Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-15 / 64. szám, szombat
PRESSZÓ 2008. március 15., szombat 50 éves az Elemi ösztön sztárja Sharon Stone: van fontosabb is az életben, mint a siker hajszolása 27. oldal Tavasz—nyár: kényelem és sokszínűség Mit viselnek a trendi hölgyek az elkövetkező pár hónapban? 4»f J 2. évfolyam 11. szám 28-29. oldal Pihenés és gyógyulás Hévízen A tó hőfoka nyáron eléri a 37-38 °C-ot, és télen sem csökken 24-26 °C alá 30. oldal Adela Banášová egyedi humorával meghódította a szlovákiai közönséget - szakmájáról, magánéletéről, álmairól beszélgettünk vele „Mintha még pihenés közben is sietnék” remben két másodperc alatt választok az étlapról, egy perc alatt döntöm el, mit veszek magamra - banális dolgokban nem spekulálok. De a komolyabb döntéseket mindig alaposan megfontolom. Ettől a kettősségtől nehezen szabadulnak a Mérleg jegyében születettek. Viszont igazságosak és nagyon érzékenyek. Milyen Adela Banášová a saját szemével? Szerintem jó alapokat kaptam, s ezeket igyekszem kamatoztatni. Tudom, sok hibám van, s bármennyire sajnálom, igen lassan tudok megszabadulni tőlük. Lép- ten-nyomon elkövetem ugyanazokat a ballépéseket. S ettől néha megijedek. Mindenkinek vannak hibái. Ha mindannyian tökéletesek lennénk, egyhangú lenne a világ. Hát igen, de azért én lehetnék tökéletesebb. Nem érdekel, mások milyenek, én tudom, hogy ebben vagy abban jobb szeretnék lenni. Néha olyan butaságokat követek el az emberekkel való kommunikációban - nem vagyok elég tapintatos hogy szégyellem magam. Utólag tudatosítom, hogy nagyvonalúbban kellett volna reagálnom. Ez jellemző az impulzív egyénekre. Valószínűleg. Sokoldalú - otthonosan mozog a művészetek világában, zongorázik, fest mégsem elégedett magával. Az, hogy festek, enyhe túlzás, három-négy, mondjuk öt képet festettem. Inkább fogyasztója és csodálója vagyok a képzőművészetnek. Nincs szigorúan behatárolt érdeklődési köröm, ez is, az is tetszik egy-egy stüuson belül, de magam nem nagyon vásárolok képeket. Édesanyjától azért csak kapott? Tőle van otthon egy kisplasztikám, néhány képem, és van egy, amelyet én festettem gyerekkoromban. A lakásomban a grafikák dominálnak, ezeket általában ajándékba kaptam. Nem szeretem az absztrakt dolgokat, nem tudnak megragadni, azokat kedvelem, amelyek gondolatokat fejeznek ki. Műsorvezetőként bájos, szellemes, néha egy kicsit ironikus, de általában azt az érzést váltja ki a nézőben, hogy nem játssza meg magát, nem próbál más bőrébe bújni. Könnyű természetesnek maradni ebben a szakmában, vagy meg kell küzdeni azért, hogy valaki a saját maga útját járhassa? Nekem az esne nehezemre, ha másmüyennek kellene lennem. Szerintem az én munkámban - s ez nem csak a kamerák előtt érvényes - az a fontos, hogy mindenki kialakítsa és folyamatosan finomítsa a saját arculatát. Nekem A lehető legtermészetesebben viselkedett, amikor a rádió kávézójában leültünk beszélgetni. Előtte sem taktikázott, nem kérette magát, nem fontoskodott, csak finoman jelezte, hogy ha lehet, valamivel későbbre halasszuk a találkozást. Alig fejeződött be a SuperStar, jött a báli idény. S ő nem hiányozhatott. Adela Ba- nášovával beszélgettünk. URBÁN KLÁRA Kimulatta magát kedvére? Tulajdonképpen