Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-01 / 27. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 1. www.ujszo.com SZEMPONT Kormányzat és média Magyarországon a médiaháború egyidős a rendszerváltással. A fogalmon a politikai oldalakhoz köthető médiumok, illetve véleményvezérek pengeváltásait, valamint azok ritkábban szakmapolitikai, gyakrabban ak- tuálpolitikai lecsapódását értjük. A sajtó emiatt az elmúlt tizennyolc évben aligha vállalkozhatott az angolszász világban elvárt „házőrző kutya” szerepére. Az értékelvűség helyett maradt a pártkötődés, felerősítve a hideg polgárháború hullámverésével. A sajtó „kiegyenlítésének” igénye a jobboldali kormányok idején többször is megfogalmazódott, kivívva ezzel a „fősodrású” média össztüzét. A médiaháború, ha innen nézzük, a pozíciójukat féltő régi, illetve a helyüket a Nap alatt megtalálni igyekvő alternatív elitek harca volt, s maradt. A médiaháború első emlékezetes ütközeteit a közszolgálati rádió és televízió megszerzéséért, illetve megtar- tásáértvívták. Semasajátradiká- lisaitól befolyásolt jobboldal, sem a köztársasági elnököt az alkotmány szellemével szembe menően maga mellett felsorakoztatott baloldal nem válogatott az eszközökben. Az 1994-es választás során a gazdasági és a szellemi életben meglevő hatalma mellé a baloldal visszaszerezte az átmenetileg elvesztett politikai végrehajtó hatalmat is. A konzervatív sajtó befolyása a ciklus végéig szerény maradt. 1997-ben a kereskedelmi televíziók megjelenésével gyökeresen átalakuló médiakömyezet új kihívás elé állította a politikai élet szereplőit. Az 1998-ban váraúan választási győzelmet arató jobboldal nemcsak a túlságosan is magabiztos ellenfél hibáit kihasználva győzött, hanem remekül élt a kereskedelmi médiumok nyújtotta felülettel is. A polgári kormány négy éve alatt igyekeztek megerősíteni a jobboldali sajtót, mind szervezetileg (a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország összevonása), mind aminőségterén (a Heti Válasz elindítása). Igaz, a „kevesebb, mint rendszerváltás, több, mint kormányváltás” nyílt hadüzenete újra felizzította a Hom-kor- mány idején takaréglángon pislákoló médiaháborút. A kiélesedő ideológiai küzdelmek hozzájárultak a kiváló kormányzati teljesítményt felmutató polgári oldal 2002-es vereségéhez. A magyar média ma mind mennyiségileg, mind minőségileg a kiegyenlítődés felé mutat. A polgári oldal médiaportfólió- ja az elmúlt években gyarapodott, a konzervatív értelmiség szabadabban fejtheti ki álláspontját, megjelent a saját oldal kritikája. Figyelmet érdemelnek a közelmúltban elvégzett felmérések, melyek szerint a fiatal újságírók nagy többsége konzervatívnak vallja magát. Az értékelvű újságírás lehetőségeit erősítheti az online média rohamos fejlődése. A nyomtatott szeriőz sajtó térvesztése, különösen a napilapoké, a hírportálok és újabban a közösségi újságírás előretörésével jár együtt. A fiatal értelmiségiek tájékozódásában mind nagyobb szerepet betöltő internetes naplók, azon túlmenően, hogy sajátosan újszerű nyelvi közeget teremtettek, felkavarva a magyar publicisztika képmutatástól bűzlő állóvizét, korábban elképzelhetetlenül tág teret adnak az egyéni véleményeknek. Ebből a szemszögből nézve a média kormányzati kézivezérlése ma egyre valószínűtlenebb. A közszolgálati - térségünkben helyesebben: állami - médiumok befolyása egyre csekélyebb. Az igénytelenséggel tüntető pártpropaganda pedig legfeljebb a törzsszavazók lelkét melengeti. A politikusok alighanem helyesebben teszik, ha a médiát nem támadják, hanem megtanulják