Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-20 / 43. szám, szerda
24 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 20. www.ujszo.com A muzslai Geyer Frida néni emlékei a háborúról, ötvenhatról és hatvannyolcról, amikor a magyar csapatok bevonulása miatt Kádár Jánosnak is levelet írt Akik önként telepedtek át Magyarországra „Apám és anyám sorsa arra tanított, hogy tisztelni kell egymás nyelvét, kultúráját és nemzetiségét, éppen ezért nem szeretem a melldöngető nacionalistákat sem " - mondja Geyer Frida néni (A szerző felvétele) A muzslai Geyer Frida néni és a Geyer család története több szempontból is rendhagyó. Frida néni édesanyja és édesapja meggyőződéses baloldaliak voltak, ő maga is hithű párttagnak számított, ráadásul 1947 novemberében önként távoztak Magyarországra. BUCHLOV1CS PÉTER A család a háború előtt Pozsonyban lakott, s már akkor is baloldaliaknak számítottak, számos neves személyiséggel tartották a kapcsolatot. Frida néni szüleinek esküvőjén például Balogh Edgár volt a tanú, de Jócsik Lajossal is rendszeresen összejártak. Geyer Józsefről még Turczel Lajos is megemlékezik egy tanulmányában, megemlítve, hogy 1925-ben lépett be az Első Pozsonyi Proletár Egyesületbe. Geyer Frida néni apai ágon német, anyai ágon magyar származású, s gyermekkorában magyarul, németül és szlovákul beszéltek a családban. Háború és kitelepítés Geyer Józsefnek gáz- és vízvezeték-szerelő műhelye volt Pozsonyban, a család a Stefánia úton lakott egy bérelt lakásban. A második világháború idején a családfőnek bujkálnia kellett, mert nem akart beállni katonának. Ezért az SS rendszeresen figyeltette a lakást. Frida néni szerint megtörtént, hogy az éjszaka kellős közepén rontottak be hozzájuk a fegyveresek, az édesapját keresték, aki az ágy alatt bújt el. Ugyanakkor az édesanyja csallóközi katonákat is bújtatott a lakásban, akik közül 1946-ban ketten ismét megjelentek náluk, hogy megköszönjék, amiért náluk úszták meg a frontot. „Épp a kertbe készültünk, amikor két karszalagos férfi jött, s azt mondták: azonnal csomagoljunk össze, ki fognak telepítem bennünket. Anyámnak szerencsére még volt ideje a két, egykor általa bújtatott katonát a spájzba zárni, tehát őket nem vették észre. Viszont a lakást lepecsételték. Anyám feldühödött, és az egész családot elcipelte a körzeti pártbizottságra, ahol hatalmas patáliát csapott. Kijelentette, hogy mi bizony nem megyünk sehova. Azzal az egész családot visszavitte a lakásba, feltörte a pecséteket, és maradtunk. Természetesen felháborítónak tartottuk a kitelepítéseket, s azt, hogy a magyarságukért büntették az embereket. Ugyanakkor bennünket többet nem vegzáltak” - meséli Geyer Frida néni. 1947-ben már Dunaszerdahe- lyen lakott a család, amikor Frida néni édesanyja a budapesti május elsejei felvonulást hallgatta a rádióban. Érzelmileg ez is közrejátszott abban, hogy Szabó Kál- mánnéval - akinek a férjét még a gárdisták hurcolták el és kínozták halálra - úgy döntöttek, önként áttelepülnek Magyarországra. Geyer József nem mehetett a családdal, mert a vállalkozása miatt be nem fizetett adóhátraléka volt, a háború előtt ebből a pénzből támogatta ugyanis a bebörtönzött ismerős családfenntartókat. „Komáromban vagoníroztak be minket, mindent vihettünk. Régi, amerikai típusú vagonokban utaztunk két hétig, s december hatodikén, Mikulás napján érkeztünk meg Pilisborosjenőre. Egyébként, ha jól tudom, akkoriban hatszáz- húsz üyen, önként áttelepülő család volt, de róluk mintha egyáltalán nem beszélnének, írnának. Pilisborosjenőn minket is beleértve három felvidéki család kezdett új életet. Az történt, hogy ebből a sváb faluból a németeket kitelepítették, helyükre pedig mezőkövesdi zsellércsaládokat és szigetmonostori családokat hoztak. Nehéz volt újrakezdem, de anyám kemény asszony volt. Buzgó kommunistaként a téeszbe is beállt, trak- torozott, agitált és szemináriumokra járt, engem mindenhová magával vitt. Azt mondogatta: a kolhozoké a jövő. Emlékszem, milyen büszke voltam, hogy lány létemre sokszor nyakig olajosán segítettem neki traktort javítani. Bátyám a Ganz-Mávagnál lett kazánkovács. Persze, a téesz-agitátorokat nem szerették, volt olyan, hogy egy idős sváb bácsi vasvillával kergette ki a propagandacsapatot az udvarából, mivel azonban engem ismert, én bemehettem hozzájuk. Mi hittünk a fényes szelek