Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-22 / 94. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 22. Régió 5 Kamocsán a magyar alapiskolát már bezárták, most a református templomon lenne a sor? A nyitrai lelkész szerint az egyházi törvénykönyv nem tiltja a válást Nem fogadják el az ítéletet a menesztett lelkészek Iliás meggyőződése, az egyház jogtalanul fosztotta meg hivatalától. „A fő ok az volt, hogy elváltam. A felesé­gem megcsalt két másik református lelkésszel, akik máig szolgálnak. Nem tudtam megtartani házassági es­kümet, de ha a másik fél nem akarja, elköltözik és megcsal, ez ellen én nem tudok tenni. A református egyháznak meglátásom szerint mindegy, hogy én csaltam, vagy engem csaltak meg." (Csuport István felvétele) Kamocsa/Nyitra/Kistárkány. A Kamocsai Református Egyházközség tagjai be akaij ák zárni a Vág menti település református temp­lomát, így kívánnak tilta­kozni lelkészük leváltása ellen. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Vasárnap futótűzként teijedt el a hír a faluban, hogy a hivatalától megfosztott hat református lel­kész egyike a Kamocsán szolgáló Iliás Tamás. Egy csapásra hajléktalan és munkanélküli lett A szombaton Hanván ülésező egyházi fellebbviteli bíróság dön­tése elvált papokat érint, az elma­rasztalt lelkészek az ítélet szerint nem mutattak megfelelő erkölcsi példát gyülekezetüknek. Kamo­csán rendhagyóra sikeredett a va­sárnapi tizenegy órai istentiszte­let. Iliás Tamás a helyi református templomban búcsút vett a gyüle­kezettől. A lelkész részletezte há­zassága válságba jutásának okait, megjegyezvén, hogy az egyházi bíróság döntésével egycsapásra hajléktalanná és munkanélkülivé vált. „Kétszáznyolcvan támogató aláírást gyűjtöttek össze lelkészük mellett a helyiek. Korábban sokat szenvedett a kamocsai református gyülekezet, tizenöt éven belül öt lelkész váltotta egymást a telepü­lésen. Végre olyan lelkészt kap­tunk, aki összetartotta az egyház- községet. Kár, hogy a mi vélemé­nyünkre nem volt kíváncsi senki, holott jómagam is ott voltam Hanván” - mondta Korpás Elek, a kamocsai református egyház egyik gondnoka. A gondnok elmondása szerint 480 adófizető gyülekezeti tag él a faluban, közülük félszáznál is többen gyakorolják a hitüket és látogatják rendszeresen az isten­tiszteleteket. „Negyven éve hite­met gyakorló, templomlátogató ember vagyok, de most úgy dön­töttem, kiveszem a pádból az imakönyvet, a templomi szem­üvegemet, és nem jövök ide töb­bé. Példámat mások is követni fogják” - állított meg bennünket az istentisztelet után özvegy Beke Kálmánná. Az asszony elárulta, Iliás Tamás a korábbi lelkészekkel ellentétben rendszeresen látogat­ta a kamocsai családokat, az ifjú lelkész neki is erős támasza volt gyászában. A Dömötör családdal folytatott beszélgetésünk során megtudtuk, a négy éve Kamocsán szolgáló lelkészt szerették, befo­gadták. „Szomorú a szívem. Va­lamikor a kilencvenes évek táján kaptam a hívást fentről, és nagy erővel kezdtem el dolgozni Isten ügyéért. Isten többször próbára tett. A próbatételeket meg is áll­tam, sokszor könnyesen, megtör­ve, de tettem a dolgom...” - bú­csúzott Iliás Tamás. A lelkész nem értett egyet azzal, hogy a hívek bezátják a templomot, és kiemel­te, egy gyülekezet nem függhet a lelkész személyétől. Sokan amiatt is aggódnak, hogy ha lelkészük egy hét múlva kiköltözik a paróki­áról, és május elején másvalaki veszi át a hivatalát, hogyan bo­nyolítják majd le három fiatal kö­zeljövőben tervezett konfirmálá­sát. Akadtak olyanok is, akik a rossz hír