Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-05 / 30. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Múzeumi Szalon 16.30-kor Szombati számunkban adtunk hírt arról, hogy február 6-án, szerdán Quittner János lesz a Múzeumi Szalon vendége a pozsonyi Brámer-kúriában. A hírben tévesen közöltük a beszélgetés kezdetét. A helyes időpont: 16.30. Olvasóink és az érintettek elnézését kétjük. (ú) Sas Tamás új filmje: 9 és 1/2 randi Budapest. Sas Tamás új filmjének február 12-én lesz a díszbemutatója. A 9 és 1/2 randi egy fiatal író (Fenyő Iván) „kálváriájáról” szól, aki sikerkönyve megírása után három évig gondtalanul éli az aranyinak életét. Egy nap azonban veszélybe kerül az „édes” élet: a kiadóval kötött szerződése szerint új könyvet kellene írnia, ám erre képtelen. A kiadótól ultimátumot kap: 10 nap alatt meg kell írnia a könyvet, ellenkező esetben beperlik. A kiadó vezetője (Söptei Andrea) témát is ajánl a főhősnek: az elkövetkező 10 napban mindennap találkozzon egy-egy olyan nővel, aki párkapcsolati problémákkal küzd, és férfi szemmel írjon az életükről, (mti) MOZIJEGY Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya Sweeney Toddnak (Johnny Depp) nem ez a neve. A vérengzéshez sem volt semmi kedve: egyszerű, boldog életet élt felesége és lánya társaságában, míg egy gonosz bíró (Alan Rickman) fel nem forgatott mindent. Az ausztráliai rabságból már egy másik férfi tér vissza. Megnyitja borbélyüzletét a Fleet Streeten, és csak a bosszú élteti: a családját akarja. Azt akarja, hogy lakoljon a bíró, és szenvedjen az egész világ, amely megengedte a vele történt igazságtalanságot. A vendégei nem a szokásos kijáraton távoznak: az emeleten lakik Todd új szövetségese, Mrs. Lovett (Helena Bonhem Carter), aki pástétomsütésből él: Todd áldozatai ettől kezdve az ő egyre finomabb ételeit ízesítik. Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street / Sweeney Todd. Amerikai film, 2007. Rendező: Tim Burton. Szereplők: Johnny Depp (Sweeney Todd), Helena Bonham Carter (Mrs. Lovett), Alan Rickman (Judge Turpin), Timothy Spall (Beadle Barn- ford), Sacha Baron Cohen (Signor Adolfo Pirelli), Jamie Campbell Bower (Anthony Hope), Jayne Wisener (Johanna), (port.hu) Johnny Depp és Helena Bonham Carter. Az amerikai színész játékát Coláén Clobe-díjjal jutalmazták (Képarchívum) Újabb dokumentumok Da Vinci munkásságáról Kimagasló tehetség volt MTI-JELENTÉS Milánó. Újabb dokumentumok kerültek elő, amelyek tovább erősítik, hogy Leonardo da Vinci kimagasló tehetség volt az alkotás számos területén. A művészettörténet előtt jól ismert az 1482-1500 közötti korszaka, amikor Milánóban élt és a Sforzák szolgálatában állt. Az 1508 és 1513 közötti évekről azonban hézagosak az ismeretek. A reneszánsz zseni a francia kormányzók és rajtuk keresztül XII. Lajos királytól kapott megbízatásokat. Előkerült egy levél, amelyben Milánó francia kormányzója dicséri építészeti és hidraulikai jártasságát, amely véleménye szerint felülmúlja még a festészetét is, és amellyel nemcsak elégedett, hanem egyenesen csodálja. Egy másik levél írója Gouffier francia admirális, aki barátját kéri: vegye rá a festőt, menjen Franciaországba, ahol a király és édesanyja tárt karokkal fogadják. Feltételezhetően a Le Havre-i nagy kikötő munkálataiba akarták bevonni, amelyen a szakértők valóban felismerik Leonardo elképzeléseit írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A firenzei nemzeti könyvtárban, egy régi történelemkönyv soha nem publikált ötödik kötetében találtak egy írást, amelyből kiderül: Da Vinci lépegető robotoroszlánjának volt egy korábbi, legalább annyira érdekes változata. 