eszmeiségében, én ebben nőttem fel” - meséli tovább Frida néni. Az ötvenes évek Miután Geyer Frida bátyja jutalomutazást kapott Karlovy Varyba, többé nem tért vissza Pilisborosjenőre, édesapjával ugyanis megbeszélték, hogy Csehszlovákiában marad. Frida néni három évig Budapestre járt, a Hámán Kató Gimnáziumba, viszont az utolsó egy évet már a párkánya gimnáziumban töltötte el, itt érettségizett 1957-ben. „1956-ban, közvetlenül a forradalom előtt apámat látogattam meg, augusztusban jöttem, két hét volt még hátra, hogy betöltsem a 18. életévemet. Apu a csehszlovák állampolgársága révén el tudta intézni, hogy én is megkapjam az állampolgárságot. Ő azelőtt titokban, az Ipolyon keresztül sokszor meglátogatott bennünket, én viszont 1956-ban attól féltem, hogy anyámat bántani fogják a meggyződése miatt. Nem bántották, mert azt mondták: kommunista ugyan, de nem köpönyegforgató, nem nyilasból átvedlett párttag, nem álpartizán. Emlékszem, ötvenhatban még sikerült úgy is átjutnom anyámhoz, hogy pártvonalon csomagokat vittek át, egy bizottsággal mentünk Esztergomba, s bár közös papírjaink voltak, sikerült ellátogatnom Pilisborosjenőre. A budapesti gimnazista éveimre is szívesen emlékszem vissza, a mozizásokra, a színházi élményekre, a sportolásra. Pedig akkoriban még nyitott villamosokon zötykölődtünk télen is, az autóbuszozás sem volt egy leányálom, sokszor szinte megfagyott a kezem- lábam” - eleveníti fel az emlékeket Geyer Frida néni. Levél Kádárnak Geyer Frida néni élete lassan révbe ért, férjével, az érsekújvári származású Druga Andrással már Szliácson laktak és dolgoztak, amikor jött 1968. „Levelet írtam Kádárnak, mert fel voltam háborodva a Zólyom felé tartó magyar tankokon. Mi ezt nem érdemeljük meg, az emberek itt békében megvannak egymással, már megint a nagypolitika keveri a bajt - ez állt benne. Hatvannyolcban egyébként én hittem Dubéekékben, ám apámat akkor magas állami kitüntetésre terjesztették fel, s ő ezt elutasította. A hetvenes évek elején a Husák-féle normalizáció sem tetszett, sok becsületes párttagot penderítettek ki. Én is voltam pártelnök, de igyekeztem segíteni az embereknek, nem ártani nekik. Persze, tudtam, hogy vannak visszaélések, hogy egyes párttitkárok kiskirályként viselkednek, ám én sosem rejtettem véka alá a véleményemet. Nem tartoztam azok közé, akik vagyonokat harácsoltak össze maguknak. Sokan csak karrierépítés miatt törekedtek a pártba, ezt sose szerettem, mint ahogy a köpönyegforgatókat sem. Apám és anyám sorsa arra tanított, hogy tiszteim kell egymás nyelvét, kultúráját és nemzetiségét, épp ezért nem szeretem a melldöngető nacionalistákat sem. Ugyanakkor a mai napig állítom, hogy a szocializmus sok szempontból jobb volt, különösen a kispénzű fiatalok jövője szempontjából. Becsülettel fölneveltem a gyerekeimet, akik szintén megállták a helyüket - a tudásuknak köszönhetően. Azt tartom és vallom, hogy ismerni és tudni kell annak az országnak a törvényeit, szokásait és kultúráját, ahol az ember éppen él” - zárta beszélgetésünket Frida néni. A zenekar próbatermét nemrégiben kifosztották, budapesti koncertjét a vihar verte szét, ám az elmúlt időszak sikerekben is bővelkedett Waterfall - egy királyhelmeci együttes viszontagságai LECZO ZOLTÁN A Duna Televízió Molto Vivace zenei esték című műsorában nemrégiben bemutatták a királyhelmeci Waterfall zenekarnak az A38 Hajó színpadán rögzített koncertjét. A 2002 novemberében alakult együttes énekesével, Nádasdi Péterrel beszélgettünk. A Waterfall If Not Now című albuma még 2005 márciusában jelent meg. Milyen volt a lemez fogadtatása? Rendkívül kedvező. A számainkat több kereskedelmi adó, pl. a Twist Rádió is játszotta. A New Generation című dalunkra készített klipünket a Music Box és a Markíza is bemutatta, ott a Deka című zenei műsor slágerlistáján többször második helyezett volt a szám. Az együttes jó néhány hazai és külföldi helyszínen lépett fel, valamint a Peha együttes előzenekaraként tíz koncertből álló országos turnén hallhatott bennünket a közönség. A Waterfall bejutott a Coca-Cola PopStar elnevezésű könnyűzenei verseny országos döntőjébe, melyet 2006. május 18-án tartottak a pozsonyi Babylon klubban. A versenybe abban az évben összesen 251 előadó nevezett be, nekünk sikerült a legjobb négy közé kerülnünk. A győztes, Ivó Bič egy önálló album elkészítésére kapott lehetőséget, és képviselhette az országot a hollandiai Gröningenben megrendezett Eurosonic könnyűzenei fesztiválon. A döntő többi három résztvevőjének, köztük nekünk is, „csak” a dicsőség jutott, ám ennek ellenére azt hiszem, hogy a 2006-os esztendő kifejezetten sikeres időszak volt a zenekar életében. Pedig emlékeim szerint 2006 számotokra finoman szólva sem indult szerencsésen. Igen, a zenekar próbatermét februárban kifosztották. A tettesek három szaxofont, egy klarinétot, egy akusztikus gitárt és egy szintetizátort vittek el, valamint hangszórókat, effekteket, keverőpultot és mikrofonokat is. Az általuk okozott kár meghaladta a 280 ezer koronát. Bár a rendőrség a lopás gyanúsítottjait viszonylag hamar elfogta, ám a hangszerek és a műszaki berendezések zöme máig nem került elő. A zenekarnak ekkor újra az a Guido Signorini olasz üzletember sietett a segítségére, akinek a hathatós támogatása nélkül korábban sem a nagylemezünk, sem a klipünk nem készülhetett volna el. Fortuna istenasszony a múlt évi, budapesti fellépésetekkor sem fogadott titeket a kegyeibe. Az augusztus 20-i tűzijátékon a nagyszínpadon 15 ezer ember előtt léptünk volna fel, ám a vihar szétverte a rendezvényt. Persze, a pénzünket ennek ellenére megkaptuk, ám nekünk fontosabb lett volna, ha ekkora közönségnek zenélhetünk. Igaz, nincs okunk panaszra, hiszen az elmúlt két évben játszottunk a Szigeten, sikerült végigturnéznunk az országot a Ze- neVAN projekt keretében, és nyaranta több fesztiválon léptünk fel. Magyar kereskedelmi rádiók tévék játszották a dalaitokat? Nem, eddig csak a Duna tévében mutatták be a koncertünket. A testvérem, János (Nádasdi János, a Kistehén zenekar tagja - a szerk. megj.) igyekszik a megfelelő fórumokon népszerűsítem a Water- fallt, ám egyre nagyobb hiányát érezzük annak, hogy nincs, illetve soha nem is volt menedzserünk. A továbblépéshez szükségünk lenne ilyesfajta segítségre is. Tudtommal tavaly tagcserék is voltak az együttesben. Egy éve kilépett a zenekarból a basszusgitáros, Múdry Valér, Írországban él. A hangszerét Mátyás Róbert, az addigi dobosunk vette át. Egy darabig Hornyák Gergő játszott velünk, egy ideje pedig Kóbori Dávid, egy 17 éves szent- máriai srác ül a doboknál. Zagyi Róbert személyében új gitáros csadakozott a csapathoz. A régi tagok közül Móricz Walter énekel és gitározik, a bülentyűsünk és a fúvósunk Pataky Károly, Haminda Tibor pedig, aki három éve van a zenekarral, az ütős hangszereken játszik. Jómagam énekelek. Az elmúlt időszak hazai és külföldi fellépéseivel anyagi megbecsülés is együtt járt? Persze, a gázsit - aminek nagy részét a felszerelésre költöttük - általában megkaptuk. Komoly pénzeket azonban nem kerestünk, a zenekar tagjai közül egyelőre mindenkinek van civil állása is, a dobosunk kivételével, aki középiskolás. Lesz új Waterfall-lemez? Várhatóan 2008 májusára készül el. Öt-hat számot már rögzítettünk, a többin most dolgozunk. Ki fedezi a költségeket? A pénzt a zenekar tagjai adják össze, és valószínűleg újra számíthatunk Guido segítségére is. Ezen Négy éve azt nyilatkoztad, hogy az elkövetkező időszakban boldog leszel, ha egyáltalán kiadjátok a kislemezeteket (akkor még nagylemezről szó sem volt), s ha a hazai meg a külföldi média bemutatja a klipeteket. Remélted, hogy sikerül azt elérnetek, hogy a közönség és a szakma komolyan odafigyel majd a zenétekre. Ezek a vágyak nagyrészt beteljesedtek. Mi lesz ezután a Waterfallal? A lelkesedésünk töretlen. Az elmúlt években zeneileg fejlődtünk, a közönség és a szakma egyes visszajelzései abban a hitünkben erősítettek meg minket, hogy van értelme annak, amit csinálunk. A jövőt illetően bizakodó vagyok. Épp a Kistehén zenekar a példa arra, hogy előbb- utóbb jönnie kell a sikernek. Kollár Klemencz László, a Kistehén együttes vezetője már majdnem 40 éves volt, amikor a Száj- bergyerek című szám „beütött”. Az együttes ezt követően New Yorkban is fellépett, jelenleg pedig egy amerikai turné szervezése folyik... Ha már a Kistehén zenekart említetted, ők éppen azáltal lettek sikeresek, hogy maximálisan kihasználták az internet adta lehetőségeket. Lehet, hogy mi is követjük azoknak a zenekaroknak a példáját, akik az interneten szabadon letölthetővé tették az albumaikat. Az együttes honlapján, a www. waterfall.sk honlapon egyébként számaink most is hozzáférhetőek.