kezelni. Egy online fogadóóra vagy egy rendszeresen frissített blog többet ér egy kikényszerített PR-cikknél. Kolek Zsolt A rovatban közölt írások nem teltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. SZEMSZÖG Anya, tarts ki... Juli lányom tavaly ősszel szinte minden reggel így búcsúzott el tőlem: Anya, tarts ki! Én munkába indultam, ő az egyetemre. Mivel családi körben évek óta megbeszéljük az életünket befolyásoló, mindnyájunk hangulatát és közérzetét meghatározó eseményeket, természetesen féljem és gyermekeim is tudtak a Pátria rádióban történtekről. Ha nem számoltam is be nekik mindenről, hiszen valamelyest egy intézmény belügyeiről volt szó - már amennyire belügynek tekinthető egy közintézmény léte, amelyet nagyrészt a hallgatók pénzéből tartanak fenn -, látták rajtam a nap történéseit. Nem tudtam, de nem is akartam szépíteni a helyzetet, titkolni érzéseimet. Azt, hogy mikor sikerült egy lépéssel előbbre jutnunk vagy éppen mikor kényszerültem megbátrálni. Családom, barátaim tudták, mikor, kivel kell vitáznom és miért. Kit kell meggyőznöm az ügy érdekében, s hogy ezt milyen sikerrel teszem. Vagy épp mi az oka a sikertelenségnek. Nehéz napokat éltem - éltünk meg; a családom és a munkatársaim is. Néha ki kellett mondani, máskor épp nem volt szabad közölni a rossz híreket. A jókat azonban mindig tudattam min-, denkivel. Hiszen azt tanultam meg életem során és a szakmai kommunikációs tréningeken is, hogy a pozitív motiváció, vagyis a biztatás csodákra képes. És valóban túléltük ezt a nehéz időszakot: az adás megmaradt, a műsorok készülnek, a szerkesztőség tagjai dolgoznak, a hallgatók pedig hallgathatják kedvenceiket. Hogy milyen körülmények között, az más kérdés... Hosszú jegyzet, sőt: tanulmány témája lehetne és remélhetőleg lesz is a nemzetiségi rádiózás helyzete kis hazánkban. Azok névsorát pedig, akik érte vagy - higgyük azt, tudatlanságból - ellene cselekedtek, talán nem kell titkosítani. Voltak, akik ugródeszkának használták a szerkesztőséget, pihenőhelynek egy következő állás eléréséig. Mások berendezkedtek ott egy életre. Sokan büszkék voltak rádiós létükre, de olyanok is akadtak, akik nem szívesen vállaltak közösséget a többiekkel. Azt azonban, hogy az adás küldetést teljesített és ma is ezt teszi, valójában a hosszabb ideig a rádióban dolgozó, belső munkatársak értették meg mindenekelőtt. És azok a külsősök, akik például tavaly nyáron az adás nehéz anyagi helyzetére való tekintettel lemondtak honoráriumukról. Megilleti őket a nyilvános köszönet. A hallgatók értik és érzik igazán, mit jelent nekik a magyar adás. Ezért is írták tucat számra a támogató leveleket, amiért valamennyiüknek szintén köszönet jár. Velük sorsközösséget vállalni, a nehéz körülmények közt is, szép feladat volt. S ha kikényszerített távozásom miatt bentről már nem tudom befolyásolni a Pátria rádió működését, megpróbálom kintről segíteni. Hiszen Juli lányom arra biztatott, hogy tartsak ki. Nagy Ildikó KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ új magyar szó Janus-arcú politika Bejegyzés után az MPP feltételezett elnöke, vezére és vezetője, atyja és irányítója ezt nyüatkoz- ta: mivel az új politikai alakulatot bejegyezték, neki kell esni a programalkotásnak, fel kell állítani a programalkotó csapatot. Ám hol volt ez a csapat mostanáig? - kérdi Székedi Ferenc az Új magyar Szóban. - Amikor egy pártot, szövetséget, egyesületet bejegyeznek, annak van programja és működési szabályzata. Kötve hiszem, hogy a Magyar Polgári Pártnak fehéren-feketén az a hangzatos szólam szerepelne