desiai sportolóknak kellett elhagyniuk az olimpiai falut. Hidegháborús őrület, csonka olimpiák 1976-ban kezdődött a bojkott- trilógia. Politikai értelemben ugyan semmit nem ért el, annál több kárt okozott - mindhárom esetben a sportolók lettek a vesztesek. A fekete afrikaiak Új-Zéland kizárását követelték, mert a kivik profi rögbicsapata tavasszal a NOB által kizárt Dél-Afrikában portyázott. A NOB hathatatlan maradt, 28 afrikai csapat hagyta ott Montréalt. A kanadai kormány nemkívánatosnak minősítette a tajvani sportolókat, erre az USA bojkottal fenyegetőzött. Tajvan végül indulhatott volna, ha nevében Az olimpiai stadion nappal VILLÁMINTERJÚ Kamuti: „A sportolónak vallás a részvétel” A Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése egyhangúlag úgy döntött, hogy a magyar olimpiai mozgalom semmiféle bojkottban nem vesz részt, sportolóik mind a megnyitón, mind a játékokon részt fognak venni. Kamuti Jenő főtitkár maga is megélte az eddigi két legnagyobb bojkottot. Vele beszélgettünk. Hogyan élte meg ezeket a válságos időket? A Nemzetközi Vívó Szövetség technikai küldöttjeként voltam Moszkvában és Los Angelesben, nagyon rossz szájízzel. Politikai döntéssel megfosztották a versenyzőket attól amire egy életen át készültek. Olimpiára kijutni, az egy sportolónak hitvallás, s ha rajta kívül álló, soha eredményt nem hozó döntés miatt nem tud ott lenni, négy év munkája veszett kárba. Ebből kicseng, hogy a pekingi bojkott sem lenne megoldás, s az is, hogy a politikát nem lenne szabad behozni a sportba. Először is: az alapdolog, hogy a sportot és a politikát ne keverjük. Sőt: a politika profitál a sportból ahogy a sport is a politikából de nem szabad olyan messzire menni. Olyan megoldásokba hajszolják bele a sportot, ami nem annak a profilja. Ezeket oldja meg a nemzetközi politika, az ENSZ, a Biztonsági Tanács, de hagyják békén az olimpiát! A sport és a kultúra önálló, sőt, Kínával kapcsolatban két alkalommal a sport is segített a politikai megtisztulás, enyhülés tekintetében. Az egyik Kissinger idejének elhíresült „pingpong diplomáciája", a másik - ez meggyőződésem, és tapasztaltam is - hogy amikor elhatározta a kínai vezetés, hogy megpályázza a XXIX. Olimpiai Játékok rendezési jogát, azóta a kínai kormány politikájában kitapint- hatóan érezhető a lazulás, az emberi jogok valamivel nagyobb tisztelete. Nem azt mondom, hogy európai szemmel minden rendben van, de a sport itt nagy szolgálatot tett a demokrácia javára. Kínának már a pályázat idején megújulást kellett végeznie, mert különben soha nem nyerte volna meg. S amióta megnyerte, folyamatosan érezhető a diktatúra oldódása. Tisztségéből adódóan nyilván többször is járt Pekingben. Mióta főtitkár vagyok, félévente legalább egyszer. Idén most megyek másodszor. Ön és a magyar olimpiai mozgalom kategorikusan elveti a bojkottot. Néhány nemzetközi politikus - ezt Nicolas Sarkozy francia elnök kezdeményezte, s csatlakozott hozzá Angela Merkel német kancellár és már többen is - tiltakozásképp nem lesz ott a megnyitón. Gondolja, hogy a sportolók között is akad híve a bojkottnak? Elvétve lehet. Nem gondolkodunk egyformán. Nyitott kérdés a sportolók szólásszabadsága az olimpia idején. Az emberi jogok tiszteletben tartásával mi sem korlátozhatjuk a versenyzőket, hogy mit mondjanak. Egyetlen korlátozás van e téren: az Olimpiai Charta 51. pontja alapján a sportoló vagy vezető a játékok idején nem tehet olyan nyilatkozatot, amely az olimpiai mozgalomra negatív hatással van. Mi is arra készítjük fel a versenyzőinket, hogy ilyet ne tegyenek.
