Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-01 / 27. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 1. Kultúra 9 (Képarchívum) < y 1 v JÁ SB í ■ 1 1 £ _ El ;ílT * 1 Újra Pozsonyban vendégszerepei Román Sándor ExperiDance Táncszínháza a Nagyidai cigányokkal Csodálatos táncélmény A múlt év őszén jártak Pozsonyban. Fellépésükkel óriási sikert arattak. Az Arany János Nagyidai cigányok balladája alapján készült táncszínházi remekművel hódították meg Pozsony közönségét. TAKÁCS ANDRÁS Előzőleg felléptek Kassán és Nagyidán is. Abban a faluban, ahol a várvédő cigányok „hőstörténete” lejátszódott. Nagyidán a hős várvédő cigányok késői leszármazottjai is láthatták őket. Láthatták és csodálhatták. Mert amit táncban, a történelmi esemény felvázolásával megszólaltattak, az remekmű volt. Cigány „hőstörténet” megele- venítését vállalta az együttes, a cigány archaikus-hagyományos táncos kultúra nyelvén megszólaltatva. Nagy előadás volt. Nem az esemény történelmi hűségű megszólaltatását taglalom, hanem a megszólaltatás nyelvezetének a tisztaságát: hagyományos, etnikumhoz tartozó táncnyelven elmesélni egy „egyedi hőseposzt” igazán bátor vállalkozás. És a Magyar Nemzeti Táncszínház ExperiDance tánckollektívája nem csak vállalkozni mert, hanem a feladatot remekül meg is oldotta. Olyan magas szintű táncos tudással, briliáns táncos technikával rendelkezik a tánckar, amellyel - magyar létükre - nem okozott különösebb gondot két órán keresztül cigány táncosnyelven táncolni sem. Hihetetlen ritmusokat hallhattunk, ördöngösen cifrázott figurázást láthattunk az egész előadás alatt. Táncosok, hogyan lehet ezt erővel bírni? Milyen technika az, amivel erre a teljesítményre felkészítenek benneteket? Vagy nem más ez, mint a munka szeretete, a hivatás iránti elkötelezettség, a vágy, hogy a munkában, az alkotásban a legtökéletesebbet nyújtsátok? Meglátásom szerint ez az, ami ennek a remek előadásnak a születését eredményezte. A táncosok táncos mozgásukban nem riadtak vissza a 32-es ritmusosztástól sem, miközben tisztán kitáncolták a táncfigurák díszítő elemeit is. Koreográfusként, együttesvezetőként, a műsor színpadi rendezőjeként Román Sándor neve fémjelzi az előadást. Azé a Román Sándoré, akit kiváló szólótáncosként többször volt szerencséje látni a Felvidék magyarságának a budapesti Honvéd Együttes Táncszínházának gombaszögi, tornaijai, komáromi, zselízi, galántai, somoijai, pozsonyi vendégszereplései alkalmával. Most koreográfusként is bemutatkozott. Nagyot alkottál, Sándor, vallja egyöntetűen az a (nem csupán magyar) táncimádó közönség, amely már láthatta a Nagyidai cigányokat. Kiváló teljesítményt nyújtott mindenki, aki közreműködött a produkció életre hívásában: táncosok, zenészek, viseletkészítők, színpadépítők. Örülök, hogy február 8-9-én ismét itt lesztek Pozsonyban. Ez így illik: visszatérni a dicsőség színhelyére, és lehetővé tenni az előadásotokról eddig távol maradottaknak, hogy részeseivé váljanak az általatok nyújtott élménynek, nemes cselekedet. Gondolom a szélvészként terjedő jó híretek ismét mindkét este is megtölti az Istropolis kultúrpalota nagy színháztermét. Én másodszor is ott leszek, a több mint két és fél ezer néző egyikeként szeretném újra átélni az ÉLMÉNYT. A Vágy és vezeklést díjazta a brit szaksajtó Folytatódik a diadalmenet MTl-HÍR London. A Vágy és vezeklés című film nyerte el a brit kulturális szaksajtó munkatársai által megítélt díjak többségét. A brit területen működő művészeti és szórakoztató média újságírói, köztük a kritikusok, szerkesztők és szabadúszó szakújságírók tegnap szavaztak az év legjobb filmes produkcióiról. A hat kategóriában kiosztott Richard Attenborough Filmdíjból négy elismerést kapott a Vágy és vezeklés. Az újságírók Joe Wright produkcióját ítélték a legjobb filmnek és rendezőjét az év filmkészítőjének. Ez valójában nem is okozott nagy meglepetést, hiszen a Hollywoodba akkreditált külföldi sajtó munkatársai is ezt a filmet szavazták meg a legjobbnak, s több kategóriában is az Arany Glóbusz-jelöltek közé jutott. Az elárult szerelmesek elszakadásának történetét jegyző Oscar-díjas író, Christopher Hampton a forgatókönyvírói díjat kapta, a főszerepet megformáló James McAvoy pedig az év színésze lett a voksoláson. A Vágy és vezeklés diadalmenete ezzeí még valószínűleg nem ért véget, hiszen hamarosan sor kerül a brit filmakadémia díjainak kiosztására: a BAFTA-dí- jakra 14 kategóriában lehet esélyes a filmdráma, s még hét Oscar-jelö- léséből is valóra válthat néhányat. Az év színésznője címet Cate Blanchett érdemelte ki az Elizabeth - Az aranykor című történelmi drámával, Sam Riley pedig a Cont- rolban nyújtott játékával győzte meg a szakírókat arról, hogy ő az év felfedezettje. Saoirse Ronan es James McAvoy a Vágy es vezeklesben (Képarchívum) Halálos autóbalesetet szenvedett a színész Elhunyt Selmeczi Roland MTl-JELENTÉS Budapest. Elhunyt Selmeczi Roland, a 38 éves színész szerdán szenvedett halálos autóbalesetet - erősítette meg az MTI értesülését tegnap a szolnoki Szigligeti Színház. Selmeczi Roland szerdán délelőtt még a színházban próbálta a Fekete szárú cseresznye című darabot, majd néhány órás pihenést követően elindult Budapestre. A színész Újhartyán közelében szenvedett halálos autóbalesetet. Selmeczi Roland 2003-tól 2007-ig vezető színésze volt a soproni színháznak, számos produkcióban játszott és valamennyi színházi elismerést elnyerte. Selmeczi Roland 1993-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomázását Jcövetően a Vígszínház társulatának lett tagja, az utóbbi időben pedig szabadúszóként egyebek mellett a soproni Petőfi Színházban, a Karinthy Színházban, az Új Színházban, a Pesti Színházban, a Madách Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházbanjátszott. Selmeczi Roland fontosabb színházi szerepei közé tartozott Chino (West Side Story), Louis Aronson (Kushner: Angyalok Amerikában), Evaristo (Goldoni: A legyező), Csendőr (Akutaga- va/Müller: A vihar kapujában), Hierlinger Ferdinánd (von Horváth: Mesél a bécsi erdő), Christian (Rostand: Cyrano), Armand (Képarchívum (Anouilh: Colombe), Orsino (Shakespeare: Vízkereszt), Cour- celles (Shaw: Szent Johanna), Vargányái Guszti (Parti Nagy: Ibu- sár). A közönség láthatta az Üvegtigris és a Kútfejek című mozifilmekben, emellett több tévéfilmben és sorozatban is szerepelt (A szabin nők elrablása, A nagy fejedelem, a Kisváros, Angyalbőrben, A csikós). Sokat foglalkoztatott szinkronszínész volt, hangját számos nagy sikerű film magyar változatában hallhatta a közönség. Selmeczi Roland volt A Gyűrűk Ura trilógia Aragornjának, a Shrek 2 Csizmás Kandúrjának magyar hangja, de rendszeresen az ő tolmácsolásában szólalt meg Brad Pitt és Antonio Banderas. RÖVIDEN Jókai Színház: elmarad az előadás Műszaki okok miatt elmarad az Anyám azt mondta, hogy ne! című színmű szombati, február másodikai esti előadása a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiószínpadán. A belépőjegyek visszaválthatók, vagy a február tizenhetedikei vasárnap délutáni előadásra érvényesek, (b) Buda Ferenc költői estje Rimaszombat. A debreceni születésű Buda Ferenc költői estjére invitálja a rimaszombatiakat a Gömörország Polgári Társulás, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, valamint a Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás. A költői esten közreműködnek: Buda Ádám mint énekmondó, valamint a Fazekas Általános Iskola tanulói. A költői estre ma 17.30-kor