hallatán el sem jöttek a templomba. Megtudtuk azt is, hogy a faluban sokan nehezteltek az elvált lelkészre kicsapongásai és bizonyos döntései miatt. Kosár Károly nem hajlandó elhagyni a parókiát Május 1. után sem hajlandó el­hagyni a parókiát Kosár Károly, a hivatalától szombaton megfosz­tott nyitrai református lelkész. Azt mondja, nincs hová mennie, és az egyházi fellebbviteli bíróság döntését sem tartja igazságos­nak, mert nem mér egyforma mércével. „Az ellenünk felhozott legfőbb érv az volt, hogy elváltunk, vagyis olyasmit követtünk el, ami sérti a vallásos érzületet és erkölcsi sza­bályokba ütközik. De csak az utóbbi öt évben elvált lelkészeket pellengérezték ki. Akik ez előtt az időszak előtt váltak, maradhatnak a hivatalukban” - mondta el la­punknak Kosár Károly, aki 2004 júniusa óta szolgál Nyitrán. Ugyancsak lelkész feleségével he­lyezték ide, az asszony azonban információink szerint két éve el­hagyta őt és a gyermekeit is. A lel­késznőt akkor a gyülekezet elha­gyásáért megfosztották a palástjá­tól, de néhány hónap után vissza­kapta. Jelenleg a kelet-szlovákiai Őrösben szolgál, ő is a szombaton kizárt lelkészek közé tartozik. Kosár Károly most egyetemista fiával él a nyitrai parókián, ahol a református kollégium és a bérbe adott épületek gondnoki tisztjét is ellátja. Arról, hogy mihez kezd és miből fog megélni, ha nem gyako­rolhatja hivatását, fogalma sincs, mert semmilyen más szakképesí­tése nincs. Azt sem tudja, felölthe- ti-e még valaha a papi palástot, mert az ítélet kihirdetésekor azt mondták nekik, fellebbezésnek helye nincs. „A püspök tett valami homályos ígértet, hogy a májusi zsinat elfogadhat olyan törvényt, amely alapján majd kérvényez­hetjük egy idő után a hivatalba va­ló visszahelyezést. Engem inkább az érdekelne, minek alapján válo­gattak így közöttünk, mert az egyházi törvénykönyvünk nem tiltja a válást - nem is foglalkozik vele - és ezelőtt is volt rá példa” - érvel Kosár Károly. „A nyitrai gyü­lekezet első lelkésze, Šedivý Lász­ló, aki a templomunkat építtette és számos zsidót megmentett az­zal, hogy kikeresztelte őket, szin­tén elvált ember volt, az erkölcsi nagyságához mégsem férhet két­ség. De elvált ember a Selye János Egyetem teológia karának dékán­ja Molnár János is, és sorolhat­nám a példákat egészen az egy­házban betöltött magas poszto­kig. Ahol a házasság engedélye­zett, ott válás is előfordulhat, de a lelkészt elsősorban a munkája alapján kell megítélni és erre a gyülekezet a legalkalmasabb” - véli a menesztett tiszteletes. Kosár Károly a nyolcvanhárom tagú nyitrai gyülekezeten kívül az ötven tagú alsószőllősi (Dolný Vi- nodol) és a csak pár tagot számlá­ló valkházi (Vlkas) valamint kis- mányai (Maňa) gyülekezetek lel­késze is. Valamennyi gyülekezete kiállt mellette, de ezt a döntésho­zók nem vették figyelembe. „Számunkra ez komoly veszteség, mert nagyon elégedettek voltunk a lelkész úrral, a prédikációit és a gyülekezethez való hozzáállását illetően is. A válását mi családi ügynek tekintettük, erkölcsi szempontból semmilyen kivetni­valót nem láttunk az életvitelé­ben” - tudtuk meg a nyitrai re­formátus gyülekezet gondnoká­tól, László Bélától. „Örültünk, hogy végre olyan lelkészünk van, aki letelepedett Nyitrán, és együtt élt a gyülekezetével. Ha valaki csak egy héten egyszer jön isten­tiszteletet tartani, ez a szoros kap­csolat lehetetlen” - fejtette ki ag­godalmát László Béla. A püspökségen nem tudták a menesztett lelkészeknek meg­mondani, ki fogja a jövő hónaptól elfoglalni a helyüket. Kosár Ká­roly sem tudja, ki lesz az utódja, de azt kijelentette: a parókiáról csak bírósági végzéssel, rend­őrökkel tudják kilakoltatni. Az ál­tala ellátott négy gyülekezet kö­zül idén csak Álsószőllősön ké­szültek konfirmációra - eredetileg május 4-ére tervezték, de a történ­tek miatt már a most következő vasárnap megtartják. A gyülekezet álláspontját nem vették figyelembe Nem tartja elfogadhatónak a Szlovák Református Keresztyén Egyház Fellebbviteli Bíróságának Hamarabb konfirmálnak Farkas Barnabás kistárkányi presbiter elmondta, a falu­ban a konfirmálásra 2008. május 4-én került volna sor. (Ekkor Nagy Zoltán a döntés értelmében már nem gyako­rolhatja hivatását - a szerk. megj.) A helyiek, mivel ra­gaszkodnak lelkészükhöz, úgy határoztak, a szertartást a tervezett időpontnál hama­rabb, már a hét végén meg­tartják. (leczo) hétvégi döntését Nagy Zoltán, a hivatalától megfosztott hat lel­kész egyike, és az ítélet megvál­toztatásában reménykednek a he­lyi gyülekezet általunk megkér­dezett tagjai is. A kistárkányi lelkészt az egyház időszaki tanácsa Komáromban már 2008. február 8-án vétkesnek mondta ki a „családi életének a re­formátus keresztyén erkölcsi el­vekkel ellentétes alakításában”, és a bíróság az Alkotmány 17. para­grafusa 6. bekezdésének d pontja értelmében lelkészi hivatalának elvesztésére ítélte. A döntés in­doklása szerint: „Nagy Zoltán lel­kész házasságában 2003-ban krí­zis történt, amelyet válókereset közös beadása, és a válás kimon­dása követett. Volt felesége azon­ban a válás kimondása után is ott lakott a parókián, 2007. május 31-én pedig újra házasságot kö­töttek. A bíróság Nagy Zoltántól az ügyet elkendőző nyilatkozatai következtében nem kapott hiteles magyarázatot arról, hogy mi veze­tett a válásához, és arról sem, hogy milyen jellegű volt a kapcso­lata volt feleségével az alatt az idő alatt, amíg házasságon kívül együtt éltek a Kistárkányi Egy­házközség parókiáján. A volt fele­ség ottlakását kb. 3 és fél évig a bí­róság semmiképpen sem tudta el­fogadni természetes élethelyzet­nek. A bíróság mérlegelte azt a körülményt is, hogy Nagy Zoltán újból megházasodott volt felesé­gével. Erre azonban egy nappal azt követően került sor, hogy a Zsinati Tanács által elrendelt fe­gyelmi eljárás és vizsgálat kereté­ben az esperes meghallgatta őt. A bíróság arra a megállapításra ju­tott, hogy az újbóli házasságkötés célja elsődlegesen a fegyelmi eljá­rás megszüntetése volt. Arról vi­szont nem tudott meggyőződni, hogy erre a házasságkötésre, és így családi állapotának rendezé­sére akkor is sor került volna, ha a fegyelmi eljárás nem indul meg. A bíróság megállapította azt is, hogy Nagy Zoltán művészi tevé­kenysége keretében több olyan festményt festett és állított ki nagy nyilvánosság előtt, amelyeknek a formája és a tartalma nehezen egyeztethető össze a református lelkésztől elvárható erkölcsi el­vekkel. Volt, illetve jelenlegi fele­ségét meztelen felsőtesttel festet­te le egyértelműen erotikus sugal­lattal bíró festményeken. A bíró­ságnak nincs kifogása a művészi tevékenység ellen, de református lelkésznek egy festmény nyilvá­nosságra hozatala esetén mérle­gelnie kell annak erkölcsi üzene­tét is, továbbá volt és jövendőbeli felesége lelkészfeleségként adódó méltóságának megőrzését.” Nagy Zoltán a határozat ellen akkor is fellebbezett, és lapunk­nak elmondta, most is élni kíván minden rendelkezésre álló törvé­nyes eszközzel, hogy igazát bizo­nyítsa. A kistárkányi lelkészt tá­mogató állásfoglalást eddig 958-an írták alá, és a lekészi hiva­tal elvesztését