1509-ben XII. Lajos milánói bevonulására készítette Leonardo. Az oroszlán a városkapu tetején feküdt, és amikor a király odaérkezett, felemelkedett, kinyitotta mellét és abból arany liliomokkal teli kék gömbök potyogtak elé. Aztán kivette a szívét, összeszorította és abból is gömbök hullottak ki. Az írás szerint a látvány nagyon tetszett a királynak. A kutatók rábukkantak egy 1515-ben írt levélre is, amelyben Leonardo a fiesolei intézőnek magyarázza el, hogy miként gondozza szőlőjét, ha jobb minőségű bort akar. A lap szerint ennek a korszaknak a kutatása még sok érdekességet tárhat fel, és a 2015-re tervezett milánói megemlékezésre való tekintettel erre a korszakra kellene a kutatóknak összpontosítaniuk. A Szlovén Nemzeti Színház Christopher Marlowe drámájával vendégszerepei holnap Pozsonyban Különleges II. Edward Pozsony. A Szlovák Nemzeti Színház szlovéniai partnerszínházát, a ljubljanai társulatot látja holnap vendégül. A Szlovén Nemzeti Színház Christopher Marlowe magával ragadó drámáját, a kicsapongó uralkodó életéről szóló II. Edwardot mutatja be 19 órakor a Szlovák Nemzeti Színház új épületében. Marlowe drámái a fény és kegyetlenség játékai; hősei a hatalmat és mohóságot példázzák. Azt szokták mondani, ha tovább élt volna, Shakespeare mellett állt volna. Volt benne nagyság. Törvényt nem ismerő, szabályokat törő lángész volt, aki megnyitotta az utat, fölszabadította a műfajt, megalkotta a verset - Shakespeare számára. A II. Edwardot napjaink egyik legsikeresebb európai rendezője, Diego de Brea állította színpadra. A Szlovén Nemzeti Színház előadása 2005-ben a legrangosabb szlovéniai színházi találkozón több Borštnik-díjat is kapott. A pozsonyi előadást szlovákul feliratozzák, (snd, port.hu) Jelenet a ljubljanai társulat több díjat nyert előadásából Vámos Miklós és Németh Gábor beszélgetett a Magyar Intézetben a magyar kultúra napja alkalmából „Én szabad ember vagyok” Pozsony. A magyar kultúra napja alkalmából január 31-én két író, Vámos Miklós és Németh Gábor volt a vendége a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Irodalom és... című rendezvénysorozatának. Németh Gábor ezúttal inkább csupán kérdezett: az est „főszereplője” napjaink közkedvelt írója, Vámos Miklós volt, aki kollégájának vallott életéről, pályájáról. MISLAY EDIT Vámos Miklósnak eddig 28 kötete jelent meg, Legutóbb az Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?) című regénye. A Lehetetlen? című televíziós talkshow- ja nagy népszerűségnek örvendett, napjainkban pedig az Alexandra Könyvesházban vezet saját irodalmi klubot Vámos klub néven, melyben a kortárs magyar irodalom jeles személyiségeit faggatja - ezeket a kellemes, emberi hangú beszélgetéseket a Duna Televízióban is láthatja az irodalomkedvelő közönség. Arról, hogy Vámos Miklós jól kérdez, már sokszor meggyőződhettünk. Most arra kaphatott választ a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete székházának nagyszámú közönsége, hogy milyen interjúalany a népszerű író. A beszélgetés másik érdekességét az adta, hogy két olyan író találkozott az esten, akik különböző stílust képviselnek a mai magyar irodalomban. Vámos Miklós realista szerzőnek vallja magát, Németh Gábor pedig posztmodern. Vámos szerint a realista szerzőnek az a szándéka, hogy bármiről ír is, az hasonlítson arra, amit maga körül lát. Ót szavai szerint mindig az foglalkoztatta leginkább, hogyan viselkedik az ember kis szociális csoportban: óvodában, iskolában, párkapcsolatban, dinasztiában... A realista író, mondta, megfigyel egy ember- csoportot, és „leírja”. Minden idők legnagyobb realista írójának Lev Tolsztojt tartja. Ezzel szemben a posztmodern íróknál „a szöveg olyan, mint egy élőlény, amely elkezdi élni a saját életét, és siklik, úszik, mint egy mélytengeri hal”. Úgy véli azonban, hogy az irodalomban, ebben a nagy tengeri akváriumban nagyon jól megférnek egymás mellett a különböző halfajták. Vámos szerint abból adódnak a gondok, hogy a kritikusok mindig meghatároznak egyfajta „követelményt”, és aki attól eltér, az nem jó. De, mint megjegyezte, ez régóta így van a magyar