Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-02 / 77. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS. 2. DlGlTÁLlA 13 A rajongással teli izgalmat csak fokozza, hogy az Apple nagy titkolózás közepette dolgozik termékein - az iPhone például az iparág legjobban őrzött meglepetése volt Apple: a titok, a túlélés és a filozófia Az Apple New York-i boltjában mindig sorok vannak (Képarchívum) Trendi - de tül drága; okos - de mégsem tud mindent; kényelmes - lenne, ha ná­lunk is lehetne kapni/hasz- nálni. Az Apple termékei és szolgáltatásai legalábbis el­lentmondásosak: bár­mennyire is vágyaink tár­gyát képezik, valami bök­kenő azért mindig van ve­lük. Megnézzük, miért, vagyis bemutatjuk az alma fényes és kukacos oldalát. FELDOLGOZÁS Ha az Apple-jelenséget szeret­nénk egy kicsit közelebbről meg­vizsgálni, akkor az első és leg­alapvetőbb kérdés az: hogyan le­het, hogy egy viszonylag csekély (nemzetközi szinten körülbelül 3 százalékos) piaci részesedéssel rendelkező vállalat rendszeresen az újságok címlapjára kerül? Egyszerű: még ebből a pozíció­ból is nagy hatást tud gyakorolni az iparágra. Ehhez persze kellett a siker, például az, hogy a digitá­lis zenebizniszt letarolja az iPod- dal (amely a világ legnépszerűbb zenelejátszója), ami főleg azért robbant nagyot, mert a szakadék széléről rántotta vissza a céget - és kellett mindaz a zsenialitás és kreativitás, amely a vállalat sa­játja. Az innovatív túlélő Ha ennek kicsit a mélyére aka­runk nézni, elmondhatjuk, hogy az Apple, nagyjából azóta, hogy a hetvenes évek végén megszüle­tett, olyan termékek előállításá­ra törekszik, amelyek nemcsak innovatív technológiákat adnak a fogyasztók kezébe, hanem azt valamilyen módon nagyon fel­használóbaráttá, ennél fogva szerethetóvé is teszik - nem utolsósorban vonzó külsővel. A gyártó sohasem úgy gondolt a számítógépre, mint csupán szá­mítógépre, hanem kezdettől fog­va egy mindennapi használati eszköznek szánta - az átlagem­ber számára is érthető, elérhető és praktikus funkciókkal. Ázon túl, hogy a gépeken for­matervezők egész sora dolgozott a cég története során - Jerry Ma- nock, aki az Apple Il-t tervezte, Jonathatn Esslinger, aki a nyolc­vanas évek fehér dobozaiért fe­lelős, és a mostani formavilágot megalkotó Jonathan Ive, hogy csak pár nevet ragadjuk ki a sor­ból -, a gyártó mindig adott va­lami olyan többletet a felhaszná­lóknak, ami csak rá volt jel­lemző. Az Apple II, az ős-modell idejében ehhez elég volt, hogy a gépen a felhasználók először ké­szíthettek táblázatokat a Visi- Calc szoftver segítségével. 1984- ben a Macintosh volt az első sze­mélyi számítógép, amelyet egér­rel, grafikus ikonok segítségével lehetett vezérelni - az elmúlt kö­zel három évtizedet pedig egye­dül a Mac élte túl, mint az IBM- kompatibüis PC vetélytársa az otthoni számítógép-piacon. A ki­lencvenes évek elején bemuta­tott Newton volt az első érintő­pálcás tenyérgép, a mai PDA-k elődje (igaz, korát megelőzve dobták piacra). Az iPoddal a digitális zene- hallgatás élményét reformálták meg: ez volt az első olyan készü­lék, amelynek segítségével könnyedén lehetett tárolni, ren­dezgetni és vásárolni a zenefáj­lokat, azon túl, hogyjó minőség­ben játssza le azokat, és jól is néz ki. Áz iPhone pedig nemcsak az érintőképernyős kezelés, hanem