Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-19 / 92. szám, szombat

v 2008. április 19., szombat 2. évfolyam 16. szám 28. oldal A ház lelke Ha már unja régi konyháját, mi ötleteket adunk az átalakításhoz! Hadat üzenünk a szürkeségnek! Elénk, harsány ruhák tavaszra, hódítanak a neon színek Megmentő kapcsolat A szerelem pont olyan drog, mint az alkohol vagy a kábítószer 31. oldal A bő választék nem jelenti azt, hogy mindenki a neki megfelelő illatszert permetezi magára, mert a jó választáshoz kifinomult ízlés kell A jó parfüm öltöztet, hódít és elvarázsol Az egyéniséghez kiválasz­tott parfüm jobban öltöztet, mint a legszebb ruha és si­keresebben hódít, mint a legkacérabb pillantás. Em­lékeket idéz, elhódít, vágyat geijeszt és elvarázsol - rövi­den ez az illatszerek töret­len sikerének a titka, hiszen aki ad magára, az legalább kivételes alkalmakkor biz­tosan használ valamilyen illatszert. VRABEC MÁRIA A választék hatalmas, hol van­nak már azok az idők, amikor a hazai drogériák polcain csak or­gona és gyöngyvirágillatú kölnik sorakoztak, spray-ből csupán a Magyarországról csempészett zöldalmát ismertük, az alkalmi, estélyi illat pedig a nehéz bulgár rózsaolajüal volt egyenlő. Csak­hogy a bőség még nem jelenti azt, hogy mindenki a neki megfelelő parfümöt permetezi magára, mert a jó választáshoz kifinomult ízlés, önismeret és olykor egy kis merészség is kell. Elvégre nem az a cél, hogy mindannyian ugyano­lyan illatot árasszunk, hanem az, hogy az illatunk is a különlegessé­günket hangsúlyozza. A tömjéntől a kölnivízig a füstön át kifejezésből alakult ki az ókorban, amikor még a tömjén, illatos gyökerek és gyanta égetésé­vel tisztelegtek az istenek előtt. Il­latszereket előszeretettel használ­tak már az ókori görögök, római­ak, perzsák, egyiptomiak és az ázsiai népek is - ezek elsősorban kenőcsök és olajok voltak, amelye­ket a férfiak és a nők is tisztálkodás után kentek magukra. A tisztálko­dás később kiment a divatból, a Napkirály udvarában már jó, ha egy évben egyszer mosakodtak az emberek. Az átható testszagot erős illatú parfümökkel igyekeztek kendőzni, sőt illatosították a házai­kat, az ágyaikat, még a lovaikat is - érthető, hogy hatalmas mennyi­ségre volt szükség. A személyes hi­giénia fontosságára Marie Antoi­nette korában ébredt rá a francia arisztokrácia, ekkor már az illatok is kifinomultabbá váltak. A 16. század elején a Firenzéből szár­mazó Medici Katalin lett a leendő király, II. Henrik felesége, ő hozta divatba a királyi udvarban a par­fümöket. Száz évvel később pedig a grasse-i kesztyűkészítők tették városukat és Franciaországot a parfümgyártás bölcsőjévé, mert ők voltak az elsők, akik a régióban termesztett virágokat használták a bőrtermékek illatosítására. A18­19. században egyre több hölgy kezdett parfümöt használni, de ekkor még csak a nagyon könnyed egyjegyű illatokat engedte meg az illem. Rózsát, orgonát, gyöngyvi­rágot, jázmint, levendulát - az életkornak és társadalmi rangnak megfelelően. Az illatszerkészítés központja a 18. század elejére Köln lett, innen szár­mazik a parfüm­nél hígabb össze­tételű kölnivíz el­nevezése. Sokáig A legnevesebb „orrképzők" Franciaországban vannak, ezek egyikén a versailles-i ISPCIA Fragrance Academyn tanul a magyarországi Zólyomi Zsolt is ugyanezeket az illatokat perme­tezték magukra a férfiak is, csak a 20. században választották szét a parfümöket férfi és női típusokra. A vegyi elemzések különböző il­latkompozíciók és kombinációk létrehozását tették lehetővé, ami­óta pedig szintetikus úton is képe­sek vagyunk illatokat előállítani, az illatkreátorok lehetőségei való­ban határtalanok. Ezer kg virágsziromból két deci olaj A 19. század vé­géig a folyé­kony parfümö­ket kizárólag növényi illó­olajokból keverték ki, olykor persze állati eredetű anyagokat - ámbra, mósusz - is használva. A szintetikus alap­anyagok előállítása lehetővé tet­te, hogy a parfümgyártás ipari méreteket öltsön és ezáltal a ké­szítmények nagyobb tömegek számára legyenek hozzáfér­hetők, de azért ma is működnek még olyan parfümházak, ame­lyek kizárólag természetes alap­anyagokból dolgoznak és nem követik a tömegigényt. Termé­szetesen, náluk az árak is jóval magasabbak, hiszen azt, hogy a munkások már pirkadat előtt kézzel szedik a jázminvirágokat, meg kell fizetni. A korai szüretre azért van szükség, mert amint a nap felkel, a virágok elveszítik il­latuk húsz százalékát. A gyakor­lott virágszedők háromnegyed óra alatt fél kiló, mintegy ötezer darab kis virágot tépnek le, de ebből csak néhány cseppnyi esszencia készül. Négyszáz kiló- nyi, azaz kb. négymillió darab jázminvi­rágból fél kiló koncentrált olaj nyer­hető nem vélet­len, hogy a par­fümgyá­rak millió­kat fizetnek a valódi esz- szenciákért. A virágok közül a legdrágább a tu­barózsa, ezerhá­romszáz kilónyi virágsziromból csak kétszáz milli­liter olajat présel­nek ki, ezért az ára az aranyéval vetekszik. Ezerötszáz kiló bergamott- ból mindössze egy kiló abszolút esszencia nyerhető ki, ötszáz ki­ló rózsából pedig fél liter olaj. Az egyik legnemesebb alapanyag az indiai szantálfa, amely harminc­ötven évig nő, mire felhasznál­hatóvá válik, de hasonlóan érté­kesek az állati eredetű illatanya­gok is. Ilyen a mósusz, amely a pézsmaszarvas hímjének nem­zőszerve mellett található illat­mirigyek váladéka, vagy az ámb­A parfüm szó a per fumum, azaz Csípőben egy kissé,. A múlt század (milyen furcsa ezt leírni, mintha száz évet öre­gedtem volna néhány röpke év alatt) hetvens éveiben épült az a ház, amelybe huszonhat éve költöztünk. Boldogok voltunk, hogy végre nem lógunk anyám nyakán, nem zavarjuk fel kora reggel (éjszaka dolgozott, nap­pal háztartást vezetett, hogy mikor pihent, nem is tudom), s legalább a hétvégi álma nyu­godt. Amikor az üres lakásban bolyongtunk, minden nagynak tűnt. Amikor meg bebútoroztuk, kiderült, éppen hogy elfér egy négytagú család. Kezdetben nem voltak fontosak a lakás méretei, az első években örültünk, hogy a sors és egy könyvkiadó, meg egy hivatal kegyeiből saját otthonunk van. A konyha berendezése sem okozott gondot. Beépítették a konyhaszekrényt, a kamra nem fért bele a néhány négyzetmé­terbe, a beépített szekrény, a kamra alteregója, hipp-hopp el­nyelt egy-két apróságot, amihez két ajtó _ erkély és szekrény _ ütközése nélkül nem lehetett hozzájutni. Amit belegyömö­szölhettünk a hűtőbe, az volt a tartalék, modem háziasszony nem főz be gyümölcsöt, zöldsé­get, mi több, nem is főz, legföl­jebb egy teát reggel, hozzá egy falat kenyeret szel, meleg ételt mindenki egyen a munkahe­lyén, a gyerek az iskolában, va­csorára is megteszi a felvágott. Hogy mindezt a konyhában, mely magyar szokás szerint az étkezés színtere, legföljebb állva lehet elfogyasztani, több váltás­ban, ketten is alig férnek el, ki törődött ilyen apróságokkal. S ahogy szaporodott ott lakásunk éveinek száma, egyre szűkült a konyha, egyre többet szűköl­tünk. Reggel mindenki sietett, ha hétvégén - semmi ven­déglő, saját koszt - nekiálltam főzni, és valaki betévedt egy po­hár vízért, a guta kerülgetett. Az edények száma sem szaporod­hatott, hiába kínálták a kor­szerűbbnél modernebb, ma­guktól főző fazekakat, lábaso­kat, maradt a régi készlet, mert nem lett volna hova tenni. Egy­szer volt, hol nem volt egy asz­tal helyett deszka, persze, kisza­kadt a helyéből, eszünk hát hol a konyhaszekrény előtt állva, hol kihurcolkodva a halinak csúfolt előszobasarokban, s fo­lyamatosan fogyókúrázunk, mert konyhánk csípőben egy kissé szűk. Grendel, ucgj i Ágota I

Next

/
Oldalképek
Tartalom