Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-12 / 36. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 12. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Vlagyimir Putyin pénteki beszédét, amely a 2020-ig szóló stratégiát vázolta fel elemzi az orosz sajtó. A Vremja Novosz- tyej azt emelte ki, a gazdaság fejlődése nem kielégítő, bár sok az olajpénz, de ha az ország kizárólag ennek növekedésére alapozza jövőjét, a léte kerül veszélybe. A Nyezavi- szimaja Gazeta úgy véli: a beszédből kiderül, az elnök marad, nélküle a célok nem valósíthatók meg. Maga a terv is eredmény, elhangzása a megvalósítás felelősségét Putyin vállára helyezi. A Vedomosz- tyi szerint Putyin igazat mondott, amikor arról beszélt, hogy a reáljövedelmek a 90-es évek óta a két és félszeresükre nőttek. Ebben része volt az alacsony jövedelmeknek, a jó makrogazdasági politikának, az adóreformnak, s hogy az energiahordozók ára jelentő- sennőttavilágpiacon. (mti) A radikális iszlamisták örülnek a legjobban annak, hogy muszlim enklávék alakulnak ki A multikulti, az érsek és a saría Az anglikán világegyház vallási vezetője, Canterbury érseke, Dr. Rowan Williams a BBC-nek adott nyilatkozatában, majd ezer vezető jogász jelenlétében a Királyi Legfelsőbb Bíróság épületében tartott beszédében újabb rést ütött a nyugati civilizáció jelképes falán. GÁL ZSOLT Kultúrkörünk, vüágrendsze- rünk, politikai berendezkedésünk vagy civilizációnk (kinek hogy és milyen sorrendben tetszik) egyik alappillére az egységes és osztha- tadan jogállamiság eszménye lenne. Mindenkire ugyanaz a törvény vonatkozik, és e törvény előtt mindenki egyenlő. Csakhogy Williams azon elmélkedett, hogy az iszlám saría jog meghonosítása Nagy-Britanniában, legalábbis bizonyos esetekben „elkerülhetetlen” lesz. A kijelentéseit követő felzúdulást lecsillapítandó az érsek pontosította elképzeléseit, mondván, nem a tolvajlásért járó kézlevágást, vagy az egyházat és házastársukat elhagyók megkö- vezését akarja importálni. Szerinte a saría egyes rendelkezéseit a szigetországi muszlimok bizonyos esetekben (házassági problémák, válások, pénzügyi szolgáltatások) alkalmazhatnák. Bármennyire kicsire is szűkíti le azonban az alkalmazás körét, mégis tény marad, ha elképzelései megvalósulnának, Nagy-Britan- niában két jogrendszer lenne: egy általános, mindenkire vonatkozó és egy iszlám saría, ami bizonyos csoportokra (muszlimok) vonatkozna bizonyos esetekben. Ez pedig az egységes és oszthatatlan jogállamiság végét jelentené. Ezzel tovább erősödne és törvénykezési dimenzióval is gyarapodna a szigetországi muszlim lakosság körében már jelenleg is ijesztő méreteket öltő elkülönülés, a brit társadalom széttöredezése, és az egymással versengő lojalitások burjánzása. Paradox módon Williams érseknek abban igaza van, hogy a saría részleges bevezetése lényegében csak azt jelentené, hogy a jelenleg a gyakorlatban is létező állapotokat jogi eszközökkel legalizálnák. A saría számos rendelkezése ugyanis a brit társadalom mindennapi életének részévé vált. A multikulturalizmus és a politikai korrektség keretében például az egyenruhát viselő brit dolgozók engedélyt kaptak, hogy vallási előírásaiknak megfelelő ruhadarabokat viseljenek. A londoni muszlim rendőrnők fejkendőt, a szikh buszsofőrök turbánt viselhetnek. Nagy-Britanni- ában (nem úgy, mint Franciaországban vagy számos német tartományban) senki sem tiltja az állami iskolákban, hogy a diákok