Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-22 / 69. szám, szombat
PRESSZÓ J 2008. március 22., szombat 2. évfolyam 12. szám 28. oldal A sokszínű harmónia Olyan otthont akarunk, amely elárul valamit arról, kik vagyunk? Ellenállhatatlanul vonzó és nőies A romantikus stílus jegyében - mit viseljünk a kabát alatt? 29. oldal Ügyes kezű lányoknak, asszonyoknak 4 nagyszerű ötlet: húsvétcsalogató asztaldíszek 31. oldal XVI. Benedek miután felébred - általában reggel hatkor magánkápolnájában misézik, majd megreggelizik és valamelyik dolgozószobájába fárad. Audienciákat tart, fogadja a nagyköveteket, államfőket és egyházi méltóságokat, ám ritkán hív ebéd- vagy vacsoravendéget. Korán lefekszik. A pápa nem olyan ember, akinek mindig viccek jutnak az eszébe, ám számára is fontos, hogy az emberek felfedezzék élet vidám oldalát Nem kell mindent túl komolyan venni Sok mindent tudunk a pápáról. Például azt, hogy bajor, hogy a 265. a sorrendben, a 8. német katolikus egyházfő és egy hónap híján három éve ül Péter trónján. Belelapozhatnánk az életrajzába is, idézhetnénk adatokat, elmélkedhetnénk hitvallásáról, szellemiségéről, hiszen így húsvét táján ildomos lehetne. URBÁN GABRIELLA Ám a magánéletéről - ami a kíváncsiakat érdekli - nem sok mindent tudnánk meg. Mert, ugye, életrajzokba nem szokás beírni, hogy a pápa a gulyást szereti, szívesen utazik helikopteren és kedveli a macskákat. Most viszont ilyen pápai „titkokból” fedünk fel néhányat. Elődjével, II. János Pál pápával ellentétben XVI. Benedek sosem volt halálosan szerelmes, és nem is morfondírozott azon, hogy egyszer családot alapít - vallotta be korábban barátjának, Peter See- waldnak, aki interjúkat készített vele, s ezeket A föld sója című 1996-ban kiadott könyvben gyűjtötte össze. Igaz, akkor, amikor a beszélgetések készültek, és a könyv megjelent, még nem volt pápa Joseph Ratzinger, de megválasztása után igazi bestseller vált a könyvből. Belőle lehetett megtudni egy-két érdekes sztorit. Talán egyértelmű is volt, hogy pap lesz, hiszen a család nagyon vallásos volt, az anyát Mariának, az apát Josephnek hívták - mint Jézus szüleit. Az apa vasárnaponként háromszor is eljárt misére: reggel hatkor, délelőtt kilenckor, s még délután is, az étkezések előtt pedig mindig imádkozni kellett. Bátyjával, Georggal együtt szentelték pappá, s ami még közös bennük: mindketten nagy zenerajongók. A pápa imádja Mozartot, Beethovent, Chopint, nagyszerűen zongorázik, és képzeljék csak: van saját iPodja is, amit a vatikáni rádió ajándékozott neki, hogy Benedek bármikor hallgathassa kedvencei szerzeményeit. Nagyon fontosak számára a bajor gyökerek, amelyekből, mint mondta, mindig erőt tud meríteni. Egy pápa nem járhat víkendezni Bajorországba, nem ruccanhat át akkor, amikor kedve szottyan. De annyi emléke van, hangoztatja minduntalan, hogy gondolatban is bebarangolja az ismert tájakat, sosem érzi magát túlságosan távol hazájától, s ezt az érzést csak táplálják a bátyjával folytatott gyakori telefonbeszélgetések. Néha Re- gensburgból Rómába szállíttatja kedvenc kocsonyáját, karácsonykor pedig müncheni mézeskalácsokkal lepik meg. És a bajor gulyás! Ez aztán az eledel! Ha valaki kedveskedni akar neki, az biztos gulyást és bajor gombócot tálal a pápának, végül almás rétessel kínálja. Állítólag szereti a bajor sört is, más források szerint nem ihatja, mert allergiás az alkoholra. Vigyáznia kell magára. Bátyja nagyon félti, emlékszem, Ház dísze a gyermek Tény és való, hogy a gyermeket váró nőnek nemcsak az áldott állapotban van jellemzés dukált, hanem azt is mondták, mondják rá, terhes, várandós. Ezek közül az áldott állapot az, amelynek a legmegfelelőbbnek kellene lennie. Elvégre a gyerek, különösen a még meg sem született gyerek miért teher? Ahol pedig az, jobb, ha meg sem fogan. Voltak idők, amikor se szeri, se száma nem volt a gyermekáldásnak, különösen a szegények házának kéményén kelepeit sűrűn a gólyamadár. Valószínűleg ők istenfélőbbek voltak, mint a gazdagok, akik tudták, mivel lehet elérni, hogy elcsinálják a magzatot, eltüntetve így a család szégyenfoltját. Vagy, a szerencsésebbje, mármint a magzatok szerencsésebbje kapott egy apát, aki nem is tudta, hogy már akkor apa lett, mielőtt a lányfanyájt megismerte volna. Milyen csodálatosan-mosolyogtató- an-szívszorítóan szól erről a Különös házasság! Ma már más világ van. Nem a gyerekek, hanem az úgynevezett szinglik, magyarul a vénlányok és agglegények száma szaporodik. Persze, egyebek közt azért is, mert aki egyszer kihalászott egy jó állást, az nem nősül meg, illetve nem megy férjhez, nem szül, mert akit mondjuk egy évig nélkülözni lehet egy fontos pozícióban, azt mással is föl lehet cserélni (ezt a főnökök állítják). A mostani ötvenesek nemzedékének nevelésébe beszálltak a nagyszülők, akik akkor már nyugdíjban voltak, amikor a gyerekek cseperedtek, a mai nagyszülők viszont, akár élvezik a munkát, akár nem, akár szeretnének dolgozni, akár nem, munkába járnak, és ettől a szokásuktól jó ideig nem szabadulnak meg, mert nem születnek gyerekek, akik az ő gyerekeiket eltartsák. Nemrég valaki kiszámította, mennyibe került gyermeke fölnevelése. Gondolom, beleszámította a pelenka, a gyerekkocsi, a darakása, a tej, a cipő árát, talán még az első zsebpénzt is, amit kamasz gyermeke azért kért, mert az első randira egy szál virággal akart érkezni. Néhány évtizede azt mondták, egy autó árából lehet fölnevelni a gyereket, többé-kevésbé tisztességesen. Úgy vélem, a gyereket nem pénzből, befektetésből kell fölnevelni, hanem egyszerűen szeretettel, igaz, azzal nem lehet jóllakni, de a szeretettel adott zsíros kenyér legalább olyan jó, mint a „itt a pénz, vegyél magadnak egy pizzát uzsonnára”. Grendel Ágota