a teljes értékű mobil internete­zés terén is teljesen új dimenzió­kat nyitott meg a mobiltelefonok vüágában. Az egyedi formaterv­nek, a saját (szoftveres) plat­formnak és ezeknek az innova­tív, gyakran csupán egy-egy jól elsütött, és alaposan kidolgozott ötleten alapuló megoldásoknak köszönhetően ma akár számító­gépről, akár zenelejátszóról, akár mobiltelefonról van szó, a felhasználó számára a döntés gyakran arról szól: Apple, vagy a „többiek“. Kultusz, evangélisták és inkvizítorok A tökéletes és kívánatos fo­gyasztói termékké alakított szá­mítógép (zenelejátszó, és mobil- telefon) megalkotásában fontos szerepet játszott a profi marke­ting-gépezet is. A minőségi ter­mékhez a kezdetektől fogva kar­akteres, minőségi reklám tarto­zik. Az idők során a hirdetések­nek változatos üzeneteik voltak: a legemlékezetesebb az a rek­lámfilm, amelyet 1984-ben egyetlen egyszer, a Macintosh bemutatása előtt, az amerikai- futball-döntő szünetében (vagy­is a legtöbb amerikai tévénéző szeme láttára) vetítettek le, és egy elképzelt orwelli (1984!) jövőképen keresztül az egyen- gondolkodás, a szürkeség elleni harc eszközeként ábrázolta a számítógépet. Valamelyest ugyanezt a mon­danivalót sugallta a szintén em­lékezetes Think different! (Gon­dolkodj másként!) szlogen, amely a nagy gondolkodókhoz, történelemformáló karakterek­hez méltó társként állította be a Macet, a legújabb számítógép­kampány pedig az unalmas, kor­látozott képességű (?) window- sos PC-vel csipkelődik. Az iPod reklámok egyszerűen csak tren­di, vidám, szemet-fület gyönyör­ködtető zenés kavalkádok, az iPhone-nal kapcsolatban pedig a látványos és könnyen kezelhető funkciókat emelik ki, amelyek­kel aztán tényleg lehet egy na­gyot vülantani. Hiszen ebben mindig is jó volt a cég. A karakteres termék és a profi imázskampány után már csak egy lépés a kultusz, amely a cég termékeit övezi. A rajongással te­li izgalmat pedig csak fokozza, hogy az Apple nagy titkolózás közepette dolgozik termékein - az iPhone például az iparág leg­jobban őrzött meglepetése volt -, amelyeket azután egy látványos, finom érzékkel megkomponált bemutató keretében leplez le a kultusz főpapja, a cég alapítója és vezetője, Steve Jobs. A hatás olyannyira nem marad el, hogy a márka rajongói egyenesen annak evangélistájaként aposztrofálják magukat. Es igen, hisznek ab­ban, amit az Apple ad nekik - hi­szik, hogy az jó. De ne feledjük: az evangélis­ták mellett ott vannak az inkvizí­torok is. A vállalat harcos kom­munikációs politikával védi ter­mékeit, a tévedhetetlenség álar­ca mögé bújva gyakran kísérleti nyúlként használja az első vásár­lókat (early adopter), akik elől elhallgat bizonyos konstrukciós hibákat, hogy azokat a későbbi kiadásokban feltűnés nélkül ja­vítsa ki termékein. Ilyen volt pél­dául az első iPod Nano karcoló­dó burkolata, amelyet titokban erősítettek meg, de sok szoftve­res sebezhetőséget is „diszkré­ten” javított ki a gyártó - vagyis úgy, hogy a felhasználók nem tudtak róla, hogy veszélyben vannak. A legdurvább lépés pe­dig az volt, amikor az Apple jogi úton lépett fel a ThinkSecret ne­vű oldal ellen, mert az informá­ciókat szivárogtatott ki a fejlesz­tés alatt álló termékekről. A szájt három év pereskedés után idén februárban zárt be, mivel tizené­ves szerzője, Nicholas Ciarelli nem tudta felvenni a kesztyűt a vállalattal szemben. Ez pedig egész egyszerűen nem volt fair, ahogy az sem, hogy a cég szakúj­ságírókat kötelez (perel) forrá­saik kiadására, ha úgy ítéli meg, hogy azok túl sokat kotyogtak ki. Az igaz út - már akinek Eddig az elviekről, ezek után nézzük egy kicsit gyakorlatias szemszögből a helyzetet: mit kí­nál a termék? Az Apple számító­gép, vagy más eszköz melletti döntés gyakran olyan kompro­misszumot igényel, amelyet nem szívesen vállal bárki. A számító­gépek esetében a legkézen­fekvőbb dolog, hogy le kell mon­dani a megszokott windowsos alkalmazásokról és átszokni a maces megoldásokra, de a legfá­jóbb hiány talán az, hogy játék- szoftvert alig-alig írnak ezekre a gépekre. A bővítési lehetőségek is korlátozottak: a memóriát vagy a merevlemez méretét még lehet ugyan bővíteni, de le kell mondani a gép elemeivel való „sakkozással“, vagyis nincs mód a processzor vagy a grafikus kár­tya cseréjére. A Macet ugyanis olyan felhasználónak szánták, aki megveszi, leteszi az asztalra, bekapcsolja - és használja. A hardverek kombinációs le­hetőségének korlátozott mivolta azzal is jár, hogy a szoftvert a gyártó teljes egészében a létező konfigurációkra optimalizálta, és egy-egy operációs rendszer- frissítés nem kötelezi a felhasz­nálót a Windowsnál megszokott őrült memóriabővítésre, vagy gépcserére. MacBook Air. Lenyűgöző, de... A gyártó termékfejlesztési fi­lozófiája abban áll, hogy mindig az éppen legjobbnak, leghasz­nálhatóbbnak tartott technológi­át teszik bele a termékeikbe, és a modellfrissítésnél előkerülő új­donságokat nem lehet belepa­kolni a korábbi változatba - ma­ximum külső perifériaként, mint például a hordozható- és asztali modelleken egyaránt sztenderd kiegészítővé vált webkamerát. A tervezők azon szándéka viszont, hogy kitalálják, mi az „igaz út” az egyszeri felhasználó számára, nem mindig sikeres — vagy leg­alábbis gyakran megkérdőjelez­hető, főleg a PC-s, vagy haladó számítógépező nézőpontjából. És akkor még nem is említettük a Mac-gyűlölők legfontosabb ér­vét: hogy ezek a gépek csupán szépen „csomagolt” PC-k, hiszen ugyanaz a belső architektúrájuk, mint a windowsos gépeknek, és csak a külső borítás és az OS X operációs rendszer különbözteti meg őket azoktól - legalábbis amióta az Apple is Intel-pro- cesszort használ. Ha azonban elfogadjuk, hogy a Mac így is eléggé Mac, és nem csak egy kidekorált PC, akkor is elég furcsa, hogy 2008-ban egy kétmagos processzorral felsze­relt MacBook laptop, amelyik 35 ezer koronába kerül, nem tud DVD-t írni. Vagy az, hogy egy 2007-ben bemutatott mobil- internetes telefon, az iPhone nem támogatja a leggyorsabb GSM-adatátvitelt lehetővé tévő 3G szabványt (és ez, amennyire tudni lehet, tervben sincs), és hi­ába az egyik legjobb hordozható számítógép, a megjelenése után egyáltalán nem lehetett rá (legá­lisan) programokat írni. Vagy az, hogy a cég idén év elején de­bütált presztízsmodellje, a Mac­Book Air hihetetlenül vékony ugyan, de a dizájn miatt egyálta­lán nincs benne optikai meghaj­tó, és USB-csatlakozóból is csak egyetlen egy. Az ilyen hiányosságokon az Apple kritikusai csak nevetnek, azok pedig, akik magukévá tud­ják tenni a cég filozófiáját - és, tegyük hozzá, a kényelem oltá­rán feláldoznak bizonyos le­hetőségeket egyszerűen csak élvezik a terméket. Már ha meg tudják, illetve hajlandók megfi­zetni. Az Apple ugyanis azért cserébe, hogy a vásárló minden technológiát használatra ké­szen, dizájnos, komfortos formá­ban kap, borsos árat kér. Európában a cég termékeinek ára rendszerint megegyezik a dollárban megszabott árakkal, ezért minden kapásból másfél­szer annyiba (illetve az euró- dollár árfolyamtól függően vál­tozó mértékben többe) kerül, mint a tengerentúlon. Az Apple- logós kiegészítőkért a gyártó le­veszi a szállítóktól a sápot - igaz, ezért cserébe jár némi imázs- és minőségi kontroll -, és nem szé­gyell olyan dolgokért is pénzt kérni, amin jó érzésű gyártó nem nyerészkedne. Vagy legalábbis nem ennyit. Az iPhone-ra például, hiába egy mobiltelefonnal egybeol­vasztott iPod-zenelejátszó, nem lehet bármilyen zenét beállítani csengőhangként: azokat csak vá­sárolni lehet a cég zeneáruházá­ból. Az érintőképernyős iPod Touch tulajdonosainak fizetniük kell az újabb funkciókat kínáló szoftverfrissítésekért. Az iTunes- on megvásárolt zenéket eredeti­leg olyan másolásvédelemmel (DRM) látták el, amely nem tette lehetővé, hogy a felhasználó más készüléken is meghallgassa azo­kat, mint az iPodja vagy a számí­tógépe. De ami a legbosszantóbb (igaz, nem közvetlenül a fo­gyasztónak): azok után, hogy az Apple lehetővé tette a szabad szoftverfejlesztést az iPhone-ra, a gyártóktól a bevétel 30 százalé­kát vámolja le magának. Újra meg újra feltámadó zárt rendszerek Amellett, hogy ahol csak le­het, az Apple piacosítja a termé­keket, folyamatosan azt kommu­nikálja: a felhasználó érdekében történik mindez. Mi adjuk a le­hető legjobbat, nektek csak meg kell venni és használni kell. Ez még csak-csak érthető - valamit valamiért -, de a számítógépes világban megszokott normákhoz képest különösen szervilis hoz­záállást feltételez a fogyasztótól, ráadásul folyamatosan nyitva tartott pénztárcával, és vannak kifejezetten káros vetületei is. Áz Apple - és minden hozzá hasonlóan viselkedő gyártó - számára ugyanis a zárt platfor­mok és disztribúciós rendszerek fenntartása az ideális, jól jöve­delmező megoldás, hiszen így a vásárló kénytelen az ő szolgálta­tását igénybe venni, illetve az ő termékét beszerezni, és használ­ni. Az iTunes - amely, ne feledjük a világ legnagyobb online zene­áruháza, dollármilliárdos forga­lommal - esetében már megtört a jég: már a Fairplay névre hall­gató saját DRM nélkül is lehet kapni ott zenéket. Steve Jobs, az Apple vezére tavaly egyenesen nyílt levélben fordult a zeneki­adókhoz és a közönséghez, amelyben előbbieket hibáztatta a szigorú másolásvédelem fenn­tartásáért, és a nyitásra ösztö­nözte őket. Az iPhone megjelentetésével a cég egy újabb zárt világba, a mo- biltelefóniába lépett be, amelyet a mobilszolgáltatók uralnak: ők adják el a legtöbb készüléket, és ők szabják meg, hogy azokat mi­re lehet használni, és mire nem. Az Apple a siker érdekében mo­bilszolgáltatókat nyert meg a ké­szülék terjesztéséhez, kihasznál­va azt a lehetőséget, hogy a mo- bilos adatforgalmi díjakból is ré­szesedést kérjen. Ismét csak az „egyetlen igaz út” filozófiájának megfelelően minden piacon egy- egy, arra kiválasztott szolgáltató forgalmazhatja a készüléket - és szedheti be a havi sápot az azzal kötelezően adott hűségszer­ződéssel. (Németországban pél­dául legalább (!) havi 28 eurót kóstál a készülék birtoklása.) Ennél sokkal aggasztóbb és károsabb viszont az, ahogyan az Apple az iPhone, mint mobilp­latform felett őrködik. A mobil- telefon ugyanis, ha tetszik, ha nem, a jövő személyi számítógé­pe: a készülékek tudásának nö­vekedése révén egyre inkább a digitális tartalmak fő fogyasztási eszközévé válik. Az Apple az iP- hone-nal létrehozott egy olyan készüléket, amely kezelőfelüle­tének (kétkezes érintés, mozgá­sérzékelő) és grafikus felületé­nek (közel teljes értékű bön­gésző) köszönhetően minden eddiginél teljesebb internetes és multimédiás élményt ad a fel­használóknak - ezzel kategóriá­jának legjobbja. A fejlesztők és felhasználók szempontjából viszont rendkívül bosszantó lépés volt, hogy az Apple, mint említettük, eredeti­leg nem engedte meg mások szá­mára, hogy a készülékükre szoftverek írjanak, kezdetben azzal a buta indokkal, nehogy azok a mobilhálózat működésé­ben fennakadást okozzanak, ne­tán összeomoljon miattuk a mo­bilszolgáltatás. Az iPhone-os kö­zösség erre a készülékek feltöré­sével válaszolt, és egy igen aktív szoftverfejlesztő szcéna elevene­dett meg, amely számos hasznos és szórakoztató alkalmazást ké­szített az eszközre - illegálisan. Ennek hatására az Apple SDK-t, vagyis fejlesztőeszközöket adott ki, több mint egy évvel a készü­lék megjelentetése után - azt azonban maga dönti el, hogy mely alkalmazást hagyja jóvá, és, mint említettük, a fejlesztőket is jelentősen levámolja. Hogy mi­ért aggasztó mindez? Képzeljük csak el, ha a számítógépünkre csak olyan programot lehetne ír­ni és terjeszteni, amelyet annak gyártója jónak lát, és amelynek hasznából ő is komolyan részese­dik! Ez a fajta hozzáállás a gyár­tónak kedvez ugyan, de a fel­használónak már nem feltétle­nül, az iparág fejlődésének pedig nyilvánvalóan gátat szab bizo­nyos mértékben. Trendsetter - vagyis a trende­ket meghatározó. Leginkább ez a kifejezés illik az Apple-re szere­pénél fogva, és ezért is kell foglal­koznunk vele, gondolkodnunk róla, rajonganunk és megszól­nunk folyton. Lépései, termékei ugyanis, tetszik, vagy nem, nagy hatással vannak a számítógép-, a mobiltelefon- és a szórakoztatóe­lektronikai ipar mindennapjaira, és a fogyasztói kultúrára. Egy sor jó ötlet, mint láttuk, tőlük jött mostanában (még ha buktákkal vegyesen is), követőjük pedig számos - még akkor is, ha utánuk csinálni nehéz, és nem valami di­cső dolog másodikként beállni a sorba. (Gondoljunk csak az érin­tős telefonok özönére, vagy a Microsoft zenelejátszójára, a Zu- ne-ra.) Hogy meddig tart a lendület, hogy meddig marad ez így, és mikor tör meg esetleg újra a hul­lám, nem tudhatjuk. Egyelőre azonban nagyon megy a szekér, és rendszeresen sikerül a kalifor­niai Cupertinóban székelő cég­nek újra meg újra elkápráztatnia minket valamivel. Mostanában egyenesen ez a legkevesebb, amit elvárunk tőlük, hogy az­után vagy csörgő nyállal, vagy éppenséggel megvetően kritizál­hassuk őket - vagy csak rohan­junk a boltba, hogy megvegyük a legújabb terméket. De ilyen el­lentmondások nélkül nem is len­ne igazi trendsetter egy trend­setter. (o) DIGITALIA A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitalia@ujszo.com, Levélcím: Digitália, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom