Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-19 / 92. szám, szombat

, 26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 19. www.ujszo.com ß Akit a parfüm szíve, azaz a lényege érdekel, az csak a csuklóját húzza bele a kipermetezett illatfelhőbe ráscet gyomrában keletkező ámbra. Ezeket az illatanyagokat ma már az állatvédők nyomásá­ra is, szinte teljes mértékben szintetikus megfelelőjükkel he­lyettesítik. A természetes esszen­ciáknál ugyanis nagyon nehéz a változatlanság megőrzése, a vi­rágok illata függ az időjárástól, a klímától, a talajtól, a csapadék mennyiségétől és attól is, milyen más növények termettek a köze­lükben. A parfümgyártás három nagy eljárásra bontható, ezek közül a legrégibb az illatosítás. Lényege, hogy a törékeny virá­gokat zsíros anyagra helyezik, majd huszonnégy óránként meg­ismétlik ezt a folyamatot, míg végül a virágok illata beleszivá­rog az alapanyagba. A desztillá- lás a bizánci kultúrában terjedt el - az alapanyagok illatössze­tevőiből párlatot nyernek, majd a lombik kivezető csövén az ebből nyert olajat felfogják. Ezt az eljárást ma is alkalmazzák az abszolút esszenciák készítésé­nél. A 19. század végén fedezték fel a vegyi kivonást, ami abból áll, hogy a virágokat és illatos anyagokat oldószerbe áztatják, majd párologtatás után egy sűrű alapanyagot kapnak Orrképző akadémia a szagok szakértőinek A parfüm alapanyaga mindig az a különböző esszenciákból összeál­lított illatkoncentrátum, amelyet hosszú évek munkájával találnak ki a nagy cégek laboratóriumaiban. Az alkotómunka az úgynevezett Orr feladat. Aki tökéletesen ismeri a természetes esszenciákat, tudja elegyítésük titkait, s ezenkívül pe­dig valamiféle hatodik érzéke is van, amely megsúgja neki, mikor ideális az alapanyagok aránya és mikor érkezett el az a pillanat, ami­kor a számtalan összetevőből kiala­kul egy új illat. Ilyen elismert szak­ember alig száz dolgozik az egész világon. Vannak, akik egy-egy cég szolgálatában állnak, mások gyárat alapítanak és csak a saját parfüm­kreációikat árulják, néhányan pe­dig megmaradnak független par- fümkreátomak és felkérésre dol­goznak. A legnevesebb „orrkép­zők” Franciaországban vannak, ezek egyikén a versailles-i ISPCIA Fragrance Academyn tanul a ma­gyarországi Zólyomi Zsolt is. Az akadémián csak egy tucatnyian ta­nulnak, tehát a szagérzékenységen és a fantázián kívül szerencse is kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön. „Azt hiszem engem azért vettek fel, mert nekik is kell a frissítés, a más környezetből érkezett, más szagokhoz szokott orr - mondja a fiatalember. - Mára az illatkreáto­rok is eléggé ellustultak, a biztosra mennek, hiszen a megrendelőket elsősorban a profitéhség hajija. Egy kis pezsgés, több merészség nagyon jót tenne a szakmának, mert egyre inkább kezdenek ha­sonlítani egymásra az illatok.” Az orrképző akadémián hat évig tartanak a tanulmányok, a diplo­más Orr több mint háromszáz alap­anyagot tud megkülönböztetni egymástól egymagában és más il­latanyagokkal keverve is. „Én már kiskoromtól mindent megszagol­tam, a nagymamám ruhásszekré­nyének az illatát éppúgy őrzöm, mint anyám húsleveséét vagy apám arcszeszéét. Ezek mind emlé­keket idéznek, vágyakat generál­nak, érzelmeket ébresztenek - ezért nem mindegy, kit milyen il­lattal azonosítunk. Az idők során j szinte teljesen el­veszítettük a szaglá­sunkat, alig használ­juk az orrunkat - ezért van az, hogy mindenki a reklámok alapján vesz par­fümöt és nem a sajátját kere­si. Pedig érdemes válogatni, mert a test természetes illata nagyban befolyásolja a parfüm ki­csengését és az sem mindegy, harmóniában van-e a parfüm a viselője egyéniségével. Intim helyzetekben különösen fon­tos ez a kémia, ha valakit zavar a másik ember szaga, annak a kap­csolatnak biztos lőttek.” Egy kis desztillált víz és sok hókuszpókusz Szlovákiában még kevés illat­szerbolti eladóról lehet elmondani, hogy valódi szakértője az illatok­nak és a vevőket személyre szóló tanácsokkal tudná ellátni. A válasz­tásnál így mindannyian magunkra vagyunk utalva és jó, ha az alap­vető trükkökkel tisztában vagyunk. A parfüm valódi ülata rejtett, ezért amint kifújjuk, ne szagoljunk rög­tön bele. Ne a kikészített papírfec­nire fújjuk, hiszen nyilván a továb­biakban sem papírról akaijuk sza­golgatni és ne is a csuklónkra, mert akkor csak az első, fejillatot fogjuk érezni. Akit a parfüm szíve, azaz a lényege érdekel, az csak a csuklóját húzza bele a kipermetezett illat­felhőbe - így tudhalja meg, mit fog­nak rajta érezni mások. A pipere­cikkeknél különös jelentősége van a csomagolásnak, a parfümök üve­geit híres képzőművészek, forma- tervezők találják ki és természete­sen, ennek az árát is a vevő állja. A kasszánál ugyanis nemcsak a né­hány millilitemyi desztillált vízben feloldott illatanyagért és festéktar­tósítóért fizetünk, hanem a par­fümőr munkájáért, márkanévért - ez teszi ki az iparág több tíz milliárd dolláros éves forgal­mának túlnyomó részét. Bár­milyen fontos, sőt, nélkülöz­hetetlen része a dolognak az illóolajok kereskedelme, az igazi bizniszt a parfümök vi­lágában sem a megfogható ér­ték jelenti, hanem a reklámok által sugallt hit, hogy az üveg­csével életérzést, személyiséget vásárolunk. Amikor már megvettük a parfü­möt, bánjunk vele értékének meg­felelően, azaz száraz, hűvös he­lyen tartsuk, mert így a felbontás után akár két évig is megőrzi a minőségét. Nedves, meleg helyen, pl. a fürdőszobában a parfüm megromlik, ülata csak rossz után­zata marad a réginek. Végezetül pedig még egy jó ta­nács Zólyomi Zsolttól: a parfümök használatára is érvényes, hogy a kevesebb néha több. Ne burkolóz­zunk illatfelhőbe, ne akaijunk mindenkit elkábítani és min­denhol dominálni. Az igazi nő és az igazi férfi úgy használ­ja az illatszert, mintha az a saját bőrének kipáro­lása lenne: természe­tes, diszkrét, ugyan­akkor rafinált és csábító, pontosan azt árulja el a vi­selőjéről, amit ő akar üzenni általa. Melyik a számunkra megfelelő illat? Hogyan válasszunk tehát illatot, hogy az bennünket fejezzen ki, de másokat is elvarázsoljon? Elöljáróban jó tudni, hogy a par­fümöket négy kategóriába sorol­juk. Vannak citrus, virág, ámbra vagy keleti és fa alapú kompozíci­ók, de ezek egymással is kombi­nálhatok, hiszen egy-egy termék gyakran húsz-harminc alap­anyagból áll a narancstól a jázmi­non át egészen a vanüiáig. A vi­lág legdrágább parfümje az Ománban gyártott Amouage százhúsz természetes adaléka­nyagot tartalmaz, többek közt mirhát, tömjént, tubarózsát, üang-üang gyantát, mósuszt és szantálfát. Az illat ugyanis rend­kívül bonyolult többtételes kom­pozíció, melyet érzékszerveink csak fokozatosan képesek feldol­gozni, és amelynek egyes rétegei három szakaszban szabadulnak fel. Az illat fejjegyét rögtön érez­zük, a szíve az, ami később bon­takozik ki és minden ember bőrén más, az alapja pedig még napok múlva (a pézsmaólaj pél­dául negyven évig) is érződik. Hat az ülatra a környezet hőmérséklete és nedvességtartal­ma is, testünkön akkor érvénye­sül a legjobban, ha fürdés után a már szárazra törölt, de még me­leg bőrre permetezzük. Mivel a jó parfüm nem olcsó dolog, oda ér­demes fújni, ahol a legmelegebb a bőr, mert ott intenzíven pá­rolog. Ilyen hely a csukló belső hajlata, a fül mögötti terület és a könyökhajlat környéke. Szinte mindenki­nek más illat esik jól nyáron és télen, munkahelyre vagy estélyre, de ezek általában ü- latkarakteren belüli különb­ségek. Jó útmutató az évszak szerinti csoportosítás: nyáron a könnyű, friss, gyümölcsös virágillatok, télen pedig a fa­nyar, édeskés, nehezebb illatok ajánlottak. Mindenképp válto­gatni kell a parfümöket, mert ha túlságosan sokáig használunk egy illatot, az orrunk teljesen hozzászokik és már nem érezzük. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom