Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-25 / 47. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 25. Egészségünkre Hl Mit tesz az egészségéért Veronika Zuzulová alpesi síző? „Féltem a térdemet” Legjobban a hegyekben töltődik fel. A legtöbb energi­át az édesapjától kapja, bár azt sem titkolja, hogy néha épp ő az, aki el is veszi tőle. S azt is hozzáteszi, hogy a legtöbb erejét az erőnléti edzések emésztik fel. URBÁN KLÁRA tem, hiába biztattak az orvosok, ők sem tudták, milyen gyorsan gyó­gyul meg, s a bizonytalanságtól a lelkem is nagyon szenvedett. A műtét után, amikor edzeni kezd­tem, szörnyű volt, a sérült lábam iz­mai mintha összezsugorodtak vol­na, bizony eltartott egy ideig, amíg minden rendbe jött. Azóta nagyon féltem a térdszalagomat, ahogy csak tudom, védem, a kondiedzőm speciális gyakorlatokat dolgozott ki számomra. Persze, százszázalékos biztonságban így sem érezhetem magam, elég egy rossz mozdu­lat...” Az erőnléti edzés az, amihez Ve­ronikának legkevésbé fűlik a foga, ezt tartja a felkészülés „legfájdal­masabb részének”. Csupa torna, erősítő gyakorlatok, korcsolyázás, ezek után szinte fellélegez, ha fel­kötheti a sítalpat. S ha a verseny­ben minden jól megy, akkor a kon­diedzőnek is megbocsát. Ebben az idényben nem panaszkodhat... Pe­dig izgult is, mert a következő ver­senyre antibiotikumokkal utazott, influenzás lett, fájt a torka. A sízőknél nem ritka a megfázás, akárcsak a korcsolyázóknál, akik­nek folyton folyik az orruk. „Ne­kem is sok gondot okoz a gyakori meghűlés. Ráadásul tavaly fertőző betegséget kaptam, de szerencsére az orvosok hamar rájöttek, és kap­tam gyógyszereket. Igen jót tett a kanadai edzőtábor, éreztem, hogy egyre javul a közérzetem. Azáltal, hogy rendbe jött az immunrend­szerem. Sajnos, Ausztriában me­gint elkapott egy légúti megbetege­dés, nagyon köhögtem. Időközben tapasztaltam, hogy főként nagyobb tengerszint feletti magasságban okoz gondot a légzés, valószínűleg ott ritkább a levegő.” lui lány, amikor de­cemberben itthon járt az Év sportolója ankét eredmény- hirdetésén. Rosszul visel­Mostanában igazán nem panasz­kodhat, hogy hadilábon áll a sze­rencsével. Pedig a műlesiklás, mert hogy ez a fő versenyszáma, igazán kacifántos versenyszám. A papa, Timotej Zuzula is egyre többet mo­solyog, meg is van rá minden oka: a lányát végre komolyan veszi a sívi­lág. Érett a dolog évek óta, a 23 éves pozsonyi diáklány tehetségében senki nem kételkedett, csak amikor épp nekilendült, mindig közbejött valami. Sérülések, betegségek aka­dályozták, s ebben pedig az is közrejátszott, hogy kezdetben nem volt épp ideálisnak mondható a fel­készülése. Mint általában, ennek is pénzügyi okai voltak. A papa vezet­te csapat örült, ha annyit összeka­part, amiből a külföldi edzéseket fi­nanszírozhatták, az egészség, az orvosi ellátás, mindaz a plusz, ami egy élvonalbeli versenyző számára létszükséglet, csak kívánság ma­radt, arra már ritkán futotta. Talán itt keresendő a túl gyakori sérülés oka, amit az utóbbi évek legjobb sízőjének, a horvát Ja­Elég egy rossz mozdulat... nica Kosztelicsnek a példája is iga­zol. Bár a papa olimpiai és többszö­rös világbajnokot faragott a lányá­ból, de pénz hiányában, kezdetle­ges módszerekkel, sokszor agyon­hajszolva, agyonfázva, mert a he­gyekben hálózsákban aludtak, szállásra nem tellett. A sikerért drá­gán megfizetett, sorozatos betegsé­gek, sérülések, operációk után bú­csúzni kényszerült. Veronika is megszenvedte a ma­gáét. „A sízők zöménél nagyon szenvednek az ízületek, a térd. Én is korán megtudtam, mi az. Hat év­vel ezelőtt Spindlerűv Mlynben megsérült a térdszalagom - hála is­tennek eddig ez volt a legkomo­lyabb problémám -, s akkor idejekorán befejeződött számomra az idény - emlékezett visz- sza a ligetfa­SZTÁR ÉS EGÉSZSÉG Egy csepp figyelem Erős Antóniának nagyon kell ügyelnie az ételek szénhidráttar­talmára. Az RTL Klub híradósa esetében nem csak azért fontos ez, hogy csinos legyen, sokkal in­kább arra kell ügyelnie, hogy a Y, ft NI cukorszintjével ne legyen baja. Antónia ugyanis tizenhárom éve cukorbeteg. Megtanult élni a be­tegségével, s már annyira, hogy az étkezését sem a nagy lemon­dások jellemzik. Azt mondja, nincs olyan étel, amit ne enne meg. Persze azért odafigyel, hogy mit tesz a tányérjára. Kivárta: jön a baba! Csaknem tizenhárom év után esett teherbe Jana Majeská. A Szlovák Televízió 34 éves be­mondója és férje eddig hiába vár­ta a gyerekáldást. Az orvosok is tanácstalanok voltak, komolyabb problémát nem tudtak megáll­apítani, csak annyit, hogy a stressz lehet a fő ok. A házaspár megkonzultálta a szakemberek­kel, mi lehet a teendő, de a hor­monális kezelést és a mestersé­ges megtermékenyítést elvetette. Ehelyett Jana akupunktúrás ke­zelést kapott. Hogy ez segített-e, vagy az is közrejátszott, hogy 2007 a kínai horoszkóp szerint a termékenység éve volt, de tény, hogy sikerült teherbe esnie. De azt sem zárja ki, hogy a pihenés tett jót, tavaly sízés közben lábát törte, s emiatt kényszerpihenőre volt ítélve, (uk) TESTÜNK TITKAI Gyermekbetegségek -1 UJ SZO-TANFOLYAM Sajnos az egészen kicsi gyer­mekek is súlyosan megbeteged­hetnek, ezért nagyon fontos fi­gyelemmel kísérni fejlődésün­ket, hogy észrevegyük azokat az elváltozásokat, melyekre a baba önállóan még nem tudja felhívni a figyelmet. Minden szülő tapasztalta már, hogy milyen nehéz megbirkózni a tudattal, hogy gyermeke beteg, még akkor is, ha csak egy enyhe fertőzésről van szó. Sajnos az is előfordul, hogy a kicsik valami­lyen súlyos betegségben szen­vednek. Száz évvel ezelőtt a ve­leszületett betegségeket még a sors akaratának tartották. A mo­dern vizsgálati módszerek segít­ségével azonban az orvosok ma már a legtöbb titokzatosnak tűnő betegséget felismerik és meggyógyítják. Megelőző vizsgálatok Az újszülötteknél az első két vizsgálatot rendszerint még a klinikán elvégzik. A továbbia­kat már otthon a gyermekor­vos végzi el, és folyamato­san figyelemmel kíséri a csecsemő fejlődését. Az MR első vizsgálatokra fő­leg azért van szük­ség, hogy az egyes szer­vek rendellenességeit és az egyértelmű fejlődési anomáliá­kat megállapítsa. A vérvizsgá­lat az anyagcsere és a pajzsmi­rigy zavarait fedi fel. Később a figyelem az érzékszervek fej­lődésére terelődik, és az azzal szoros összefüggésben lévő szellemi fejlődésre. A fejlődési zavarok korai felismeréséhez szükséges az orvosi vizsgálat, de a szülői odafigyelést semmi sem pótolhatja. A vércsoport összeférhetetlensége Ez a tünetcsoport csak akkor alakulhat ki, ha Rh- anya Rh+ apától fogan gyermeket, és a gyermek örökli az apa Rh+ fak­torát. (Az összes többi esetben: ha az apa Rh- ás az anya Rh+, vagy mindkét szülő Rh- vagy Rh+, nincs semmiféle veszély.) Normális esetben az anya és a magzat vére nem keveredik, de néha előfordul, hogy néhány magzati vörösvértest átkerül az anyai keringésbe. Ilyenkor az anyai szervezet antitesteket ter­mel a „betolakodó” ellen, amely áthatolhatnak a placentán és károsíthatják vagy megsemmi­síthetik a magzati vörösvértes- teket. A megelőzés érdekében azoknak a kismamáknak, akik­nek a vércsoportja Rh-, és Rh+ apától fogant a magzatuk, az első vetélés vagy szülés után 72 órán belül anti D-szérumot fecs­kendeznek be. A betegség több­nyire a második terhességnél je­lentkezik. Ha a terhességet megfelelően gondozzák és meg­teszik a szükséges óvintézkedé­seket, valamint a szülés utáni teendőket, akkor az Rh-faktor féle szerencsétlenség többé nem fordulhat elő. Forrás: Család és egészség A SZLOVÁK VÖRÖSKERESZT ÉS AZ ÚJ SZÓ KÖZÖS JÁTÉKA Hálásan gondolunk a véradókra Tisztelt Szerkesztőség! Úgy érzem, hogy az Önök fel­hívása méltó arra, hogy köszö- netemet fejezzem ki az egész család nevében a nyárasdi vér­adóknak. Több, mint negyed­századdal ezelőtt a kollégium­ban vöröskeresztes aktivisták es­ti megbeszélésre hívták az egye­temistákat. A tanuláson kívül nem volt jobb dolgunk, hát el­mentünk. Hangsúlyozták a vér pótol- hatatlanságát, fontosságát. Másnapra véradásra hívtak az egyik pozsonyi vérátöm- lesztő állomásra. A kollégi umban két csoportra sza­kadtunk. Az egyik a vér­adás mellett döntött. Mellette szólt, hogy humánus tett, hogy emberéletet menthetünk vele, és az, hogy nem kell másnap is­kolába menni, mert igazolást kapunk. A másik csoport a véradás ellen volt: egyikünk ismerőse azt állította, a véradás után állandóan betegeskedett. Másnap többen elmentünk vért adni, és öröm­mel nyugtáztuk, hogy egészsé­gesek vagyunk, mert vettek tőlünk vért. Kaptunk csokit, üdítőt, vércsepp alakú kitűzőt és bizonylatot, amibe beírták a dátumot és a levett vér mennyi­ségét. Azután még kétszer ad­tam vért. Az egyik alkalommal néhány hét után egy köszönőle­+ SPOLU POMÔŽEME SLOVENSKÝ ČERVENÝ KRÍŽ vél érkezett. Arról értesítettek, hogy XZ megkapta a véremet, és jól érzi magát, amit nekem is köszön. Jóleső érzéssel olvas­tam a levelet, hogy segíthettem valakin. Sok év telt el, s én azt gondol­tam, hogy nem lesz semmi­lyen kapcsolatom a vér­adással. 2003 őszén Ákos fiunknál leukémiát állapí­tottak meg. Az első meg­döbbenésből fel sem ocsúdtunk, mikor a nyárasdi vöröske­reszt vezetősé­géből felkeres­tek és közölték, hogy tudnak a gondunkról. Ha szükséges (márpedig üyen betegség­nél szükséges), számíthatunk a nyárasdi véradókra. Dunaszerdahelyre jár­nak vért adni a falunkból, de töb­ben jelezték, hogy Pozsonyba is készek elmenni (fiunkat Po­zsonyban kezelték) véradásra. Néhány napos szervezés után 9-en jöttek Pozsonyba vért adni Ákos részére. (Most sem tudok meghatott­ság nélkül gondolni rájuk). Néhány héttel később a po­zsonyi vérátömlesztő állomás autóbusza Nagymegyeren fo­gadta a véradókat. Oda is elmentek Nyárasdról vért adni fiunk részére. Pontosan nem tudom, hogy hányán, mivel, mert akkor már a kórházban vol­tunk a fiammal. Személyesen nem köszöntük meg a segítséget, de nagyon hálásak vagyunk min­denkinek. Szándékosan nem írok neveket, mert félek, hogy valakit kihagynék a felsorolás­ból. Azoknak is köszönjük, akik felajánlották segítségüket, de már nem kellett igénybe venni. Azóta más megpróbáltatásokban van részünk, de a sok segítőkész (milyen elcsépelt, pedig milyen szép szó) ember közreműködé­sével Ákos meggyógyult. Nagyon sok embernek segíte­nek a nyárasdi véradók anélkül, hogy köszönetét várnának. Éven­te több alkalommal szervezett véradás van a falunkban, autó­busszal mennek Dunaszerda­helyre. Nagyon köszönjük segít­ségüket. Köszönjük azok nevé­ben is, akik még talán nem is sej­tik, hogy szükségük lesz vérre. Áz összes véradóra és a nyárasdi vö­röskereszt vezetőségére hálásan gondolunk. (Ősszel a másik fiam jött haza a kollégiumból, és ezt mondta: „Az iskolában véradást szerveztek ezen a héten. Én is voltam vért ad­ni.”) KürthyAnna, Nyárasd U| SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom