Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-17 / 65. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 17. www.ujszo.com Átadták a Kossuth- és Széchenyi-díjakat Március 15-i kitüntetések MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. A magyar nemzeti ünnep alkalmából szombaton adta át ünnepélyes keretek között Sólyom László köztársasági elnök a tudományos és művészeti állami kitüntetéseket a Parlamentben. A Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán az államfő hangsúlyozta: személyében, a nemzet egységének megtestesítőjeként az egész ország nagyrabecsülését fejezi ki, a nemzet háláját rója le az alkotóknak. A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából odaítélt elismeréseket az államfő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke társaságában nyújtotta át. A Kossuth-díjat kapták: Baranyi Ferenc költő, író, műfordító, Blaskó Péter színművész (a díjat nem vette át), Elek Judit filmrendező, író, dramaturg, Fajó János festőművész, grafikusművész, szobrászművész, környezet- tervező, Fischer Ádám karmester, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója, Horváth Kornél ütőhangszeres előadóművész, Jeles András rendező, Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház igazgató-rendezője, Kertész Ákos forgatókönyvíró, dramaturg, Kiss János balettművész, a Győri Balett igazgatója, Koncz Zsuzsa előadóművész, Kovács PéKossuth-díjas lett Koncz Zsuzsa és tér festőművész, Kútvölgyi Erzsébet színművész, Lukács Gyöngyi, az Operaház magánénekese, Máthé Tibor operatőr, Pogány Judit színművész, Rába György író, költő, műfordító, Ránki Dezső zongoraművész, a Liszt Ferenc egyetem docense, Szenthelyi Miklós hegedűművész, a Liszt Ferenc egyetem docense, Szirtes Ági színművész, Utassy József költő, Varga Levente építészmérnök, az Atlant Épülettervező Kft. ügyvezetője. A Széchenyi-Nagydíjat Lovász László, Állami-díjas matematikus, az MTA tagja, az ELTE Matematikai Intézetének egyetemi tanára kapta. Széchenyi-díjat kapott többek közt Bónis Ferenc zenetörténész, Gerő András történész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanára, Gerszi Teréz művészet- történész, a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, Kenyeres Zoltán irodalomtörténész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanára. Ugyancsak szombaton adták át a Szabad sajtó-díjakat Budapesten, a Politikatörténeti Intézetben. A Szabad sajtó-díjakat idén a romániai magyar internetes hírportál, a Transindex, az MR1 - Kossuth Rádió tudományos szerkesztősége, Friderikusz Sándor televíziós műsorvezető és Féderer Ágnes, a Népszabadság újságírója kapta. ész Ákos is (Képarchívum) RÖVIDEN Dombormű Kaszás Attila emlékére Budapest. Domborművet avattak Kaszás Attila emlékére tegnap a Nemzeti Színházban; a tragikus hirtelenséggel távozott színművész március 16-án lenne 48 éves. A Krisztiáni Sándor által készített dombormű leleplezésén jelen voltak Kaszás Attila családtagjai és a művész egykori pályatársai, köztük - gyakorlatilag teljes létszámban - a Nemzeti Színház művészei. Krisztiáni Sándor művének leleplezése után került sor a teátrum házi színpadából létrejött Kaszás Attila Terem névadó ünnepségére, ahol a hétvégén kiállítással emlékeznek a tavaly elhunyt színművész pályafutására, (mti) Kiállítás: Saját fény Pozsony. Jovánovics György Kossuth-díjas szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás Saját fény címmel holnap 17 órakor a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermében. Jovánovics „... szobrász úgy, hogy közben az architektúra leglényegesebb struktúrái elementáris természetességgel épülnek bele az általa megformált objektekbe, térberendezésekbe. Szobrász úgy, hogy közben témája a fény: munkáiban a minimális plasztikai felület, a relief és a ráeső fény viszonya foglalkoztatja...”. A kiállítást Juraj Meliš nyitja meg. (ú) Poór József könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Poór József legújabb, Etűdök és a Kesergő címmel megjelent könyvét mutatják be március 20-án, csütörtökön 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A találkozó házigazdája Pénzes István irodalmár, a kötetet Sánta Szilárd irodalmár méltatja. Az est díszvendége Méder István vitorlázó hajóskapitány, annak a Méder Áronnak az édesapja, aki egy tavi vitorlással indult el földkörüli útra. Erről a nagy vállalkozásról Poór József írásaiban az Új Szó hasábjain már értesülhettünk. A a tengereket megjárt és tengereket azóta is álmodó szerző meghívott vendégei között lesz zenész és képzőművész is. (la) Lőrincz Margit, a Magyar Területi Színház alapító tagja volt a Múzeumi Szalon legutóbbi vendége Krepp papírcsokor és angyalfej Üde, megható. Ilyen volt a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma ötödik komáromi, kihelyezett Múzeumi Szalonja március 10-én a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdió- színpadán. A Magyar Területi Színház megalakulásának 55. évfordulója jegyében Lőrincz Margit színésznőt faggatta Miklósi Péter publicista, a Múzeumi Szalon állandó házigazdája. SZÉL JÁNOS A közönség soraiban ott voltak a pályatársak, Bugár Béla, Dráfi Mátyás, Boráros Imre, többen a társulat jelenlegi tagjai közül, és eljött Gombos Ilona, Petrécs Anna, Varsányi Mari meg Molnár Xénia, akik együtt játszanak Lőrincz Margittal Noel Coward nemrég bemutatott Forgószínpad című vígjátékában. Lőrincz Margit az a színésznő, aki hisz magában - ezt Miklósi Péter jelentette ki, s elárulta, hogy számára a színésznő intézményként jelenti a régi MATESZ-t és a jelenlegi Komáromi Jókai Színházat. Majd meghitt és őszinte beszélgetést ígért életről, világról, örömökről és bántódásokról. A színházi szakíró meg a színésznő elindultak vissza az időben, a 19 éves Lőrincz Margithoz. „Nem akartam színésznő lenni. Egy építkezési vállalat számlázási osztályán dolgoztam. Kollégám volt Király Dezső, aki '52 tavaszán megrendezte A szabin nők elrablását, melyben a cselédlányt alakítottam. Egy hónappal később felvételit hirdettek a színházba. Dehogy akartam jelentkezni. Azután Király Dezső behívatott a munkásotthonba, »itt van az én kis kolléganőm, vizsgáztassák le«, kérte. Levizsgáztattak. Augusztus végén pedig megjött a levél, hogy felvettek a MATESZ-ba. Az édesanyám nem akart elengedni. Erre Fellegi István színidirektor, az Atyus felvette az édesanyámat öltöztetőnőnek, így mindig vigyázhatott rám” - mesélte a színésznő, aki a mai nem dolgozta fel, hogy édesapját Ma is imádja a színházat negyvenkettőben kivitték a frontra, és többé nem tért haza. „Negyvenháromjanuárjában kaptuk tőle az utolsó képeslapot” - avatta be a közönséget a család történetébe, majd épületekről mesélt, és arról, hogy ezeket az épületeket, ahol éltek, ahol ifjú házasok voltak férjével, Tarics Jánossal, ahol gyermekkorában játszott, egyszer csak lebontották. Miklósi Péter elárulta a közönségnek, hogy iskolásként prózát mondott a színház hajdani, Fučík utcai épületében. Sokat mesélt a színésznő arról a színházépületről, melyben A tanítónő, az Ármány és szerelem, a Finom úriház főszerepeit játszotta. Elmondta azt is, hogy a karzaton végig gipszdíszítés volt angyalfejekkel. „Két angyalfej megvan még. Az egyik Dráfi Matyinál, a másik nálam” - árulta el a múlt titkait, és történeteket mesélt tájolásokról, autóbuszokról, kitartó, lelkes közönségről, amely, ha kellett, órákig várt, míg megérkeztek a komáromi színészek. És egy krepp papírból készült virágcsokorról is mesélt Lőrincz Margit. „Eperjesen minden előadás után piros-fehér- zöld krepp papírból készült csokrot küldött valaki a titkárral. Nagyon kíváncsi voltam, ki készíthet krepp papírból csokrokat. Egyszer meglestük. Egy idős néni volt, akinek nem jutott pénze élő virágra, így papírcsokorral fejezte ki a szeretetét. Talán még most is megvan az a csokor valahol.” A tanítónő című darab is szóba került, Lőrincz Margit első sikere, valamint a rendező, Lendvay Ferenc, aki pedagógus rendező volt, a színésznő állítja, hogy mindent, amit a pályáról tud, tőle tanult. „Kifacsart belőlem mindent” - árulta el. Színészi pályája első másfél évtizedére mint a boldog szárnyalás időszakára emlékezett Lőrincz Margit. „Az első tizenöt évet hullámvölgy követte, amikor a víz alá akartak nyomni” - mesélte a színésznő, majd azzal folytatta, hogy olyan szerepeket kapott, amelyeket más visszaadott, vagy lehetetlenné tették, hogy szerepet kapjon egy szlovák tévésorozatban, inkább azt mondták az érdeklődő szlovák rendezőnek, hogy gyermeket vár, nem mehet forgatni. Mindez erőt adott neki. „Az ajkamba haraptam, és igyekeztem, hogy a nemszeretem szerepből is a maximumot hozzam ki.” Nem volt sem Júlia, sem Éva, több nagy szerep kimaradt a pályája során - vetette közbe Miklósi Péter. „Ezek kimaradtak, de alapvetően optimista vagyok - így a színésznő - Mindenben a jót látom meg. Annak ellenére, hogy voltak buktatói a pályámnak, imádom a színházat. Rengeteg beugrásom volt, úgy hetven-nyolcvan biztosan. Nekem az is fontos volt, hogy a kollégák szeressenek. A jó partner a színpadon megfizethetetlen” - tette hozzá. Lőrincz