Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-08 / 58. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 8. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ —p—irif nrwni^rngaffptífir^-iTriByii'iiiüiWn—1—* SZEGODNYA Az idei nőnap legexkluzívabb ajándéka Kijevben a fehér szegfű díszkáposztával, a napraforgók piros táskában és a szív alakú virágcsokor. A Szegodnya szerint a nőnapra készülő ukrán fővárosban a virágosstandok alig bírják áruval a vásárlók rohamát. A férfiak visznek mindent: rózsát, tulipánt, szegfűt. Nagy a kereslet a formatervezett virágkompozíciók iránt is. Népszerűek az olcsóbb, jácintokból komponált csokrok 200 hrivnyá- ért (kb. ezer korona). Legdrágább a szív alakú virágcsokor, 300-400 hrivnyát is elkérnek érte. (MTI)- Nem sejtettem, hogy maguk, ősemberek is megünneplik a nőnapot! (Peter Gossányi karikatúrája §ö®§^i HÉTVÉG(R)E József, a lejáratott „Jemand musste Josef K. verleumdet haben, denn ohne dass er etwas Böses getan hätte, wurde er eines Morgens verhaftet” - ezzel a mondattal kezdődik a világ- irodalom egyik legtöbbet elemzett regénye, A per, Franz Kafka tollából. Magyarul: „Valaki megrágalmazhatta K. Józsefet, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták. ” KOCURIÁSZLÓ K. Józsefet, Csenke első, Nagyszombat megye második emberét, volt parlamenti képviselőt, egykori kulturális államtitkárt nem tartóztatta le senki, és hogy tett-e bármi rosszat, egyelőre nem tudjuk, a rendőrség viszont azt állítja, meg- döntheteden bizonyítékok vannak a kezében arról, hogy a polgármester és két sportvezető két ízben huszonötöt adott a bírónak. (A szlovák rendőrség megdöntheteden bizonyítékaival kapcsolatban hadd legyünk szkeptikusak, a Maiina Hedvig-ügy kapcsán is azt állították, az egyik ufófejűnek megdöntheteden alibije van, aztán kiderült, hogy mégsem. Bár a két ügy között nem vonhatunk párhuzamot, csak annyi a közös bennük, hogy mindkettőben a nyitrai rendőrök jártak el, na meg a rugdosás, melyet csak a labda esetében helyeselhetünk.) A huszonöt nem Lúdas Matyi-i elégtétel, hanem annyi cifra bankó a nemzet (utóbb mégsem) atyjának a képével, melyet a nemzeti pártiak helyeselhetnének is, ugyanis a mégsem atya atya képének szemlélése akár nagyobb nemzeti öntudatra is sarkallhatta a sípmestert. Bár ha(!) borítékban kapta, akkor célszerűbb lehetett a tábomokos címlet, mely, ugyan nem fokozza oly mértékben a nemzeti öntudatot, lényegesen kisebb helyen is elfér, ami ugye szempont lehet. És akkor még az átutalás előnyeiről nem is értekeztünk... A regény Josef K.-ja soká bolyongott a hivatal útvesztőiben. Felvidéki mását, K. Józsefet február 18-án még tanúként idézték be, négy- nap múlva már gyanúsított volt. Bő két hét múlva került napvilágra az ügy. Azóta az „emen- véelnök”, akarom mondani polgármester több fórumon is elmondta, összeesküvést sejt a háttérben, melynek célja az ő lejáratása. Sőt: a múltban már több hasonlót regisztrált, bár azt nem gondolta, hogy „idáig elmennek”. Önbizalomból tehát nincs hiány. Előbb rendőrségi játszmának nevezte a vizsgálatot, majd a legnagyobb nézőszámot magáénak tudó kereskedelmi televízió kamerája megoldotta a nyelvét, s elhangzott a varázsszó: „szomorú, hogy egy demokratikus országban a titkosszolgálatok még mindig úgy működnek, ahogy”. Az ártadanság vélelmét szem előtt tartva két párhuzamos kérdés is felvetődik. Az egyik: ha K. József tudott arról, hogy sötét erők fenekednek ellene lejárató szándékkal, miért nem kérte a hatóságok vagy a nyilvánosság védelmét - ez utóbbi olykor tán még hatékonyabb is az előbbinél. Annak idején a Kar- in-Mráz duó is valami ilyesmiről hadováit, aztán mi lett a vége?! A másik, mely a labdarúgás iránt mérsékelten