kimondó „elsőfo­kú” döntés megváltoztatását kérte Ágcsemyő, Tiszacsemyő és Kis- tárkány önkormányzata valamint Nagytárkány polgármestere is. A hét végén a fellebbviteli bíróság ezeket a véleményeket egy eny­hébb büntetés kiszabásához - úgy tűnik - nem tartotta elégséges­nek. (száz, vrabec, leczo) Segítséget ajánlottak Nagy Zoltán kistárkányi lel­kész tájékoztatása szerint az­után, hogy nyilvánosságra ke­rült az egyházi bíróság elma­rasztaló döntése, már többen jelezték neki, gondoskodnak arról, hogy a jövőben legyen hol laknia. Több polgármester pedig a segítségét ajánlotta fel, hogy minél előbb munkát találjon, (leczo) Nyílt titok volt Kamocsán A lelkész elmondása szerint élete nyitott könyv volt a falu előtt, ezért azt sem lehetett sokáig titokban tartani, hogy válságba került a házassága. A történtek két táborra szakították a kamocsaiakat. Sokan Nátek Katalin lelkészt emlegették nagy szeretettel, állítólag az ő ideje alatt jól működő templomi kórusa, ifjúsági csoportja volt a gyülekezetnek. A községházán megtudtuk, kezdetben örültek a szimpatikus fiatal lelkész házaspárnak, mivel kevés értelmiségi fi­atal marad a faluban. Jó volt az együttműködésük az önkormány­zattal, több közös rendezvényt szerveztek. Sajnálattal fogadták a hírt, hogy az édesanya a válást követően a fiával együtt elköltözött Kamocsáról. (száz) Nagyszülei zsigárdi házában emlékeztek az egy éve fiatalon elhunyt színművészre Emléktáblát avattak Kaszás Attila tiszteletére GAÄL LÁSZLÓ Zsigárd. Emléktábla avatásával emlékeztek az egy éve elhunyt Kaszás Attilára a vágsellyei járás­beli községben. Az emléktáblát a művész nagyszüleinek házán he­lyezték el, ott, ahol édesanyja szü­letett, és ahol ő gyerekkorában sokat tartózkodott. A színművész megvásárolta a nagyszülői házat, a falunak ajándékozta, és a helyi­ekkel közösen megalapította a Pro Traditione Zsigárd Polgári Társu­lást azzal a céllal, hogy ott tájhá­zat alakítsanak ki. „Házat, amely­ben élet lesz, nem egy dohos sza­gú, néhanapján kiszellőztetett múzeum. Ház, amelyben a helyi nótás kedvű asszonyok összejö­hetnek, gyermekeink kézügyes­ségüket fejleszthetik, megismer­hetik történelmünket, hagyomá­nyainkat” - mondta beszédében Baranyay Alajos polgármester, mielőtt leleplezte az emléktáblát, a peredi Nagy János és a zsigárdi Čenék Žiaček alkotását, amelyet Istenes István helybeli református lelkipásztor is megszentelt. A táb­la előtt virágot helyeztek el Kaszás Attila szülei is. (gl) Kaszás Attila édesanyja és Kürthy Veronika (Szőcs Hajnalka felvétele AJÁNLÓ Április 24. (csütörtök) Vágsellye - 17.00: Viera Tomanová munka-, szociális és családügyi minisztert is váqák arra a lakossági fórumra, ame­lyen elsősorban a nyugdíjbizto­sítás reformjáról kaphatnak tá­jékoztatást az érdeklődők. A nyilvános találkozó a városhá­za nagytermében lesz. (gl) Április 26. (szombat) Zselíz - 9.30: IV. a Felvidéki Országos Rovásírásverseny megnyitó ünnepsége a Városi Művelődési Központban; 10.30: írásbeli versenyfelada­tok a gimnáziumban; 14.00: ünnepi műsor a művelődési ház­ban, közreműködik a zselízi Kin­cső néptánccsoport, a Lekéri éneklőcsoport, és Szakács Gábor dalszerző-énekes, a Foríai Sán­dor Rovásíró Kör elnöke. 15.00: eredményhirdetés. A nap folya­mán több készségfejlesztő fog­lalkozást és szórakoztató prog­ramot kínálnak a szervezők: megtekinthető Tarics Péter Kőbe vésett, fába rótt történelem című rovásírás-kiállítása, csuhézni Keszegh Ágnes, batikolni pedig Baka Zsuzsa népművész irányí­tásával lehet. (fin)

Next

/
Oldalképek
Tartalom