Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-21 / 93. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 21. Vélemény és háttér 5 ' TALLÓZÓ NEW SCIENTIST Amerikai kutatók egy új gyilkos vírus felfedezését jelentették be - a kórokozóra egy eldugott bolíviai faluban bukkantak. A tudósok szerint a Chapare-vírus élőhelye jelenleg csupán a falucskára korlátozódik, ám elterjedhet. A kórokozót öt éve fedezték fel: 2003. január 4-én a faluban egy 22 éves farmer betegedett meg, láz és fejfájás gyötörte. A tünetegyüttes izom- és ízületi fájdalommal, hányingerrel s vérzéssel egészült ki, két héttel később a férfi halott volt. A helyi orvos elküldte a mintát az USA Be- tegségmegelózési és Ellenőrzési Központjába. Az atlantai CDC-laboratórium alátámasztotta, hogy egy eddig ismeretlen vírusról van szó. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Borítékolni lehet, hogy néhány éven belül a honi iskolák valamelyikében eldörren a fegyver Aluljárók fiai Újra van egy botrányunk. Főhősei újra kamaszok, újra az országos bulvársajtónak köszönhetően kapták meg 15 perc világhírnevüket, hogy néhány nap múlva újabb kamaszok és újabb botrányok foglalják el a helyüket. LOVÁSZ ATTILA Az idei év valahogy kedvez a kamaszbotrányoknak. Magyarországon kamaszok püfölnek tanárokat, Csehországban egy emós kislány lett öngyilkos, nálunk meg néhány éppen férfiasodó fiatalember úgy gondolta, a biológiaórán tanultakat most már a gyakorlatban is illenék leellenőrizni. A médiadeviancia nyálcsorgató fogyasztóinak szállított napi betevőn túl viszont hiányzik - ha már nyüvánosság előtt boncolgatjuk az effélét - a konklúzió, s annak levonásához szükséges legfontosabb kérdés: a szereplőkkel mi lesz? Mert a „hűha, no de üyet?” típusú moralizálás, tudjuk, sehová nem vezet. Nem valljuk be magunknak, hogy egyszerűen nem értjük felnőtté váló gyermekeinket, ugyanúgy, ahogyan minket sem értett szüléink generációja, hiába mondogattuk, mások leszünk, liberálisabban neveljük majd gyermekeinket, tettük is, s most nem tudjuk, mit kezdjünk velük. .Aluljárók fia, a sorsod valahol hibás!” - énekelte Révész Sándor, a mai kamaszok szüleinek idolja. 1979-ben a Magyar Ifjúság teljes lapszámokat szentelt az ún. Púamis jelenségnek, betiltani már nem lehetett, Aczél elvtárs tudta, tízezrek látogatják a koncerteket. A lakótelepi, nyakba akasztott kulcsos gyerekek sorsáról tanulmányok jelentek meg, majd felnőttünk, és teszi mindenki a dolgát. Kate Winslet amerikai pedopszichológus a nyolcvanas években publikálta a Gyermekek gyerekkor nélkül c. munkáját, amelyet a hetvenes évek televízió előtt, jobbára csonka családban felnőtt kamasznemzedékéről írt. Mit tudott még akkor az egyébként kiváló szakember a netről, a mobiltelefonról, a kukkolós technológiák nyilvánosságáról, a YouTube-ról? Pedig, tetszik, nem tetszik, olyan jelenetekkel, mint ami múlt heti botrányunk alapját képezte a bulvárban, tele van a YouTube, tartalmak ezrei kerülnek föl gyermekeink viselt dolgairól, s mi csak bámulunk. Mi történik? Pedig nem történik semmi. Harminc évvel ezelőtt a kamaszok fekete-fehér topless képeket cserélgettek öt koronáért, a maiak azt töltenek le a vüághálóról, amit akarnak. S nem ez a baj. A baj ott kezdődik, hogy mindezt magyarázat, támasz, fogódzók nélkül teszik, a koordinátákat keresve a bulvárban találnak magyarázatokat, megoldásokat. Ä teljesítménycentrikus világban a kamasznak ugyanannyi kérdése van, mint volt szüleinek, nagyszüleinek, jobbára igenis csak kérdései vannak, a világ meg naphosszat válaszokat vár tőle. Anélkül, hogy bárkinek ideje lenne a gyermekre, mert a