Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-26 / 98. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI SZALON Elvezeted a foglyainkat. Az urakat a szalonba, a két tengerészt a legénységi hálóhelyre. Aki a foglyokhoz nyúl, annak előírásszerűén kitolod a fél szemét. REJTŐ JENÓ: AZ ELVESZETT CIRKÁLÓ 2008. április 26., szombat 2. évfolyam 17. szám Ötvenezer oldalnyi szöveg, negyvenezer könyvoldal fényképe, levelek, feljegyzések, ábrák és rajzok, sőt: eredeti hangfelvételek digitalizált változata A Darwin-hagyaték evolúciója Húszezer fénymásolt kéziratoldallal, jegyzetlappal és magánlevéllel bővült a Cambridge-i Egyetem által 2006-ban alapított Charles Darwin-archívum. SZALON-FRISS Amióta az evolúciós elmélet atyjának virtuális könyvtára bő másfél évvel ezelőtt közkinccsé vált, internetezők ezrei lapozzák könyveit naponta. Április 17-e óta azonban a darwin-online.org.uk oldalon nemcsak a természettudós összes publikációja olvasható: a gyűjteményt ugyanis kibővítették az örökösök által 1942-ben a Cambridge-i Egyetem könyvtárának adományozott kéziratokkal. Vagyis a nevezett oldal megnyitásával egy valóságos levéltár nyílik meg a kutatók és az érdeklődők előtt, benne egyebek közt az evolúciós elmélet áthúzásokkal és javításokkal teletűzdelt első vázlatával, magánlevelekkel, feljegyzésekkel, családi fényképekkel, újságkivága- tokkal, egyéb különlegességekkel- például Darwin feleségének, Emmának a kézzel írt szakácskönyvével vagy Darwinnak egy rizsfőzési receptjével. (A levilágított, helyenként az előző meg a következő oldal nyomait is magukon viselő kéziratoldalak böngészése szempontjából megjegyzendő: Emma asszony gyöngybetűs kézírása kiválóan olvasható, míg Darwin írása gyakran macskakaparásra hasonlít.) Akárhogy nézzük is, elképesztő tény, hogy az archívum egyetlen gombnyomással szabadon hozzáférhető, olvasható. „Darwin örökre megváltoztatta felfogásunkat a természetről. A most közzétett iratok jól illusztrálják, hogy müyen alapos kutatómunka előzte meg ezt a tudománytörténeti fordulatot” - mondja John van Wyhe történész, akinek négy évig tartott a kéziratok elektronikus formába történő átmentése. Talán megkockáztatható, hogy a Darwin-kéz- irathagyaték digitális közkinccsé tétele úgyszintén tudománytörténeti fordulatot jelent: a levéltári kutatásról kialakított felfogásunkban minden bizonnyal. (cs) 12" Va-UsittrréA fb" 21 (2 AC-ACAO* H^trus.V T***; /x*' 2Jf." CjA-bi-Hsm m *Af Uf." Oie.f. AjyAÁjv-tz**" , yn-A-f Ta í-b"! 2S^Ruyne-Jt- AcelcrS (K m.e*, 2-7 ^ •jut * VrttwtiUAin***! /L % (S' yrvi/U e. If,*'Shtsiasi asc-ve-A-eí* rrtA+j 3 (Képek forrása: www.darwin-online.org.uk TÉKA Gondolatok a könyvárban 2. KÖVESDl KÁROLY Böszörményi István losonci helytörténésznél olvasom a minap, mekkora öröm érte, amikor egy internetes árverésen ritka csemegének számító okiratra bukkant. Egy hagyatéki jegyzőkönyvről van szó, amely 1687-ből származik. Vagyis szerzőnknek 321 esztendős okmányt sikerült megszereznie (és ismertetnie a Gömörország folyóirat idei tavaszi számában). Valóban, ma már szinte minden lehetséges. A világhálón kalandozva azt is megtalálja a türelmes- vagy inkább ráérősen bogarászó?- ember, amiről sejtelme sem volt azelőtt. Talán ezért is teljes mélységében át tudja érezni a kultúr- ember azt az örömöt, amit például ' -bábán élhetnek át mostanában berek, ahol néhány hete a diktatórikus hatalom hivatalosan megengedte a mobütelefon és a számítógép használatát. (Azelőtt csak külföldiek számára volt elérhető a „szabadság szigetén” ez a számunkra már két évtizede természetesnek számító luxus.) A szabad információáramlás fölött érzett örömön túl azért olykor elmélázgat az ember^hová is vezet ez a nagy szabadság? Vajon nem fenyeget-e annak a réme, amire már rég figyelmeztetnek, hogy a gyerekek végleg elfordulnak a nyomtatott kultúrától, a könyvtől, mi több, a teljes természeti világtól? Hogy sport és mozgás, a mesék varázslatos vüágá- ban való kalandozás helyett görbülő gerinccel, megszállottan ülnek a vibráló képernyő előtt, és kreativitásuk az elektronika által behatárolt - mindennél szabadabbnak vélt, de csőlátással jellemezhető - ösvényre szűkül. Vagyis a vüág kitárulkozásával a világ alaposan be is szűkült. Gyakran jut eszembe a fent említett kutató öröme kapcsán, hogy amit a vámon nyerünk, elveszítjük a réven. Azzal ugyanis szinte senki sem foglalkozik, hogy mit fognak kutatni a jövő levéltárosai, genealógusai, grafológusai, irodalomkutatói? Ki ír manapság levelet, ki használ egyáltalán tollat és papirost? Kinek lesz módja kutatni egy-egy nagy író, gondolkodó, közéleti személyiség, politikus, tudós írásos,hagyatékát, ha azok e-maüekre, sms-üzenetekre korlátozódnak? Még ha akarná is, hogyan, miképpen? Bemegy az illető a szolgáltatóhoz, és kikéri az elektronikus postát? Aligha. Olvasom a Széchenyi Könyvtár honlapján, hogy a reformkor, a szabadságharc és az emigráció jelentős egyéniségei közül nagyobb gyűjtemény és hagyaték őrzi Bajza József, Egressy Gábor, Fáy András, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Pulszky Ferenc emlékét, a korszak kiemelkedő nőalakjai közül pedig többek közt Brunszvik Teréz, Czóbel Minka, Jászai Mari levelezése maradt fenn az utókor, számára. A legnagyobb írói hagyatékok közül a Madách Imréé, a Jókai Móré, a Justh Zsigmondé található meg, a 20. század elejének irodalmából főleg a nyugatosok dokumentumai szerepelnek nagy számmal: Ady Endre, Ambrus Zoltán, Cholnoky László, Csáth Géza, Elek Artúr, Gárdonyi Géza, Harsányi Zsolt, Heltai Jenő, Her- czeg Ferenc, Krúdy Gyula, Schöpf- lin Aladár, Szép Ernő, Szabó Dezső kéziratai. Az OSZK kézirattári állománya, olvasható ugyanitt, tíz évvel ezelőtt elérte az egymilliós nagyságrendet. Azóta nyilván tovább gyarapodott. E roppant mennyiség évszázadok írott kultúráját öleli fel, nyújtja kereszt- metszetét és tükrözi egy kultúrnemzetnek a gondolkodását. Határ a csillagos ég, gondolhatnék, de meddig? Idestova két évtizede jelent meg tájainkon a számítógép, az internet és a mobiltelefon. S szűnt meg velük egy időben a klasszikus értelemben vett kézirat. Gondol-e valaki is arra, hogy az elektronikus szubkultúra - amellett, hogy hatalmas vívmány - mekkora károkat okoz? Hogy sirassuk-e a megíratlan leveleket, jegyzeteket, naplókat és cetliket, ma még megválaszolatlan kérdés. Korunk sietségében, hogy az alkotás mielőbb az olvasó kezébe kerüljön* amikor a korszerű nyomdatechnikának köszönhetően a felkapott művek akár hetek alatt befuthatják a világot, a gondolkodás, a titok keresése paradox módon lelassult. Mintha Pilinszky János híres verssora köszönne vissza: Boldogságig lelassult pusztulás. Könyv volt, van és lesz is, nem kétséges. A cédé, dévédé és egyéb műszaki csodák élettartama ugyanis nem vetekedhet az avítt könyvpapíréval. Meddig bírja egy ilyen lemezecske? Tíz évig? Húszig? Jussanak eszünkbe a kódexek, a papirusztekercsek, de akár a Gutenberg-galaxis néhány évszázados kiadványai. Nem kell siratni a könyvet, amíg kultúrem- ber él a földön, lesz könyv és könyvnyomtatás. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a divatjamúlt papír élettartama többszöröse a fémlemezecskééknek. Ám a huszonegyedik század levelezését felejtsük el.
