Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-08 / 58. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. AAÁRC1US 8. www.ujszo.com Műfajt teremtett: az animációs dokumentumfilmet Elhunyt Macskássy Katalin MTl-HÍR Életének 66. évében tegnap elhunyt Macskássy Katalin filmrendező, a magyar animációs filmművészet kiemelkedő személyisége, a Duna Televízió munkatársa. A televíziós sorozatok, mesefilmek mellett szociológiai, pszichológiai és politikai animációs dokumentumfilmeket, ismeretterjesztő, dokumentum- és reklámfilmeket is készített. Legjelentősebb munkái gyerekekről szólnak, ezekkel saját műfajt teremtett: az animációs dokumentumfilmet. Számos alkotása közül kiemelkedik a Gombnyomásra, Nekem az élet teccik nagyon, Ünnepeink, Családrajz, Mit vinnél magaddal, Testünk, Tücsök és hangya, Másféleszűek, „Óh, gyermekek, Tietek a jövő”, Van itt jó is, rossz is, a Sosem volt.Cigányország, a Parasztdekameron, vagy a Duna Televízióban vasárnaponként látható Hol volt, hol nem volt című mesesorozat. Munkásságát egyebek közt Arany Meteor díjjal, UNICEF-díjjal, Balázs Béla-díjjal ismertékel. A díjazottak közös hangversenyen mutatkoznak be Fiatal zenészek elismerése ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A csütörtök este 2007 legtehetségesebb ifjú zenészeinek sikere jegyében telt a fővárosi Szlovák Filharmónia koncerttermében. A Szlovák Takarékpénztár által öt éve alapított Arany Hangjegy díjat (Zlatá nota), Pavol Mach képzőművész alkotását ezúttal Yvetta Slezáková hegedűművész, Robert Holota oboaművész, Mária Kováčová énekes (Szlovák Filharmónia) és Martin Švec klarinétművész (Kassai Állami Filharmónia) nyerte el. A díjazottak, fiatal koruk ellenére ismert egyéniségei a szlovákiai komolyzenei életnek, belföldön és külföldön is sikeres koncertek tucatjain bizonyították tehetségüket. Yvetta Slezáková pl. Gustav Mahler zenekarával 130 koncertet tudhat a háta mögött, világhírű karmesterek vezénylete alatt muzsikált, koncertezett Amerikában, Kubában, Venezuelában és Európa több országában. Robert Holota nyolc éve került az ostravai szimfonikusoktól a szlovák filharmonikusokhoz mint első oboás, pár éve megjelent szólólemezén a könnyebb zenei műfajokkal is kacérkodik. Mária Kováčová több évig külföldön, Rómában tanulta az éneklést, s a filharmonikusok kórusával bejárta a világot. Énekelt Izraelben, Svájcban, a Kanári-szigeteken, de Ausztriában és Magyarországon is. Martin Švec a kassai filharmonikusok első klarinétosa, de játékával a Kassai Kamarazenekar és Július Selčan zenekarának előadásait is gazdagítja. A négy fiatal művész április 18-án közös hangversenyen mutatkozik be a közönségnek. (f-é) Martin Švec, Regina Ovesny-Straka, a takarékpénztár főigazgatója, Mária Kováčová és Yvetta Slezáková (Fotó: SLSP) Tarr Béla új filmje, A londoni férfi Cannes-ból indult a világ legrangosabb fesztiváljaira Penészes vágyak a kikötőben Tarr Béla és Tilda Swinton A londoni férfi cannes-i díszbemutatóján (Reuters-felvétel) Hosszú beállítások, lassú képmozgás, pontosan figyelő kamera. Tarr Béla új filmjében, a Georges Simenon bűnügyi regénye alapján nagy viszontagságok közepette leforgatott thril- lerében, A londoni férfiben is hű önmagához. SZABÓ G. LÁSZLÓ Tan Béla ezúttal sem kapkod, sőt még csak sietősnek sem mondható. Tan Béla ráérős rendező. Nyugodtan, komótosan halad előre a történetmesélésben, hogy annál nyugtalanítóbbak és felzaklatóbbak legyenek mívesen megkomponált