Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-16 / 89. szám, szerda
26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 16. www.ujszo.com Komoly fejlesztések a szlovak-ukran határon A terep Norvégiát idézi LECZO ZOLTÁN Az Európai Unió keleti kapujának is nevezett, 98,5 kilométernyi szlovák-ukrán határszakasz Szlovákia schengeni övezethez való csatlakozása után egyesek szerint a világ egyik legszigorúbban ellenőrzött országhatárává vált. Szlovákia 2003-tól folyamatosan több száz millió korona EU-s támogatást kapott a műszaki fejlesztésekre. 2006 szeptemberétől tesztelték a jobb rádió-összeköttetést biztosító új rendszert, és a munkálatok során új adótornyokat is elhelyeztek. A határt őrző szerveknek éjjellátó készülékeik és hőkameráik vannak, a meglévő gépkocsiparkot is folyamatosan fejlesztik. A régi Lada Nivákat lecserélték, terepjárókat, quadokat és motorkerékpárokat vásároltak. Problémát jelent ugyanis, hogy a határ mellett- főleg az ország északkeleti részén- több helyütt nincsenek gépkocsival járható utak, s ezek hiánya nagyban megnehezíti az őrzést. Nemzetközi megfigyelők állították, hasonlóan nehéz terepviszonyokat csak Norvégiában láttak. A terep néhol télen csak motoros szánokkal járható, a határőrök már üye- nekkel is rendelkeznek. A fejlesztés keretében néhány éve minden határőr új téli és nyári felszerelést kapott, fejenként mintegy 47 ezer korona értékben. A határőrök száma jelentősen emelkedett az elmúlt időszakban, és a határ mentén Szlovákiában hét új szolgálati épületet emeltek. A határőrök az európai információs rendszer segítségével már a határon megállapíthatják, hogy az általuk ellenőrzött személyt körözik-e, elkövetett-e valami törvénybe ütközőt, vagy egyéb ok miatt nem került-e a rendőrség látókörébe. A schengeni csatlakozás óta a Bodrogközben és az Ung-vidéken több járőröző terepjárót látni az utakon, és a szúrópróbaszerű gépjármű-ellenőrzések száma is növekedett. Elfogott ü- legális bevándorlókról és lefülelt cigarettacsempészekről a megszigorított ellenőrzés ellenére is hallani lehet híreket. Akik megkapják a menekültstátust, ezzel együtt okmányokhoz, tartózkodási engedélyhez jutnak (Somogyi Tibor felvétele - archívum) A bősi menekülttáborban most nyolcvanan élnek, a döntésre vagy a láthatatlan fuvarosokra várnak Osztrák és spanyol cégvezetők is ideköltöztek Vegyes házasságok másképp SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Egzotikus diaszpórát nehezen találni a városban, csak az egészségügyben dolgozik néhány jeles szakember, akik valamelyik szlovák vagy cseh orvosi egyetem elvégzése után már nem tértek vissza a hazájukba. Vietnami árusok szép számmal akadnak azonban a városban, korábban a piactéren találkozhattunk velük, ma már mutatós boltjaik, vendéglőik vannak a város központjában, és lakásaik a Nyitra-parti lakótelepen. Arról is tudomásunk van, hogy egy görögországi vállalkozó házat épített, családot alapított Érsekújvárban és utazási irodát nyitott a városközpontban. A város ipari negyedében található osztrák és spanyol cégek vezetői hosszabb-rövidebb időre itt bérelnek lakást, házat maguknak, egyesek ide is költöztek a családjukkal. Vegyes házasságok tehát ma már nem csak szlovák és magyar fél házasodásá- val jönnek létre. A Czuczor Gergely Alapiskolában érdekességként tartják számon Mátyásnak, az egyik elsős kisfiúnak az esetét. A gyermek édesanyja tajvani származású, a