egyetlen bálba se kaptam meghívót vendégként, mind a haton műsorvezető voltam. Mindegy, hogy egy hölgy vendégként megy bálba vagy a munkája szólítja oda, azért illik az alkalomnak megfelelően megjelennie. S lehetőleg minden rendezvényre új ruhát varratni. Kölcsönzőből veszem a ruháimat. Szerintem anyagüag túl nagy luxus lenne, értelmetlen és fölösleges minden alkalomra új ruhát venni vagy varratni. Egyetlen estélyi ruhám sincs. Hogy fér bele ennyi minden a programjába? Nem csinálok olyan sok mindent. Vezette a SuperStart, a bálokat, a csehek és a szlovákok televíziós vetélkedőjét, reklámokban szerepel, állandó otthona az egyik hazai kereskedelmi rádió. Emellett könyvet is kiadott. De ezt nem nekem kellett írnom, a rádiós munka közben kollégámmal, Sajfával elraktuk azokat az anyagokat, amelyeket készítettünk, s ezekből szedtük össze az úgynevezett aranyköpéseket. Azt hiszem, jól sikerült a válogatás, nagy keletje volt a kiadványnak. Azért csak össze kell gyűjteni az anyagot. Igen, de ez nem volt annyira időigényes. A kiadást pedig édesapám intézte a saját kiadójában. Édesapja, Jozef Banáš, aki író és parlamenti képviselő is volt, a fő tanácsadója? Édesapámmal nagyon jó a kapcsolatunk, de a legtöbb témát édesanyámmal beszélem meg. Az az érzésem, hogy a papámnak sok dologban más a véleménye. Volt kitől örökölnie. Az édesapjától az írói vénát, talán a beszélőkéjét, a magabiztosságát. A képzőművész mamától mi maradt a lányára? Úgy tűnik, édesanyámtól örököltem a képzőművészi hajlamot, egész tűrhetően rajzolok. Illetve rajzoltam, néhány képet is festettem, de mostanság nincs erre időm. Épp nemrég jutott eszembe, hogy megint elkezdhetném. Az apai örökségem a belső nyugtalanság, pozitív értelemben, folyton el kell foglalnom magam, valami mindig hajt, hogy tanuljak. Bevallom, sokszor nem is azért, mert érdekel, inkább attól való félelmemben, hogy elfecsérelem az időmet. Rengeteg alapvető dolgot nem tudok még. Ez így természetes, minél többet tud az ember, annál jobban tudatosítja, mennyi mindenről maradt le. Egész egyszerű dolgokra utaltam, mindig találok valamit, amiről fogalmam se volt, vagy amit elfelejtettem, de ez talán azért van, mert általában ugyanazok a területek érdekelnek - kulturális és humán jellegűek, a politikához és a földrajzhoz egyáltalán nem értek. Akkor vagyok elégedett, ha sok bejegyzés van a naptáramban. Még mindig nem tanultam meg pihenni, a kikapcsolódást is előre eltervezem és beosztom - fél órára, háromnegyed órára, amennyi időm épp van. Ha szaunába megyek vagy tornázni, mindig előre betáplálom magam, erre van egy órám, arra egy következő. Mintha még pihenés közben is sietnék. Ez kétélű fegyver. Vétek lenne nem kihasználni, mert sok mindenről lemaradna. Van viszont egy határ, amely után már veszélyes is lehet. Amikor az ember csak megy, megy... Szeretek pihenni, imádok szau- názni, szívesen járok tornázni. A konditeremben ugyan nem pihenek, de utána frissnek érzem magam. Szeretek aludni vagy csak úgy heverészni az ágyban, közben olvasgatok, ha leülök a zongorához, nagyon jól kitisztul a fejem. De legjobban akkor, ha elmegyek sétálni, szívok egy kis friss levegőt - erre viszont kevés időm marad. Rendszeresen járok edzőterembe, a munkám miatt is ügyelek az alakomra. Sokan azt hiszik, hogy vékony vagyok, nincs gondom az alakommal, holott azért olyan, amilyen, mert tornázom. A szavaiból az érződik, hogy határozott, megfontolt, tudja, mit akar. Nem vagyok megfontolt. Tipikus Mérleg vagyok: az az érzésem, a határozadanságtól néha már annyira fáradt vagyok, hogy azokban a kérdésekben, amelyek kevésbé fontosak, azonnal döntök. ÉtteRendszeresen sportol - elsősorban ennek köszönheti hibátlan alakját (Pavol Funtál és SITA-felvételek) Névjegy Adela Banasova Született: 1980. október 12-en Születési hely: Pozsony Csillagjegy: Mérleg Végzettsége: a pozsonyi Co- menius Egyetem Bölcsészkarán kulturológiát tanult Munka, sikerek: A Fun Rádió műsorvezetőjeként vált ismertté, népszerűségét a SuperStar műsorvezetőjeként alapozta meg. Ma állítólag a szlovákiai szórakoztatóipar egyik legjobban fizetett személyisége. ť * Ihr*! ___I__ __ Holtomiglan? Holtodiglan? Bár az ember az oltár vagy az anyakönywezető előtt azt ígéri és fogadja meg, hogy holtomiglan, holtáiglan, s akkor természetesen véresen komolyan gondolja a hűséget, a szerelmet, az odaadást, meg minden egyebet, ami szerelemes szemét elvakítja, s ami ennek az ígéretnek a része, a hétköznapok azonban - természetesen észrevétlenül - szép lassan homályba veszejtik a fogadalmat. Mert időközben sok minden kiderül. Sőt, van, ami addig is nyilvánvaló volt, hiszen olyan aranyos a férjem, amikor a kapuban kiveszi a szomszédasszony kezéből a bevásárlószatyrot, és fölcipeli neki a negyedikre, ez a kedves ember reggel meg sem szólal, biztosan félálomban van még, de akkor sem szól, ha új ruhát veszek, ha frissen fodort hajjal állítok haza, biztosan azért nem, mert úgy gondolja, ha öröme telik benne, csak vásároljon, szépítgettesse magát Figaróval, kozmetikussal. Nem kocsmázik, nem jár meccsre, egyenesen hazajön a munkából leül bekapcsolja a tévét, minden híradót végignéz, kommentál aztán a főműsoron szépen elszunnyad. Nem kell sok évnek eltelnie, amikor bezzeg annak a kacér szomszédasszonynak, aki már háromszor elvált, fölviszi a táskáját, én meg cipekedhe- tek, akkor, amikor bevásárolni megyek, soha nem ér rá. Reggel nem lehet szólni hozzá, olyan morcos, mint egy vén medve, sőt, nem is olyan, hanem egyenesen vén medve, hiába kérdezem, hogy aludt, mit álmodott, feleletre se méltat. Pedig elkészítem a reggelijét, igaz, hogy utálja a pirítást, de én ügyelek az ő alakjára is, utálom a pocakos pasikat, és jobb, hagyógyteát iszik, nem feketét, az sem egészséges. Igyekszem csinos, fiatalos maradni, rendszeresen járok fodrászhoz, kozmetikushoz, divatosan öltözködöm, azt se mondja, milyen jól nézel ki, drágám. Akkor bezzeg morog, ha én a barátnőimmel beülök pletyizni a kávéházba. Mert a gyerekek, meg a háztartás, meg hogy ha ő otthon tud maradni, miért kell örökösen csavarognom! ? Még hogy örökösen! Még hogy csavarognom! Se mozi, se színház. Legalább barátai lennének, mint más rendes férjnek, aki hetente egyszer focizás ürügyén jót sörözik a haverjaival. És otthon ül. Örökösen otthon ül. Papucs, tévé, egy üveg sör, a vacsorát is berendeli, úgy lapátolja be, hogy azt sem tudja, mit eszik, de egyszer megfűszerezem neki egy jó adag hashajtóval hátha észhez tér. Grendel Ágota