érdeklődő szerző fejében is óhatatíanul megfogalmazódik - és most minden csenkei, és úgy általában kistelepülésen élő olvasó elnézését kérem kinek áll érdekében egy területi II. osztályú bajnokságban - urambocsá, a béka segge alatti szintnél egyel feljebb - játszó csapat mérkőzéseinek manipulálása? Mert a Corgoň-ligában hatalmas reklámpénzekről van szó, egy-egy menő játékos ára az átlag- kereset sokszorosa (euróbán), így bár ott sem helyeseljük a korrupciót, viszont legalább az okait ismerjük. De mi történik akkor, ha valaki feljut a területi I. osztályú bajnokságba, mint például az érintett csapat is feljutott, most már úgy gondolhatjuk, némi bírói segédlettel? Összetöri magát az ország tíz legnagyobb vállalata, hogy legalább egy lógót elhelyezhessen a mezükön, vagy mi? A labdarúgás és a korrupció édestestvérekként való emlegetése közhelyszámba megy. A labdarúgó-szövetség illetékes funkcionáriusa szerint az általuk folytatott korrupcióellenes tevékenység magvai nem hulltak jó talajba, a tagság elutasító velük szemben. Hogyne lenne elutasító, mikor még a legalacsonyabb szinteken is hu- szonötezres a taxa. Akkor mi lehet a magasabb ligákban? Az is közhely, hogy a korrupció annak fáj a legjobban, aki kimaradt belőle, a többieknek nem annyira, így az ilyen esetek felderítése, egyáltalán a tényállás bizonyítása számos nehézségbe ütközik. Az eset az MKP-nak sem jött jókor. Bár a korrupt földhivatalnokaik esetét a közelmúltban jól kezelték, az éppen K. József által játékba hozott Horváth György alkotmánybíró ugyan már elévült, de mégiscsak megtörtént adóügylete után egy újabb láb- szagú, kisstílű ügy. Bízzunk benne, hogy hamarosan több tényt fogunk tudni, bár a „kiderül az igazság” kifejezéstől annak patetikus volta miatt tartózkodnék, ez az egész ügy annyira kicsinyes, hogy nincs szükség nagy szavakra. Pálcát tömi még korai volna, mindenesetre az egész ügy legnagyobb vesztesei azok a szurkolók, akik becsületesen kijárnak saját csapatuk mérkőzéseire - akár a Corgoň-ligáról, akár a területi bajnokság harmadik osztályáról legyen szó -, minden hétvégén szétüvöltik magukat a tribünön vagy a pálya szélén, és azt gondolják, hogy a megszülető eredmény fiaik ügyességének köszönhető vagy kétballá- basságának következménye. Mert úgy tűnik, nem. JEGYZET És most merre? TALLÓSl BÉLA Hatvankilenctól Koncz Zsuzsa évente megjelenő lemezeiről mindig megtalált egy-egy olyan dal, amelyet nagyon szerettem, mert - akkor úgy fogtam fel - a kor hangulatát árasztotta a szöveg és a dallamvilág ugyanúgy. Olyannyira sikerült azoknak az éveknek az esszenciáját beleírni ezekbe a parányi zenés versekbe- történetecskékbe, hogy újra- és újrahallgatva hangulatilag mindig vissza tudtam zuhanni az azokban az időkben „diktálva” terjedt univerzális érzésvilágba. Aztán rájöttem, nem erről van szó. Azért szerettem ezeket a szerzeményeket, mert átfestő megszépítéssel és elvágyódó álmodozással éppen hogy a kor a szorításából emeltek ki. Az első lemezen a Rohan az idő, a másodikon az Éjféli esküvő, a harmadikon a Csillag Hajnalka, a negyediken az Egy év elmúlt voltak ilyen messze repítő kedves dalaim. S jött az ötödik korong, a Jelbeszéd, amely kikerült engem. Kikerült, mivel nem juthatott el hozzám. A hatóságok betiltották. Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szigor enyhüljön. Hogy 83-ban ott ülhessek Budapesten az Almássy Téri Szabadidőközpontban azon a lemezbemutatón, amelyen Koncz Zsuzsa megosztotta a közönséggel örömét, hogy újra megjelenhetett a Jelbeszéd. Az újrakiadásra azért volt szüksége, hogy tovább tudjon lépni. Számára és természetesen számunkra is fontos volt, hogy „kinyíljon a rózsa”, a szabadság himnuszává vált popballada, amely annak előtte csak a Szabad Európáról „illatozott” az éterbe. A letiltott Ha én rózsa volnék című dallal ugyanis az volt a baj, hogy a megénekelt zászló nem kíván játéka lenni mindenféle szélnek. A cenzorok szerint ez nem volt helyes, mert a zászlónak kizárólag balra lett volt szabad lobognia. Koncz Zsuzsa minap Berlin vendége volt, mivel - a rendezvényről szóló tudósítás szerint - „Németországban is töretlen a népszerűsége”. A német főváros magyar intézetének közönsége előtt mondta el, hogy volt egy másik afféija is a cenzúrával, mégpedig egyik megzenésített verse, konkrétan József Attila Bolyongok című költeménye miatt. József Attila verseinek valósága a mai gyerekektől legalább olyan távol lehet, mint amilyen távolinak (halott esztétikának, óköltészet-leletnek) éreztem én annak idején Zrínyi Szigeti veszedelmét. Hozzám - származásom miatt - közel állt a pro-. letár fiú verselése. Jól jött a proletárdiktatúrának is, mivel erősen osztályharcosnak lehetett beállítani. És akkor tessék, ami most is megdöbbent, a nagy proletár klasszikusban is lehetett találni valamit, egy ártatlan sort, amit eszmeellenesnek lehetett beállítani. Olyannyira veszélyesnek, hogy megzenésített változata miatt a korabeli cenzúrával még Koncz Zsuzsának is meggyűlt a baja. Ennek a dallamos, hangulatos szeretetvágyó pársorosnak kevés köze lehet a politikához, de mert szeretetet kereső szere- tettelen bolyongásai során József Attila eltűnődik azon: „Merrefelé menjek? Balra-e, vagyjobbfa?”, be lehetett tiltani egy lemezt. S lám, az elvtársak a bolyongásban eltűntek, a lemez azonban megmaradt. Lassacskán, Koncz Zsuzsa dalával élve, talán „Rendbe jönnek majd a dolgaink”. KOMMENTÁR A Gyurcsány-flashmob BALLAD. KÁROLY A flashmob fogalma nem tartozik a közkeletűek közé, egyelőre a nagyvárosi szubkultúra része. Olyan társadalmi megmozdulást takar, amelynek során sok ember hirtelen megjelenik valamely nyilvános helyen, szokatlan dolgot művelve felhívja magára a figyelmet, aztán a sokaság feloszlik, mintha mi sem történt volna. Véglegesen elfogadott magyar kifejezés még nincsen erre a jelenségre, villámcsődületként, villámgyülekezetként emlegetik. Az első ilyen akciót 2003-ban szervezték New Yorkban, de ugyanaz évben már Budapesten is sor került egyre: a Deák téren váratlanul esemyős emberek jelentek meg, és bár az égi áldásnak nyoma sem volt, ernyőjüket adott jelre kinyitották, aztán összecsukták és továbbmentek. Eredetileg a flashmobnak nem volt konkrét célja a meghökkentésen túl, bája éppen értelmetlenségében, öncélúságá- ban rejlett, amely humorral, iróniával párosulva jellemezte ezeket a művészinek is tekinthető pillanatnyi happeningeket. Később egyes társadalmi csoportok is alkalmazni kezdték, az utóbbi években többször ideológiai-politikai céllal is rendeztek ilyet, Detroitban például a homofóbia ellen, Bukarestben pedig a sajtószabadságért csődültek össze a résztvevők. És persze jószemű marketingszakemberek a reklámlehetőséget is felfedezték benne. A flashmobot általában telefonon, e-mailekben és internetes felhívásokkal szervezik. De vajon szóba jöhet-e a gyülekezés helyszíneként maga a világháló? Történt, hogy egy pécsi internetes marketingszakember, az El Lobo néven ismert blogger, miután megismerkedett az Európa Kulturális Fővárosa Pécs, 2010 program főigazgatójával és tapasztalta, hogy a direktor úr a szivarozás szenvedélyének hódol, számítógépéhez ült és különböző blogbejegyzésekkel elérte, hogy a szivar szóra az internetes keresőkben a városprojekttel kapcsolatos cikkek kerüljenek az élre. Virtuális vülámcsódület jött létre: mindazok, akikaszi- varozási szokások, márkák, gyártók, forgalmazók iránt érdeklődve keresgéltek a