korábban szlovák óvodát látogató kisfiával angolul beszél. Mivel az édesapa annak idején magyar alapiskolába járt, a család úgy döntött, hogy a gyermek is ezt az intézményt fogja látogatni. Mátyás fél éven keresztül járt az alapfokú intézmény nulladik, felkészítő osztályába, és gond nélkül sikerült felzárkóznia. Ma már az első osztályosokkal folytatja a tanulmányait. JEGYZET Ferde szemű Mona Lisák KOZSÁR ZSUZSANNA Ha kimegyek a kassai bolhapiacra, szinte mást sem látni az árusok közt, csak ferde szeműeket. Élénken csacsognak egymás között számunkra értheteden, fura nyelvükön, mosolyognak mindenkire, azonnal, készségesen ugranak, ha azt látják, valaki az áru iránt érdeklődik. Távolról sem olyan agresszívek, műit mondjuk az arab bazárok árusai Tunéziában, akik a vevőt erőszakkal ráncigálják boltocskáikba. Koreai vagy kínai barátaink csupán roppant udvariasak, nem esik nehezükre a kiszolgálás, a vevő százféle igényének, hirtelen támadt kíváncsiságának kielégítése. Nem viselkednek úgy, mintha szívességet tennének, mintha terhűkre lennénk. Mosolyognak, keveset beszélnek. Udvariasságuk, jóindulatuk a küszöbig kísér mindenkit, ha vásárolt, ha nem, nem hőbörögnek azon, hogy a kedves vevő feltúrta az egész készletet, aztán a termékeket lefitymálva odébbállt. Vajon csak azért jellemzi őket ez a csendes határozottság, mert nem otthon vannak, a maguk országában, a maguk kultúrájában? Vajon ha Kínában, Koreában árulják portékájukat, ők is rámenősebbek? Vagy alaptermészetükből adódik, valamiféle velük született jó modorból, hogy kedvesek velünk, pedig többségünk csak akkor veszi észre őket, ha tényleg szüksége van rájuk? Hiába próbálok ferde szemű embertársaim leikébe nézni, áthatolhatatlan a fal, nem tudom kitalálni, mit tartanak rólunk, szlovákiai lakosokról. Tudják-e, hogy az országon belül nem csupán szlovákok élnek, akiknek nyelvét sajáf jószántukból, makacs szorgalommal tanulták meg ezek a messzi Ázsiából idetelepültek, hiszen nem tudnának másképp kereskedni. Nem tudom, rájöt- tek-e, hogy csehek vagy magyarok vagy ruszinok is megfordulnak a kassai vevőkörben, hiszen ezek mássága külsejükről nem ismerhető fel, csupán egymás közt ejtett szavaikból, ami talán egy kinai fülének csak fel nem fogott, meg nem értett szlovák beszéd. Nem tudom, mit gondolnak rólunk. Csak annyit tudok, hogy nem láttam még semmilyen kisebbségi jellegű rendezvényen, hogy ázsiai születésűek szerepeltek volna, hogy valamilyen módon meg akarnák mutatni magukat a városnak és világnak. Meghúzódnak szerényen, teszik a dolgukat, mosolyognak és hallgatnak. Alighanem védekeznek vele. Menedékjog - a végtelen történet A nyomor nem elfogadható indok Szlovákiában 2007-ben 2643-an kérvényezték a menekültstátust, ebből 1693 esetben leállították az eljárást, 458 esetben megalapozatlannak ítélték és elutasították a kérelmet. Menedékjogot mindössze 14 személy kapott, és 82 esetben döntöttek a más kategóriába tartozó kiegészítő védelem mellett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) tavalyi jelentésben kritizálta a visszautasított kérelmek magas számát. A Migrációs Hivatal viszont tartja magát a 2007januárjában életbe lépett törvényhez, amely szigorúan kiköti, hogy menedékjogot csak az kaphat, aki pl. háború vagy üldöztetés miatt kényszerült hazája elhagyására. A nem megfelelő anyagi körülmény nem tartozik az elfogadható indokok közé. A Migrációs Hivatal adatai