kerül sor a Rimaszombati Református Egyházközösség gyülekezeti termében. (ú) PENGE mmmaBmmmmmmammmmmmmmsmsmmsmmmmmm Csak toszkán ég alatt? Bánki Éva kötete már címében is egy olyan irodalomtörténeti univerzumot idéz meg, mely mind a műfaj, mind pedig az elbeszélőtechnika tekintetében közismert, határozott viszonyítási pontokat jelöl ki, s ez meglehetősen magasra teszi a befogadói s azon belül a kritikai olvasat számára is a mércét. (Képzeljünk el egy Magyar íliász vagy Magyar Ulysses című kötetet!) A magyar jelző honosító jelleget ad a Dekameronnak, egy értelmezéstörténeti otthonosságban jelöli ki a másságot, ugyanakkor - a cím alapján legalábbis - klasszikus olvasmányaink átértékelésére késztet, illetve a régi jó élmények nosztalgikus újraélhetőségét is sejtetni engedi. Boccaccióra utal az is, hogy az ezúttal a pestis elől a Határvidékre menekülő firenzei ifjak által hallott történeteket egy bizonyos Giovanni, Pamfilo lovásza jegyzi fel. Ám> ahogy Szerb Antal írta Boccaccióról: „csak toszkán ég alatt lehetválaki ilyen harmonikusan jókedvű”. A határvidéki ég nem alkalmas arra, hogy harmóniát és derűt sugározzon, illetve hogy megidézzen egy ilyen jellemző vonást - jobb híján, Szerb szellemtörténeti bázisához igazodva nevezem így - az olasz lélek alaptermészetéből. De hol is van a Határvidék, mely alapvetően befolyásolja a történetmesélés mikéntjét? Nem minden ponton azonosítható az itt egy időben létező Magyarországok valamelyikével, legfőbb jegye az, hogy Itálián túl, Itálián kívül, az egyidejűsített történetiségben van, egy olyan térképen, mely minden szemlélés alkalmával mást mutat. A hely olykor egyértelműen fiktív, még csak a hitelesség illúzióját sem kelti: a Vadhattyúk című mese átiratában a név nélküli királylány ,,/e7 országot érő képeskönyvében” lapozgat, s ha ezt túl gyorsan teszi vagy szél támad, „akkora hősök és a történetek összekeverednek. ”Ez az összekeveredés uralja a könyvet magát is, a változatosság eszményének jegyében. A tér puszta szemlélése pedig azonosul az olvasással magával, mintegy újra életre keltve a világ = Isten könyve megfelelés Értékelés: •••••••••O középkori metaforarendszerét. A pestis sem egy olyan gyógyíthatatlan kór, mely az orvosi kézikönyvekben ismertetett módokon fertőz, hanem allegorikusán a nyelvben létező történetek, vagyis a kultúra vírusa is. A nyelvbe és a kultúrába való bezártság betegessége így lesz ennek a könyvnek az egyik legfontosabb mondanivalója: a vírus bennünk van, a fertőzés betegséggé válása csupán idő kérdése. A viselkedés normáit, a történetek tétjeit a nyelvek, a kultúrák iránti fertőzőképesség mértéke határozza meg. Gondolhatnánk azt is, hogy a járvány itt nem más, mint a politika nyelve, a lelke mélyén színtelen, agresszív nyelv, mely hatalmi vágyak végrehajtója és eszköze, s ezzel áll szemben a történelem hatalmi játszmáiból kivonuló művészet nyelve, de ezt az op- pozíciót több okból is elvetném. Egyrészt azért, mert Bánki Éva leleplezi, hogy a történelmi hitelesség és az irodalmi fikció nyelvi mechanizmusai azonosak, hogy univerzumai felcserélhetek, másrészt azért, mert a könyv világosan elmondja, hogy a menekülés lehetetlen, a fertőzés előbb-utóbb tünetekkel jár, a betegség pedig elhatalmasodik, mert a kultúra nyelve élni akar, és nincs nálánál elvete- mültebb parazita. Az idő kikapcsolása is ezt támasztja alá: a parazita számára csak a mindenkori léttér érdekes. Bánki Éva könyve különösen élvezetes olvasmány, fordulatos történeteinek sokasága a féktelen mesélőkedv, az anekdotikus hangolás elevenségét delejezi. Tény és való, a keretszerkezetnek köszönhetően a könyv kissé nehezen indul be, de amint beindul... (Bánki Éva: Magyar Deka- meron, Budapest, Magvető, 2007)