irodalomban, „minden dekádban a lobogóra tűznek valakit”, volt Móricz-, Déry-korszak. .Amikor én elkezdtem írni, Örkény volt a lobogó, így én is »Örkény-novellákat« írtam eleinte” - árulta el. Vámos Miklós korán kezdett publikálni, huszonöt évesen kétkötetes ifjú író volt, „Wunderkind benyomását keltettem”, mondta, és nem vette észre, amikor ez az állapot egyszer csak elmúlt, és Jöttek a Péterek” (Esterházy és Nádas). Csalódással vette tudomásul, hogy az, ahogyan ő gondolkodik a prózáról, kiment a divatból. Ez komoly válságot okozott nála, egy időre az írást is abbahagyta, Magyarországról külföldre utazott, és „csupa olyasmivel foglalkoztam, amihez nem értek”. Vámos Miklós azt állítja, semmi baja a posztmodemnel, s a saját pozícióját így látja a mai magyar irodalomban: „Én vagyok a 20. század Jókaija. Jókai el akarta mondani egy század legnagyobb sztorijait. Nekem is hasonló a célom. Szeretném, ha az olvasók pontosan, élesen emlékeznének az általam rajzolt portrékra. Németh Gábor arról faggatta kollégáját, hogy születnek a regényei, mi alapján dől el, milyen témából, mikor és milyen megformálásban születik meg egy Vámos-mű. „Nekem gondolatok vannak a fejemben, vagy nevezhetjük mondanivalónak is. Úgy érzem, ha van mondanivalóm, amit valamilyen szinten meg tudok írni, az olvasónak picit jobb Nem olyan szándékkal ír, hogy az olvasó egy-egy mondata felett megálljon, és elismerően felkiáltson: Hűha, ez aztán tud írni! lesz” - mondta. Az írói stílusa kapcsán megjegyezte: ,Az én írásaimnak nem a mondat a lényege, hanem minimum a bekezdés, vagy egy egész oldal, és lehetnek benne nagyon sz.r mondatok.” De, árulta el, nem olyan szándékkal ír, hogy az olvasó egy-egy mondata felett megálljon, és elismerően felkiáltson: Hűha, ez aztán tud írni! .Amikor prózát kezdtem írni, felesküdtem az élőbeszédre. Köznapi nyelvből akarok katedrálist építeni. Lehet, hogy hatalmas bukás, amit csinálok, de ezt választottam” - árulta el. írói pályájának egyik érzékeny pontja a kritika, amely szavai szerint nem szereti őt. Vámos Miklós minden róla szóló kritikát elolvas, és természetesen rosszulesnek neki a bíráló szavak (de melyik írónak nem?), de ha a kritikus érthetően, tényekkel érvel, elfogadja. Azt viszont nem szereti, ha egy kritikában olyasmit rónak fel neki, ami nincs konkrétan kapcsolatban a bírált könyvvel. A nem túl kedvező kritikák ellenére sem cserélne azonban egyetlen magyar íróval sem. „Vámos Miklósnak lenni jó dolog - állítja. - De az életemben az irodalom csak egy szelet. írtam 28 könyvet, ebből 5 nagyon rossz, érdekes módon ezekre nem kaptam rossz kritikát. Könyveim eltartanak, külföldön is megjelenek. Egy tévéműsorba is belecsöppentem. Sikerült két családot alapítanom. A legjobb pillanatokban sikerült külföldön élnem. Ha úgy döntök, ma is bármikor kiköltözhetnék külföldre. Én szabad ember vagyok.” Emellett úgy véli, legfontosabb az egészség, és nagy szerencséjének tartja, hogy eddigi élete folyamán nem igazán volt beteg, soha nem volt kórházban, ami szerinte legalább két-három Nobel-díjat ér. Természetesen tesz is azért, hogy egészségét őrizze: mind a mai napig sportol, teniszezni és evezni jár. Konkrét munkával bevallása szerint kevés időt tölt, nem az az író, aki nap mint nap órákon keresztül az íróasztalánál tölt: ,Az élet és irodalom párharcából inkább az életet választom.” Németh Gábor azt is megkérdezte kollégájától: ha a születés- napi asztalához három embert hívhatna meg, akár élőt, akár holtat, kik lennének azok. „Két asztalra lenne szükségem - hangzott a válasz. - Az elsőhöz Tolsztojt, Márquezt és Csehovot ültetném.” A másik asztalhoz koncentrációs táborban elpusztult nagyapját és nagyanyját, valamint homonnai születésű dédapját ültetné, akiket nem ismerhetett személyesen... Juhász Katalin, a Magyar Intézet munkatársa, valamint Vámos Miklós és Németh Gábor az esten (Fotó: MKKI)