képsorai. Tarr Bélát lehet nem szeretni és elutasítani, A londoni férfi című filmjét azonban nem. Azt tudomásul kell venni. Az jó film, még akkor is, ha helyenként idegtépő, vagy akár dühítő is. Az a típusú film, amelytől nem lehet könnyen szabadulni. Piócafilm. Megtapad az emberen, a vérét szívja - és segít rajta. Elgondolkoztatja. Közelebb viszi önmagához. Akkor is, ha nem akarja. Krimi ez a javából, több nyelvre lefordított detektívregény, amely mégsem az elkövetett bűntől s a bűnhődésig megtett úttól izgalmas, hanem a központi hőstől. Aki még csak véletlenül sem a címbeli londoni férfi, hanem Malom, a váltóőr, aki egy kikötői pályaudvar tornyában tölti minden éjszakáját. Sasszemekkel lesi, figyeli az Anglia felől hajóval érkező utasokat. A sok ismeretlent, aki pár lépés után vonatra száll, s elindul a kontinens belsejébe. Munkájában nincsenek nagy izgalmak. Egy éjjel aztán észrevesz valamit. A tengerbe repül egy táska, amelyet nem hagy a mélyben. Kihalássza. Szép, szomorú munkástörténet az emberi gyarlóságról, méltóságról és büszkeségről. De a végtelenség érzéséről is, amelyre a váltóőrnek szüksége van. Egyszerű a film. Olyan egyszerű, mint a történet. Maloin kilométerek ezreit járja le a toronyban, szemtanúja egy gyilkosságnak, megtalálja a tengerben a pénzzel teli táskát, meglátja a pénzét kereső gyilkost, és ott, éjszakai útja kellős közepén rádöbben: az Angliából kiküldött nyomozó, a londoni férfi gyanúja előbb-utóbb utoléri. Akkor pedig döntenie kell, méghozzá helyesen. Akkor is, ha a pénzből már elköltött valamennyit. Krimiről lévén szó, s tisztelve Simenon köreit, többet illetlenség lenne elárulni, főleg nem azt, hogy mi történik a váltóőr háza mögötti kalyibában. Tarr Béla sajátos iskolát teremtett filmjeivel. A Családi tűzfészektől a Sátántangón át a Werckmeister harmóniákig csupa olyan alkotással szembesítette a világot, hogy azok egytől egyig erős éberséget, kitartást és koncentráltságot követeltek. Tarr Béla minden egyes munkájával olyan minőséget közvetít, amelyet első (de talán még második) alkalommal sem képes befogadni, azonosulni vele pedig csak a rendező lelkes és kitartó hívei tudnak. Köztük Gus Van Sant, az amerikai független filmesek egyik legjelesebbje (Otthonom, Idaho, Gyógyszertári cowboyok, Az utolsó napok, Paranoid Park), aki a világ legrangosabb fesztiváljain hangoztatja: mestere egy magyar rendező, Bela Tarr. A londoni férfi: mestermunka. Ehhez kétség nem férhet. Van, aki bírja, van, akinek sok. Vagy éppen kevés. Én nem tartozom Tarr Béla rajongóinak felszentelt hadába, nekem mégis élvezetes alkotás a film. Megfogott a képi vüága (Fred Kelemen kameravezetése), nem zavart lassú „lefolyása”, a meglepetés erejével szolgált Víg Mihály zenéje, és lenyűgözőek a színészek. Maloin, a kikötői váltóőr: Miroslav Krobot prágai színész-rendező. A lehető legjobb választás Tarr részéről. Krobot, a belső magányát levetkőzni képtelen férfi szerepében - aki évek óta ugyanazt az utat járja a kikötőtől a kocsmán át hazáig és vissza - telitalálat. A marcona külső mögött a szív sem vajból van, megközelíthetőségéhez azonban nem nehéz kulcsot találni. Végül is ő cipeli a vállán a történet súlyát, az ő életébe tör be rövid kis időre a remény, a más élet iránti vágy csalóka fénye. Feleségét a friss Oscar- díjas angol színésznő, Tüda Swin- ton alakítja. Nincs sok dolga a filmben: dühödt haraggal kiordi- bálja magát a vacsoraasztalnál, nem érti, miért