a programjában, hogy megteremtik a választás szabadságát, mivel Romániában a szabad választás alkotmányossági alapelv. Úgy hangzana, mintha valaki a hargitai fenyvesek ózondús tisztásán kiabálna friss levegőért. Biztos, hogy a bíróságra beadott MPP-célkitűzések között nem szerepel a területi autonómia, mivel az igazságszolgáltatásnak az alkotmányellenes tételek kiiktatása a kötelessége. Már beiktatása pillanatában az MPP kétarcú: szépen sminkelt és mosolygós arcát mutatja a jognak, illetve a közösség, a múlt, jelen és jövő gondjaitól barázdált arcát a médiának, illetve a romániai magyarságnak. Ez a kétarcúság már az indulás pillanatában furcsa árnyékot vet az új politikai alakulatra, mint ahogyan ahhoz sem fér kétség: az MPP mögött olyan romániai magyar, romániai román és magyarországi magyar gazdasági és politikai érdekcsoportok állnak, amelyek minden úton-módon szeretnének hatalom-, piac-, illetve közpénzközeibe kerülni. A piacgazdaságon alapuló társadalmakban ez nem meglepő, ám ha valaki már a politikai fogantatás pillanatában mindettől eltekint és a félrevezetés szándékával kizárólag az erdélyi magyarság demokráciaigényeit hangoztatja, az újszülött ártatlanságát is eljátssza. Bejegyzés után az MPP feltételezett elnöke ezt nyilatkozta: fel kell állítani a programalkotó csapatot. Hol volt ez a csapat mostanáig? Csak nem a bukaresti ügyvéd készítette el amolyan bevett házi szokás szerint, egyik dokumentumot a másikból átmásolva? Pártkatona lehet jelölt Nincs önkormányzati stratégiája az RMDSZ-nek, valószínűleg ezért sem fogadták el az erre vonatkozó dokumentumot a január 26-i SZKT-ülésén - állapítja meg a Transzindex szerkesztőségébe eljuttatott közleményében Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke. „Ha az elhangzottakat megtisztítjuk az elnöki mellébeszéléstől, vüágosan látszik, hogy a csúcsvezetőségnek semmiféle körvonalazható - és számonkérhető - elképzelése nincs a helyhatósági választásokról, azon kívül, hogy nyerni kell, és az RMDSZ-nek kell nyernie. Egy direktíva fogalmazódott transindex meg világosan: az RMDSZ jelöltjeinek hűségnyilatkozatot kell tenniük. Vagyis a közösség által leginkább támogatott jelöltnek pártkatonának kell lennie” - áll a közleményben. Szilágyi azt is kifogásolja, hogy bár az önkormányzati stratégia elfogadására nem jutott idő, Toró T. Tibor parlamenti képviselőtől volt ideje az SZKT-nak megvonni a bizalmat. „Mindezt a nyitottság, a párbeszéd és az értékek jegyében” - teszi hozzá. Megkerülhetetlen magyarok Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VM- DP) és Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elnökének sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a Magyar Koalíció Borisz Tadicsot támogatja a szerbiai elnökválasztás második körében. Pásztor István elmondta, hogy az elmúlt tíz napban alaposan kielemezték a választási teljesítményüket és arra a megállapításra jutottak, hogy kiváló eredmény született, mely rácáfolt azokra a feltételezésekre, hogy lassan vége a vajdasági magyar kisebbségi politizálásnak. Épp az ellenkezője történt: a vajdasági magyar politikum megkerülhetetlen tényezővé vált a szerbiai politikai porondon, szögezte le Pásztor. Mint mondta, az elmúlt tíz napban több ízben beszélt Borisz Ta- diccsal, a Demokrata Párt (DS) köztársaságielnök-jelöltjével, valamint a DS tisztségviselőivel. E tárgyalások tükrében az MK úgy határozott, felszólítja híveit, szavazzanak Tadicsra, mert csak ő nyújt reális esélyt arra, hogy Szerbia tovább haladjon az európai integrációk felé vezető úton. Szabadság