szülő pénzt keres, sokszor még a nagyszülő is, az iskola a társadalom perifériáján (tessék megnézni nyilvános költségvetési mutatókat vagy a bérezést a rendszerben). A magára maradt kamasz szubkultúrákba menekül, amelyből most éppen nem kettő van (emlékszünk a csö- ves-digó ellentétre), hanem több tucat. Az érzékenyebbje a punk, metál, emo, hardrock szubkultúrákban talál barátokat, elismerést, válaszokat. Meg néha az alkoholban és a kábítószerben, az sms-kapcsolatokban, a chatelés- ben. Nem áll szándékomban moralizálni. Csak tudom, hogy a nagyváros magánya ma már a falun is jelen van. Az aluljárók fia akár tanyán is felnőhet, kisközségekben élnek gyermekek közösségi kontroll nélkül úgy, ahogy harmincnegyven éve a metropoliszokban éltek. A média nyilvánosságának megszűntével néhány hülye kölyök büntetőjogi és nem pedagógiai probléma lesz, és akármennyire lehet kemény a következmény (mert következmény nélkül nem megy), a kutyát nem érdekli, mi lesz az áldozattal, miként dolgozza fel az intimitást ért sokkot és az azt követő nyilvánosságot. Az iskola igazgatója mentette a menthetőt, mást nem tehetett, ugyanúgy eszköztelen, mint bármelyikünk, de az affér szereplői még mindig jobban jártak, mit a cseh kislány, aki a hídról ugrott le és már nem tehet föl kérdéseket. Az elmúlt három év nagyjából húsz médianyilvánosságot kapott kamaszbotrányát olvastam vissza. Egyik sincs befejezve, egyiknek sincs konklúziója, egyikben sem érdekes egy héttel később, mi lesz a kölyökkel, s ha a bulvár hibázott (mert van rá példa), nincs visszatérés, helyreigazítás. Vannak elrontott sorsok, temetések és továbbra is megválaszolatlan kérdések. S vannak tendenciák, amelyek miatt borítékolni lehet a következő botrányt, s borítékolni lehet, hogy néhány éven belül a honi iskolák valamelyikében eldörren a fegyver. S ami szomorú, addig semmi sem történik... Lehet, hogy azután sem. „Koncentráljanak az oktatási feladatokra, és sürgősen oldják meg az egymás közti konfliktusokat" Gémesi: rendezzék a vitát a szlovákiai magyarok! MT1-HÁTTÉR Gémesi Ferenc kisebbségi és nemzetpolitikáért felelős magyar államtitkár sajnálatosnak és visszatetszőnek tarja a szlovákiai magyarok oktatási vitáját. Azt kéri az érintettektől, koncentráljanak a feladatokra, és sürgősen oldják meg az egymás közti konfliktusokat. A Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára annak kapcsán nyilatkozott, hogy a szlovákiai magyar pedagógusokat felháborította az anyaországból érkező oktatási-nevelési támogatások elosztásának jogosítványával búó Pázmány Péter Alapítvány (PPA) ügyvezetőjének lépései, ezért az érintett, Zsillé Béla távozását követelik. Gémesi Ferenc emlékeztetett arra, hogy a kedvezménytörvény alapján adható oktatási-nevelési támogatás folyósítására a szlovákiai magyarok esetében egy 2003 decemberében kötött kormányközi megállapodás alapján kerül sor, amely meghatározza a lebonyolító szervezetet (ez a PPA) és a támogatás kereteit. Ez hozzájárul a magyarok kulturális, nyelvi identitásának megőrzéséhez és fejlesztéséhez, valamint a Szlovákia területén a magyar kultúrával foglalkozó, a magyar nyelvoktatást biztosító művelődési és közoktatási intézmények finanszírozásához. Az előző évekhez hasonlóan az idei tanévben is csaknem 49 ezer általános és középiskolás, valamint 357 egyetemi, főiskolai hallgató kap támogatást. Gémesi a 2007/2008-as tanévi pályázati kiúás előtt egyeztetést tartott, amelyen részt vett az Magyar Koalíció Pártja elnöke, Csáky Pál, az alelnök Szigeti László, a támogatásokat lebonyolító Pázmány Péter Alapítvány kuratóriumának elnöke, Rigó Magdolna