Margit elárulta, hogy szeretne könyvet írni a MATESZ hőskoráról. Szeretne évente legalább egy szerepet eljátszani. És szeretne létrehozni egy apró színészmúzeumot az elhunyt színésztársak emlékére. Beszéltek Miklósi Péterrel az ötlet megvalósításának lehetőségeiről is. Végül megint a Forgószínpad előadása került szóba, ezáltal a beszélgetés is hasonlóan ért véget, mint Noel Coward története: úgy fejeződött be, ahogy elkezdődött. Lőrincz Margit elárulta, arra gondolt a közönség álló tapsa alatt, hogy de jó megint itt lenni. „Meghatódtam, visszajöttek az emlékek” - vallotta be. A Múzeumi Szalonok vendégei hagyományosan ajándékot adnak a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának. Lőrincz Margit, a Komáromi Jókai Színház nyugdíjas színésznője két fotómontázst hozott emlékezetes szerepeiből. OTTHONUNK A NYELV Az új közoktatási törvénytervezet nyelvpolitikai vonatkozásairól (1) SZABÓM1HÁLY GIZELLA A napokban a szlovák kormány is elfogadta az új közoktatási törvény tervezetét. Az oktatási kormányzat által kidolgozott dokumentumot a szakmai szervezetek és a magyarság képviselői is bírálták, utóbbiak elsősorban azért, mert a szlovák és a magyar nyelv oktatására azonos óraszámot irányoz elő. A tervezet kisebbségi hatásaival nagyon komolyan kell foglalkoznunk, erre itt most természetesen nem is vállalkozhatok, egy rövid cikksorozat keretében olyan témákra hívnám fel a figyelmet, amelyek a reakciókban tudomásom szerint nem merültek fel. A szlovák kormány általános kisebbségpolitikáját jól jellemzi, a deklarációk mögötti valós tartalmat fedi fel az, hogyan, milyen súllyal jelenik meg a tervezetben a kisebbségi tanulók anyanyelvi, anyanyelvű oktatása. A tervezet a közoktatásra vonatkozó eddigi törvényeket és miniszteri rendeleteket egy jogszabályba gyűjti, ezért elsősorban is nézzük meg, hogyan jelennek meg azoknak a kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezései a tervezetben. A jelenleg hatályos és számtalanszor módosított 1984. évi 29. számú közoktatási törvény 3. §-a rendelkezik arról, hogy az oktatás államnyelven folyik, viszont „a cseh, a magyar, a német, a lengyel, az ukrán (ruszin) nemzetiségű állampolgárok számára nemzetiségi fejlődésük érdekeinek megfelelő mértékben biztosítva van a saját nyelven való oktatásjoga”. Az új törvény tervezetében a nemzeti kisebbségeknek az anyanyelvű/anyanyelvi oktatáshoz fűződő és az alkotmány által is garantált joga a 12. szakaszban, a (3) és az (5) bekezdésben jelenik meg. A (3) bekezdés szövege jelenlegi formájában így hangzik: „A nemzetiségi kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok gyermekei és tanulói számára az államnyelv elsajátításának joga mellett joguk van arra, hogy a jelen törvényben meghatározott feltételekkel saját nyelvükön részesüljenek nevelésben és oktatásban. Az államnyelvtől eltérő tannyelvű alap- és középiskolákban a szlovák nyelv és irodalom az adott nemzetiségi kisebbség nyelvét oktató tantárggyal azonos óraszámban oktatott kötelező tantárgy.” Az (5) bekezdés értelmében a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó tanulók két modell szerint részesülhetnek anyanyelvi képzésben: 1. az anyanyelvűk az adott isko- la/osztály tannyelve; 2. az adott iskolában anyanyelvűket tantárgyként tanulhatják, illetve néhány tantárgyat (pl. képző- művészeti nevelés, zenei nevelés testnevelés) az anyanyelvükön tanulhatnak. A kisebbségi tanulók anya- nyelv-használati joga még egy helyen jelenik meg a tervezetben: a középiskolai felvételi eljárás szabályairól szóló és jelenleg hatályos miniszteri rendeletnek megfelelően az új tervezet is lehetővé teszi, hogy a tanuló azon a nyelven tegyen középiskolai felvételi vizsgát, amilyen nyelven az adott tantárgyat tanulta. A jelenlegi jogszabályok és az új tervezet között néhány lényeges különbség figyelhető meg: elsősorban is a jelenlegi közoktatási törvénytől eltérően a tervezet nem nevesíti a kisebbségeket, viszont pontosítja azt, milyen formában valósul meg a kisebbségi tanulóknak az a joga, hogy anyanyelvűket tanulhatják, illetve anyanyelvükön tanulhatnak. S természetesen új elem az államnyelv oktatásának/elsajátításá- nak a joga, amely az új tervezetben kiemelt helyet kap, hiszen sorrendben megelőzi a Idsebbségi anyanyelven való tanulás jogát. A tervezetbe tehát átkerült a szlovák alkotmánynak az a megfogalmazása, hogy a kisebbségeknek joguk van az államnyelv elsajátítására is, az alkotmányban viszont ez a jog a kisebbségi anyanyelv elsajátításának joga után szerepel. (Folytatjuk.)
