Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-12 / 36. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 12. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Vlagyimir Putyin pénteki be­szédét, amely a 2020-ig szóló stratégiát vázolta fel elemzi az orosz sajtó. A Vremja Novosz- tyej azt emelte ki, a gazdaság fejlődése nem kielégítő, bár sok az olajpénz, de ha az or­szág kizárólag ennek növeke­désére alapozza jövőjét, a léte kerül veszélybe. A Nyezavi- szimaja Gazeta úgy véli: a be­szédből kiderül, az elnök ma­rad, nélküle a célok nem való­síthatók meg. Maga a terv is eredmény, elhangzása a meg­valósítás felelősségét Putyin vállára helyezi. A Vedomosz- tyi szerint Putyin igazat mon­dott, amikor arról beszélt, hogy a reáljövedelmek a 90-es évek óta a két és félszeresükre nőttek. Ebben része volt az alacsony jövedelmeknek, a jó makrogazdasági politikának, az adóreformnak, s hogy az energiahordozók ára jelentő- sennőttavilágpiacon. (mti) A radikális iszlamisták örülnek a legjobban annak, hogy muszlim enklávék alakulnak ki A multikulti, az érsek és a saría Az anglikán világegyház val­lási vezetője, Canterbury ér­seke, Dr. Rowan Williams a BBC-nek adott nyilatkozatá­ban, majd ezer vezető jogász jelenlétében a Királyi Legfel­sőbb Bíróság épületében tar­tott beszédében újabb rést ütött a nyugati civilizáció jelképes falán. GÁL ZSOLT Kultúrkörünk, vüágrendsze- rünk, politikai berendezkedésünk vagy civilizációnk (kinek hogy és milyen sorrendben tetszik) egyik alappillére az egységes és osztha- tadan jogállamiság eszménye lenne. Mindenkire ugyanaz a tör­vény vonatkozik, és e törvény előtt mindenki egyenlő. Csakhogy Williams azon elmélkedett, hogy az iszlám saría jog meghonosítása Nagy-Britanniában, legalábbis bi­zonyos esetekben „elkerülhe­tetlen” lesz. A kijelentéseit követő felzúdulást lecsillapítandó az ér­sek pontosította elképzeléseit, mondván, nem a tolvajlásért járó kézlevágást, vagy az egyházat és házastársukat elhagyók megkö- vezését akarja importálni. Szerin­te a saría egyes rendelkezéseit a szigetországi muszlimok bizonyos esetekben (házassági problémák, válások, pénzügyi szolgáltatások) alkalmazhatnák. Bármennyire kicsire is szűkíti le azonban az alkalmazás körét, mégis tény marad, ha elképzelései megvalósulnának, Nagy-Britan- niában két jogrendszer lenne: egy általános, mindenkire vonatkozó és egy iszlám saría, ami bizonyos csoportokra (muszlimok) vonat­kozna bizonyos esetekben. Ez pe­dig az egységes és oszthatatlan jogállamiság végét jelentené. Ez­zel tovább erősödne és törvény­kezési dimenzióval is gyarapodna a szigetországi muszlim lakosság körében már jelenleg is ijesztő méreteket öltő elkülönülés, a brit társadalom széttöredezése, és az egymással versengő lojalitások burjánzása. Paradox módon Wil­liams érseknek abban igaza van, hogy a saría részleges bevezetése lényegében csak azt jelentené, hogy a jelenleg a gyakorlatban is létező állapotokat jogi eszközök­kel legalizálnák. A saría számos rendelkezése ugyanis a brit társa­dalom mindennapi életének ré­szévé vált. A multikulturalizmus és a politikai korrektség kereté­ben például az egyenruhát viselő brit dolgozók engedélyt kaptak, hogy vallási előírásaiknak megfe­lelő ruhadarabokat viseljenek. A londoni muszlim rendőrnők fej­kendőt, a szikh buszsofőrök tur­bánt viselhetnek. Nagy-Britanni- ában (nem úgy, mint Franciaor­szágban vagy számos német tar­tományban) senki sem tiltja az ál­lami iskolákban, hogy a diákok vagy a tanárok