és ügyvezetője, Zsillé Béla. Az oktatási-nevelési támogatások alap- és középiskolai felhasználására vonatkozóan olyan megállapodás születetett, amely - a kedvezménytörvény és a szlovák-magyar kormányközi megállapodás szabta keretek között - lehetőséget ad az iskoláknak és a szülői szövetségeknek, hogy helyben, közösen döntsenek a támogatás felhasználásáról, figyelembe véve a regionális fejlettségbeli különbségeket. A megállapodás alapján született az idei „Szülőföldön magyarul” pályázati kiírás, amely rögzíti, hogy a támogatás olyan tankönyvek, taneszközök és oktatási segédeszközök vásárlására költhető, amelyeket minden diák használ és biztosítása nem az iskola fenntartójának kötelessége. A támogatás emellett továbbra is felhasználható tanulmányutakra, kulturális rendezvényekre és szociális jellegű támogatásokra. Gémesi Ferenc felhívta a figyelmet, hogy az iskolák egyéb kiadásainak fedezésére két forrás is rendelkezésre áll. Egyrészt: a Pázmány Péter Alapítvány idén szélesebb körű pályázatot hirdet - a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együttműködve - hagyományőrző és művészeti csoportok működésének támogatására, szakmai napok és egyéb, az iskolák igényeire szabott programok támogatására. Másrészt további támogatási forrást jelent a Szülőföld Alap oktatási és kulturális kollégiumának évente kétszer megjelenő pályázati kiúása, amely lehetővé teszi, hogy az oktatási intézmények a szükséges eszközök beszerzésével, programokkal, esetleges felújítással, épületbővítéssel emeljék az oktatás színvonalát. KOMMENTÁR Madách: Csáky tragédiája MOLNÁR NORBERT Heteken át folytak a találgatások, vajon miért szavazta meg az MKP a Lisszaboni Szerződést azon felül, hogy meg akarta szavazni. A játék ugyanis azokban a napokban nem a szerződésről, hanem a sajtótörvényről szólt. Az ellenzék Mikuláš Dzurinda sugallatára falanxba tömörült a sajtótörvény körül, s feltételül szabta annak módosítását a szerződés fejében. Igen ám, de az MKP a rossz sajtótörvény megszavazása ellenére rábólintott a Lisszaboni Szerződésre. Ajól értesültek akkor azt mondták, az MKP hálából megkapja az oktatási törvény módosítását. A többi ellenzéki párt felháborodott, a szlovákiai magyarok meg azt mondták: nem oly rossz üzlet. Aztán jött Mikolaj oktatási miniszter, aki hivatalból nemzeti, s közölte, nem lesz magyar szájíz szerinti oktatási törvény, majd bejelentette, akadnak pontok, amelyeket módosítanak, mit ád isten, magyar szájíz szerint. A szlovákiai magyarok meg azt mondják, nem oly rossz üzlet. Egyetlen információ volt konstans heteken keresztül: az MKP és a Smer nem egyezett meg ebben a kérdésben. Az azonban, amit Bugár Béla mondott tegnap a televízióban - s amit Berényi József és Bárdos Gyula is közvetve megerősített - azt jelenti, hogy az egyetlen konstans hír is hazug volt. Mert miért állítanák mindhárman ugyanazt, miért találnának ki egy találkozót? A másik oldalon áll Csáky Pál és a Smer, amelynek már réges rég nem hiszünk. Ezek után döntse el ki-ki saját vérmérséklete szerint, született-e valamiféle egyezség az MKP-vezetés és a Smer-vezetés között. Én azt mondom: született. Érthető, hogy mindkét fél számára rendkívül kínos ez a találkozó. A Smer hogy magyarázza meg Slotáéknak, hogy az MKP-val tárgyal, a magyarok meg mit mondjanak a többi ellenzéki pártnak, amelyek amúgy is kellőképpen megorroltak rájuk. De hazudni nem lehet. El lehet hallgatni az igazságot, de hazudni soha, mert ha az kiderül, az egyenlő a politikai halállal. És ebben a kérdésben most úgy tűnik, sokan és sokat hazudtak. S valaki vagy valakik továbbra is hazudnak. De vajon meddig éri meg lódítani? Nem egyszerűbb előállni, és azt mondani: kibizniszeltük, kövezzenek meg érte. Kicsit belezöl- dül a párt, de hát koptak már itt el arcok. Nem az MKP lenne az első és az utolsó sem, amely hazudott. De így folytatni vérciki. Ha Bugár Béla igazat mond, akkor Csáky Pálnak le kell mondania. Az egyik ok, hogy hazudott, de ilyen alapon az összes politikus lemondhatna, tehát ezt jegeljük. Azért kell lemondania, mert egymillió koronát kért a Madách-Posonium kiadónak- amely az ő könyveit is kiadja - akkor, amikor éppen a szlovákiai magyarok számára oly fontos oktatási törvény formája, a sajtótörvény, valamint az ország szempontjából talán legfontosabb dokumentum, a Lisszaboni Szerződés és az ellenzéki együttműködés volt játékban. Ez nagyobb hiba annál, minthogy egy vállrándítással el lehessen intézni. JEGYZET Csiszolatlan gyémánt JUHÁSZ KATALIN Ha Amerikában született volna, már világsztár lenne. Sokszor halljuk ezt az elcsépelt megállapítást, kicsit ciki is leírni, mégsemjut eszembe semmi frappánsabb. Él Komáromban egy csodagyerek. Hodek Dávidnak hívjak, kilenc éves, és olyan dzsesszdobos, akiről komoly szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a városban egyszer szobrot fognak neki állítani, mivel Jókai óta ő Komárom legtehetségesebb fia. Elnézést kérek az összes komáromi színésztől, írótól, grafikustól és filmestől. El tudom képzelni, mennyire gyűlölnek most. De az a helyzet, hogy múlt kedden saját fülemmel hallottam játszani Dávidkát, és teli van vele a szívem, nem tudok mit csinálni, imádom őt, engedtessék meg hát nekem egy kis lelkendezés. A kissrácról már kétévesen kiderült, hogy valami nincs rendben vele. A homokozóban nem volt hajlandó rendeltetésszerűen használni a műagyag vödröket, hanem felfordította őket és dobolni kezdett rajtuk. Háromévesen már Ringó Starr és az Earth, Wind and Fire videóit bámulta, főleg a dobos kötötte le a figyelmét, az ő mozdulatait utánozta. Szülei, akik nem igazán értettek a dzsesszhez, nem győztek álmélkodni. Dávid négyévesen már felnőtt zenészekkel játszott, akiknek igencsak furcsa lehetett, hogy egy tökmaggal is egyeztetniük kell koncert előtt, és amit a gyerek megun, azt többé nem szívesen játssza. Ma pedig már csak a legnagyobbak tudják megtalálni vele a közös nevezőt, azok, akik Dávidhoz hasonlóan nemcsak értik, hanem érzik is a zenét. A kissrác április közepén Szlovákia legjobb dzsessz-klub- jában, a kassai GeS klubban mutatkozott be a magyarországi újságírók és impresszáriók előtt. Sok mindent elárul, hogy a közönség nagy része az aznap estére meghirdetett két koncert közül csak az elsőre volt igazán kíváncsi. További adalék, hogy a Hodek szülők láthatóan féltik gyermeküket a zenei szakmától, vonakodva engedik Dávidot a nagyvadak közelébe, akik viszont két kézzel kapnak a lehetőség után, hogy a kilencéves dobos fenoménnal zenéljenek. Bolyki Balázs, a magyarországi dszessz-szcéna egyik legtehetségesebb énekese például kijelentette, hogy a srác isten áldotta tehetség, és ő személy szerint megtisztelve érzi magát, hogy vendégként részt vehetett ezen a koncerten, melyet egyébként a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete szervezett Kassára, épp a vájt fülű helyi közönség és a klubtulajdonos miatt. Kíváncsian várom, mi jön most, mire volt jó ez a promóciós koncert. Könnyen lehet, hogy a világhír felé vivő első lépcsőfok szemtanúja voltam. Ami ezek után történik Dáviddal, azt már rábízom ahozzáértőkre. Kívánom nekik, hogy bölcsen, higgadtan és érzéssel döntsenek: nem mindennapi csiszolatlan gyémánt került a kezük közé...
