Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-19 / 92. szám, szombat
, 26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 19. www.ujszo.com ß Akit a parfüm szíve, azaz a lényege érdekel, az csak a csuklóját húzza bele a kipermetezett illatfelhőbe ráscet gyomrában keletkező ámbra. Ezeket az illatanyagokat ma már az állatvédők nyomására is, szinte teljes mértékben szintetikus megfelelőjükkel helyettesítik. A természetes esszenciáknál ugyanis nagyon nehéz a változatlanság megőrzése, a virágok illata függ az időjárástól, a klímától, a talajtól, a csapadék mennyiségétől és attól is, milyen más növények termettek a közelükben. A parfümgyártás három nagy eljárásra bontható, ezek közül a legrégibb az illatosítás. Lényege, hogy a törékeny virágokat zsíros anyagra helyezik, majd huszonnégy óránként megismétlik ezt a folyamatot, míg végül a virágok illata beleszivárog az alapanyagba. A desztillá- lás a bizánci kultúrában terjedt el - az alapanyagok illatösszetevőiből párlatot nyernek, majd a lombik kivezető csövén az ebből nyert olajat felfogják. Ezt az eljárást ma is alkalmazzák az abszolút esszenciák készítésénél. A 19. század végén fedezték fel a vegyi kivonást, ami abból áll, hogy a virágokat és illatos anyagokat oldószerbe áztatják, majd párologtatás után egy sűrű alapanyagot kapnak Orrképző akadémia a szagok szakértőinek A parfüm alapanyaga mindig az a különböző esszenciákból összeállított illatkoncentrátum, amelyet hosszú évek munkájával találnak ki a nagy cégek laboratóriumaiban. Az alkotómunka az úgynevezett Orr feladat. Aki tökéletesen ismeri a természetes esszenciákat, tudja elegyítésük titkait, s ezenkívül pedig valamiféle hatodik érzéke is van, amely megsúgja neki, mikor ideális az alapanyagok aránya és mikor érkezett el az a pillanat, amikor a számtalan összetevőből kialakul egy új illat. Ilyen elismert szakember alig száz dolgozik az egész világon. Vannak, akik egy-egy cég szolgálatában állnak, mások gyárat alapítanak és csak a saját parfümkreációikat árulják, néhányan pedig megmaradnak független par- fümkreátomak és felkérésre dolgoznak. A legnevesebb „orrképzők” Franciaországban vannak, ezek egyikén a versailles-i ISPCIA Fragrance Academyn tanul a magyarországi Zólyomi Zsolt is. Az akadémián csak egy tucatnyian tanulnak, tehát a szagérzékenységen és a fantázián kívül szerencse is kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön. „Azt hiszem engem azért vettek fel, mert nekik is kell a frissítés, a más környezetből érkezett, más szagokhoz szokott orr - mondja a fiatalember. - Mára az illatkreátorok is eléggé ellustultak, a biztosra mennek, hiszen a megrendelőket elsősorban a profitéhség hajija. Egy kis pezsgés, több merészség nagyon jót tenne a szakmának, mert egyre inkább kezdenek hasonlítani egymásra az illatok.” Az orrképző akadémián hat évig tartanak a tanulmányok, a diplomás Orr több mint háromszáz alapanyagot tud megkülönböztetni egymástól egymagában és más illatanyagokkal keverve is. „Én már kiskoromtól mindent megszagoltam, a nagymamám ruhásszekrényének az illatát éppúgy őrzöm, mint anyám húsleveséét vagy apám arcszeszéét. Ezek mind emlékeket idéznek, vágyakat generálnak, érzelmeket ébresztenek - ezért nem mindegy, kit milyen illattal azonosítunk. Az idők során j szinte teljesen elveszítettük a szaglásunkat, alig használjuk az orrunkat - ezért van az, hogy mindenki a reklámok alapján vesz parfümöt és nem a sajátját keresi. Pedig érdemes válogatni, mert a test természetes illata nagyban befolyásolja a parfüm kicsengését és az sem mindegy, harmóniában van-e a parfüm a viselője egyéniségével. Intim helyzetekben különösen fontos ez a kémia, ha valakit zavar a másik ember szaga, annak a kapcsolatnak biztos lőttek.” Egy kis desztillált víz és sok hókuszpókusz Szlovákiában még kevés