kellett fiatal lányának drága boát venni, aztán ahogy jött, úgy el is csitul a vihar, Swinton szerepe pedig egyszerűen „lejár”. Többre nem is emlékszem belőle. De ugyanilyen erős a filmben Lázár Kati, Szirtes Ági és Derzsi János jelenléte is. Lázár Kati - a sok sorsüldözött cigányasszony után - most egy felsőbb rétegbe tartozó francia nőt játszik, aki tenyérnyi üzletében foglalkoztatja Maloin lányát. Pontosan megkomponált jelenet: a férfi, se szó, se beszéd, egyszer csak kiragadja lányát az asszony zsarnokinak vélt uralma alól, a nő nyomban lángra lobban, hiszen nem tud kit állítani a lány helyébe, Maloint viszont ez már egyáltalán nem érdekli. Derzsi János a londoni férfi szerepében úgy hiteles, ahogy van. Még a léptei kop- panása is vérfagyasztó, ahogy végigvonul a parton. Feleségét Szirtes Ági játssza. Meg sem szólal a filmben. Még csak egy fájdalmas sikoly sem szakad ki belőle, sírni is befelé sír, miután megtudja, mi történt a férjével. Ahogy ül, magába roskadva, gondolatban az egész életét lepörgetve, az a színészet magasiskolája. Arcokat, érzelmeket, penészes vágyakat és elhomályosult reményeket közvetít Tarr Béla feketefehér alkotása. Nehéz film, de nem üli meg a gyomrunkat. A londoni férfi máshol hagy nyomot bennünk. Földes György emlékirata fontos történelmi dokumentum, és olvasmányos, szépírói stílusban épült munka Új rajzfilmsorozat készül Versekből és dalokból Budapest. A tavaly Oscar-díjra jelölt Maestro alkotójának, M. Tóth Gézának a vezetésével a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Animáció Szakos hallgatói tizenhét részes rajzfilmsorozatot készítenek tavasszal - tájékoztatott az egyszervolt.hu internetes gyerekportál-csoport. A filmsorozat négy dal, továbbá Jónás Tamás, Kukorelly Endre, Kántor Péter, Kis Ottó, Lackfi János, Nyulász Péter, Ranschburg Jenő, Tóth Krisztina, valamint Varró Dániel tizenhárom versének felhasználásával készül - írta Nyulász Péter, az egyszervolt.hu kommunikációs vezetője, hozzáfűzve, hogy a verseket és a dalokat az internetes oldal szerkesztősége válogatta. A sorozat első részeit már nyáron láthatják az érdeklődők a www.egyszervolt.hu oldalon, az animációk között. A kommunikációs vezető felidézte, hogy a sorozat elkészítésének ötletével-az egyszervolt.hu kereste fel a MOME Animáció Szak vezetőjét, Fülöp Józsefet, aki felkarolta a kezdeményezést. (MTI) PATAKI TIBOR Dörzsöli az ember a szemét, hogy milyen kincsek bújnak elő, ha valaki ásni kezdi a történelmi széltől fölhalmozott port, homokot, avart, mindenféle törmeléket. A nagy múltú és közéleti érdemekben gazdag felső-csallóközi Földes család tagjait az új honfoglalók 1945. június 23-án egy szál bőrönddel Bacsfáról a doborgazi Dunához kísérték, csónakba parancsolták, és szülőföldjükről Magyarországra toloncolták őket. A ladik a szigetközi Sérfenyőszigeten kötött ki velük, ismerőseiktől kaptak átmeneti szállást, onnan szervezték további, keserves anyaországi életüket. Bacsfai házuk, telkük, birtokuk ebek (Földes szófejtése szerint Ebes) harmincadjára került, kezét a csheszlovák állam tette rá. Kúriájukat azóta széthordták, kertjük alatt, talán épp az ő szántóikon épül a valahonnan ideszédült új tulajdonosgolfpályája. A szerző, aki ezt a megrendítő család- és kortörténetet a kiadatás minden reménye nélkül, csak a családnak szánt őszinteséggel megírta, a pozsonyi Apácapályán (Panenská) született 1885-ben. Pozsonyban, Bacsfán, Szencen és Révkomáromban