Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-22 / 69. szám, szombat
J i J 26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. AAÁRCIUS 22. www.ujszo.com Bátyjával, Georggal amikor öccsét megválasztották, Georgot szinte sokkolta a hír, persze örült is és megilletődött, de nem győzte ismételni, hogy a pápaság óriási teher, és öccse egészsége megromlott. Az biztos, hogy Benedek nem egy Her- kules-típus, sok baj, betegség gyötörte, gyengítette, no meg elég idős is, április 16-án lesz 81 éves. Két agyvérzést élt túl, az egyik, amely 1991-ben érte, a szemét károsította. Alig épült fel valamelyest, elesett a fürdőszobában, és komoly fejsérülést szenvedett. Tudták-e, hogy a pápa tíz nyelven beszél? Egyebek között olaszul, franciául, spanyolul, ógörögül pedig verseket ír. Peter Frei- wang korábbi bajtársa háborús visszaemlékezéseiben említi Joseph Ratzmgert, aki már akkor kitűnt a többiek közül. „Amíg mi hangoskodtunk, addig ő verseket írt görögül, s csak később tudtam meg, hogy ezek gunyoros költemények voltak, amelyekben a feletteseit nevette ki.” XVI. Benedek nagy tudású ember, legjobban azonban - legalábbis Seewald szerint - prédikálni tud. Nem csak a teológiai irodalmat ismeri. Filozófiai műveket, szépirodalmat olvas, pl. Kaffkát, Hessét és Blochot. A Biblia mellett pedig Szent Ágoston Vallomásait forgatja a leggyakrabban. Nem szeret dicsérni valakit, de kedves, türelmes ember, inkább visszahúzódó, akinek nagyon nehezére esik személyi kérdésekben döntéseket hozni. De mégis milyen? Komoly, sőt komor? Vagy lehet vele nevetgélni is? „Nem vagyok olyan ember, akinek állandóan viccek jutnak az eszébe - vallotta. - Ám észre kell venni, fel kell fedezni az élet vidám oldalát, ez fontos számomra, s úgy gondolom, tisztségem miatt szükségszerű is. Nem kell mindent túlJcomolyan venni. Egy író egyszer azt mondta: az angyalok azért tudnak repülni, mert könnyen veszik a dolgokat. És mi is lebeghetnénk egy kicsit, ha nem látnánk mindent olyan súlyosnak.” Egy aranyos, vidám sztorit mindenképp el kell mesélni: korábban, amikor Joseph Ratzinger még a hittani kongregáció vezetője volt, minden reggel körbejárta a Szent Péter teret, s finom falatokkal - no jó, csak ételmara- ' dékokkal - kedveskedett a vatikáni macskáknak. Bennfentesek úgy tudják, hogy még beszélgetett is velük, németül, pontosabban bajorul. Saját macskája azonban nincs - árulta el a házvezetőnője -, „hacsak nem számít az a pár porcelánmacska a lakosztályában”. Minden más macskás történet legenda vagy mese csupán. Bár Benedek távolról sem olyan nagy utazó, mint elődje volt, szívesen kiruccan otthonról. A legnagyobb örömet egy-egy helikopterkirándulás jelenti számára. Közel az égiekhez - ezt akkor valószínűleg lélekben és testben egyaránt átérzi. Újra és újra boldogsággal tölti el őt egy üyen út, amikor a magasból nézhet le a vüágra. Családi fotó (jobbról balra): apja, Joseph, az 1991-ben elhunyt lánytestvére, akit anyjához hasonlóan Mariának hívtak, anyja, fivére, Georg és Joseph, a későbbi pápa Éi . PjWfn j ľ . Találkozás a hívekkel (Reuters-felvételek)