szerint egyre kevesebben kérvényezik a menekültstátust. A szarvai menekülttábort pl. 2000-ben 150 fő befogadására tervezték, jelenleg pedig - információink szerint - mindössze 15-en laknak ott. Szlovákiába 2007-ben Pakisztánból érkeztek a legtöbben. Második helyen Oroszország szerepelt, több mint százan érkeztek Bangladesből, Irakból és Moldáviából is. (jóm) Bős. A menedékjog odaítélése terén Szlovákia nem tartozik a különösebben nagyvonalú államok közé - a százalékos eredményességi mutatók az EU-n belül nálunk a legalacsonyabbak. LAKATOS KRISZTINA A képet azért árnyalja, hogy továbbra is inkább tranzitországnak számítunk, az eljárás az esetek nagyobb részében nem jut el a végéig, az alanyai ugyanis különböző úton-módon korábban eltűnnek a hazai hatóságok szeme elől - jegyzi meg Peter Babiak, a bősi menekülttábor igazgatója. A nagyközségben megközelítőleg másfél évtizede működik menekülttábor, a Dunaszerdahelyi járásban hasonló létesítmény található Nagyszarván, és ilyen típusú tábor működik a Nagykürtösi járásban, Apátújfalun is. Szabad mozgást lehetővé tevő táborokról van szó, ahol azt követően helyezik el az illegális ha- tárádépőket, hogy túlestek az első meghallgatásokon, vizsgálatokon, és menedékjogért folyamodtak. A tábor elvileg maximum 90 napos átmeneti szállásként szolgál - a törvény értelmében a Migrációs Hivatal ez alatt köteles elbírálni a kérelmet. A határidő azonban kitolódhat, ha az önmagát menekültnek valló személy körülményei további vizsgálatot igényelnek, vagy ha a hivatal elutasító határozatot hozott - ilyenkor a kérelmező a kerületi bírósághoz, majd a legfelsőbb bírósághoz fordulhat. Ha mindenütt elutasították, újra indíthatja az egész eljárást, tehát a menedékjog kérelmezése akár végtelenbe nyúló történetté is válhat. A bősi táborban is vannak olyan lakók, akiknek az ügye több mint egy éve húzódik. Az igazgató elmondja, esetükben egy törvénymódosítás lehetővé teszi az ún. kiegészítő védelem - vagy ahogy a szakzsargonban nevezik: ,Jds menedékjog” - odaítélését, ennek alapján egyebek között munkát vállalhatnak. Az álláskeresésben különböző civil szervezetek segítenek, a „hősiek” közül többeknek a nagyszombati autógyárakban találtak munkát. Hogy müyenek a táborlakók kilátásai? Akik megkapják a menekültstátust, ezzel együtt okmányokhoz, tartózkodási engedélyhez jutnak. Letelepedhetnek Szlovákiában, vagy a szlovák útlevélnek köszönhetően próbálkozhatnak külföldön is. Az itteni beilleszkedésüket további hivatalok segítik. Zólyomban működik az a központ, amely az első hónapokban egyengeti a bevándorlók útját: munkát, szállást keres a számukra. Utána rajtuk áll, hogyan és merre boldogulnak. Ez az egyik lehetőség. Gyakoribb eset viszont a bevezetőben már említett „csendes eltűnés”. Ezt a módszert elsősorban az a réteg alkalmazza, amelyik eleve nem Szlovákiában szeretett volna lehorgonyozni. Úgy mennek tovább, ahogy hozzánk érkeztek - láthatatlan fuvarral, vélhetőleg embercsempészek segítségével. Persze az is megtörténik, hogy hetekkel, hónapokkal később ismét a bősi tábor kapujában állnak. Az EU tagországai, így Szlovákia is elfogadta a Dublini Egyezményt, amely szerint a menedékjog odaítélésére vonatkozó eljárást ott kell lefolytatni, ahol azt először elindították. Ezért aztán az a személy, aki nálunk akadt fenn a hálón, menedékjogot kért, majd továbbállt, később pedig másik EU-tagországban került a hatóságok