illatszerbolti eladóról lehet elmondani, hogy valódi szakértője az illatoknak és a vevőket személyre szóló tanácsokkal tudná ellátni. A választásnál így mindannyian magunkra vagyunk utalva és jó, ha az alapvető trükkökkel tisztában vagyunk. A parfüm valódi ülata rejtett, ezért amint kifújjuk, ne szagoljunk rögtön bele. Ne a kikészített papírfecnire fújjuk, hiszen nyilván a továbbiakban sem papírról akaijuk szagolgatni és ne is a csuklónkra, mert akkor csak az első, fejillatot fogjuk érezni. Akit a parfüm szíve, azaz a lényege érdekel, az csak a csuklóját húzza bele a kipermetezett illatfelhőbe - így tudhalja meg, mit fognak rajta érezni mások. A piperecikkeknél különös jelentősége van a csomagolásnak, a parfümök üvegeit híres képzőművészek, forma- tervezők találják ki és természetesen, ennek az árát is a vevő állja. A kasszánál ugyanis nemcsak a néhány millilitemyi desztillált vízben feloldott illatanyagért és festéktartósítóért fizetünk, hanem a parfümőr munkájáért, márkanévért - ez teszi ki az iparág több tíz milliárd dolláros éves forgalmának túlnyomó részét. Bármilyen fontos, sőt, nélkülözhetetlen része a dolognak az illóolajok kereskedelme, az igazi bizniszt a parfümök világában sem a megfogható érték jelenti, hanem a reklámok által sugallt hit, hogy az üvegcsével életérzést, személyiséget vásárolunk. Amikor már megvettük a parfümöt, bánjunk vele értékének megfelelően, azaz száraz, hűvös helyen tartsuk, mert így a felbontás után akár két évig is megőrzi a minőségét. Nedves, meleg helyen, pl. a fürdőszobában a parfüm megromlik, ülata csak rossz utánzata marad a réginek. Végezetül pedig még egy jó tanács Zólyomi Zsolttól: a parfümök használatára is érvényes, hogy a kevesebb néha több. Ne burkolózzunk illatfelhőbe, ne akaijunk mindenkit elkábítani és mindenhol dominálni. Az igazi nő és az igazi férfi úgy használja az illatszert, mintha az a saját bőrének kipárolása lenne: természetes, diszkrét, ugyanakkor rafinált és csábító, pontosan azt árulja el a viselőjéről, amit ő akar üzenni általa. Melyik a számunkra megfelelő illat? Hogyan válasszunk tehát illatot, hogy az bennünket fejezzen ki, de másokat is elvarázsoljon? Elöljáróban jó tudni, hogy a parfümöket négy kategóriába soroljuk. Vannak citrus, virág, ámbra vagy keleti és fa alapú kompozíciók, de ezek egymással is kombinálhatok, hiszen egy-egy termék gyakran húsz-harminc alapanyagból áll a narancstól a jázminon át egészen a vanüiáig. A világ legdrágább parfümje az Ománban gyártott Amouage százhúsz természetes adalékanyagot tartalmaz, többek közt mirhát, tömjént, tubarózsát, üang-üang gyantát, mósuszt és szantálfát. Az illat ugyanis rendkívül bonyolult többtételes kompozíció, melyet érzékszerveink csak fokozatosan képesek feldolgozni, és amelynek egyes rétegei három szakaszban szabadulnak fel. Az illat fejjegyét rögtön érezzük, a szíve az, ami később bontakozik ki és minden ember bőrén más, az alapja pedig még napok múlva (a pézsmaólaj például negyven évig) is érződik. Hat az ülatra a környezet hőmérséklete és nedvességtartalma is, testünkön akkor érvényesül a legjobban, ha fürdés után a már szárazra törölt, de még meleg bőrre permetezzük. Mivel a jó parfüm nem olcsó dolog, oda érdemes fújni, ahol a legmelegebb a bőr, mert ott intenzíven párolog. Ilyen hely a csukló belső hajlata, a fül mögötti terület és a könyökhajlat környéke. Szinte mindenkinek más illat esik jól nyáron és télen, munkahelyre vagy estélyre, de ezek általában ü- latkarakteren belüli különbségek. Jó útmutató az évszak szerinti csoportosítás: nyáron a könnyű, friss, gyümölcsös virágillatok, télen pedig a fanyar, édeskés, nehezebb illatok ajánlottak. Mindenképp váltogatni kell a parfümöket, mert ha túlságosan sokáig használunk egy illatot, az orrunk teljesen hozzászokik és már nem érezzük. I