fejkendőt viselje­nek. A muszlimok számára speciá­lis bankrendszer alakult ki, külön lakókomplexumok épülnek, a brit bankok levették hirdetéseikből a malacperselyeket (a disznó mint tisztátlan állat sértheti a muszli- mokat), sőt még egyes brit börtö­nöket is átalakítottak, hogy a vé­cékagylók ne Mekka felé nézze­nek. A muszlim szokások gyakran konfliktusba kerülnek a jogrend­szerrel. A poligámia például nem megengedett brit földön, a ható­ságok adózási célokból mégis te­kintettel vannak a többnejűségre, a női körülmetélést 1986 óta tör­vény tiltja, de idáig egy elmarasz­taló ítélet sem született. A kérdés az, kinek jók ezek a szabályok és kinek lenne kedvező ennek a helyzetnek a legalizálása. A válasz egyértelmű: a radikális iszlamistáknak. Ők örülnek a leg­jobban annak, hogy muszlim enk­lávék alakulnak ki, „párhuzamos társadalmak”, „államok az ál­lamban”, amelyek saját szokásaik szerint, a többségi társadalomtól elkülönülten élnek. Aki azonban azt hinné, hogy az iszlamista mozgalom megbékíthető ilyen engedményekkel, az téved. A multikulturalizmus nem a musz­limok társadalmi beilleszkedését segítette, hanem éppen ellenkező­leg, a brit társadalom széttörede­zéséhez és a muszlimok egy tekin­télyes részének elkülönüléséhez és radikalizálódásához vezetett. A britek körültekintő és nagylelkű toleranciáját az iszlamisták ter­rormerényletekkel „hálálták meg”. Ezt a folyamatot tetőzné be a szo­kások törvényi legalizálása. A leg­főbb áldozatok pedig a mérsékelt és a brit társadalomba beillesz­kedni próbáló muszlimok lenné­nek, akik saját közösségük, pél­dául a radikális nézeteket valló imámok és támogatóik túszává válhatnának. „Még csak karrierem felénél járok" - nyilatkozta alig egy éve a magyar származású amerikai politikus Elhunyt Tom Lantos AATl-ÖSSZEFOGLALÓ Tegnap Marylandben meghalt Tom Lantos magyar származású amerikai politikus, kongresszusi képviselő, az amerikai politikai élet egyik legbefolyásosabb alakja. Budapesti értelmiségi család­ban született 1928. február 1-jén. Zsidó származása miatt nem ke­rülhette el az üldöztetést, a mun­katáborból egy kudarcba fulladt kísérlet után másodjára sikerült megszöknie. Apja túlélte a holo- kausztot, azt azonban soha nem tudta meg, mi történt édesanyjá­val. Szökése után a fővárosban bujkált, mivel szőke haja és kék szeme volt, ő lehetett az, aki a bú­vóhelyről katonai felöltőben ki­kimerészkedve ételt próbált sze­rezni társainak. A háború után beiratkozott az egyetemre, 1947-ben egy F. D. Roosevelt elnökről írt esszéjével elnyerte a Hillel Alapítvány Ame­rikába szóló ösztöndíját. Seattle- be érkezve megdöbbentő hatással volt rá az amerikai gazdagság. „A szegénység, éhezés és az emberi­ség legszömyűbb rémülete után egyszer csak barátságos emberek között találtam magam, volt mit ennem. Nem hittem a szemem­nek” - emlékezett vissza. A nyu­gati parton vert gyökeret, először közgazdasági diplomát, majd a Berkeley Egyetemen doktori cí­met szerzett, 1950-ben feleségül vette gyerekkori szerelmét, Gábor Zsa Zsa unokatestvérét, Anette Tillemannt. Egyetemi tanárként saját kül­politikai témájú tévéműsora volt, nagyvállalatok, politikusok kérték ki tanácsait. A politikai ringbe 1980-ban szállt be. A tapasztalat­lan demokrata párti Lantos a re­publikánusok földcsuszamlássze­rű országos győzelme ellenére megverte hivatalban lévő vetély- társát, így ő lett az első (és egyet­len) holokauszt-túlélő a Kong­resszusban. A Reagan-éra hajnalán keresz­tülvitte indítványát, amelynek