élt, harcolt az I. világháború galíciai és olasz frontján, majd a II. vüágháborúban, 1945-től Esztergomból figyelte az életet, és Szentgotthárdon hunyt el. Családi sírja a budapesti Farkasréten látható. A könyvet Földes 1961-ben kezdte írni, hetvenhat esztendős korában, és 1966-ban fejezte be. Kézirata negyven évig rej& ----------r* «7 Földes György Visszaemlékezések tőzött leányánál Budapesten, amíg a szerkesztő meg nem győzte a családot, hogy érdemes a kiadásra. A könyvet néhány, a pusztulásból kimenekített fénykép teszi a szövegnél is szemléletesebbé. Földes György nagyatyja, Joá- kim (1799-1877) még Csukárpa- kán élt, és a szerkesztő szerint a családi hagyatékból 1823-1871-es gazdasági naplója is előkerült. Atyja, Gyula (1829-1910) ügyvéd, a felső-csallóközi Duna-szabályozás egyik irányítója, történetének egyik monográfusa, 1848-49-es szabadságharcos élményeinek leírója és a Földes család históriájának kutatója. Fia, György, aki ezeket a Visszaemlékezéseket papírra vetette, könyveket és publicisztikát írt, lapokat szerkesztett. Kukkónia lelke c. könyve (1932) a Csallóközi Kiskönyvtárban is olvasható. Mindhármuk sorsa beleszövődött a megyei közéletbe, és tanulságos írott nyomokat hagytak utókorukra. A csehszlovák nemzet- és társadalompolitika ilyen embereket űzött ki, és száműzött a régió emlékezetéből. A Kiskönyvtár legalább elméjük maradandó gyermekeit visszalopja oda, ahol Isten szép napját a XIX. században meglátták. Földes emlékirata fontos történelmi dokumentum, és olvasmányos, szépírói stílusban épült munka. A szerző a XIX. század utolsó 15 évét Pozsonyban és Bacsfán élte át. A pozsonyi evangélikus líceumot, majd jogakadémiát látogatta, rövid kitérőt tett a budapesti egyetemre, s a vármegye szolgálatába állt. Volt aztán szenei szolgabíró, frontharcos, súlyos sebesült és reaktivált tiszt az olasz fronton, majd gyámügyes, ismét magyar katonatiszt, végül birtokától megfosztott, számkivetettjogász és író Magyarországon. Ez a dokumentum az egyetlen férfi és családja sorsában minden történelmi elemzésnél szemléletesebben mutatja utókorának az érintett évtizedek közép-európai történelmének szörnyűségeit. Hogy mi volt az elbukott miliők sorsa, milyen árat fizettek az életben maradottak a túlélésért, hogy mivel jutalmaz- ták-sujtották őket, amiért volt képük túlélni a borzalmakat. A szerkesztő úja a könyv Előszavában: „Földes a kis jelenetek leúá- sának mestere, történetkéi egészen mélyre mutatnak. Az Olvasó örökre emlékezni fog a bacsfai Apus (apusz) nevű lényre, amely egy több évtizedes tetszhalálból támadt fel, és szerzőnket Isten létére döbbentette, vagy a Trieszt fölötti dolomitok ágyúállásában nyüzsgő békavegetáció könyörtelen realizmussal leírt drámájára. Csak sajnálhatjuk, hzogy Földest sorsa, a légkör, a megélhetés kényszere és a barátságtalan kritika eltántorította az úástól. Nyelve színes, pontos érzékletes, stílusa könnyed, szellemes, lebilincselő.” A jellemzés talál, s csak annyit fűznék hozzá, hogy a könyv csupa mesterien megírt jelenet, igaz történetek ötszáz oldal teijedelemű füzére. Szórakoztat és szívet facsar, megdöbbent és elgondolkodtat: a család példája tökéletesen mutatja, miként verték szét a XX. század történelmi és társadalmi kataklizmái az anyaország és az utódállamok szerves, történelmileg kikristályosodott társadalmát, s vetették idegen érdekek és hatalmak rabságába. (Földes György: Visszaemlékezések. Önéletrajzi vázlatok. KaUigram,2008)