világhálón, pár napig minduntalan olyan szájtokra tévedtek, amelyeken Pécs város kiemelt szerepéről esett szó. Ugyanennek a bloggemek a nevéhez fűződik a minap lezajlott internetes flashmob. Előzménye, hogy magyarországi jobboldali politikai-közéleti személyiségek, nyilvánvalóan lejárató szándékkal, létrehozták a Gyurcsány Ferenc Baráti Társaságot, hogy „emléket állítsanak” a magyar miniszterelnök,.hazugságainak”. A sajtó fel is röppentette a hírt, a kezdeményezők azonban elmulasztották megteremteni akciójuk internetes hátterét. Ezt kihasználva és a gerilla- marketing lehetőségeivel élve El Lobo megalapította a kettes számú Gyurcsány-társaságot és blogot is nyitott ezen a néven. Oldala igen rövid idő alatt roppant olvasottá vált, hiszen mindazok, akik az eredeti akcióról nem mondhatták el véleményüket, itt, a korszerű Webes eszközökkel élve, ezt megtehették. A dologról értesült egy másik blogíró, megtetszett neki az ötlet, maga is elkészített és közzétett néhány hírt, majd ezt tette egy online hírportál is (később Műanyag lett belőle, az Új Szó is közölte). Alig néhány nap múlva a Google találati listáján a Gyurcsány Ferenc Baráti Társaság keresőkifejezésre az első öt találat nem az eredeti hírekhez vezetett, hanem El Lobo ellenakciójához, aki szerint ajobboldali kezdeményezés gazdái „átadták a terepet annak a véleménynek, amely a korszerűséget hiányolja, annak a véleménynek, amely nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy a magyar politikai marketing slendrián, végiggondolatlan és fő eleme a másik fél lejáratása”. A társaság iránt érdeklődő internetezők ezrei kattintottak a listavezető oldalakra. Sikeres vüághálós villámcsődület jött létre (s azóta lényegében fel is oszlott). És vajon kinek hoz sikert a Magyarországon holnap zajló gigantikus flashmob, a népszavazás? Sok ember megjelenik valamely nyilvános helyen, szokatlan dolgot művel, aztán továbbmegy, mintha mi sem történt volna. FIGYELŐ _________________ Mit várnak Medvegyevtől? Dmitrij Medvegyev legfontosabb feladatai az elnöki tisztségben az árak állami ellenőrzése, a fizetések inflációhoz igazítása és a korrupció elleni harc - így gondolják az oroszok a Levada Központ felmérése szerint. Arra a kérdésre, mire kell az új elnöknek összpontosítania hivatalában, 66% nevezte meg első helyen az árak csökkentését és állami ellenőrzését, közel kétszer annyian tartják ezt fontosnak, mint Putyin hivatalba lépésekor, 2000-ben, ill. 2004-ben. A fizetések és a nyugdíjak indexálását 55% (ez a 2000-es és 2004-es adat duplája) nevezte az elnök fontos feladatának. A korrupció elleni küzdelmet 51% emelte ki (2004-ben 21 %). Az ipari termelés növelése 47%-nak fontos, Pu- tyin idején 33, illetve 27%. A rend és a törvényesség megerősítését 39% tartotta az elnök fontos feladatának. (Putyin hivatalba lépéseikor 28, ill. 25%.) Az állami nagyvállatok privatizálásának eredményét 23% látja szükségesnek megvizsgálni, Putyin idején 13, ill. 8 mondta fontosnak. Most 19% látná jónak, ha az ország visszatérne a gazdaság központi irányításához, 2000-ben 11%, 2004-ben 8% szerette volna. A korrupció elleni harc sikerében nem bíznak az emberek: csak 9% véli úgy, hogy csökken a lopás és a korrupció mértéke; 2000-ben 36% bízott ebben. Most 69% látja úgy, nem lesz változás e téren. (2000-ben 45% volt ezen a véleményen.) Szakértők azzal magyarázták ezt a Vedomosztyi című lapnak, hogy a korrupció elleni harc eszközeként fogták fel az emberek a hatalom megerősödését, de ez az eszköz nem változtatott a helyzeten. Az emberek nem akarnak hatalmas vagyonokat magánkézben látni, ezért helyeslik a pa- temalizmus felé való elmozdulást és a gazdaság állami irányítását-vélik a szakértők. (MTI)
