Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-19 / 92. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 19. Presszó 27 Claudia Cardinale igazi világsztár volt, ma mentsvárában, a Szajna-parti árizsi luxuslakásában él egyedül Mindig fontos volt, hogy titokzatosnak tartsák Egy gyönyörű villában lakik a Szajna partján, Párizs szí­vében. Évekig kereste ezt a lakást, a meghitt otthont, amely a mentsvára lett. Ha nem kell, napokig ki sem mozdul. Szereti a lakásba belopódzó párizsi zsivajt, a folyó illatát, de kerüli az embereket. Pedig évtizede­ken keresztül a világ figyel­mének középpontjában állt, igazi világsztár volt. 682 színes magazin címlap­ján szerepelt. ÖSSZEÁLLÍTÁS Claudia Cardinale kedden ün­nepelte hetvenedik születésnap­ját, s csak a család volt jelen: élettársa, Pasquale Squittieri, lá­nyuk, aki 1979-ben született és az olasz színésznő fia, Patrick. Büszkén beszél gyermekeiről, Claudiáról, aki rendező és forga- tókönyvíró és gyakran elkíséri hí­res anyját a díjkiosztókra, film- fesztiválokra. Patrick bútorter­vező, és családjával Párizsban él. Claudia 200 négyzetméteres lakása minden szobájában, me­lyeket drága antik bútorral ren­dezett be, régi emlékeket őriz: forgatásai helyszínéről hozott kincseket, szobrokat, képeket, az Arany Oroszlán életműdíjat az 1993-as Velencei Filmfeszti­válról és a tiszteletbeli Arany Medve-díjat a 2002. évi Berlini Filmfesztiválról. És rengeteg fo­tót - még a gyerekkoráról is... Claude Josephine Rose Cardi­nale Tüniszban született 1938- ban szicíliai apa és francia anya negyedik gyermekeként. „Szüle­im nagyon szigorúak voltak, gyakoribb volt nálunk a pofon, mint az eső” - emlékezett vissza egyik interjújában. Otthonában most orientális függönyök, pamlagok, az eze- regy éjszakába illő csillogó csil­lárok emlékeztetik Észak-Afriká- ra és a kezdetekre a színésznőt. 1957-ben elnyerte a legszebb olasz lány Tuniszban címet, s ez­zel egy utazást a velencei film- fesztiválra. Itt filmes ajánlatot kapott, amit először visszautasí­tott, végül mégis aláírta a ke­mény feltételeket tartalmazó szerződést: eszerint nem mehe­tett férjhez, nem hízhatott meg, nem vágathatta le derékig érő haját. A hírnév nem védte meg a meggondolatlan cselekedetek­től, esztelen, tapasztalatlan volt. 16 évesen beszállt egy idegen férfi autójába, aki megerősza­kolta. A szörnyű pillanatok nem maradtak következmény nélkül: állapotos lett, gyermeke szüle­tett, de a szerződés és a karrier miatt mindenkinek azt kellett ál­lítania, hogy Patrick a testvére. Fiának is csak 19 évvel később mondta el az igazat. Filmes karrierje - immár Clau­dia Cardinale néven - statiszta­szerepekkel kezdődött. A hatva­nas évek elején már világszerte ismert sztár lett, s a rendezők te­kintették megtiszteltetésnek, ha szerződtethették. Nagy tisztelője volt Fellininek, aki a Nyolc és fél című filmjében foglalkoztatta, s akivel remekül megértették egy­mást. Fellini Claudia hangját is elfogadta, amire sem azelőtt, sem utána nem volt példa: fur­csán érdes hangját ugyanis min­den filmjében szinkronizálták. Szülei révén anyanyelve a fran­cia és az olasz, de tud spanyolul, angolul, egy kicsit még arabul is. Természetes, hogy számos fran­cia filmben szerepelt, talán a Lányával, Claudiával Sergio Leone westernjében, a Volt egyszer egy vadnyugatban legismertebb a Cartouche. Még szovjet filmet is forgatott 1970- ben, legtöbben mégis Sergio Le­one klasszikus westernjében, a Volt egyszer egy vadnyugatban látták, amelyben egy volt prosti­tuáltat alakított. 1966-ban az olasz Franco Cris- taldi producerrel kötött érdek- házasságot Atlantában, ám ezt Olaszországban sosem ismerték el. Öt évvel később szinte bele­habarodott az ugyancsak olasz színész-rendezőbe, Pasquale Squittieribe, s kilenc év után el­hagyta férjét, akit tulajdonkép­pen sosem szeretett. Azóta is Squittieri az élettársa, igaz, a rendező Rómában él, de gyakran találkoznak és - mint bevallotta - naponta négyszer telefonálnak egymással. Mindig fontos volt számára, hogy titokzatosnak tartsák, ezért sohasem fedte fel a vász­non sem a belső énjét, sem a tes­tét. Alig volt 40 éves, amikor fia nagymamává tette. Nemsokára kiderült, ő is terhes - így vált szinte egyszerre újból anyává és nagymamává. (Reuters- és SITA/AP-felvételek) Cardinale ma is mutatós, ele­gáns, járásában még felfedez­hetők azok az izgalmas mozdu­latok, amelyeket a Volt egyszer egy vadnyugatban vett észre ta­lán először a néző. Soha nem ér­te el őt az amerikai divatőrület, sohasem vette igénybe plasztikai sebész segítségét, mert úgy tart­ja: az idő eljár mindenki felett, korunkat el kell fogadni és meg kell élni. Egyetlen rossz szokása van: a cigaretta. Sokat szív, nagy élvezettel. Közéleti szerepet is vállalt: 2000-ben az UNESCO jószolgá­lati nagykövete lett, s ő vezette azt a bizottságot is, amely azt akarta elérni, hogy második nőként George Sand hamvai is kerüljenek a párizsi Pantheonba (a Nobel-díjas Marie Curie-Sklo- dowska mellé). A színésznő, aki az utóbbi években főleg színházi szerepe­ket vállalt, visszatér a filmvá­szonra is. Visszatér Tunéziába, oda, ahol minden kezdődött, hogy Gianni Amielo rendező filmjében eljátssza Albert Camus anyjának szerepét, (mti, ug) 1963-ban Alain Delonnal Visconti Filmjében, A párducban Claudiának állítólag viszonya volt Jacques Chirac francia exelnökkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom