Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-22 / 69. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁRCIUS 22. Presszó 31 Ne felejtsük el: az anyaság kemény munka, még a legmagabiztosabb nő önbizalma, önbecsülése is megbillenhet a sok ezredik pelenkacserénél Édes mostohák, keserű anyák Azt mondják, egy nő két do­logért tesz meg mindent életében: azért, hogy anya legyen, és azért, hogy ne le­gyen anya. De mi van azok­kal, akik csak akkor döbbe­nek rá, hogy nem megy ne­kik az anyaság, amikor már megszületett a gyerekük? Miért érezheti úgy egy nő, - hogy terhes számára ez a szerep, s hogy nem szereti a gyerekét? ÖSSZEFOGLALÓ „Azt hiszem, az anyám soha nem szeretett engem” - mondja Bea, aki sietve hozzáteszi, amikor ezt a mondatot először kellett ki­mondania a pszichológusnál, az „nagyon kemény” pillanat volt. A negyvenes éveiben járó asszony azért került szakemberhez, mert úgy érezte, hogy nem képes elég­gé szeretni a gyerekét, és ez meg­rémítette, depresszióssá tette. .Amikor az okokat kerestük, szóba került a gyerekkorom. Anya egyedül nevelt, kulcsos gyerek vol­tam, szinte csak reggel és este lát­tuk egymást. Mindig volt tiszta ru­hám, és éheznem sem kellett, de soha nem tudtam vele megbeszél­ni semmit. Kaptam tőle tiszta zseb­kendőt, de sosem szárította fel a könnyeimet. Sőt, néhányszor a fe­jemhez vágta, hogy miattam ment el az a gazember apám. Kibékülni már nem tudtam vele, mert nem érte meg az unokája születését, de legalább megértettem a miérteket, és igyekszem megbocsátani.” A sokadik pelenkacsere után inog az önbizalom Bea azon kevesek közé tartozik, akik fel merték vállalni a problé­mát, és volt erejük felkeresni egy szakembert. Egy angol cikk sze­rint ugyanis, azok a nők, akik megbánták, hogy szültek, a csen­des kisebbséghez tartoznak, ami­re - állítja a cikk pszichológus szerzője - jó okuk van. Alábecsüljük, hogy milyen sérülékeny az ifjú anya pszichéje, hiszen elveszette a régi énjét „Az anyai ambivalencia káros a szülőnek, káros a gyereknek is, s mivel az az általános társadalmi elvárás, hogy a szülő-gyerek kap­csolat felhőtlen legyen, a nők nem szívesen vállalják fel, ha ilyen jel­legű problémájuk van” - úja a cikk szerzője. A dolgozat szerint mostanra egyetértés alakult ki azzal kapcso­latban, van, hogy akinek időre van szüksége ahhoz, hogy bele­szokjon az anyaságba. És az a ki­indulási pont, hogy minden nő szeretné szeretni a gyerekét, át­érezni az anyaság örömét, de a kötődés kialakulását akadályozza valami - például a szülési trauma. „Ne felejtsük el: az anyaság ke­mény munka. Még a legmagabiz­tosabb nő önbizalma, önbecsülé­se is megbillenhet a sok ezredik pelenkacserénél. Még azoknak is, akik imádják gyereküket, egy idő után lélekölő lehet a mindenna­pok monotonitása és a magány. Gondoljunk bele, mit érezhet az, aki emellett még úgy is gondolja, hogy hibát követett el a gyermek- vállalással. Ezzel megmérgezi a saját, és persze a gyereke életét is” - állapítja meg a szerző. A segítségkérés életeket menthet A Times Online publicistája mindezt összegezve úgy véli: nem csoda, hogy a nők hallgatnak - ám a gond az, hallgatásuk lehe­tetlenné teszi, hogy idejekorán megfelelő segítséget kapjanak. „Tudjuk, hogy az anyaság megvál­toztatja az életet, az anya - főleg eleinte - alváshiánnyal küszkö­dik, csökken a szociális érintke­zés, alábbhagy a szexuális vágy. Alábecsüljük, hogy milyen sérülé­keny az ifjú anya pszichéje, hiszen elveszette a régi énjét.” „Nemrégi­ben az újdonsült anyuka körül nagy család élt, s az újszülött mindnyájuk közös ügye volt. De - még akkor is, ha jó, ha néha kéznél van a nagymama - nem biztos, hogy ez a jó megoldás. Mert bár az rendjén van, hogy a gyerek a középpont, de az anyára is tekintettel kell lenni, aki lehet, hogy depressziós, dühöng, vagy csupán rendszeres megerősítésre vágyik. Lehet, visszamenne dol- ■ gozni azért, hogy plusz pénzhez jusson, vagy azért, hogy vissza- nyeije önértékelését, amitől per­(Képarchívum) sze jobb anya is lesz. Lehet, hogy beszélgetőtársra van szüksége, akinek elmondhatja a félelmeit, vágyait, fenntartásait, s mindezt azért, hogy aztán jó szülő lehes­sen. Nem minden nő született anya, de remélheti, hogy amikor teherbe esik, a hormonok majd feloldják ezt az ellentmondást - s a legtöbb nőnél ez így is történik. Akinél pedig mégsem, az segít­ségre szorul, de megértésre, báto­rításra van szüksége, hogy kérni merje. Figyeljünk oda rájuk - ezen nem csak az ő életük múl­hat.” (o) ÜGYES KEZŰ LÁNYOKNAK, ASSZONYOKNAK (SITA-felvétel) 4 nagyszerű ötlet: húsvétcsalogató asztaldíszek AJÁNLÓ Zsenge tavaszi virágok, baris szalvéta, festett tojás, nyuszi, csir­ke, barkaág, és máris ünnepi dísz­ben tündököl az étkezőasztal. Megmutatjuk önnek, hogyan va­rázsolhat húsvéti hangulatot a konyhába pár egyszerű trükk se­gítségével! Virágok a tojástartóban Szerezzen be egy élénkszínű, vidám, akár mintás, akár egy­színű tojástartó szettet, és helyez­ze el őket körben egy szép, lapos kerámiatálon. Töltsön egy kis vi­zet a tojástartók aljára, és tegyen mindegyikbe egy-egy csokor rö­vid szárúra vágott illatos tavaszi virágot. Válasszon nárciszt, jácin­té. tot, fürtös gyöngyikét vagy arany­vesszőt. » Tojásgyertyák tálban Pillanatok alatt elkészül ez a mutatós asztaldísz. Szüksége lesz egy laposabb tányérra (lehet ke­rámia vagy üveg is), és készen a hagyományos módon szerv­írozza: készítsen inkább apró tüllbatyukat, és ezekbe csoma­golja őket. Vágjon négyzet alakú darabokat a túliból, tegye a tojást (vagy tojásokat) a közepére, fog­ja össze a négy sarkot, majd kös­se össze egy szép díszszalaggal. Helyezzen egy-egy tojásbatyut a tányérokra - nemcsak helyes asz­taldísz lesz belőle, hanem ét­vágygerjesztőnek sem utolsó al­kotás. Tipp: akár a locsolókat is meg­lepheti tüllbe csomagolt hímes to­jásokkal. kapható, tojás formájú gyertyák­ra. A tányér szélét követve helyez­ze el a gyertyákat kör alakban, majd középre is állítson egyet. A gyertyák közti réseket töltse ki ap­ró virágokkal. Saját stílusához igazodva választhat pasztell- vagy erősebb színű gyertyákat is. Tojások tüllcsomagban A húsvéti főtt tojást ezúttal ne Nyuszis leporelló Csak egy színes papír és egy ol­ló, meg egy ici-pici kézügyesség, és kész is a vidám asztaldísz. Haj­togasson egy tetszőleges színű (mindkét oldalán színes) papírt harmonika alakba, mintha le­gyezőt hajtogatna, rajzoljon az elejére egy sematikus nyuszi figu­rát, majd óvatosan vágja ki a min­tát, ügyelve arra, hogy a kezeknél ne vágja el a papírt. Ha kész, hajt­sa szét a papírt, és állítsa az ünne­pi asztalra. Tipp: egész hosszú nyuszi-lán­cot is készíthet, ha több rövidebb csíkot egymáshoz ragaszt, (nlc)

Next

/
Oldalképek
Tartalom