vagy a tanárok fejkendőt viseljenek. A muszlimok számára speciális bankrendszer alakult ki, külön lakókomplexumok épülnek, a brit bankok levették hirdetéseikből a malacperselyeket (a disznó mint tisztátlan állat sértheti a muszli- mokat), sőt még egyes brit börtönöket is átalakítottak, hogy a vécékagylók ne Mekka felé nézzenek. A muszlim szokások gyakran konfliktusba kerülnek a jogrendszerrel. A poligámia például nem megengedett brit földön, a hatóságok adózási célokból mégis tekintettel vannak a többnejűségre, a női körülmetélést 1986 óta törvény tiltja, de idáig egy elmarasztaló ítélet sem született. A kérdés az, kinek jók ezek a szabályok és kinek lenne kedvező ennek a helyzetnek a legalizálása. A válasz egyértelmű: a radikális iszlamistáknak. Ők örülnek a legjobban annak, hogy muszlim enklávék alakulnak ki, „párhuzamos társadalmak”, „államok az államban”, amelyek saját szokásaik szerint, a többségi társadalomtól elkülönülten élnek. Aki azonban azt hinné, hogy az iszlamista mozgalom megbékíthető ilyen engedményekkel, az téved. A multikulturalizmus nem a muszlimok társadalmi beilleszkedését segítette, hanem éppen ellenkezőleg, a brit társadalom széttöredezéséhez és a muszlimok egy tekintélyes részének elkülönüléséhez és radikalizálódásához vezetett. A britek körültekintő és nagylelkű toleranciáját az iszlamisták terrormerényletekkel „hálálták meg”. Ezt a folyamatot tetőzné be a szokások törvényi legalizálása. A legfőbb áldozatok pedig a mérsékelt és a brit társadalomba beilleszkedni próbáló muszlimok lennének, akik saját közösségük, például a radikális nézeteket valló imámok és támogatóik túszává válhatnának. „Még csak karrierem felénél járok" - nyilatkozta alig egy éve a magyar származású amerikai politikus Elhunyt Tom Lantos AATl-ÖSSZEFOGLALÓ Tegnap Marylandben meghalt Tom Lantos magyar származású amerikai politikus, kongresszusi képviselő, az amerikai politikai élet egyik legbefolyásosabb alakja. Budapesti értelmiségi családban született 1928. február 1-jén. Zsidó származása miatt nem kerülhette el az üldöztetést, a munkatáborból egy kudarcba fulladt kísérlet után másodjára sikerült megszöknie. Apja túlélte a holo- kausztot, azt azonban soha nem tudta meg, mi történt édesanyjával. Szökése után a fővárosban bujkált, mivel szőke haja és kék szeme volt, ő lehetett az, aki a búvóhelyről katonai felöltőben kikimerészkedve ételt próbált szerezni társainak. A háború után beiratkozott az egyetemre, 1947-ben egy F. D. Roosevelt elnökről írt esszéjével elnyerte a Hillel Alapítvány Amerikába szóló ösztöndíját. Seattle- be érkezve megdöbbentő hatással volt rá az amerikai gazdagság. „A szegénység, éhezés és az emberiség legszömyűbb rémülete után egyszer csak barátságos emberek között találtam magam, volt mit ennem. Nem hittem a szememnek” - emlékezett vissza. A nyugati parton vert gyökeret, először közgazdasági diplomát, majd a Berkeley Egyetemen doktori címet szerzett, 1950-ben feleségül vette gyerekkori szerelmét, Gábor Zsa Zsa unokatestvérét, Anette Tillemannt. Egyetemi tanárként saját külpolitikai témájú tévéműsora volt, nagyvállalatok, politikusok kérték ki tanácsait. A politikai ringbe 1980-ban szállt be. A tapasztalatlan demokrata párti Lantos a republikánusok földcsuszamlásszerű országos győzelme ellenére megverte hivatalban lévő vetély- társát, így ő lett az első (és egyetlen) holokauszt-túlélő a Kongresszusban. A Reagan-éra hajnalán keresztülvitte indítványát, amelynek nyomán a Kongresszus tiszteletbeli amerikai állampolgárságot adományozott Raoul Wallen- bergnek (erre addig csak egy példa volt, Winston Churchill). A kétpárti együttműködés támogatójaként John Edward Porter republikánus kollégájával 1983-ban megalapította a kongresszus emberi jogi csoportját, amelynek haláláig társelnöke volt. A kelet-európai rendszerváltást is szorosan figyelemmel kísérő, külpolitikai téren megkerülhetet- lenné váló Lantos a boszniai háború idején elsők között sürgetett komoly amerikai fellépést. A világ szinte minden fontos emberi jogi kérdésében állást foglalt, vezető szerepet töltött be a képviselőház egyik legbefolyásosabb bizottságának számító külügyi bizottságban, 2007januárja óta ő volt a testület elnöke. 57 éve házasságban élt, két lánya, 17 unokája és két dédunokája van. Tom Lantos számos magyar és nemzetközi kitüntetés birtokosa volt, öt nyelven beszélt. „Még csak karrierem felénél járok” - nyilatkozta alig egy éve. Az 1981 óta folyamatosan hivatalban levő politikus azonban nyelőcsőrákja miatt 2008 januárjában bejelentette, hogy az idei választáson már nem méretteti meg magát, de terminusát betegsége ellenére szerette volna kitölteni. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Lantos születésnapja és a politikától való visszavonulása alkalmából február 7-én személyesen adta volna át a Magyar Köz- társasági Érdemrend Nagykeresztjét, a politikus megromlott egészségi állapota miatt azonban elmaradt az esemény. KOMMENTÁR NHHMMHNBMIHHMMMlMMMi MMMMMMI . IBS HMM HBMHR BfflS M R Álmaiban Amerika JARÁB1K BALÁZS Szépen kristályosodik a republikánus és demokrata küzdelem az amerikai elnökjelöltség felé. Amerikában újra előkerültek a kristálygömbök és most már ajelöltek személyére is mernek tippelni, Európa szakírói pedig folytatják a találgatást, milyen változást várhatnak az amerikai külpolitkától. Főleg, ha a külpolitikában nagy ismeretlen Barack Obama képes tovább szőni saját amerikai álmát. Amerika tovább álmodja álmát. A népszerű videomegosztó szerveren, a You Tube-on, a „Yes we can” (Igen, mi képesek vagyunk rá), az Obama kampányra költött rapszám, letöltése meghaladta az ötmüliós számot, a szuperkedd utáni hétvégén pedig a demokrata szavazók kimutatták a foguk fehérjét, négy államot nyeretve meg Obamával. Csattanós válasz volt ez a Demokrata Párt korifeusainak, illetve azon szakértőknek, akik szépen megették a demokrata líderek aggódását, hogy a kiélezett és kiegyensúlyozott küzdelem tulajdonképpen a demokrata jelöltnek árt. Hiszen a republikánus oldalon Mitt Romney visszalépése után Mike Hucka- bee két újabb győzelme inkább az alelnökjelöltséghez vezető utat alapozta meg számára, mintsem komoly veszélyt jelentsen a hatalmas fölénnyel vezető John McCainre. A demokrata aggódás szerint, míg McCain pénzt és stratégiát kímélve készülhet a nagy, összamerikai menetre, míg a demokrata riválisok fokozatosan vé- reznek el az egymás elleni küzdelemben. Okosan és szépen hangzik. Csaknem elhittem, de aztán megláttam Terry McAuliffe-ot, a Demokrata Párt Clinton-éra alatti főnökét, ma pedig, mit ad isten, Hillary kampányának főemberét a CNN-en érvelni a lehetséges megállapodásról. Természetesen csak egyfajta megállapodásról lehet szó: a Hillary-Obama (ebben a sorrendben!) tandemről. Miután a szuperkedden Obama ledolgozta hátrányát, a hétvége után pedig egyértelműen vezet, így egy ilyen megállapodás számára, de