nyomán a Kongresszus tisztelet­beli amerikai állampolgárságot adományozott Raoul Wallen- bergnek (erre addig csak egy pél­da volt, Winston Churchill). A kétpárti együttműködés támoga­tójaként John Edward Porter re­publikánus kollégájával 1983-ban megalapította a kongresszus em­beri jogi csoportját, amelynek ha­láláig társelnöke volt. A kelet-európai rendszerváltást is szorosan figyelemmel kísérő, külpolitikai téren megkerülhetet- lenné váló Lantos a boszniai há­ború idején elsők között sürgetett komoly amerikai fellépést. A világ szinte minden fontos emberi jogi kérdésében állást foglalt, vezető szerepet töltött be a képviselőház egyik legbefolyásosabb bizottsá­gának számító külügyi bizottság­ban, 2007januárja óta ő volt a tes­tület elnöke. 57 éve házasságban élt, két lánya, 17 unokája és két déd­unokája van. Tom Lantos szá­mos magyar és nemzetközi ki­tüntetés birtokosa volt, öt nyel­ven beszélt. „Még csak karrierem felénél járok” - nyilatkozta alig egy éve. Az 1981 óta folyamatosan hiva­talban levő politikus azonban nye­lőcsőrákja miatt 2008 januárjá­ban bejelentette, hogy az idei vá­lasztáson már nem méretteti meg magát, de terminusát betegsége ellenére szerette volna kitölteni. Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök Lantos születésnapja és a po­litikától való visszavonulása al­kalmából február 7-én személye­sen adta volna át a Magyar Köz- társasági Érdemrend Nagyke­resztjét, a politikus megromlott egészségi állapota miatt azonban elmaradt az esemény. KOMMENTÁR NHHMMHNBMIHHMMMlMMMi MMMMMMI . IBS HMM HBMHR BfflS M R Álmaiban Amerika JARÁB1K BALÁZS Szépen kristályosodik a republikánus és demokrata küzdelem az amerikai elnökjelöltség felé. Amerikában újra előkerültek a kris­tálygömbök és most már ajelöltek személyére is mernek tippelni, Európa szakírói pedig folytatják a találgatást, milyen változást várhatnak az amerikai külpolitkától. Főleg, ha a külpolitikában nagy ismeretlen Barack Obama képes tovább szőni saját amerikai álmát. Amerika tovább álmodja álmát. A népszerű videomegosztó szer­veren, a You Tube-on, a „Yes we can” (Igen, mi képesek vagyunk rá), az Obama kampányra költött rapszám, letöltése meghaladta az ötmüliós számot, a szuperkedd utáni hétvégén pedig a demok­rata szavazók kimutatták a foguk fehérjét, négy államot nyeretve meg Obamával. Csattanós válasz volt ez a Demokrata Párt korife­usainak, illetve azon szakértőknek, akik szépen megették a de­mokrata líderek aggódását, hogy a kiélezett és kiegyensúlyozott küzdelem tulajdonképpen a demokrata jelöltnek árt. Hiszen a re­publikánus oldalon Mitt Romney visszalépése után Mike Hucka- bee két újabb győzelme inkább az alelnökjelöltséghez vezető utat alapozta meg számára, mintsem komoly veszélyt jelentsen a ha­talmas fölénnyel vezető John McCainre. A demokrata aggódás szerint, míg McCain pénzt és stratégiát kímélve készülhet a nagy, összamerikai menetre, míg a demokrata riválisok fokozatosan vé- reznek el az egymás elleni küzdelemben. Okosan és szépen hangzik. Csaknem elhittem, de aztán meglát­tam Terry McAuliffe-ot, a Demokrata Párt Clinton-éra alatti főnö­két, ma pedig, mit ad isten, Hillary kampányának főemberét a CNN-en érvelni a lehetséges megállapodásról. Természetesen csak egyfajta megállapodásról lehet szó: a Hillary-Obama (ebben a sorrendben!) tandemről. Miután a szuperkedden Obama ledol­gozta hátrányát, a hétvége után pedig egyértelműen vezet, így egy ilyen megállapodás számára, de végső soron a demokraták szá­mára is, végzetes visszalépés lehet. Hillaryjelöltsége ugyanis teljes mértékben mobilizálná a republi­kánusok táborát, amelynek konzervatív része csak ímmel-ámmal támogatja a szókimondó, saját véleményét követő és a párt liberá­lis szárnyához tartozó McCaint. Obamával szemben azonban már más a kép, hiszen az illinois-i szenátor nem jelent mobilizációs té­nyezőt a republikánus táborban, komoly ellenfél McCain számára a függetlenek körében, ráadásul a két politikus közötti korkülönb­ség is komoly ráncokat vés a McCain-team homlokára. Amerika álmában már a McCain-Obama szuperdöntőre készül. El a kezek­kel ettől az álomtól! JEGYZET äffl85MS8BSffiWÄ®»S»SWíSS A tökéletes Britney PUHA JÓZSEF Jó dolog a struccpolitika, oly­kor én is alkalmazom. Könnyűzenei oldalunkon pél­dául egy mondatot sem írtam Britney Spears legutóbbi nagy­lemezéről. Ha megírnám az igazságot, olvasóink arra gon­dolnának, a hálószobám falát biztosan a botrányhősnő posz­terei díszítik. Mert az album a maga kategóriájában a legjobb 2007 terméséből. Minden má­sodperc tökéletes rajta. Ez per­sze korántsem a főszereplő ér­deme. Annyi köze van hozzá, mint nekem az atomfizikához. Najó, egy picit több, felénekel­te az alapot - övé a hang, amit ha lecsupaszítanánk, kis túlzás­sal bármelyikünké lehetne. A stúdióban szakemberek gyúr­ták énekhanggá. Az is biztos, hogy a tavaly októberben ki­adott Blackout című korong Britney pályafutásának csúcs­lemeze. A nagynevű zenei szakemberek azóta továbbáll- tak, keresik az új Britneyket, mivel a régi énekesnőként már nem értékesíthető, ennyi volt benne. De még nem használó­dott el, más iparágak-most leginkább a bulvár - még profi­tálhatnak belőle. A kilencvenes évek végén kellett egy tinisztár, akit művüeg a fellegekbe emel­tek, s miután elérte a legmaga­sabb felhőt, a mélybe lökték. Néhányat még bele is rúgtak, hogy a mélyrepülése is látvá­nyos és eladható legyen. A „szenvedő alany” akár ön is le­hetne, tisztelt olvasó, manap­ság ugyanis ideig-óráig bárki alkalmas az énekesi sztársze­repre. Énekhang régen nem kell hozzá, szépség egy ideje nem, csupán némi különleges­ség, ami mindnyájunkban ott lapul. A világ könnyűzenéje te­le van idegbetegekkel és ron­csokkal, javarészt a szerencsére már visszaszorulóban levő te­hetségkutató versenyek miatt, amelyek a legtöbb esetben (fő­leg az olyan kis piacokon, mint a szlovák) a zeneipartól függet­lenek. Az itt feltűnt „sztárokat” a zeneipar képtelen eltartani, sőt legtöbbjüket be sem fogad­ja. Néhányan másutt „érvényesülnek”, például a bulvárban, amely gyorsan ki­aknázza a bennük rejlő lehető­ségeket, elfogyasztja őket, és utána a munkanélküli sztárok csoportját gyarapítják. Britney azonban nem említhető velük egy lapon, ő valóban sztár, rá­adásul óriásként emelkedik ki a mai popmezőnyből. Tökéletes alapanyag. A könnyűzene a fu­tószalagra helyezte, azóta a le­hető legtöbben vették ki belőle a részüket. Nem tudni, ma mi volna, ha nem találnak rá. Le­het, hogy példás családanya vagy ugyanolyan cafka, mint most. Amint aláírta első szer­ződését, mindenről lemondott. Nem csupán a dalait, egész éle­tét mások írják, és úgy, ahogy nekik megfelel, hogy minél több pénzt hozzon a konyhára. És Britney folyamatosan kielé­gít mindenkit. Közben lassan elhasználódik, és eljön az az idő, amikor már csak a halálá­ból lehet profitálni. Ha arra gondolok, a könnyűzenének most éppen egy halott bálvány­ra van szüksége, nem biztos, hogy megéri 2009-et.

Next

/
Oldalképek
Tartalom