látómezejébe, visszatoloncolják Szlovákiába - magyarázza Peter Babiak. A bősi tábor az elmúlt másfél évtizedben olyan „csúcsszezonokat” is megélt, amikor 800-1000 menekült élt itt, és a vízi erőmű építésekor munkásszállónak felhúzott komplexumon belül öt épületet használtak. Jelenleg csak egy épületet bérel a Migrációs Hivatal, így sincs zsúfoltság, a lakók száma nyolcvan körül mozog. A családoknak saját lakóegység jut - 2 szoba fürdőszobával. A nők pillanatnyilag tízen vannak, a gyerekek tizenöten. A tábornak saját óvodája van, egy kislány a helyi szlovák alapiskolában tanul. Áz igazgató elmondja, fennállásuk óta nagyjából 35 állam polgárai fordultak meg náluk - a többség inkább gazdasági, mint politikai menekült. Gyakori vendégek az indiai szubkontinensről érkezők, a legkülönfélébb arab országok lakói és a szovjet utódállamok polgárai. Szerényebb számban, de afrikai menekültek is akadnak, továbbá volt már kubai és dominikai lakójuk is. Sót, kért menedékjogot a táborban cseh és lengyel állampolgár is - nyilván megvolt rá a személyes okuk. A rendszerváltás előtt több angolai, kubai és vietnami vendégmunkás dolgozott a gépiparban A bevándorlók zárt csoportokat alkotnak SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. Annak ellenére, hogy a térség gazdaságilag az ország legelmaradottabb része, már a környéken is megjelentek ázsiai országokból származó bevándorlók. Az afgán nemzet tagjai közül például több elismert szakorvost ismernek Rimaszombatban, az indokínai államokból származók közül a vietnamiaknak kisebb, mintegy félszázra becsülhető csoportja él és dolgozik a városban, a koreaiak pedig a frissen ide telepedett autóipar középvezetéseként találtak itt új otthonra - körülbelül tucatnyian. A rendszerváltás előtt több angolai, kubai és vietnami vendég- munkás dolgozott az akkor még működő gépiparban, közülük azonban csak néhányan maradtak itt, főleg olyanok, akik szlovák állampolgárral kötöttek házasságot. Áz idegen országokból érkezettek beilleszkedése természetesen nem könnyű itt sem, a régió többnyelvűsége, többnemzetiségű összetétele önmagában is eléggé nehezen kiismerhető helyzet lehet a friss bevándorlóknak. Az afgán értelmiségiek példásan összetartanak, ők már évtizedek óta itt élnek, információink szerint a családok is összejárnak alkalomadtán. Az indokínai országokból érkezett bevándorlók is tartják a kapcsolatot egymás közt, ezek a csoportok azonban kifejezetten zárt társaságot alkotnak. Elvétve sem találkozni velük például nyilvános szórakozóhelyen, ez alól csupán a városban igen közkedveltté vált keleti konyhát vivő kisvendéglő a kivétel, ahol esténként zárás után találkoznak néhányan viszonylagos rendszerességgel. A Rimaszombatban élő bevándorló kisvállalkozók kiváló üzleti érzékkel búnak, szorgalmasak, a piaci árusok pedig odafigyelők, udvariasak, segítőkészek. Idejük legnagyobb részét a munka tölti ki, nagyon kevés társadalmi eseményen jelennek meg. Az elmúlt fél évtizedben a gö- möri településen bevándorlók ellen elkövetett rasszista indíttatású bűncselekményről nincs információ. Egyelőre békében élnek együtt szlovákok, magyarok, romák és bevándorlók. A pozitív példák mellett sajnos a közelmúltban egy szomorú eset is történt. Egy Rimaszombathoz közeli településen évek óta állandó lakhellyel rendelkező, ide nősült, afrikai származású férfi sokéves itt- tartózkodás után öngyilkosságot követett el.