végső soron a demokraták számára is, végzetes visszalépés lehet. Hillaryjelöltsége ugyanis teljes mértékben mobilizálná a republikánusok táborát, amelynek konzervatív része csak ímmel-ámmal támogatja a szókimondó, saját véleményét követő és a párt liberális szárnyához tartozó McCaint. Obamával szemben azonban már más a kép, hiszen az illinois-i szenátor nem jelent mobilizációs tényezőt a republikánus táborban, komoly ellenfél McCain számára a függetlenek körében, ráadásul a két politikus közötti korkülönbség is komoly ráncokat vés a McCain-team homlokára. Amerika álmában már a McCain-Obama szuperdöntőre készül. El a kezekkel ettől az álomtól! JEGYZET äffl85MS8BSffiWÄ®»S»SWíSS A tökéletes Britney PUHA JÓZSEF Jó dolog a struccpolitika, olykor én is alkalmazom. Könnyűzenei oldalunkon például egy mondatot sem írtam Britney Spears legutóbbi nagylemezéről. Ha megírnám az igazságot, olvasóink arra gondolnának, a hálószobám falát biztosan a botrányhősnő poszterei díszítik. Mert az album a maga kategóriájában a legjobb 2007 terméséből. Minden másodperc tökéletes rajta. Ez persze korántsem a főszereplő érdeme. Annyi köze van hozzá, mint nekem az atomfizikához. Najó, egy picit több, felénekelte az alapot - övé a hang, amit ha lecsupaszítanánk, kis túlzással bármelyikünké lehetne. A stúdióban szakemberek gyúrták énekhanggá. Az is biztos, hogy a tavaly októberben kiadott Blackout című korong Britney pályafutásának csúcslemeze. A nagynevű zenei szakemberek azóta továbbáll- tak, keresik az új Britneyket, mivel a régi énekesnőként már nem értékesíthető, ennyi volt benne. De még nem használódott el, más iparágak-most leginkább a bulvár - még profitálhatnak belőle. A kilencvenes évek végén kellett egy tinisztár, akit művüeg a fellegekbe emeltek, s miután elérte a legmagasabb felhőt, a mélybe lökték. Néhányat még bele is rúgtak, hogy a mélyrepülése is látványos és eladható legyen. A „szenvedő alany” akár ön is lehetne, tisztelt olvasó, manapság ugyanis ideig-óráig bárki alkalmas az énekesi sztárszerepre. Énekhang régen nem kell hozzá, szépség egy ideje nem, csupán némi különlegesség, ami mindnyájunkban ott lapul. A világ könnyűzenéje tele van idegbetegekkel és roncsokkal, javarészt a szerencsére már visszaszorulóban levő tehetségkutató versenyek miatt, amelyek a legtöbb esetben (főleg az olyan kis piacokon, mint a szlovák) a zeneipartól függetlenek. Az itt feltűnt „sztárokat” a zeneipar képtelen eltartani, sőt legtöbbjüket be sem fogadja. Néhányan másutt „érvényesülnek”, például a bulvárban, amely gyorsan kiaknázza a bennük rejlő lehetőségeket, elfogyasztja őket, és utána a munkanélküli sztárok csoportját gyarapítják. Britney azonban nem említhető velük egy lapon, ő valóban sztár, ráadásul óriásként emelkedik ki a mai popmezőnyből. Tökéletes alapanyag. A könnyűzene a futószalagra helyezte, azóta a lehető legtöbben vették ki belőle a részüket. Nem tudni, ma mi volna, ha nem találnak rá. Lehet, hogy példás családanya vagy ugyanolyan cafka, mint most. Amint aláírta első szerződését, mindenről lemondott. Nem csupán a dalait, egész életét mások írják, és úgy, ahogy nekik megfelel, hogy minél több pénzt hozzon a konyhára. És Britney folyamatosan kielégít mindenkit. Közben lassan elhasználódik, és eljön az az idő, amikor már csak a halálából lehet profitálni. Ha arra gondolok, a könnyűzenének most éppen egy halott bálványra van szüksége, nem biztos, hogy megéri 2009-et.
